Dojcsák Dániel
Jövő a nappaliban - Made in Hungary
Az IT cégek figyelme az otthonokon belül egyre jobban átterelődik a dolgozószobáról a nappalira. Indulgat az digitális és IP televíziózás, mindentudó távirányítók, vezetéknélküli eszközök, házi szerverek és médialejátszók társulnak a nagy kijelzős LCD TV-khez és házimozi hangszettekhez. Ebbe a nagy játékba szállt be egy hazai cég, amely nem egyszerűen egy házimozi PC-t rakott össze, hanem egy ígéretes szolgáltatással is körülbástyázta termékét.
A HTPC egy viszonylag új keletű kifejezés, a Home Theater Personal Computer, azaz házimozi számítógép mozaikszava. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a gyártók egy szép dizájnnal megáldott, profi kialakítású házba egy teljes értékű asztali számítógépet építenek bele, kiegészítve a multimédiás igényekhez szükséges hardvereszközökkel, mint a TV tuner kártya a televízióadáshoz, vagy a HDMI csatlakozó az LCD kijelző csatlakoztatásához.
Egy asztalra téve a laikusok számára nem tiszta, hogy mit is lát éppen. Több modell például első blikkre szinte semmiben nem különbözik egy DVD lejátszótól, míg a csendes kivitelek a hűtőbordák miatt inkább egy erősítőre hajaznak. A lényeg minden esetben az, hogy a gépet nyugodt szívvel lehet a TV állvány valamelyik polcára helyezni, hiszen észrevétlenül bújik meg a többi eszköz mellett. Persze ez az eszköz egy jól képzett kakukkfióka, mert ha a család megszokja, akkor szép lassan repül a HiFi, a videó, a DVD lejátszó, de akár az IPTV előfizetés is.
Az egri Ansys cég itthon komoly úttörő vállalkozásba kezdett, hiszen még a nagy gyártók sem merészkedtek be komolyan erre a piacra, hiszen nehéz elmagyarázni a terméket és nehéz megtalálni a piaci igényeket hozzá. Ehhez képest a kisvállalkozásnak néhány év alatt sikerült előállni korrekt termékekkel, amik ugyan nem feltétlenül az átlagos pénztárcájú emberek arcára csalnak majd mosolyt, de ahol egy nagy LCD felfér a falra, ott előbb-utóbb egy HTPC-n is elgondolkodnak majd.
Boszorkánykonyhánkban két készüléket volt alkalmunk tesztelni, mégpedig egy teljesen csendes, 0 decibeles erőgépet, illetve egy DVD lejátszónak álcázott kisebb modellt. Ez utóbbi, a C-301 kódjelű tipus egy Intel Core2Duo processzort, 1 GByte memóriát, egy kicsit szűk 80 Gbyte-os merevlemezt, két tuneres TV kártyát, DVD írót, 7.1-es hangot akár digitális kimenettel és egy integrált ATi videovezérlőt rejteget magában. Ezek mellett a gépekhez alap tartozék az infra port programozható távirányítóval, vezeték nélküli egér és billentyűzet, illetve a Windows Vista operációs rendszer.
Mivel a gép egyelőre kis példányszámban, Magyarországon készül, ezért könnyen teljesülhetnek az egyedi igények is, legyen az nagyobb merevlemez vagy több memória. A határt egyedül az 5,3 centi magas, 43 centi mély és 27 centi széles ház adja, így ebbe a gépbe senki ne álmodjon 8800GT videokártyát.
A két kipróbált modell teljesítménye nagyjából azonos volt, a különbség köztük csupán annyi, hogy a hangtalan megoldás egy drága, de meggyőző házban foglalt helyet. Két oldalán komoly hűtőbordák, belül heatpipe-os hőelvezetés, a merevlemezek körül zajfogó szivacsok. A masszív és elegáns megjelenése miatt kicsit kár lenne bedugni a TV alá, de akár ott is lehet a helye. A gép kikapcsolt vagy bekapcsolt állapota között egyedül egy kéken világító apró ledben vehetünk érszre különbséget.
