Szekeres Viktor
A király nevében - Íme a Gyűrűk ura, ha Uwe Boll rendezte volna
Ki hitte volna: ha csak a Király nevébent nézzük, akkor nem Dr. Boll a legrosszabb rendező, hiszen felülmúlta eddigi próbálkozásait.
Mármint az eddigi játékadaptációs próbálkozásait, hiszen még mielőtt a Doktor rákattant volna a számítógépes játékokra, azelőtt is próbálkozott filmezéssel, és bizony akadt jó filmje is. De legnagyobb sajnálatunkra a 2000-es évek elején előbújt belőle a gyermeklelkű német, és nekiesett néhány játék módszeres felhentelésének. Aki fanatikus filmrajongó, az sorolja, hogy a House of the Dead, az Alone in the Dark és a Bloodrayne tartozik Boll áldozatai közé, és hogy megtévesszék a népet (vagy egyéb okokból), a Dungeon Siege-mozi fedőcímet kapott. Ki tudja, talán azért, mert még folytatásban is gondolkodtak a készítők, hiszen a német rendező nem egyszer a Gyűrűk urához hasonlította a filmet, bár annál epikusabb mesének vélte saját próbálkozását.
És a Gyűrűk ura-hasonlat bizony áll. No, nem a kivitelezést vagy a minőséget tekintve, hanem a sok áthallást, párhuzamot, hasonlóságot figyelembe véve. A történet szerint az Ebh királyságban élő farmer (vele kapcsolatban tapinthatjuk a párhuzamot a spagetti westernek névtelen hőseivel) éktelen haragra gerjed, hiszen félelmetes és titokzatos haramiák meggyilkolják fiát és elrabolják feleségét. A harag bosszút követel, azonban a fene nagy bosszulás közepette a gazdálkodó belecsöppen a gonosz Gallen trónfosztásért indított háborújának kellős közepébe. Nincs mese, döntenie kell, hogy egyéni céljait vagy a királyság védelmét helyezi-e figyelme középpontjába.
A történet, bár direktben nem, de egyébként minden részlete szempontjából Peter Jackson filmjére hajaz. Látszik, hogy Boll megpróbálta elkészíteni a szegény ember Gyűrűk Urát, csak éppen hiába forgatott ezúttal Románia helyett Kanadában, és hiába szépek a tájak még így is, valahogy az életérzés átnyújtásával adós maradt. Bizony nem egyszer, ha eltekintünk a szép helikopteres képektől, a film olyannak tűnik, mintha pár rongyba öltözött hobó leugrott volna az útszéli cserjésbe kardozósat játszani.
Életérzés híján azonban mégis hagyatkozhatunk egyvalamire: arra, hogy nem három órás a film, csak kettő, és ez a két óra meglepően pörgősre és eseménydúsra sikeredett. Néhol már-már a ló túloldalára esését vizionálnánk, hiszen az igyekezet olykor a mesemondás rovására is megy. Egyébként - hogy kieresszük a hangunkat - meg kell állapítsuk, hogy a fentiek alapján minden rosszban van valami jó is, hiszen több pozitívum nem lévén, magát a filmet a rosszak közé kell sorolni, amit csak a hithű fantasy-rajongóknak tudunk könnyű szívvel ajánlani. Próbálkozik Boll derekasan, de mindhiába. Hiába vannak nagy nevek a színészek között, pocsék mindenki egytől egyig és csak azért használunk ennyire nyomdafestéket bíró jelzőt, mert a Király nevében azon kevés filmek egyike, melyeket a szinkron jobbá tett.
Ami a lényeg: a Király nevében minden várakozást felülmúlt premierjével és a viszonylagos siker nem a színészekkel magyarázható, hiszen Jason Statham előző premierjét, az ugyancsak zsenge Wart csak alig 7 ezren látták Budapesten a premier hetén, míg Boll neve (vagy inkább a kardozós téma) majdnem a dupláját ért. De ezen nyilván nincs mit csodálkozni, hiszen mindenhol olvasni, hogy milyen rossz volt az Egyedül a sötétben vagy a Bloodrayne, ami mutatja, hogy a Boll-gyűlölőknek bár nagy a szája, de mégis gyengék, hiszen csak megnézik azt, amit a Doktor lerak eléjük - hogy aztán véleményezzék azt.
