A mai napon emlékezünk az 1956-os forradalom 50. évfordulójára. Az 50 évvel ezelőtt a politizáló fiatalok minden addiginál tovább merészkedtek, követeléseiket 16 pontban adták ki, majd tömegeket maguk mellé állítva megpróbáltak kitörni a hatalom elnyomása alól. IT-portálként nem célunk történelemleckét feladni a kedves olvasónak, egészen más oldalról szeretnénk megközelíteni az emlékezést.

A minap Romsics Ignác, a nemzet történésze a Magyar Televízió egyik műsorában beszélt 1956-ról, s kitért arra, hogy véleménye szerint a mai fiatal generáció nem tudja megfelelően kezelni ezt az emléket. Nem érzik a jelentőségét, nem tudják átélni az akkori pillanatok forradalmiságát, sőt nem is rendelkeznek szinte alapvető ismeretekkel sem a forradalomról.

Ez komolyabban átgondolva nem meglepetés, hiszen a mostani gimnazisták számára az iskolapadban ez egy történelem lecke, csakúgy mint a római birodalom bukása vagy az aranybulla. Nagy valószínűséggel nekik még a szüleik sem éltek 1956-ban, talán a nagyszülőktől várhatnak élő beszámolókat. Ráadásul a rendszerváltásig az igazság odaát volt (a vasfüggönyön túl), határon belül igen nehezen lehetett hozzájutni korrekt irodalomhoz az eseményekkel kapcsolatban. Az elmúlt 16 évben viszont számtalan tanulmány, esszé, könyv, film, újságcikk jelent meg a témával kapcsolatban és Romsics úr már egészen odáig megy, hogy számára az érdekes kutatandó pont, hogy vajon mi történhetett 23-án reggeltől délutánig Moszkvában, míg a békés jóváhagyás terve helyett délután mégis parancsba adták Budapest megszállását. Ez a kevés történész lelkű fiatalon túl viszont keveseket érdekelhet, ehelyett inkább közel kell hozni az emberekhez a múltat ha szeretnénk, hogy kultúránk ezen része élő emlékezet legyen.


Hogyan is lehetne közel hozni egy XXI. századi emberhez egy 50 évvel ezelőtti nehéz néhány nap történetét. Ha ma nem tudjuk elképzelni, hogy milyen lehetett napokig egy sötét pincében bújkálni anélkül, hogy MSN-en, emailben tartanánk a kapcsolatot a többiekkel, amikor nem tudjuk elképzelni, hogy egy tömegdemonstráció megszervezése nem SMS-ben zajlik hanem mindenki az ablakból meglátva csatlakozott a felvonuláshoz, és nem érkeztek különvonatok, nem voltak internetes portálok, ahonnan percről-percre részesei lehettünk az eseményeknek.

Az is elképzelhetetlen mára, hogy a hatalom - legalábbis a nyugati demokráciákban - a tömegbe lövet, mára csak vízágyú és gumilövedék maradt. Hogyan magyarázzák el egy mai fiatalnak hogy akkor a CounterStrike és a Call of Duty grafikája életszerűbb volt mert az utcán zajlott, igazi fegyverekkel és igazi áldozatokkal. Hogyan is lehetne átélni egy eseménysorozatot anélkül, hogy ábrázolva lenne egy mai ember számára is emészthető formában? Miért várják el a nagyok, hogy az egyre több közvetlenül 56-tól nem szenvedő ember könnyeket ejtsen, mikor egyetlen találkozási pontja a történelemkönyv volt ezekkel az eseményekkel.

Éppen ezért kutattuk fel, hogy a hazai internetezők által gyakran látogatott helyeken milyen tartalmak vannak az évfordulóra tekintettel. Az 1956.lap.hu látogatottsága többszörösére nőtt, viszont így best-ever rekordot felállítva is csupán 20 ezer ember volt kíváncsi az állítólag 3 millió internetezőből. A hírszájtok közül alig találunk olyat, amelyik ne foglalkozna 56-tal, de legtöbb esetben az aktuális megemlékezésekben merülnek ki ezek, de talán a legjobb minőségű a Nol.hu interaktív grafikai összeállítása.