Ehhez képest az alapmodell körülbelül úgy kerreg és szuszog, mint bármilyen átlagos gép. Ugyan nem túlzottan zavaró még közelről sem, de filmezés közben egy drámai jelenetnél kellemetlen lehet a HDD recsegés. Viszont a gép elején lévő kis pontmátrix kijelző kárpótol az apró zajokért: ezen keresztül a legfontosabb infók mindig leolvashatóak, akár egy régimódi DVD lejátszóról. A gép ugyan az új játékokhoz nem alkalmas, ahhoz inkább egy konzol való, de annyi erő van a gépben, hogy két TV-adást, menüket és effekteket akár 1920 x 1200-as felbontásban is zökkenőmentesen kezeljen.
A konfiguráció unalmas ecsetelése persze nem sok embert győz meg, sőt, a tesztelés alatt arra jutottam, hogy eleinte magam sem tudtam érdeklődő barátaimnak egyszerűen elmagyarázni, hogy mi az a kütyü az asztalon. Azt már tisztáztuk, hogy egy számítógép, amin Windows Vista operációs rendszer fut és annak minden funkcióját ugyanúgy képes kezelni, mint ha egy háromszor akkora álló dobozban lenne az irodában.
A nappaliban lévő LCD kijelzőn teljesen jól láthatóak a betűk, fotelből lehet internetezni, chatelni, videotelefonálni, letölteni, Youtube videókat nézni, iWiWezni vagy emaileket írogatni, táblázatot kezelni vagy akármit, amit teszünk egyébként is a monitort bámulva. A markáns különbség a TV tuner kártya és a Vista prémium verzióiba beépített Media Center találkozásával kezdődik. Ehhez persze HomeSyS szoftverével a cég is hozzátette a magáét. A TV tuner kártyával rendelkező PC-seknek nem is olyan új dolog, hogy a gépen tudnak TV-zni, viszont egy olyan kártya, amiben két tuner chip van párhuzamosan képes a jeleket digitalizálni. Ezek mellett egy hardveres MPEG dekóder chip is van, ami egészen új távlatokat nyit meg. A T-csoport által nem túl sikeresen indított T-Home TV szolgáltatás reklámjaiból szinte mindenki tudja, hogy a timeshifting funkció azt takarja, hogy bármikor megállítható, visszatekerhető, ismételhető az élő TV adás. Egyetlen lehetetlen van, nem lehet az adás elé kerülni. A két tuner okán viszont az sem lehetetlen, hogy amíg az egyik csatornán sorozatot bámulunk, addig a kedvenc magazinműsorunk a másik tuner segítségével felvételre kerül és később bármikor visszanézhető, csakúgy, mint egy bárhonnan letöltött film.
A műsorújság előfizetést is le lehet mondani, hiszen a szoftverben 14 napra előre az általunk fogott csatornák teljes műsora digitálisan elérhető, nem csak úgy ömlesztve, hanem egy időegyenesen arányosan ábrázolva. Látjuk, hogy éppen hol tart az élőkép és gyorsan végigpörgetve a csatornákat megnézhetjük, hogy melyik adón mi megy, pedig ha tetszik valami, akkor azonnal lehet váltani. Akik élvezik, hogy a 45 csatornát unottan körbe-körbe pörgetik főműsoridőn kívül, azoknak ez egy ideig szokatlan lehet, de nekik sem kell persze lemondani a játékukról.
A netes arcoknak a keresés élménye szintén nem új, de egy TV esetén elég korrekt funkció, hogy a betárazott műsorújságon belül kereshetünk címre, műfajra, rendezőre vagy akár színészre is. Ha valaki mindig ki van éhezve egy jó kis Angelina Jolie filmre, akkor beállíthatja, hogy minden filmet vegyen fel, amihez köze van a lánynak. Felvételt egyébként lehet állítani a műsorújság böngészése közben is. Ha megtetszik valami, akkor egy gombnyomással a felvétel menübe lehet lépni, ahol az adott műsor, az adott sorozat felvétele egyszerűen időzíthető.
Ha valaki bejelöli, hogy minden Barátok közt részt vagy minden Forma 1-es futamot rögzítsen a gép, akkor az meg is teszi. Ez attól független, hogy éppen TV vagy számítógép funkcióban van az eszköz, hiszen a szoftver szolgáltatásként fut a háttérben. A teljes funkcionalitáshoz így nem árt, ha a gép soha nincsen kikapcsolva, hanem csak pihenő üzemmódba tesszük le, ha nem használjuk. Ha nem fut aktív TV kép, akkor egyszerre két csatorna adása is rögzíthető, így szinte lehetetlen lemaradni bármiről is.