Bármennyire is divat lehúzni a rendező filmjeit, a Király nevében rossz film, de mégis Boll legjobbja a játékadaptációk közül - ez tény, de lehet, hogy nem az ő érdeme. Ki tudja, talán elkezdődött valami, hiszen a Dungeon Siege után a Postalt adaptálta vászonra a Mester és a neten lévő pár perc alapján már most kijelenthető, hogy az minden eddigi próbálkozásánál jobban sikerült.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Mármint az eddigi játékadaptációs próbálkozásait, hiszen még mielőtt a Doktor rákattant volna a számítógépes játékokra, azelőtt is próbálkozott filmezéssel, és bizony akadt jó filmje is. De legnagyobb sajnálatunkra a 2000-es évek elején előbújt belőle a gyermeklelkű német, és nekiesett néhány játék módszeres felhentelésének. Aki fanatikus filmrajongó, az sorolja, hogy a House of the Dead, az Alone in the Dark és a Bloodrayne tartozik Boll áldozatai közé, és hogy megtévesszék a népet (vagy egyéb okokból), a Dungeon Siege-mozi fedőcímet kapott. Ki tudja, talán azért, mert még folytatásban is gondolkodtak a készítők, hiszen a német rendező nem egyszer a Gyűrűk urához hasonlította a filmet, bár annál epikusabb mesének vélte saját próbálkozását.
És a Gyűrűk ura-hasonlat bizony áll. No, nem a kivitelezést vagy a minőséget tekintve, hanem a sok áthallást, párhuzamot, hasonlóságot figyelembe véve. A történet szerint az Ebh királyságban élő farmer (vele kapcsolatban tapinthatjuk a párhuzamot a spagetti westernek névtelen hőseivel) éktelen haragra gerjed, hiszen félelmetes és titokzatos haramiák meggyilkolják fiát és elrabolják feleségét. A harag bosszút követel, azonban a fene nagy bosszulás közepette a gazdálkodó belecsöppen a gonosz Gallen trónfosztásért indított háborújának kellős közepébe. Nincs mese, döntenie kell, hogy egyéni céljait vagy a királyság védelmét helyezi-e figyelme középpontjába.
A történet, bár direktben nem, de egyébként minden részlete szempontjából Peter Jackson filmjére hajaz. Látszik, hogy Boll megpróbálta elkészíteni a szegény ember Gyűrűk Urát, csak éppen hiába forgatott ezúttal Románia helyett Kanadában, és hiába szépek a tájak még így is, valahogy az életérzés átnyújtásával adós maradt. Bizony nem egyszer, ha eltekintünk a szép helikopteres képektől, a film olyannak tűnik, mintha pár rongyba öltözött hobó leugrott volna az útszéli cserjésbe kardozósat játszani.
Életérzés híján azonban mégis hagyatkozhatunk egyvalamire: arra, hogy nem három órás a film, csak kettő, és ez a két óra meglepően pörgősre és eseménydúsra sikeredett. Néhol már-már a ló túloldalára esését vizionálnánk, hiszen az igyekezet olykor a mesemondás rovására is megy. Egyébként - hogy kieresszük a hangunkat - meg kell állapítsuk, hogy a fentiek alapján minden rosszban van valami jó is, hiszen több pozitívum nem lévén, magát a filmet a rosszak közé kell sorolni, amit csak a hithű fantasy-rajongóknak tudunk könnyű szívvel ajánlani. Próbálkozik Boll derekasan, de mindhiába. Hiába vannak nagy nevek a színészek között, pocsék mindenki egytől egyig és csak azért használunk ennyire nyomdafestéket bíró jelzőt, mert a Király nevében azon kevés filmek egyike, melyeket a szinkron jobbá tett.
Ami a lényeg: a Király nevében minden várakozást felülmúlt premierjével és a viszonylagos siker nem a színészekkel magyarázható, hiszen Jason Statham előző premierjét, az ugyancsak zsenge Wart csak alig 7 ezren látták Budapesten a premier hetén, míg Boll neve (vagy inkább a kardozós téma) majdnem a dupláját ért. De ezen nyilván nincs mit csodálkozni, hiszen mindenhol olvasni, hogy milyen rossz volt az Egyedül a sötétben vagy a Bloodrayne, ami mutatja, hogy a Boll-gyűlölőknek bár nagy a szája, de mégis gyengék, hiszen csak megnézik azt, amit a Doktor lerak eléjük - hogy aztán véleményezzék azt.
Bármennyire is divat lehúzni a rendező filmjeit, a Király nevében rossz film, de mégis Boll legjobbja a játékadaptációk közül - ez tény, de lehet, hogy nem az ő érdeme. Ki tudja, talán elkezdődött valami, hiszen a Dungeon Siege után a Postalt adaptálta vászonra a Mester és a neten lévő pár perc alapján már most kijelenthető, hogy az minden eddigi próbálkozásánál jobban sikerült.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A király nevében (In the Name of the King: A Dungeon Siege Tale) magyarul beszélő német-kanadai-amerikai fantasy, 122 perc, 2007 Rendező: Uwe Boll Forgatókönyvíró: Doug Taylor Zeneszerző: Jessica de Rooij, Henning Lohner Operatőr: Mathias Neumann Producer: Dan Clarke, Shawn Williamson Jason Statham (Farmer) Ray Liotta (Gallian) Burt Reynolds (Konreid király) John Rhys-Davies (Merick) Ron Perlman (Norick) Will Sanderson (Bastian) Claire Forlani (Solana) Brian J. White (Tarish) |
