Németh Szabolcs
FPS-kalauz 2007: a nehézbombázók
Lehetetlenség egy cikkben összefoglalni az idén érkező összes FPS stílusú játékot, ezért úgy döntöttünk, hogy kettészedjük a piaci léptékkel nézve végeláthatatlan sort. Az első írásban a vérbeli FPS-eket mutatjuk be, a másodikban pedig a hagyománnyal szakító, gondolkodást is igénylő, könnyen meglepetést okozó fejlesztések felett törünk pálcát.
Amikor John Carmack néhány társával megálmodta a Doom-ot, nem tudhatta, hogy az új stílus megteremtésével megfertőzi az egész világot. Az alapötletet azóta számos ígéretes, illetve feledhető program kiaknázta, de talán egyetlen évben sem várhattunk annyi trónkövetelőt, mint most. Ez a cikk nem teljes körű leírással szolgál, hanem csak ízelítő az idén érkező legnagyobb nevekből.
A versenyben lévő programok nagyjából már bemutatkoztak, a fejlesztők nem árulnak zsákbamacskát. Az összes hazai és nemzetközi szaklap hasábjain valószínűleg a Crysis, az Unreal Tournament 3 valamint az Enemy Territory: Quake Wars küzd meg az év legjobb FPS-e címért. Most sokan felkaphatták a fejüket, hogy a S.T.A.L.K.E.R., illetve a BioShock miért nincsen a jelöltek, illetve a bemutatandó játékok között. A tévhittel szemben az előbb említett játékok nem gazdagítják a hagyományos FPS-ek táborát. Az oroszok és az angolok fejlesztése sem "agyatlan" lövöldözésről szól, hanem mesterien kidolgozott taktikai harcról, megfűszerezve RPG-re jellemző stílusjegyekkel.
Kétségkívül a legnagyobb marketing a Crysis mögött dolgozik. Persze az Unreal Tournament 2007 átnevezése, valamint a Midway Gamer's Day után a Quake-sorozat vetélytársa is megfürdött a reklám és hírverés tengerében, viszont összességében a Crysis-ről szinte naponta jelennek meg friss képek, videók, információk, míg ezt a többi pályázóról nem mondhatjuk el.
Crysis - DirectX 10, Vista-reklám kontra remekmű
Sokan gondolják azt, hogy a Crytek fejlesztése nem több erőfitogtatásnál, ügyesen elhelyezett reklámfogásnál. Szerintük kimondva, kimondatlanul egy játékba burkolt marketingcsomagot veszünk meg majd 2007 végén. Meg lehet érteni azokat, akik így gondolkodnak, hiszen a játékpiac - és ez az FPS kategóriára hatványozottan igaz - szenved. Évek óta nem jelent meg olyan lövöldözős móka, amely tényleg valamilyen egyedi karaktert öltött volna. Egyik kutya másik eb érzése volt az embernek, ahogy sorra termelődtek az FPS játékok. Ha így nézzük, akkor a Crysis sem több ennél. A korábban már bevált elemeket dúsítják fel fantasztikus látványvilággal. A sztori sem túlságosan bonyolult. Jönnek az idegenek, győzzük le őket.
Azért, hogy ne érje szó a ház elejét, néhány mondatban összefoglaljuk a lényeget. Az észak-koreai hírszerzés arról értesül, hogy egy szigeten beazonosíthatatlan tárgy landolt és azonnal odavezényelnek egy speciális csapatot. Az amerikai oldal sem várat magára sokáig és a két nemzet alakulata tűzharcba keveredik egymással, amikor a fura szerkezet kinyílik, és a katonák rájönnek, hogy nem ők egymás legnagyobb ellenségei és összefognak. Megkezdődik a mindent eldöntő harc eme kicsi szigeten, ahol az időjárás szélsőségessége, az idegenek túlereje vajmi kevés jóval kecsegtet, de hőseink állják a sarat és felszabadítják az emberiséget a rabszolgasors fekete jövőjétől.
A történet innentől kezdve a sablonos vonalat erősíti. A játékot három részre tagolhatjuk. Az elsőben az észak-koreai és az amerikai katonák néznek farkasszemet. A másodikban már együttes erővel harcolnak az életben maradásért, hogy a végkifejletben a hatalmas hajó gyomrában végezzenek a betolakodókkal.
