Zsellér Máté
Deja Vu - egyszernézős akció-light
Bár képtelen mit kezdeni a filmjét kísérő időutazás morális kérdéseivel, Scott egy nyegle tempójú, de korrekt darabot pakolt össze nekünk.
Mindenek előtt köszöntsük Tony Scottot újra a realitás talaján, ugyanis az utóbbi évet mintha nem ezen a Földön töltötte volna. Hollywood egyik elsőrangú akciórendezője a Tűzben edzett férfi készítése közben olyan különös egyéni hangra és vágástechnikára lelt, amely teljesen magába szippantotta. A villódzó, gyorsan vágott, maszatolt képek és a vágások remekül tükrözték a Denzel Washington játszotta testőr lelkiállapotát és vizuálisan is újítóan hatottak.
Ám megrészegülve saját stílusától Tony Scott valami észbontóan újba csapott a nehezen megítélhető Domino című, következő filmjében, ahol a látvány olyannyira háttérbe szorította a cselekményt, hogy az élvezhetőség is jócskán megsínylette a dolgot. Nem kell megijedniük a kísérletezésekre kevésbé fogékonyaknak: a Deja Vu-ban Tony Scott visszatér a megszokott szerkesztésmódhoz, és nem kell külön időt fecsérelnünk azzal, hogy a stílusköntösből kihámozzuk a lényeget. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy könnyű falat lenne legfrissebb munkája. Annál is inkább, mert a Deja Vu-val az időutazás megunhatatlan és örökkön megújuló toposzát dolgozza fel.
Adott egy óriási impozáns komp, rajta sok-sokszáz emberrel. Fényképezkedő matrózokkal a felszállásnál, nyakukba csimpaszkodó gyerekcsoporttal, léggömbökkel s mindennel ami kell. Scott bőven megkeni a film kezdőképsorait a giccsnek ható fragmentumokkal, csakhogy mégjobb kontrasztot képezzen mindez az ezt követő drámával. A hajót ugyanis néhány perc múlva, pontosan délelőtt 10:50 perckor hatalmas robbanás veti ezernyi darabra, utasai pedig - mind a 350-en - szörnyű halált halnak.
A jó kedélyű, de rendkívül eszes és munkájában kemény (Doug szerepében hát persze hogy Denzel Washington) tűzszerész (és még miegymás fityfene) szakértő fickónak az első perctől jók a megérzései az ügyben, be is veszi az FBI a nyomozásba annak rendje és módja szerint. A szaglászást egy szupertitkos kísérleti számítógéppel végzik, amely egyszeri és megismételhetetlen módon folytatólagosan képes újrakreálni és bármely szögben belátni mindent, ami pontosan 4 és fél nappal ezelőtt történt. A masina elkezdi mozgatni Doug fantáziáját, és nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha képes lenne üzenni a múltba. Talán így meg tudná menteni azt a lányt is, aki egyre inkább a megfigyelt múlt középpontja lesz, s aki a nagy monitoron kereszül különösen közel kerül Doug-hoz.
Idődimenziósdinál hangsúlyozottan szájzár van, több szót jobb nem is ejteni a sztoriról az élményromboló tartalmak elkerülése érdekében. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a sci-fibe illő téma ellenére Scott a hagyományos akciófilmek világát tárja elénk, az időutazás csodálatos képességére ő is két lábon járó, gyakorlatias főhőseink szemével tekint. Scott szereplői most sem halhatatlan zsaruk, akiknek a lövöldözés során nem kell még újratölteni se. Rágózós borostás hekusok és zsíros hajú kocka számítógépzsonglőrök világát látjuk, akik fánkkal és kávét szürcsölve ügyködnek tömegével az ügyön frappáns félmondatokkal kommunikálva. E világban a természetfeletti sem természetfeletti: a film központi, fantasztikus elemét jelentő szuperszámítógép is élő valóságnak hat. (Egyáltalán nem biztos, hogy nem mosolyogna ránk vissza egy hasonló a Pentagon valamelyik félreeső szektorából.)
