Kiadó: THQ
Fejlesztő: Relic
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 4,5 Gbyte szabad hely, 64 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, Nvidia 6600+
Hasonló játékok: Starcraft, Dawn of War
Kategória: valós idejű sci-fi stratégia

Milyen a jó valósidejű stratégia? Természetesen olyan, mint a Starcraft. Legalábbis az idő azt mutatja, hogy az olyan RTS, amit multira hegyeztek ki, egy jól kitalált világban játszódik, nem a csilli-villi grafikájával akar hódítani, a fajok nagyon más logikát igényelnek és nem csak dizájnban térnek el, az igenis jó RTS. A Dawn of War: Dark Crusade pedig ilyen.

A Warhammer 40.000 világa regényekben és játékokban is bizonyított már, aki szeretné, beáshatja magát nyakig abba, hogy vajon melyik faj honnan és miért jött. A két éve megjelent Dawn of War, majd a Winter Assault néven megjelent kiegészítője is hiánypótló darabnak minősül, lévén a Blizzard vagy nagyon titkolja, vagy valóban elfelejtette, hogy adós a világnak még egy Starcraft 2-vel. A most nagyító alá tett darab egy különálló kiegészítő, mely a Dark Crusade címet viseli és az elődjeihez képest két új fajt is bemutat, melyet a táblajátékosok már jól ismernek: Necron és Tau Empire.


A történet egészen egyszerű. Adott egy kellemesen misztikus bolygó, a Kronus, ahol teljesen véletlenül egy időben szeretne tábort verni a játékban elérhető mind a hét faj. A hely szűknek bizonyul, hét dudás nem fér meg egy csárdában, ezért a lehetőség nyitott mindenki előtt: ki kell takarítani a többieket. A fajok között egyébként is vannak történelmi ellentétek és összefonódások, de itt ezek jelentősége minimális. A háború a jól ismert Rizikó nevű játék mintájára zajlik, a kontinents 25 részre van felosztva, ebből egy-egy a fajok tanyájaként funkcionál, ahonnan elindíthatják a hódítást. A kampány során nem fejezetek vagy küldetések vannak, hanem körök, minden körben eldöntheti a játékos, hogy merre mozog, merre támad tovább.

A körök között lehetőség van a már megszerzett területekre némi utánpótlást, védelmi erőt toborozni, illetve számolni kell azzal, hogy a többi nemzet is hódít, tehát nem csupán az új területek megszerzése a feladat, hanem határaink védelme is. Egy sikeres csata után az adott területen kiépített infrastruktúránk megmarad, majd egy bejövő támadás esetén élvezhetjük a helyzeti előnyt, amit a kész bázis és az elfoglalt erőforráspontok adnak. Éppen ezért a csatákban az előrelátó tábornok nyertes állás esetén elkezd gondoskodni a jövőről is és mielőtt kivégezné az ellenfelet, bebiztosítja magát egy következő futamra is. Előfordulhat, hogy egy körben akár többen is megtámadnak minket, de lehet, hogy hosszú ideig nem próbálkozik újra az ellenfél.

A korábbi részekben megismert 5 faj alapjaiban nem változott, igaz kaptak új egységeket és képességeket, de ez nem borította fel túlzottan az erőviszonyokat, minimálisan rendezte csak át a taktikákat, lehetőséget nyújtva újabb ármányos támadások kifundálására. Emlékeztetőül az 5 fajról:

A Space Marine, vagyis Űrgárdisták a klasszikus starcraft Terran faj. szkafanderes géppuskás kiscsávók kiegyensúlyozott képességekkel. Gyorsan szaporodnak és nagy tömegben elég jó védelmi vonalat képezhetnek. A Vér Hollók csapatát a bolygón Thule kapitány irányítja egyfajta paladinként démonkalapácsával és melta-pisztolyával.