A fejlesztők a megvalósítás terén minden lapjukat kiterítették. Éjszakák-nappalok, az időjárás váltakozása, porig rombolható környezet, valós idejű árnyékok, és a számtalan technikai plusz az egyik legszebb számítógépes játékká varázsolja a Crysis-t. Erről nem is érdemes ódákat zengeni, hiszen mindenki képet alkothat a naponta érkező médiaanyagokból.
Miben nyújt mégis többet a program, mint egy csodálatosan szép köntösbe bújtatott tech-demó? A hivatalos oldalon azt ígérik, hogy a tetteink mindenre kihatással lesznek. Ezzel aligha győznek meg bennünket, hiszen ezt jóformán minden FPS ismertetőjénél odaírják. Természetesen a megvalósításban hatalmas eltérések lehetnek, és ha a Crytek srácai tényleg olyan scriptet gyártanak, ami megközelíti az emberi gondolkodást, akkor ez lesz a Crysis legnagyobb ütőkártyája.
A másik érdekessége a programnak a Nano-Suit, amelyet a Fary Cry-ból mentettek át a programozók. A hasznos cucc ismét visszatér, de nem a maga szegényes valójában, hanem továbbfejlesztve, hogy még izgalmasabbá tegye a játékmenetet. A kis göncöt már nem csak védekezésre, hanem szó szerint arra használhatjuk, amire csak szeretnénk. A gyors menekülés mentené meg az életünket? Nem gond. Nano fel és úgy taposunk, mint a Gyalogkakukk. Netán egy magasan terpeszkedő fa lombozata nyújt biztos túlélést? Egy nagy ugrással pillanatok alatt ott termünk, mert az újragondolt eszköz hasznosabb és élvezetesebb, mint valaha.
És mi az, amit mi várunk a legjobban? A környezet fantasztikus lemodellezése. A Crysis motorja ténylegesen lehetővé teszi, hogy a való világnak megfelelően minden éljen, viruljon, majd az idő eljövetelekor elpusztuljon. Az idegenek által gerjesztett szélsőséges időjárás hatalmas pusztításba kezd. Tornádók fákat csavarnak ki gyökerestül, zivatarok lehetetlenítik el a tájékozódást, felgyújtott falvak, mezők után maradt gomolygó füst teszi átláthatatlanná a haladási irányt. Amikor már éppen fellélegezhetnénk, egy hatalmas földrengés rázza helyre az agyunkat, és fegyverünket szorongatva ismét iszkolunk, hogy minél hamarabb véget érjen eme szörnyű álom.
Kapcsolódó letöltések:
A Battlefield legesélyesebb kihívója - így került a köztudatba a Splash Damage többjátékos FPS-e. Egészen véletlenül a John Carmack vezérletével dolgozó csapat fejlesztése is az ember vs idegenek koncepciójára épül. Valahogy úgy vannak ezzel a játékfejlesztők, mint sokan a focival. Mindenhonnan az folyik, de mégsem lehet megunni. A történetre itt még kevesebb időt pazarolunk, mert igazából nincsen neki.
Az Enemy Territory: Quake Wars nem azokat szólítja meg, akik otthon ücsörögve magányosan szeretnék csépelni az ellenfelet. Az ET azoknak szól, akik annak idején - és most is - imádták a Battlefieldet és társait. A gyakorló, illetve egyjátékos-módot el kell felejteni. Ez a program egyszerűen nem erről szól. Aki előre megscriptelt akciót akar, az válassza a Crysis-t, de annyit azért elárulhatunk, hogy az igazi élvezet nem az előre, megrendelésre legyártott ellenfelek legyőzésében, hanem embertársaink jó értelemben vett leigázásában rejlik.
Most nézzük meg, hogy mégis mivel csalogatja a szórakozni vágyókat a program. Sokáig tanakodtunk, hogy az ET: QW belekerülhet-e az FPS-ek közé, hiszen sokkal többről szól. Már-már közelít a taktikai-shooter-ek felé, de a leírások többszöri átolvasása után valahogyan az az érzésünk támadt, hogy a program még így is közelebbi rokonságot mutat agresszív játékmenetével a sima FPS-ekkel, mint azok keresztezett társaival. Mert miről is van szó? Mint azt már leírtuk, két tábor áll egymással szemben. A kizsigerelt emberiség és a rajtuk uralkodó idegenek, akik úgy döntenek, hogy itt az ideje megadni azt a kegyelemdöfést, amely a világunkat örökre lesöpri minden földi, és földönkívüli térképről.
