Hunter
Az űrszex bonyodalmai
Szokatlan téma került elő az Egyesült Államokban megtartott NewSpace 2006 űrtudományi konferencián: a szex.
A világűr súlytalanságában történő nemi élet sokak fantáziáját megmozgatta már, azonban a nem túl távolinak tűnő magán-űrrepülések, készülődő űrhotelek, valamint a jóval nagyobb távlatokat jelentő kolonizálás fényében nem lehet szó nélkül elmenni a kérdés mellett. Ezt Alan Boyle, az MSNBC tudományos szerkesztője sem tudta megtenni.
Boyle a konferencia több résztvevőjét is megszólaltatta a témában. Tom Logan, a NASA fizikusa szerint a szex nem csupán egy jó időtöltés, de egyben a fennmaradás kulcsa is, igaz korántsem olyan egyszerű a dolog, mint az többen elsőre gondolnák. Ami a gyakorlati oldalt illeti, a súlytalanság állapotában nem könnyű összehangolni két test mozgását, emellett az izzadtság és az egyéb testnedvek is időről időre útban lehetnek, plusz nem mindenki viseli jól a közeget, így felléphet a tengeri betegség mintájára az űrbetegség is.
Állítólag a NASA évekkel ezelőtt már végzett ilyen jellegű kísérleteket egy űrsikló küldetés keretében, amit az űrügynökség kerek perec visszautasít és mély hallgatásba burkolózik. Most Robert Bigelow űrmoduljai kavarták fel az állóvizet: a milliárdos üzletember űrvállalkozása a tervek szerint állatok szaporításával kísérletezne a modulokban. Ezek az évtized végére mint űrhotel-komplexum állnának a tehetősebbek rendelkezésére, akik valószínűleg a szex örömeit is szeretnék kipróbálni a nagy magasságú pihenőhelyen.
Vanna Bonta koncepciója, tépőzárakkal, cipzárakkal és különleges anyagokkal az űrbeli együttlétekre
Az űrszex sajátosságairól a témában vizsgálódó Vanna Bonta írónő adott átfogóbb képet. Egy nemi aktus a világűr súlytalanságában "forróbb és nedvesebb", mint a földi körülmények közt, mivel nincs semmilyen természetes mód a test hőjének elvezetésére, a mikrogravitációban pedig erőteljesebb a verítékezés, állítják a tudósok, így testnedveink előbb-utóbb lebegő cseppecskékben csoportosulnának körülöttünk. A súlytalanság fizikája a szex mechanikáját is bonyolultabbá teszi, igen jól kell koordinálni, hogy a felek egymás közelében maradjanak. A mikrogravitáció jellegzetessége, hogy csökkenti a vérnyomást, ami a pénisz esetében okozhat némi visszaesést, így egy spontán szeretkezés nem lesz túl felemelő. Az űrben nem árt alaposan megtervezni egy aktust, amit különböző ötletes eszközökkel persze lehetne segíteni.
Lássuk azonban az egész komolyabb, hosszú távú oldalát, a fajfenntartást. Az eddig elvégzett állatkísérletek egyöntetűen bizonyították, hogy a gravitáció hiánya számos probléma forrása lehet. Az oroszok által elvégzett tanulmányok szerint a teherbe ejtett kísérleti patkányok 13-17 százalékánál jelentkezett fejlődési rendellenesség a magzatok csontszerkezetének szinte egészében. Ezen felül a mikrogravitáció hatással van az idegi kapcsolódások fejlődésére a méhen belül, majd a születést követően is, illetve az immun-funkciók rendeltetésszerű működésére.
Ezeknek egyenként is igen nagy hatása lenne a nemrég Stephen Hawking által is vizionált kolonizálásra. Alternatívát jelentenének a mesterséges gravitáció előállítására alkalmas forgó űrhajók, az azonban továbbra is kérdés marad, mekkora gravitáció lenne elegendő, illetve mik a mesterséges gravitáció mellékhatásai. A másik gond a már sokat taglalt kozmikus sugárzás, ami ugyanúgy hatással van a magzatra. A sok ismeretlennek köszönhetően, tehát egy űrbeli terhesség jelen ismereteink szerint rendkívül kockázatos, különösen, hogy gyógyszerek szedése sem javallott a terhesség alatt.
Összességében tehát levonható a következtetés, nem csupán technikailag, de biológiailag sem vagyunk még felkészülve arra, hogy elhagyjuk bolygónkat és egy új világban telepedjünk le.