Akkor biztos tiszta akciófilmről van szó? - gondolhatnánk az eddigiek alapján. Első megközelítésben igen, de az összélmény után mégsem. A Deja Vu valóban egyfajta akciós bűnügyi sztori, már ha mindebbe belefér, hogy a játékidő tetemes részét az óriásszámítógép előtt, nem pedig fegyverünk durrogtatásával töltjük. Az akció határozottan kevés, s persze nem biztos hogy több kellett volna ennek a történetnek az elmeséléséhez, csak az ilyesmit mindig sajnálom egy olyan rendező filmjében, aki köztudottan elsőrangú karmestere az efféle jelenetek levezérlésének. Azonban nem kell félnünk, amit kapunk, az teljesen a helyén van.
A film mintha mégse ennek mentén akarná leméretni magát, hanem annak a rossz helyre született intimitásnak a mentén, amely Doug és a számítógépen megfigyelt, gyönyörű, de a jelenben már halott lány közt félúton létrejött. Az már fájóbb, hogy Scott gyakorlatias agya nem sok mindent tud ezzel a viszonnyal kezdeni, így lerontva távoli szépségét kézzelfoghatóvá teszi.
Nem biztos hogy negatívum, de számomra fájó pont volt, hogy minden igyekezet ellenére az időutazás kérdéseiben sem tudunk elmerülni a fejünk búbjáig. Bár Scott igénye megvan a morális tartalmak megjelenítésére is, ezt azonban valahogy kevéssé sikerül visszaadnia. Sőt, a végén egyfajta olcsó teátralitás kedvéért még pofán is köpi felépített idősíkrendszerét. Nyilvánvalóan el sem jutott a tudatáig, hogy ha behoz egy ilyen elemet, arra hímes tojásként kell vigyáznia, különben az egész film hitele bánja a dolgot.
A Deja Vu jó kezdeményezésként értékelhető, mégis hatásában nem túl erős elhajlásai miatt kissé ütemét vesztett akció-light lesz, ami egyszeri szórakozásnak kifogástalan, mégis kénytelenek vagyunk elismerni, hogy nem bilincseli a bársonyfotelbe az embert. Scott leghíresebb alkotásai közé sem kerül majd minden bizonnyal, de egy nagy múltú vérprofi akciórendezőtől talán még a másodvonalbeli alkotások is halványan megmaradnak az emlékezetünkben.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Mindenek előtt köszöntsük Tony Scottot újra a realitás talaján, ugyanis az utóbbi évet mintha nem ezen a Földön töltötte volna. Hollywood egyik elsőrangú akciórendezője a Tűzben edzett férfi készítése közben olyan különös egyéni hangra és vágástechnikára lelt, amely teljesen magába szippantotta. A villódzó, gyorsan vágott, maszatolt képek és a vágások remekül tükrözték a Denzel Washington játszotta testőr lelkiállapotát és vizuálisan is újítóan hatottak.
Ám megrészegülve saját stílusától Tony Scott valami észbontóan újba csapott a nehezen megítélhető Domino című, következő filmjében, ahol a látvány olyannyira háttérbe szorította a cselekményt, hogy az élvezhetőség is jócskán megsínylette a dolgot. Nem kell megijedniük a kísérletezésekre kevésbé fogékonyaknak: a Deja Vu-ban Tony Scott visszatér a megszokott szerkesztésmódhoz, és nem kell külön időt fecsérelnünk azzal, hogy a stílusköntösből kihámozzuk a lényeget. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy könnyű falat lenne legfrissebb munkája. Annál is inkább, mert a Deja Vu-val az időutazás megunhatatlan és örökkön megújuló toposzát dolgozza fel.
Adott egy óriási impozáns komp, rajta sok-sokszáz emberrel. Fényképezkedő matrózokkal a felszállásnál, nyakukba csimpaszkodó gyerekcsoporttal, léggömbökkel s mindennel ami kell. Scott bőven megkeni a film kezdőképsorait a giccsnek ható fragmentumokkal, csakhogy mégjobb kontrasztot képezzen mindez az ezt követő drámával. A hajót ugyanis néhány perc múlva, pontosan délelőtt 10:50 perckor hatalmas robbanás veti ezernyi darabra, utasai pedig - mind a 350-en - szörnyű halált halnak.
A jó kedélyű, de rendkívül eszes és munkájában kemény (Doug szerepében hát persze hogy Denzel Washington) tűzszerész (és még miegymás fityfene) szakértő fickónak az első perctől jók a megérzései az ügyben, be is veszi az FBI a nyomozásba annak rendje és módja szerint. A szaglászást egy szupertitkos kísérleti számítógéppel végzik, amely egyszeri és megismételhetetlen módon folytatólagosan képes újrakreálni és bármely szögben belátni mindent, ami pontosan 4 és fél nappal ezelőtt történt. A masina elkezdi mozgatni Doug fantáziáját, és nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha képes lenne üzenni a múltba. Talán így meg tudná menteni azt a lányt is, aki egyre inkább a megfigyelt múlt középpontja lesz, s aki a nagy monitoron kereszül különösen közel kerül Doug-hoz.