Az elmentett fájok mérete viszont kissé riasztó lehet, egy reggeli Mokka adás például több, mint 6 giga, egy Forma 1-es futam 6,5 egy Este 2,5. Ez nagyjából azt jelenti, hogy percenként 50 megabyte helyre lesz szükség a rögzítéshez, így a 80 Gbyte-os merevlemezre körülbelül 26 órányi adás fér fel. Figyelembe véve, hogy egy 500 Gbyte-os egység körülbelül 25 ezer forintba kerül, ezt persze könnyen közel 200 órára lehet növelni, annyit meg ugye nem is dolgozunk egy hónapban, nemhogy nem tévézünk addig.
HomeSys Extra
A Vista Media Center ugyan szinte a legtöbb média funkciót lefedi, így a TV mellett lehetséges DVD filmet nézni, Divx/Xvid formátumokat lejátszani, zenét (CD/MP3 /WMA) hallgatni stb., de érdemes az egri cég saját fejlesztésű szoftverére is fordítani egy kis figyelmet. A jelenleg béta verziójú HomeSyS program ugyanezekre képes, de szép lassan bekerülnek további jópofa funkciók is, mint a felvett műsorok vágása vagy a mobiltelefonról/webről vezérelhető felvétel.
Emellett RSS alapokon híreket is böngészhetünk, ahol a legnagyobb általános hírportálok mellett természetesen az SG.hu hírei is non-stop csepegnek. Az RSS csak a címet és a lead szöveget tárolja, beépített böngésző egyelőre nincs, így ha valami érdekel minket, akkor ki kell lépni desktop módba. Továbbá találunk város szintű időjárás jelentést, de ami még izgalmasabb, hogy az online tartalmak között is böngészhet a felhasználó. Egyelőre csak néhány mozielőzetesen lehet kipróbálni a funkciót, de ha minden igaz, akkor az egyik nagy kiadó komoly zenei és filmes repertoárja kerül majd kreditekért elérhető állapotba, így létrejöhet egy újabb hazai online videotéka, egy kis magyar iTunes.
A HTPC érzés lényege pedig éppen ebben van, mégpedig az internetes felületek és a klasszikus elektronikus média (TV, rádió, videó) felületek összemosásában. Ahogyan a hazai lakosság nagy része kimaradt a betárcsázós internet varázslatos világából és a mai magyar netesek nagy része éppen ezért szélessávon szörföl, úgy a többi kint maradó jó részére is igaz lehet, hogy a korábbi módszerekkel már nem lehet őket digitalizálni. Ehelyett a nappaliban elhelyezett PC-TV mutáns gépek húzhatják be őket a XXI. századba. Hibák és hiányosságok persze akadnak a szoftverben, de a remények szerint ezek folyamatosan elillannak majd, de nem is várható el egy hazai kis méretű cégtől, hogy egyből akkora erőforrásokat legyen képes egy felfutó fejlesztésbe fektetni, mint a világcégek.
A húsbavágó téma persze riasztó elsőre a vevőknek is, hiszen a legolcsóbb modellek körülbelül 180 000 - 200 000 forintba kerülnek, míg a zajtalan extra kiszerelés akár a kétszerese is lehet ennek. A luxust viszont meg kell fizetni, mert egy sima számítógépházzal ellentétben egy ilyen HTPC ház körülbelül 150 000 Ft, ami igaz, hogy tartalmazza az infra egységet, távirányítót és DVD írót, de mégis sokak számára megfizethetetlen.
Ugyanakkor a normál kiszerelés nem HTPC-ként egy átlagos kiskereskedelmi árlistából összeböngészve kb. 145.000 Ft-ra jött ki távirányítóval, Vista Home Premiummal és minden egyébbel együtt, amit ehhez a géphez is megkapunk 180 000-ért vékony és szép házba építve, kipróbálva, összecsiszolva. A megszállottak számára nyilván szívhez közelebb álló megoldás a házi barkácsolás, míg a nem hozzáértőknek kellemes lehetőség, hogy számítógép + médiaközpont kombinációt kapnak egy minőségi PC áráért.
