Szekeres Viktor
John Rambo - Stallone az utolsókat rúgja
Rambo visszatért és keményebb, mint valaha. Stallone a remek Rocky-film után a másik ikont is feltámasztja, de a film nem iskolásoknak való.
Ej, de régen volt már az első Rambo-film (26 éve), mely David Morrell regényéből készült és inkább volt drámai hangvételű, thrillerre hajazó, mintsem egy akciófilm. A folytatások inkább egy lövölde alapjait tették le és a negyedik rész is ezt az utat próbálja bejárni. Igen, a negyedik rész, hiszen mint azt mindenki tudja, Sylvester Stallone a fejébe vette, hogy feléleszti a hozzá legjobban kötődő Rocky Balboa és John Rambo karakterét.
A Rocky 6 felélesztési kísérlete abszolút megfelelt a reményeknek, jó kritikákat kapott a film, a közönség szívesen fizette ki a mozijegy árát és tényleg nem egy felszínes alkotás sikeredett az öreg öklöző kalandjainak felmelegítésből. Ellenben a John Rambóval, hiszen a Rambo-filmek folytatása egy meglehetősen közhelyes, rettentő rövid, és karakterek, valamint történet nélküli film lett.
Naná, hogy történet nélküli, horkanhatnánk fel, minek egy Rambo-filmbe történet? Ezzel nincs is baj, de a rend és az érdeklődők kedvéért érdemes idevetni, hogy John Rambo Thaiföldön éldegél egymagában, kígyóvadászattal keresi kenyerét, amikor is egy misszionárius csoport megkéri, hogy ugyan vigye már el őket a szomszédos háborús övezetbe, Burmába. Rambo némi húzódozást követően elviszi őket, csakhogy az utazókat elrabolják, Rambo pedig kénytelen pár zsoldossal kiszabadítani őket.
Ennyi, nem több a sztori: a film első fele felvezetés, a történet alapjainak, a burmai vérengzéseknek a megmutatásából áll (ahogy azt Amerika elképzeli), míg a második fele egy rajtaütés története. Mást nem is kell várni a filmtől: egy klasszikus, régi iskolába tartozó darálós akciómozit kapunk, mely azzal próbál kitűnni társai közül, hogy az erőszakot meglehetősen grafikusan, néhol már-már eltúlzott módon, rajzfilmszerűen ábrázolja. Természetesen a durva akcióknál levegőbe lehet csapni, csettinteni, valamint elgondolkodni az olyan nézőtéri kommenteken, miszerint "De állat, a gyereket is belevágta a tűzbe. Ez állat!" és kissé erőteljesebb korhatárellenőrzést követelni.
A John Rambónak az akciórészével nincs is probléma, tényleg megdolgoztatták a művégtagos kollegákat és a speciális effektusokért felelőseket, bár rengeteg akció éjszaka játszódik, így olykor el lehetett sinkófálni ezt-azt. Azonban a pazar akciózás sem feledteti a film rémes ürességét, a motiváció nélküli cselekedeteket, az egymásra vetett bociszemeket, valamint azt, hogy bár Stallone magát a címszereplőt játssza, mégis meglepően keveset van a vásznon. Ki tudja, talán a rendezői tevékenysége is okot szolgáltatott arra, hogy némileg háttérbe vonuljon.
60 fölött Stallone bámulatos teljesítményt nyújtott, határozottan beleborzong a néző a rambói elszánt tekintetbe (meg a szájába adott szándékosan balga szövegekbe). Viszont - főleg a Rocky Balboa fényében - egyszerűen érthetetlen egyrészt az iszonyatosan minimális körítés, másrészt pedig a propaganda sulykolása. Igaz, hogy nincs nagy Amerikázás, hiszen Rambo hontalan veteránnak tartja magát, azonban az efféle "irtsuk a rossz sárgákat" filozófia, mellyel a filmet vezetik fel, keserű szájízt hagyhat a nézőben. Jó szórakozás, korrekt trash akciózás, heveny nosztalgia, de erősen közepes film a John Rambo.