A zöldbőrű orkok legfőképp vidéki fölműves tájszólásukkal hívják fel a figyelmet magukra, viccesek és szeretik a humiekat, azaz embereket gyilkolászni. Erejük főként abban van, hogy hihetetlenül gyorsan képesek újabb és újabb seregeket kiállítani. Náluk a squad cap alternatív értelmezést nyer, mert a csapatokon belüli létszám számít és nem a csapatok száma. Főnökük Gorgutz hadvezér egy igazi biorobot, tele van aggatva mindeféle harci felszereléssel, amivel könnyen lekaszabol komolyabb gyalogos tömegeket is.


A káoszt a World Bearers csapata képviseli, akik egy aktív dimenziókapun keresztül érkeztek a bolygóra és kétségtelenül nekiálltak megrontani azt. Inkább a pokoli díszleteket kedvelik, technológiájuk pedig bőven támaszkodik a megrontott Space marine örökségre. Vezetőjük Eliphas, a démon herceg.

Az Eldar a Dark Crusade Protoss faja. Túlvilági elfszerű lények, akik törékenyek, gyorsak és halálosak. Egységeik közt a távolsági és a közelre támadó csapatok egyensúlyban vannak, gyalogságuk mellett pedig komoly tűzerővel rendelkező járműveikre is számíthatnak a csatában. Vezérük a látnok Farseer. Ők igazából azért is jöttek a bolygóra, hogy a rosszfiúkat (necronok) hazazavarják, de ha már itt vannak, akkor jól elfoglalják az egészet, majd csak utána lépnek le és hagyják sorsára a bolygót.

Az Imperial Guard csapata szintén küldetéssel érkezett ide, mégpedig a Necronokat üldöző Eldarokat kellett volna fogságba ejteni korábbi összetűzéseik miatt (Winter Assault). Megérkezve viszont szent titkokat és egy szép nagy ágyút találtak, ezért úgy dontöttek, hogy a titkokat meg kell védeni és ennek egyetlen módja van, ha mindenkit lemészárolnak a bolygón. Amennyiben ez sikerül, vezetőjük, Alexander lesz a legkeményebb csávó az űr ezen szegletében, ha bárki ezt megkérdőjelezné, akkor a hatalmas ágyúval nézhet szembe. Így nyugodtan tanulmányozhatják tovább az ősi titkokat örökké. A két új faj közül az első, a Tau Empire az egyetlen, akinek van valami keresnivalója a bolygón. Népük vészjelzést küldött a seregnek, akik azon nyomban elindultak megvédeni a hazát a hullahadaktól, de mire hazaértek, némileg több etnikummal találták magukat szemben. Kais vezér szintén egy igazi terminátor, bár ő inkább fegyverarzenáljának széles skálájával hódít. A Tau faj egyébként egyfajta szövetség, akik befogadnak bármilyen árva galaxislakót, ami igazán kedves tőlük.

Hadseregük is a sokszínűség jegyében készült, de adott csatában választani kell, hogy mely nemzeteket rántják elő a kalapból. Vagy a Mont'Ka, azaz gyilkos csapás vonalat követik, ami valóban komoly tűzerőt jelent, vagy a Kauyon, azaz türelmes vadász vonalat, ami a rejtőzködés és a csendes gyilkolás művészetét jelenti nekik. Általánosságban elmondható, hogy a Taukat onnan lehet megismerni, hogy nem nagyon szeretnek kezet fogni senkivel, hanem inkább messziről leszedik, ráadásul gyorsan, mielőtt az ellenfélnek esélye lenne bármit csinálni. Viszont ha mégis közel érnek hozzájuk, akkor sérülékenyek. Gépeik közül némelyik óriási tűzerővel rendelkezik és emellett erős is. Gyalogságukat ki lehet hegyezni a rejtőzködésre, ami jól jöhet olyan faj ellen, aki nehezen detektál.


A másik új faj a Necron. Ők a rosszfiúk, ha úgy tetszik. Nem sokat beszélnek, inkább plazma fegyverükkel bontanak le minden élőt molekuláira. Testük fém, vagy fém borítja őket és nincs szükségük a többi faj által használt két erőforrásra, csak a földgázra. Hierarchiájuk nem túl bonyolult, minden csatában a régi idők monolithját szeretnék új életre kelteni. Új egységeket is csak a monolithból csalhatunk elő, a többi épület kizárólag a bónuszokhoz és a fejlődéshez kell.