A HTPC sikere, a nagy boom egyelőre várat magára, mindenesetre, aki modernnek érzi magát, van nappalija és LCD TV-je, az biztosan nem bánja meg, ha kipróbál egy hasonló megoldást.
A HTPC egy viszonylag új keletű kifejezés, a Home Theater Personal Computer, azaz házimozi számítógép mozaikszava. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a gyártók egy szép dizájnnal megáldott, profi kialakítású házba egy teljes értékű asztali számítógépet építenek bele, kiegészítve a multimédiás igényekhez szükséges hardvereszközökkel, mint a TV tuner kártya a televízióadáshoz, vagy a HDMI csatlakozó az LCD kijelző csatlakoztatásához.
Egy asztalra téve a laikusok számára nem tiszta, hogy mit is lát éppen. Több modell például első blikkre szinte semmiben nem különbözik egy DVD lejátszótól, míg a csendes kivitelek a hűtőbordák miatt inkább egy erősítőre hajaznak. A lényeg minden esetben az, hogy a gépet nyugodt szívvel lehet a TV állvány valamelyik polcára helyezni, hiszen észrevétlenül bújik meg a többi eszköz mellett. Persze ez az eszköz egy jól képzett kakukkfióka, mert ha a család megszokja, akkor szép lassan repül a HiFi, a videó, a DVD lejátszó, de akár az IPTV előfizetés is.
Az egri Ansys cég itthon komoly úttörő vállalkozásba kezdett, hiszen még a nagy gyártók sem merészkedtek be komolyan erre a piacra, hiszen nehéz elmagyarázni a terméket és nehéz megtalálni a piaci igényeket hozzá. Ehhez képest a kisvállalkozásnak néhány év alatt sikerült előállni korrekt termékekkel, amik ugyan nem feltétlenül az átlagos pénztárcájú emberek arcára csalnak majd mosolyt, de ahol egy nagy LCD felfér a falra, ott előbb-utóbb egy HTPC-n is elgondolkodnak majd.
Boszorkánykonyhánkban két készüléket volt alkalmunk tesztelni, mégpedig egy teljesen csendes, 0 decibeles erőgépet, illetve egy DVD lejátszónak álcázott kisebb modellt. Ez utóbbi, a C-301 kódjelű tipus egy Intel Core2Duo processzort, 1 GByte memóriát, egy kicsit szűk 80 Gbyte-os merevlemezt, két tuneres TV kártyát, DVD írót, 7.1-es hangot akár digitális kimenettel és egy integrált ATi videovezérlőt rejteget magában. Ezek mellett a gépekhez alap tartozék az infra port programozható távirányítóval, vezeték nélküli egér és billentyűzet, illetve a Windows Vista operációs rendszer.
Mivel a gép egyelőre kis példányszámban, Magyarországon készül, ezért könnyen teljesülhetnek az egyedi igények is, legyen az nagyobb merevlemez vagy több memória. A határt egyedül az 5,3 centi magas, 43 centi mély és 27 centi széles ház adja, így ebbe a gépbe senki ne álmodjon 8800GT videokártyát.
A két kipróbált modell teljesítménye nagyjából azonos volt, a különbség köztük csupán annyi, hogy a hangtalan megoldás egy drága, de meggyőző házban foglalt helyet. Két oldalán komoly hűtőbordák, belül heatpipe-os hőelvezetés, a merevlemezek körül zajfogó szivacsok. A masszív és elegáns megjelenése miatt kicsit kár lenne bedugni a TV alá, de akár ott is lehet a helye. A gép kikapcsolt vagy bekapcsolt állapota között egyedül egy kéken világító apró ledben vehetünk érszre különbséget.
Ehhez képest az alapmodell körülbelül úgy kerreg és szuszog, mint bármilyen átlagos gép. Ugyan nem túlzottan zavaró még közelről sem, de filmezés közben egy drámai jelenetnél kellemetlen lehet a HDD recsegés. Viszont a gép elején lévő kis pontmátrix kijelző kárpótol az apró zajokért: ezen keresztül a legfontosabb infók mindig leolvashatóak, akár egy régimódi DVD lejátszóról. A gép ugyan az új játékokhoz nem alkalmas, ahhoz inkább egy konzol való, de annyi erő van a gépben, hogy két TV-adást, menüket és effekteket akár 1920 x 1200-as felbontásban is zökkenőmentesen kezeljen.