Miért nem találkoztam egy multimédiás anyaggal sem, melyet a Nemzeti Audiovizuális Archívum digitalizált anyagaiból készítettek? A NAVA honlapján legalább ez elérhető lehetne mindenki számára. Miért nem készült 1956-os témájú kiegészítő lemez valamelyik FPS vagy RTS játékhoz? z amerikai egyesült államok a toborzás jövőjét egy FPS játékra fekteti, nálunk az egyik legfontosabb történelmi esemény nem érdemelt meg ennyit, elég volt támogatni néhány nagyjátékfilmet a kulturális alapból.

A videomegosztó szájtokon szintén gyér felhozatalt találtam az 56-os tageket böngészgetve, sőt egy kivételével semmi érdemlegeset nem találtam. Az 1956.hu oldalon sem találunk semmi kiemelendőt, bár Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány elnöke tegnapelőtti dátummal ígéretett tett az oldal fejlesztésére, köszönhetően az idei év 31 ezer látogatójának.

A szomorkodó történészeket miért nem lelem meg valamelyik blogszájton, ahol akárcsak hetente frissítve érdekességeket tár fel a fiatal és kevésbé fiatal olvasó tábor előtt? Persze némi kutatás után rátaláltam néhány fórumtopikra, ahol történészek néhány laikussal karöltve vitatták meg a múlt ezen szeletét - az [origo] kapcsolódó topikja a komolyabb hangvételűekhez tartozik. Persze léteznek zárt oldalak is ahová csak a kiválasztottak léphetnek be, biztosan a túlfűtött érzelmek elkerülése végett.

"Hézagosak a tanulók 1956-tal kapcsolatos ismeretei, tudásuk elsősorban pedagógusfüggő" - derül ki a Szocio-Gráf Piac- és Közvéleménykutató Intézet nemrégiben végzett kutatásából. A diákok ezen kívül nehezen tudják elkülöníteni a különböző nemzeti ünnepek eseményeit egymástól. Eszerint egyébként az általános iskolában 1-2 órát, a középiskolában 5-6 órát szánnak az események felidézésére, és a tanároknak az információátadáshoz meglehetősen szegényes segédanyag áll rendelkezésükre.


A kutatásból kiderült, hogy 1956-ról a megkérdezettek közel 20 százaléka egyáltalán nem tanult, továbbá hogy akiknek oktatták, azok is a témaismeretük mennyiségét és minőségét csupán közepesre értékelték... Az 1848-as, az 1956-os és az 1990-es eseményeket a fiatalok keverik, amikor az 1956-ban résztvevők nevét ekként említik: Nagy Imre, Kádár, Rákosi, Gerő, Kossuth, Petőfi, Sztálin. A legjelentősebbnek tartott politikai személyiségek listáján Kossuth, Széchenyi, István király, nem sokkal hátrább Nagy Imre szerepel. Ugyanakkor a megkérdezettek 57 százaléka szerint a forradalom oldalán részt vettek a mai fiatalok példaképei lehetnek - szól az MTI híre.

Tehát azok számára akiknek fontosak az események, látszik hogy van mit tenni. E sorok írója sem rendelkezik részletes, élményszerű tudásanyaggal 56-ról. Tudja amit a történelemkönyv ír, látott néhány filmet és meghallgatott pár hanganyagot. Elképzelni nem tudja akkor sem, Azeroth világát sajnos jobban ismeri.

A kultúra megőrzése ugyan elméletileg közös feladat, de a hivatásos örzők reméljük mihamarabb rájöhetnének, hogy könyvet beleverni az emberek kezébe egyre nehezebb és az internet adta lehetőségeket kihasználva jóval több ember érhető el, ráadásul ott proaktív módon, ők maguk kezdeményezik ezt a találkozást. Ezek a folyamatok egy idő után kényszerűen le fognak zajlani és a jövő embere a forradalom 100. évfordulójára emlékezve már sokkal mélyebben átérezheti majd, miért állunk meg ezen a napon lehajtott fejjel.