Idődimenziósdinál hangsúlyozottan szájzár van, több szót jobb nem is ejteni a sztoriról az élményromboló tartalmak elkerülése érdekében. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a sci-fibe illő téma ellenére Scott a hagyományos akciófilmek világát tárja elénk, az időutazás csodálatos képességére ő is két lábon járó, gyakorlatias főhőseink szemével tekint. Scott szereplői most sem halhatatlan zsaruk, akiknek a lövöldözés során nem kell még újratölteni se. Rágózós borostás hekusok és zsíros hajú kocka számítógépzsonglőrök világát látjuk, akik fánkkal és kávét szürcsölve ügyködnek tömegével az ügyön frappáns félmondatokkal kommunikálva. E világban a természetfeletti sem természetfeletti: a film központi, fantasztikus elemét jelentő szuperszámítógép is élő valóságnak hat. (Egyáltalán nem biztos, hogy nem mosolyogna ránk vissza egy hasonló a Pentagon valamelyik félreeső szektorából.)
Akkor biztos tiszta akciófilmről van szó? - gondolhatnánk az eddigiek alapján. Első megközelítésben igen, de az összélmény után mégsem. A Deja Vu valóban egyfajta akciós bűnügyi sztori, már ha mindebbe belefér, hogy a játékidő tetemes részét az óriásszámítógép előtt, nem pedig fegyverünk durrogtatásával töltjük. Az akció határozottan kevés, s persze nem biztos hogy több kellett volna ennek a történetnek az elmeséléséhez, csak az ilyesmit mindig sajnálom egy olyan rendező filmjében, aki köztudottan elsőrangú karmestere az efféle jelenetek levezérlésének. Azonban nem kell félnünk, amit kapunk, az teljesen a helyén van.
A film mintha mégse ennek mentén akarná leméretni magát, hanem annak a rossz helyre született intimitásnak a mentén, amely Doug és a számítógépen megfigyelt, gyönyörű, de a jelenben már halott lány közt félúton létrejött. Az már fájóbb, hogy Scott gyakorlatias agya nem sok mindent tud ezzel a viszonnyal kezdeni, így lerontva távoli szépségét kézzelfoghatóvá teszi.
Nem biztos hogy negatívum, de számomra fájó pont volt, hogy minden igyekezet ellenére az időutazás kérdéseiben sem tudunk elmerülni a fejünk búbjáig. Bár Scott igénye megvan a morális tartalmak megjelenítésére is, ezt azonban valahogy kevéssé sikerül visszaadnia. Sőt, a végén egyfajta olcsó teátralitás kedvéért még pofán is köpi felépített idősíkrendszerét. Nyilvánvalóan el sem jutott a tudatáig, hogy ha behoz egy ilyen elemet, arra hímes tojásként kell vigyáznia, különben az egész film hitele bánja a dolgot.
A Deja Vu jó kezdeményezésként értékelhető, mégis hatásában nem túl erős elhajlásai miatt kissé ütemét vesztett akció-light lesz, ami egyszeri szórakozásnak kifogástalan, mégis kénytelenek vagyunk elismerni, hogy nem bilincseli a bársonyfotelbe az embert. Scott leghíresebb alkotásai közé sem kerül majd minden bizonnyal, de egy nagy múltú vérprofi akciórendezőtől talán még a másodvonalbeli alkotások is halványan megmaradnak az emlékezetünkben.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Deja Vu színes feliratos amerikai thriller, 128 perc, 2006 Rendező: Tony Scott Forgatókönyvíró: Terry Rossio, Bill Marsilii Zeneszerző: Harry Gregson-Williams Operatőr: Paul Cameron Producer: Jerry Bruckheimer Vágó: Chris Lebenzon Denzel Washington (Doug Carlin) Val Kilmer (Pryzwarra ügynök) James Caviezel (Oerstadt) Paula Patton (Claire Kuchever) Bruce Greenwood (Jack McCready) Adam Goldberg (Denny) |