A konfiguráció unalmas ecsetelése persze nem sok embert győz meg, sőt, a tesztelés alatt arra jutottam, hogy eleinte magam sem tudtam érdeklődő barátaimnak egyszerűen elmagyarázni, hogy mi az a kütyü az asztalon. Azt már tisztáztuk, hogy egy számítógép, amin Windows Vista operációs rendszer fut és annak minden funkcióját ugyanúgy képes kezelni, mint ha egy háromszor akkora álló dobozban lenne az irodában.
A nappaliban lévő LCD kijelzőn teljesen jól láthatóak a betűk, fotelből lehet internetezni, chatelni, videotelefonálni, letölteni, Youtube videókat nézni, iWiWezni vagy emaileket írogatni, táblázatot kezelni vagy akármit, amit teszünk egyébként is a monitort bámulva. A markáns különbség a TV tuner kártya és a Vista prémium verzióiba beépített Media Center találkozásával kezdődik. Ehhez persze HomeSyS szoftverével a cég is hozzátette a magáét. A TV tuner kártyával rendelkező PC-seknek nem is olyan új dolog, hogy a gépen tudnak TV-zni, viszont egy olyan kártya, amiben két tuner chip van párhuzamosan képes a jeleket digitalizálni. Ezek mellett egy hardveres MPEG dekóder chip is van, ami egészen új távlatokat nyit meg. A T-csoport által nem túl sikeresen indított T-Home TV szolgáltatás reklámjaiból szinte mindenki tudja, hogy a timeshifting funkció azt takarja, hogy bármikor megállítható, visszatekerhető, ismételhető az élő TV adás. Egyetlen lehetetlen van, nem lehet az adás elé kerülni. A két tuner okán viszont az sem lehetetlen, hogy amíg az egyik csatornán sorozatot bámulunk, addig a kedvenc magazinműsorunk a másik tuner segítségével felvételre kerül és később bármikor visszanézhető, csakúgy, mint egy bárhonnan letöltött film.
A műsorújság előfizetést is le lehet mondani, hiszen a szoftverben 14 napra előre az általunk fogott csatornák teljes műsora digitálisan elérhető, nem csak úgy ömlesztve, hanem egy időegyenesen arányosan ábrázolva. Látjuk, hogy éppen hol tart az élőkép és gyorsan végigpörgetve a csatornákat megnézhetjük, hogy melyik adón mi megy, pedig ha tetszik valami, akkor azonnal lehet váltani. Akik élvezik, hogy a 45 csatornát unottan körbe-körbe pörgetik főműsoridőn kívül, azoknak ez egy ideig szokatlan lehet, de nekik sem kell persze lemondani a játékukról.
A netes arcoknak a keresés élménye szintén nem új, de egy TV esetén elég korrekt funkció, hogy a betárazott műsorújságon belül kereshetünk címre, műfajra, rendezőre vagy akár színészre is. Ha valaki mindig ki van éhezve egy jó kis Angelina Jolie filmre, akkor beállíthatja, hogy minden filmet vegyen fel, amihez köze van a lánynak. Felvételt egyébként lehet állítani a műsorújság böngészése közben is. Ha megtetszik valami, akkor egy gombnyomással a felvétel menübe lehet lépni, ahol az adott műsor, az adott sorozat felvétele egyszerűen időzíthető.
Ha valaki bejelöli, hogy minden Barátok közt részt vagy minden Forma 1-es futamot rögzítsen a gép, akkor az meg is teszi. Ez attól független, hogy éppen TV vagy számítógép funkcióban van az eszköz, hiszen a szoftver szolgáltatásként fut a háttérben. A teljes funkcionalitáshoz így nem árt, ha a gép soha nincsen kikapcsolva, hanem csak pihenő üzemmódba tesszük le, ha nem használjuk. Ha nem fut aktív TV kép, akkor egyszerre két csatorna adása is rögzíthető, így szinte lehetetlen lemaradni bármiről is.