Ádáz küzdelem kezdődik a GDF (Global Defending Force) és a Stroggok (idegenek) között a Föld tulajdonjogáért. És itt érkeztünk el ahhoz a részhez, amely a dobogó legfelső fokára repítheti a Splash Damage alkotását: a tartalom. Félreértések elkerülése végett határozottan mondhatjuk, hogy a Doom 3 erősen feltupírozott motorja csodálatosan muzsikál a program alatt, de szép, csodálatos, gyönyörű jelzővel manapság nagyon sok játékot illethetünk a különféle kategóriákban. Ez nem biztos, hogy elég a végső sikerhez.
A belbecs az, ami igazán naggyá teszi/teheti ezt a játékot, és az van itt bőven. Bármelyik csapat a szimpatikusabb nekünk, közel egyforma erőt képviselnek. A fejlesztők szerint a legtöbb időt a különféle fegyverek, igazságosztók, képességek egyensúlyozása veszi el, de mint mondják megéri, mert olyan program kerül elénk, ahol egyik gárda sem kerül előnybe a másikkal szemben. Bármelyik térfélen is pattogtatunk, öt karakter közül választhatjuk ki a nekünk tetsző főhőst. Mindkét oldalon, igaz eltérő megnevezéssel, de megtalálhatóak közel ugyanazokat a szolgálatokat nyújtó emberek illetve lények.
A GDF emberei:
Katona: ő vezérli a támadást nehézfegyvereivel, rakétavetőivel. Célba érvén bombát telepít, feladata a megsemmisítés.
Field Ops: a nehéztüzérség telepítésében és használatában jártas. Emellett ő látja el a csapatot lőszerrel, és ő szavára kezdeményezhetünk légi csapást
Medikus: ellátja a sérülteket, újraéleszti az embereket, valamint segélycsomagokat oszt a katonák között
Felderítő: az ő asztala a kémkedés, amelyben fejlett technika és szabotálásra fejlesztett egyénisége is segíti. Továbbá radarokat telepít, fejleszt, és ha forró a helyzet, halott Strogg-nak álcázza magát.
Mérnök: a védőegységek építésén, javításán fáradozik. Emellett kiváló, nagy pontosságú és hatékonyságú aknákat helyez el, amire az idegenek szépen ráfutnak, és bumm.
Az idegenek lényei:
Agressors: nehézfegyverzettel támadnak, mint pl.: a hyperblaster és obliterator. A plazmatöltetekkel nagyobb célpontok megsemmisítésére is képesek.
Opressors: bombázó fegyvereket, lézereket vetnek be, és az űrben lévő fegyvereket irányítják
Technicians: elesett strogg-okat élesztenek fel, összegyűjtik a lőszert és továbbadják a társaiknak, továbbá a halott GDF-ekből úgynevezett indulási pontokat csinálnak.
Infiltrators: radarokat vetnek be, szabotálnak, kémkednek, rejtett ellenfeleket kutatnak fel, és ellopják a halott GDF-ek személyazonosságát
Constructors: védekező fegyverek építésében, telepítésében, javításában jártasak és képesek a csatamezőn a társaikat "megjavítani".
Természetesen az emberanyag mellett a technikáról sem feledkeztek meg a srácok. Járművek, telepíthető eszközök garmadája teszi egyre kiszámíthatatlanabbá, és ezáltal izgalmasabbá az ütközeteket tizenkét pályán keresztül. Nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy kijelenthessük, az Enemy Territory: Quake Wars méltó kihívója a Battlefield 2-nek, sőt lehet, hogy még fölé is nő majd.
Unreal Tournament 3
A sorban az Epic játéka az egyetlen, amely mind egyjátékos, mind többjátékos-módban is el szeretné kápráztatni a közönségét. Ahogy azt Jeff Morris mondta: "Azt szeretnénk, ha a játékosnak a botokkal való küzdelme során ugyanaz az érzése lenne, mintha éppen 32 igazi játékos ellen harcolna." Nos erre az esély megvan, mert az Epic emberei amit ígérnek, azt általában be is tartják. A sorozat immáron nyolc éves története során nem csalatkoztunk a fejlesztőkben. Persze mindig volt valami, ami sokaknak nem tetszett, de a tökéletes programot még nem találták fel.
A grafikára, ahogyan a másik két játéknál, itt sem lehet panasz. Nem érdemes hosszú oldalakon át taglalni, hogy mire képes a Novodex-Ageia páros. Csak rá kell nézni a képekre és a megjelent videókra, trailerekre és a meztelen igazság tárul elénk. Az Unreal 3 motorjával ismét egy olyan alapot készítettek el az Epic-nél, amelyre a következő néhány évben igen sok torta fog épülni. A fénykezelés bár hardverhez kötött - szinte végtelen, a poligonszámok - részletesség - igen magas lesz, és ha az ember ránéz egy-egy anyagra valahogyan már most egy kerek egésszé áll össze a program.
