Szekeres Viktor
Út a vadonba - Menekülj, amíg nem késő!
Elvétve adódik arra alkalmunk, hogy a hazai mozikban hibátlan filmet nézhessünk meg - az Út a vadonban ritka példája ezen csoportnak.
Persze már elöljáróban le is szögeznénk, hogy attól, hogy egy film hibátlan, még nem biztos, hogy jó - mindössze annyit jelent, hogy minden egyes részlet a helyén van. Az Út a vadonban szerencsére a hibátlan filmek azon kasztjába tartozik, melyek minőségileg is abszolút ott vannak. A majdnem 2,5 óra lenyűgöző szórakozást ígér azoknak a nézőknek, akiket nem zavar, hogy a film plakátján egyetlen sztár nevét sem látják külön kiemelve.
A sztárnélküliség persze nem azt jelenti, hogy ne lenne zsúfolva a film remek és neves színészekkel, valamint pazar alakításokkal. A főszerepben Emile Hirsch (Ryan Gosling mellett generációjának legjobb színésze), a mellékszerepekben pedig olyanokra lelhetünk, mint William Hurt, Marcia Gay Harden, Catherine Keener, Kristen Stewart, Jena Malone, Vince Vaughn és persze a szerepéért Oscar-díjra jelölt Hal Holbrook.
Maga a történet a frissen és majdnem kitűnő eredménnyel diplomázott Chris-ről szól, akinek tele lesz a hócipője a társadalmi elvárásokkal valamint szülei viselkedésével. Az évek alatt benne felgyülemlett feszültséget azzal vezeti le, hogy kocsijával meglóg hazulról és elkezdi járni Amerikát. Idővel az autót is otthagyja, megtakarításait elégeti és afféle hobóként nagy útra indul.
Igen, ímhol ni, ismét egy road movie - csak éppen nem a megszokott, 66-os úton végigkocsikázó fajtából. Ennek ellenére a szokásos életérzést, a totális szabadságot kapjuk meg a filmtől. Bár a Chris-féle "lázadás" hovatovább közhelyes témának is számíthatna, a megvalósítás semmiféleképpen sem teszi azzá, bár ismerjük el, hogy Sean Penn olykor bizony erősen giccsre utazik, de vannak filmek, melyeknek még ez is jól áll. Mondanom sem kell, hogy a 2,5 óra huss, elröppen, s bár az utolsó 30 perc a kelleténél jobban pöfékel, de a film utolsó képkockája olyan gyomrost hordoz, hogy jó időre belénk ég. (Igyunk a képzavarra.)
Sean Penn kvázi teljesen kívülállóként, majdhogynem dokumentarista stílben meséli el a saját maga által írt forgatókönyv alapján szőtt történetet, melyeket - merőben szokatlan módon - mindvégig eredeti helyszíneken forgatott le. Ennek meg is van az eredménye, igazi országjárásnak vagyunk tanúi. Maga a sztori így önmagában egyáltalán nem lenne ütős és újszerű a filmvásznon, azonban Penn szerencséjére remek partnerekre talált. Emile Hirsch (és nagyjából az összes színész) remek, de feltétlen ki kell emelni az Út a vadonba operatőrét, Eric Gautier-t, aki láthatóan még az anyját is eladná egy jó kompozícióért. Az olykor egy másodperces vágóképeket elnézve egyszerűen hihetetlen pazarlásnak tűnik némely döbbenetes gondossággal beállított kép hirtelen tovaröppenése, de ez így van rendjén.
A képeket az Oscarra jelölt Jay Cassidy röppenti tovább - s bár a vágásról nem nagyon szokás megemlékezni a filmekben, de a fent említett röpke kompozíciók remek beszúrása, valamint a lineárisan visszaemlékező forgatókönyv időrendjének pusztán vágással történő felborítása nagyszerű dinamikát kölcsönöz a filmnek. Ilyen, amikor egy mellékember fellép a rendező mellé (nem véletlenül köszönte a vágónak Oscar-jelölését a mellékszereplő Hal Holbrook). A zenéről pedig elég annyit megjegyezni, hogy Eddie Vedder, a Pearl Jam énekese szerezte és majd fél tucatnyi dalt is írt mellé.
Az Út a vadonba - mint az elején is jeleztem - hibátlan film. Hibátlan és veszett jó, talán ha egy körömpiszoknyi választja el attól, hogy igazi klasszikus legyen - no, meg az Amerikai Filmakadémia, mely úgy döntött, hogy passzolja a filmet, mivel a forgalmazó, a Paramount Vintage nem igazán lobbizott érte, hiszen a stúdió úgy látta, hogy a Vérző olaj (There will be blood) című filmje sokkal nagyobb eséllyel indul az aranyszobrokért. Lelkük rajta, valószínűleg Daniel Day Lewis lobbi nélkül is nyert volna, de így legalább - eltekintve a vágó és Hal Holbrook jelölésétől - az Út a vadonba megmarad afféle közönség által piedesztálra emelt filmnek, melynek még Oscar-hátszélre sem volt szüksége. Hangulatból jeles.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Persze már elöljáróban le is szögeznénk, hogy attól, hogy egy film hibátlan, még nem biztos, hogy jó - mindössze annyit jelent, hogy minden egyes részlet a helyén van. Az Út a vadonban szerencsére a hibátlan filmek azon kasztjába tartozik, melyek minőségileg is abszolút ott vannak. A majdnem 2,5 óra lenyűgöző szórakozást ígér azoknak a nézőknek, akiket nem zavar, hogy a film plakátján egyetlen sztár nevét sem látják külön kiemelve.