Az elmentett fájok mérete viszont kissé riasztó lehet, egy reggeli Mokka adás például több, mint 6 giga, egy Forma 1-es futam 6,5 egy Este 2,5. Ez nagyjából azt jelenti, hogy percenként 50 megabyte helyre lesz szükség a rögzítéshez, így a 80 Gbyte-os merevlemezre körülbelül 26 órányi adás fér fel. Figyelembe véve, hogy egy 500 Gbyte-os egység körülbelül 25 ezer forintba kerül, ezt persze könnyen közel 200 órára lehet növelni, annyit meg ugye nem is dolgozunk egy hónapban, nemhogy nem tévézünk addig.
HomeSys Extra
A Vista Media Center ugyan szinte a legtöbb média funkciót lefedi, így a TV mellett lehetséges DVD filmet nézni, Divx/Xvid formátumokat lejátszani, zenét (CD/MP3 /WMA) hallgatni stb., de érdemes az egri cég saját fejlesztésű szoftverére is fordítani egy kis figyelmet. A jelenleg béta verziójú HomeSyS program ugyanezekre képes, de szép lassan bekerülnek további jópofa funkciók is, mint a felvett műsorok vágása vagy a mobiltelefonról/webről vezérelhető felvétel.
Emellett RSS alapokon híreket is böngészhetünk, ahol a legnagyobb általános hírportálok mellett természetesen az SG.hu hírei is non-stop csepegnek. Az RSS csak a címet és a lead szöveget tárolja, beépített böngésző egyelőre nincs, így ha valami érdekel minket, akkor ki kell lépni desktop módba. Továbbá találunk város szintű időjárás jelentést, de ami még izgalmasabb, hogy az online tartalmak között is böngészhet a felhasználó. Egyelőre csak néhány mozielőzetesen lehet kipróbálni a funkciót, de ha minden igaz, akkor az egyik nagy kiadó komoly zenei és filmes repertoárja kerül majd kreditekért elérhető állapotba, így létrejöhet egy újabb hazai online videotéka, egy kis magyar iTunes.
A HTPC érzés lényege pedig éppen ebben van, mégpedig az internetes felületek és a klasszikus elektronikus média (TV, rádió, videó) felületek összemosásában. Ahogyan a hazai lakosság nagy része kimaradt a betárcsázós internet varázslatos világából és a mai magyar netesek nagy része éppen ezért szélessávon szörföl, úgy a többi kint maradó jó részére is igaz lehet, hogy a korábbi módszerekkel már nem lehet őket digitalizálni. Ehelyett a nappaliban elhelyezett PC-TV mutáns gépek húzhatják be őket a XXI. századba. Hibák és hiányosságok persze akadnak a szoftverben, de a remények szerint ezek folyamatosan elillannak majd, de nem is várható el egy hazai kis méretű cégtől, hogy egyből akkora erőforrásokat legyen képes egy felfutó fejlesztésbe fektetni, mint a világcégek.
A húsbavágó téma persze riasztó elsőre a vevőknek is, hiszen a legolcsóbb modellek körülbelül 180 000 - 200 000 forintba kerülnek, míg a zajtalan extra kiszerelés akár a kétszerese is lehet ennek. A luxust viszont meg kell fizetni, mert egy sima számítógépházzal ellentétben egy ilyen HTPC ház körülbelül 150 000 Ft, ami igaz, hogy tartalmazza az infra egységet, távirányítót és DVD írót, de mégis sokak számára megfizethetetlen.
Ugyanakkor a normál kiszerelés nem HTPC-ként egy átlagos kiskereskedelmi árlistából összeböngészve kb. 145.000 Ft-ra jött ki távirányítóval, Vista Home Premiummal és minden egyébbel együtt, amit ehhez a géphez is megkapunk 180 000-ért vékony és szép házba építve, kipróbálva, összecsiszolva. A megszállottak számára nyilván szívhez közelebb álló megoldás a házi barkácsolás, míg a nem hozzáértőknek kellemes lehetőség, hogy számítógép + médiaközpont kombinációt kapnak egy minőségi PC áráért.
A HTPC sikere, a nagy boom egyelőre várat magára, mindenesetre, aki modernnek érzi magát, van nappalija és LCD TV-je, az biztosan nem bánja meg, ha kipróbál egy hasonló megoldást.