Az UT 3, ahogy az Enemy Territory: Quake Wars is, a belső tulajdonságaival hódíthat ebben a szinte csak a külső burokra figyelő világban. A fejlesztők, szakítva a hagyományokkal igen kemény rendezkedésbe kezdtek és olyan módok váltak a múlt martalékává, mint a sok játékos szívét megdobogtató Assault vagy Domination. Ugyanígy hiányozni fog a legfrissebb UT-ből a Bombing Run is.
Természetesen az évtizedes múltra visszatekintő módok megmaradnak. Továbbra is gyilkolhatjuk egymást DeatMatch, Team Deathmatch Capture the Flag, illetve az Unreal Tournament 2004-ben megjelenő ONS-ban, amely talán legjobban a Battlefield-sorozat conquest-módjához hasonlítható. Az új epizód legnagyobb újítása a Warfare lehet, amely az Assault újragondolt, átdolgozott változata. Pontosabban az ONS és az Assault keveredéséből jött létre, de a pályák többszörösei a megszokottaknak, ezért a járművek szerepe - amelyből lesz jó pár - megnő.
Most már az is biztos, hogy a vCTF is tiszteletét teszi a programban. Ugye ez a mód eddig is szerepelt az UT-ban, csak a fejlesztők elbújtatták, ám néhány szemfüles pályát készített hozzá és már kezdődhetett is a móka. A nagy távolságok miatt az Unreal Tournament 3-ban bemutatkozik a Hoverboard - mint amilyet a "Vissza a jövőbe" című filmben láthattunk -, amellyel egymagában is gyorsabban haladhatunk, vagy ha nagyon sietős az utunk, akkor egy járműbe kapaszkodva még sebesebben szelhetjük a levegőt De vigyázat, ilyenkor fegyvereinket nem használhatjuk, viszont mások számára könnyű prédává válhatunk.
A programban összesen nyolc csapat és jó néhány jármű közül is válogathatunk. Azonban, mint azt a cikk elején jeleztük, az ízelítők nem teljeskörűek, ezért ezek bemutatásától eltekintünk. Nem úgy a várható fegyverarzenáltól, amely minden FPS játékban a legfontosabb. Itt is számos változást eszközöltek az Epic-nél.
Az Unreal Tournamentből ismert, ám azóta elköszönt Dual Enforcer visszatér, amely az Assault Riflét helyettesíti. A ShieldGun kárára az ImpactHammerrel szomoríthatjuk az ellenfeleket. A többi fegyverről felsorolásszinten emlékezünk meg, hiszen ha valakit annyira érdekelnek a száraz tények, az az interneten bárhol rátalál a leírásukra. Összesen tizennégy igazságosztót sűrítettek a játékba, sokak kedvence, a Lighting Gun viszont biztosan nem lesz benne a 2007-ben megjelenő UT 3 kínálatában. Viszont benne lesz a Canister Gun, a Bio Rifle, a Shock Rifle, a Link Gun, a Trydium Stinger, a Flak Cannon, a Rocket Launcher, az AVRiL, a Sniper Rifle, a Translocator, a jó öreg Redeemer és végül de nem utolsó sorban a Target Painter.
Tovább lehetne regélni az Unreal Tournament érkező részéről, de felesleges. Azért, mert úgyis minden akkor dől el, amikor kézbe vesszük a programot és leteszteljük. Annyit talán még érdemes megemlíteni kapcsolódván a játékról ejtett első mondatokhoz, hogy az Epic állítólag fantasztikus egyjátékos-módot álmodott a programhoz. Sohasem tapasztalt mesterséges intelligenciáról áradoznak, amelynek segítségével a játékélmény közelíti a többjátékosét.
Kapcsolódó letöltések:
Mielőtt sokan elégedetlenkednének, hogy szerintük nem a címben szereplő három FPS a 2007-es év legnagyobb durranása, vegye számba, hogy egy játékot nem kizárólag saját maga, hanem a körülötte kialakuló légkör minősége és főleg nagysága is meghatároz. A jelen állás szerint-e három programnak van a legnagyobb "szavazóbázisa". 2007 karácsonyára az is kiderül, hogy melyik nyeri a választást.