Ej, de régen volt már az első Rambo-film (26 éve), mely David Morrell regényéből készült és inkább volt drámai hangvételű, thrillerre hajazó, mintsem egy akciófilm. A folytatások inkább egy lövölde alapjait tették le és a negyedik rész is ezt az utat próbálja bejárni. Igen, a negyedik rész, hiszen mint azt mindenki tudja, Sylvester Stallone a fejébe vette, hogy feléleszti a hozzá legjobban kötődő Rocky Balboa és John Rambo karakterét.
A Rocky 6 felélesztési kísérlete abszolút megfelelt a reményeknek, jó kritikákat kapott a film, a közönség szívesen fizette ki a mozijegy árát és tényleg nem egy felszínes alkotás sikeredett az öreg öklöző kalandjainak felmelegítésből. Ellenben a John Rambóval, hiszen a Rambo-filmek folytatása egy meglehetősen közhelyes, rettentő rövid, és karakterek, valamint történet nélküli film lett.
Naná, hogy történet nélküli, horkanhatnánk fel, minek egy Rambo-filmbe történet? Ezzel nincs is baj, de a rend és az érdeklődők kedvéért érdemes idevetni, hogy John Rambo Thaiföldön éldegél egymagában, kígyóvadászattal keresi kenyerét, amikor is egy misszionárius csoport megkéri, hogy ugyan vigye már el őket a szomszédos háborús övezetbe, Burmába. Rambo némi húzódozást követően elviszi őket, csakhogy az utazókat elrabolják, Rambo pedig kénytelen pár zsoldossal kiszabadítani őket.
Ennyi, nem több a sztori: a film első fele felvezetés, a történet alapjainak, a burmai vérengzéseknek a megmutatásából áll (ahogy azt Amerika elképzeli), míg a második fele egy rajtaütés története. Mást nem is kell várni a filmtől: egy klasszikus, régi iskolába tartozó darálós akciómozit kapunk, mely azzal próbál kitűnni társai közül, hogy az erőszakot meglehetősen grafikusan, néhol már-már eltúlzott módon, rajzfilmszerűen ábrázolja. Természetesen a durva akcióknál levegőbe lehet csapni, csettinteni, valamint elgondolkodni az olyan nézőtéri kommenteken, miszerint "De állat, a gyereket is belevágta a tűzbe. Ez állat!" és kissé erőteljesebb korhatárellenőrzést követelni.
A John Rambónak az akciórészével nincs is probléma, tényleg megdolgoztatták a művégtagos kollegákat és a speciális effektusokért felelőseket, bár rengeteg akció éjszaka játszódik, így olykor el lehetett sinkófálni ezt-azt. Azonban a pazar akciózás sem feledteti a film rémes ürességét, a motiváció nélküli cselekedeteket, az egymásra vetett bociszemeket, valamint azt, hogy bár Stallone magát a címszereplőt játssza, mégis meglepően keveset van a vásznon. Ki tudja, talán a rendezői tevékenysége is okot szolgáltatott arra, hogy némileg háttérbe vonuljon.
60 fölött Stallone bámulatos teljesítményt nyújtott, határozottan beleborzong a néző a rambói elszánt tekintetbe (meg a szájába adott szándékosan balga szövegekbe). Viszont - főleg a Rocky Balboa fényében - egyszerűen érthetetlen egyrészt az iszonyatosan minimális körítés, másrészt pedig a propaganda sulykolása. Igaz, hogy nincs nagy Amerikázás, hiszen Rambo hontalan veteránnak tartja magát, azonban az efféle "irtsuk a rossz sárgákat" filozófia, mellyel a filmet vezetik fel, keserű szájízt hagyhat a nézőben. Jó szórakozás, korrekt trash akciózás, heveny nosztalgia, de erősen közepes film a John Rambo.
|
John Rambo (Rambo) feliratos amerikai-német akciófilm, 93 perc, 2008 Rendező: Sylvester Stallone Forgatókönyvíró: Sylvester Stallone és Art Monterastelli Zeneszerző: Brian Tyler Operatőr: Glen MacPherson Szereplők: Sylvester Stallone (John J. Rambo) Julie Benz (Sarah) Paul Schulze (Michael) Bruno Campos (Eli Arir) Linden Ashby (Dwyer) Ken Howard (Arthur Marsh) Graham McTavish (Lewis) Tim Kang (En-Joo) Jake La Botz (Reese) |