A sztárnélküliség persze nem azt jelenti, hogy ne lenne zsúfolva a film remek és neves színészekkel, valamint pazar alakításokkal. A főszerepben Emile Hirsch (Ryan Gosling mellett generációjának legjobb színésze), a mellékszerepekben pedig olyanokra lelhetünk, mint William Hurt, Marcia Gay Harden, Catherine Keener, Kristen Stewart, Jena Malone, Vince Vaughn és persze a szerepéért Oscar-díjra jelölt Hal Holbrook.
Maga a történet a frissen és majdnem kitűnő eredménnyel diplomázott Chris-ről szól, akinek tele lesz a hócipője a társadalmi elvárásokkal valamint szülei viselkedésével. Az évek alatt benne felgyülemlett feszültséget azzal vezeti le, hogy kocsijával meglóg hazulról és elkezdi járni Amerikát. Idővel az autót is otthagyja, megtakarításait elégeti és afféle hobóként nagy útra indul.
Igen, ímhol ni, ismét egy road movie - csak éppen nem a megszokott, 66-os úton végigkocsikázó fajtából. Ennek ellenére a szokásos életérzést, a totális szabadságot kapjuk meg a filmtől. Bár a Chris-féle "lázadás" hovatovább közhelyes témának is számíthatna, a megvalósítás semmiféleképpen sem teszi azzá, bár ismerjük el, hogy Sean Penn olykor bizony erősen giccsre utazik, de vannak filmek, melyeknek még ez is jól áll. Mondanom sem kell, hogy a 2,5 óra huss, elröppen, s bár az utolsó 30 perc a kelleténél jobban pöfékel, de a film utolsó képkockája olyan gyomrost hordoz, hogy jó időre belénk ég. (Igyunk a képzavarra.)
Sean Penn kvázi teljesen kívülállóként, majdhogynem dokumentarista stílben meséli el a saját maga által írt forgatókönyv alapján szőtt történetet, melyeket - merőben szokatlan módon - mindvégig eredeti helyszíneken forgatott le. Ennek meg is van az eredménye, igazi országjárásnak vagyunk tanúi. Maga a sztori így önmagában egyáltalán nem lenne ütős és újszerű a filmvásznon, azonban Penn szerencséjére remek partnerekre talált. Emile Hirsch (és nagyjából az összes színész) remek, de feltétlen ki kell emelni az Út a vadonba operatőrét, Eric Gautier-t, aki láthatóan még az anyját is eladná egy jó kompozícióért. Az olykor egy másodperces vágóképeket elnézve egyszerűen hihetetlen pazarlásnak tűnik némely döbbenetes gondossággal beállított kép hirtelen tovaröppenése, de ez így van rendjén.
A képeket az Oscarra jelölt Jay Cassidy röppenti tovább - s bár a vágásról nem nagyon szokás megemlékezni a filmekben, de a fent említett röpke kompozíciók remek beszúrása, valamint a lineárisan visszaemlékező forgatókönyv időrendjének pusztán vágással történő felborítása nagyszerű dinamikát kölcsönöz a filmnek. Ilyen, amikor egy mellékember fellép a rendező mellé (nem véletlenül köszönte a vágónak Oscar-jelölését a mellékszereplő Hal Holbrook). A zenéről pedig elég annyit megjegyezni, hogy Eddie Vedder, a Pearl Jam énekese szerezte és majd fél tucatnyi dalt is írt mellé.
Az Út a vadonba - mint az elején is jeleztem - hibátlan film. Hibátlan és veszett jó, talán ha egy körömpiszoknyi választja el attól, hogy igazi klasszikus legyen - no, meg az Amerikai Filmakadémia, mely úgy döntött, hogy passzolja a filmet, mivel a forgalmazó, a Paramount Vintage nem igazán lobbizott érte, hiszen a stúdió úgy látta, hogy a Vérző olaj (There will be blood) című filmje sokkal nagyobb eséllyel indul az aranyszobrokért. Lelkük rajta, valószínűleg Daniel Day Lewis lobbi nélkül is nyert volna, de így legalább - eltekintve a vágó és Hal Holbrook jelölésétől - az Út a vadonba megmarad afféle közönség által piedesztálra emelt filmnek, melynek még Oscar-hátszélre sem volt szüksége. Hangulatból jeles.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Út a vadonba (Into The Wild) feliratos amerikai filmdráma, 140 perc, 2007 Rendező: Sean Penn Író: Jon Krakauer Forgatókönyvíró: Sean Penn Operatőr: Eric Gautier Zene: Eddie Vedder Producer: Art Linson, Sean Penn, William Pohlad Vágó: Jay Cassidy Emile Hirsch (Christopher McCandless) Vince Vaughn (Wayne Westerberg) Hal Holbrook (Ron Franz) Kristen Stewart (Tracy) Jena Malone (Carine McCandless) Marcia Gay Harden (Billie McCandless) William Hurt (Walt McCandless) Catherine Keener (Jan Burres) Zach Galifianakis (Kevin) |