A világűr súlytalanságában történő nemi élet sokak fantáziáját megmozgatta már, azonban a nem túl távolinak tűnő magán-űrrepülések, készülődő űrhotelek, valamint a jóval nagyobb távlatokat jelentő kolonizálás fényében nem lehet szó nélkül elmenni a kérdés mellett. Ezt Alan Boyle, az MSNBC tudományos szerkesztője sem tudta megtenni.
Boyle a konferencia több résztvevőjét is megszólaltatta a témában. Tom Logan, a NASA fizikusa szerint a szex nem csupán egy jó időtöltés, de egyben a fennmaradás kulcsa is, igaz korántsem olyan egyszerű a dolog, mint az többen elsőre gondolnák. Ami a gyakorlati oldalt illeti, a súlytalanság állapotában nem könnyű összehangolni két test mozgását, emellett az izzadtság és az egyéb testnedvek is időről időre útban lehetnek, plusz nem mindenki viseli jól a közeget, így felléphet a tengeri betegség mintájára az űrbetegség is.
Állítólag a NASA évekkel ezelőtt már végzett ilyen jellegű kísérleteket egy űrsikló küldetés keretében, amit az űrügynökség kerek perec visszautasít és mély hallgatásba burkolózik. Most Robert Bigelow űrmoduljai kavarták fel az állóvizet: a milliárdos üzletember űrvállalkozása a tervek szerint állatok szaporításával kísérletezne a modulokban. Ezek az évtized végére mint űrhotel-komplexum állnának a tehetősebbek rendelkezésére, akik valószínűleg a szex örömeit is szeretnék kipróbálni a nagy magasságú pihenőhelyen.
Vanna Bonta koncepciója, tépőzárakkal, cipzárakkal és különleges anyagokkal az űrbeli együttlétekre
Az űrszex sajátosságairól a témában vizsgálódó Vanna Bonta írónő adott átfogóbb képet. Egy nemi aktus a világűr súlytalanságában "forróbb és nedvesebb", mint a földi körülmények közt, mivel nincs semmilyen természetes mód a test hőjének elvezetésére, a mikrogravitációban pedig erőteljesebb a verítékezés, állítják a tudósok, így testnedveink előbb-utóbb lebegő cseppecskékben csoportosulnának körülöttünk. A súlytalanság fizikája a szex mechanikáját is bonyolultabbá teszi, igen jól kell koordinálni, hogy a felek egymás közelében maradjanak. A mikrogravitáció jellegzetessége, hogy csökkenti a vérnyomást, ami a pénisz esetében okozhat némi visszaesést, így egy spontán szeretkezés nem lesz túl felemelő. Az űrben nem árt alaposan megtervezni egy aktust, amit különböző ötletes eszközökkel persze lehetne segíteni.
Lássuk azonban az egész komolyabb, hosszú távú oldalát, a fajfenntartást. Az eddig elvégzett állatkísérletek egyöntetűen bizonyították, hogy a gravitáció hiánya számos probléma forrása lehet. Az oroszok által elvégzett tanulmányok szerint a teherbe ejtett kísérleti patkányok 13-17 százalékánál jelentkezett fejlődési rendellenesség a magzatok csontszerkezetének szinte egészében. Ezen felül a mikrogravitáció hatással van az idegi kapcsolódások fejlődésére a méhen belül, majd a születést követően is, illetve az immun-funkciók rendeltetésszerű működésére.
Ezeknek egyenként is igen nagy hatása lenne a nemrég Stephen Hawking által is vizionált kolonizálásra. Alternatívát jelentenének a mesterséges gravitáció előállítására alkalmas forgó űrhajók, az azonban továbbra is kérdés marad, mekkora gravitáció lenne elegendő, illetve mik a mesterséges gravitáció mellékhatásai. A másik gond a már sokat taglalt kozmikus sugárzás, ami ugyanúgy hatással van a magzatra. A sok ismeretlennek köszönhetően, tehát egy űrbeli terhesség jelen ismereteink szerint rendkívül kockázatos, különösen, hogy gyógyszerek szedése sem javallott a terhesség alatt.
Összességében tehát levonható a következtetés, nem csupán technikailag, de biológiailag sem vagyunk még felkészülve arra, hogy elhagyjuk bolygónkat és egy új világban telepedjünk le.