Az egyik legkellemesebb faj, hiszen a listening postok építésével felmegy a squad cap és az építési idő, ráadásul az alapegységeik, az élőhalott harcosok alkothatják majd a fő sereget is egyben. Nem nagyon érdemes cifrázni, hanem legyártani minél többet belőlük és ha esetleg elhullana pár, akkor a hős ügyesen feltámaszthajta őket, így akár a megengedett létszám a kétszeresére is dagadhat, mivel a feltámasztott egységek egy része új csapatot alkot majd. Járműveik nincsenek, csak becsomagolt hullák, akik mindenféle trükkre képesek, mint az ellenfél gépeinek elfoglalása vagy az elhullott hullák begyüjtése és szervizelése. Hősük, a Necron Lord egy igazán szimpatikus ember, vagyis élőhalott.

Néhány szóban képes összefoglalni bármely ellenfelének, hogy mit tartogat számára a jövő, kicsit sem érdeklik az ősi tikok és egyéb gyerekjátékok. A lényeg, hogy minden hideg, halott, zöld, sötét és fém legyen előbb-utóbb. A fajok balansza nagyon jól el lett találva, az új egységek sem borítottak nagyot, de talán a Necron kicsit erősre sikerült, persze van ellenük hatásos módszer. Egyetlen hibájuk, hogy nem csak csendesek, de lassúak is.


A háború a Kronus 25 provinciáján zajlik, ezek közül mindegyik valamiféle bónuszt nyújt helytartójának. A legtöbb esetben ez egy egység lesz, amit a hősünk hurcolhat magával, harcról harcra. Ezeket a globális erőforrásainkból vásárolhatjuk meg, ami az elfoglalt területekkel együtt növekszik majd. Némelyik terület stratégiai bónuszokat ad, például megnövelt egység limit, megnövelt kezdő erőforrások csatákban, űrrepülőtér (bármelyik nem bázis provinciára ugorhatunk), előretolt bázis (egységek mellett épületek is vehetők a támadó csaták előtt). Így a kampány rész egy izgalmas társasjátékká avanzsálódik, ami viszont sajnálatos, hogy nem játszható a Risk mód multiban, pedig az lenne az igazán kemény móka, ha hét ember esne neki a térképnek.

Mint manapság minden valamirevaló RTS-ben, itt is komoly szerepet kapnak a hősök, vagyis ez esetben nevezzük őket parancsnokoknak. A legtöbb faj rendelkezik elsődleges és másodlagos parancsnokkal is. Fajonként változó, hogy ők erősek, vagy sok HP-vel rendelkeznek, spéci képességeik támadóak vagy bónuszt adnak. Az orkok parancsnoka például egy igazi gyilkológép, terminátor, éppen ezért csaták során nem is hozható elő olyan könnyen, mint a többi népnél. Kampány mód esetén a főparancsnokaink fejlődnek. Bizonyos célok teljesítéséért új felszereléseket választhatnak maguknak, ami növelheti az életerejüket, védelmüket, támadóerejüket.

Adott számú megnyert támadás vagy megvédett terület esetén, elérve valamennyi ezer kill-t összesen, stb. kapjuk ezeket a pluszokat. A hódítások vége felé a bónusz seregekkel együtt az első percben szinte teljes értékű támadást lehet indítani, miközben a bázis még épphogy épülget. A parancsnokok támadásokkor azonnal megjelennek a csatatéren, viszont mikor egy korábban elfoglalt területen védekezünk, akkor a szokványos módon kell legyártani őt is. Grafika:
Nagyon jó hírem van azoknak az olvasóknak, akik végre szerettek volna egy olyan játékot, ami elfut gyengébb teljesítményű gépükön is. Ez az. Habár RTS-szerűen szép és az effektek is teljesen rendben vannak, mégis a nagyon nagy térképeket leszámítva gördülékenyen fut közepes rendszereken is, persze némi kompromisszumot kell ilyenkor kötni a grafikai beállítások terén. A textúrák és a modellek pontosan olyanok, amire egy stratéga vágyik. Kellemes, szemet pihentetőek, nem túl aprólékosak, de sokszor érdekes lehet egy ork épület kis minitársadalmát figyelgetni, mert bizony ezek aprólékosan kidolgozottak. Nem egy mai fejlesztés, az biztos, de véleményem szerint még idén is megállja a helyét a versenyben.

Játszhatóság:
A 7 faj és a Risk-szerű kampány előnye, hogy nem fogjuk megunni a küldetéseket, hiszen inkább multira emlékeztető hangulata van, így akár hétszer is végig lehet vinni, de ahhoz, hogy minden faj végzetét megismerhessük, legalább kétszer. A három nehézségi fokozat is tartogat meglepetéseket, de a harmadik fajjal való ismerkedéskor már illik legnehezebben is rutinosan venni az akadályokat. A multi pályák (nagyrészével a kampányban is találkozunk) tipikus versenypályának készültek, sokáig el lehet szórakozni mindegyiken, és külön pályánként lehet stratégiákat gyártani. Ha valakinek van társasága, akivel játszani tud, vagy neten tolja, biztos hogy sokáig élvezni fogja és egyszer csak azt veszi észre, hogy bejelentik a Starcraft 2-t.

Kezelőfelület:
Szerecsére semmi különöset nem kell elmondani róla, teljesen logikus, minden tekintetben alkalmas a multizásra. Nincs kavarás, nincsenek megtanulhatatlan bénaságok. Nekem külön tetszett a menü és a kampánytérkép megvalósítása. Nagyon pozitív az autocap funkció, bár az nem új, de mégis valamit meg kell említeni. Aki ismerte a korábbi részeket, azoknak semmi meglepetés nem lesz.

AI, nehézség:
Ez egy vegyes dolog. Nehéznek sokszor nehéz, bár rutinos játékost nehéz meglepni és skirmish-ben is a lehetetlen kategóriákra vállalkozik. A kampány során főként félidő után már elég erős kezdő seregünk van, a titok nyitja pedig mindig annyi, hogy nem szabad hagyni kifejlődni az ellenfelet, mert az néhány faj esetében egyenlő azzal, hogy vért pisilünk, mire leabároljuk őket, ha nem ők minket. Skirmish-ben néha nagyon béna az AI. Van amikor nem támad, csak ott áll seregével és vár minket, van amikor lúzer módon próbál a széllel szemben pisilni. A legjobb megoldás, ha élő emberekkel játszunk, mert ez az egyetlen pont, ami miatt meg lehet unni, vagy éppen elege lesz a játékosnak.

Zene, hangeffektek:
A hangeffektek átlagosak, a zenék viszont elég kellemesek, sírontúliak és harciasak. Kár, hogy viszonylag kevés dallam került be a játékba, de nem éreztem sosem szükségét annak, hogy külső zenebonát tegyek alá. Ami kiemelkedően jó, és az RTS-ek már a Warcraft óta ezzel tudnak szíveket meghódítani, azok a beszédhangok. Nekem személy szerint két kedvencem van. Az egyik a Necron hulla nyugodt, de kegyetlen osztása, a másik pedig a texasi parasztot idéző ork nyelvjárás. Ezek zseniálisak.

Összegzés:
Még az eredeti játék sem kötött le úgy, mint ez a kiegészítő. A hét faj már akkora kavalkád, annyi variáció, mégis egységbe forrnak, nem borul fel az egyensúly. Meg lehet jegyezni, hogy ki miben jó, mivel lehet hatékonyan támadni ellene. Multira is és egyéni játékra is kifejezetten hosszú távon alkalmas. Nem lehet tudni, hogy mi pontosan az a spiritusz, amivel a Starcraft rendelkezett, hogy sok évvel a megjelenése után is még hihetetlenül sokan játszották, de valami ebből a DoW-ban is van. Biztos vagyok benne, hogy stratégáknak és azoknak, akik nem a top FPS-ek rajongói, ezáltal gépük is kissé szerényebb, szívesen emelik le a polcról ezt a játékot. Karácsonyra ideális, mert még szilveszter után is esélyes, hogy fent lesz a gépen.

Kapcsolódó letöltések:

A játék demója

Bemutató videó