Berta Sándor
Bárkiből lehet sztár vagy közellenség a világhálón
Ma bárki sikeres lehet, elegendő csupán ha néhány napig vagy hétig rendkívül sikeres a blogja vagy weboldala. Persze az ismertség olykor kétarcú: van előnye, de árnyoldala is akad.
Az emberek hajlamosak arra, hogy önfeledten böngésszenek a világhálón, megfeledkezzenek mindenről, ne törődjenek senkivel és semmivel. Az internet és a hozzá tartozó, vele összefonódó online társadalom látszólag békés, azonban a szakemberek szerint ez az állapot bármikor megváltozhat és bármelyik pillanatban bárkinek az életét megváltoztathatja egy virtuális lépés. Az illető a mennybe juthat, de akár elveszítheti eddigi életét és mindenét is.
Utóbbira jó példa Anna Svidersky esete. Az amerikai lányt néhány nappal a 18. születésnapja előtt gyilkolta meg egy pszichopata. Anna MySpace oldala azóta virtuális zarándokhely lett, ahová a világ minden részéről ellátogatnak az emberek. Többségük azt sem tudja, ki volt ez lány. Ismeretlen felhasználók írtak dalokat róla vagy hoztak létre megemlékező honlapokat a tiszteletére. Azonban a lány családja és barátjai számára mostanra kényelmetlenné vált ez a fajta ismertség és értetlenül, sőt dühösen állnak az egész helyzet előtt. Szerintük olyanok, akik nem ismerték Anna Svidersky-t, ne is alkossanak róla véleményt és ne tisztelegjenek előtte.
Az oklahomai Kevin Ray Underwood története is jól mutatja az internet kétarcúságát. A fiatalember blogja és több weboldala ellenére szinte ismeretlen volt. Egészen addig, amíg néhány hónappal ezelőttig el nem rabolt és meg nem gyilkolt egy tíz éves gyermeket. Egycsapásra híres, sőt hírhedt lett. Ma már gyakorlatilag vagy 50 000 portál foglalkozik az esettel és Underwooddal.
Amir T. esete szintén példaértékű. A brit férfi egy laptopot árult a világhálón, amit sikeresen el is adott, azonban a vevő később azt állította, hogy a készülék rossz. Amir a vevő minden, az üzlet visszamondására vonatkozó kérését elutasította - bár ne tette volna. Az ismeretlen ugyanis néhány pikáns fotót talált a notebook merevlemezén, voltak közöttük például biszexuális felvételek, családi fotók és információk, többek között egy másolat Amir útleveléről. A bosszúszomjas vevő kapva kapott az alkalmon és mindent nyilvánosságra hozott. "A rossz laptop, amit az eBayen adtam el" című portálra eddig több mint 3 millióan kattintottak rá és örökre megváltoztatta Amir életét. "Azóta pokol az életem. Az apám megharagudott rám" - kesergett a brit fiatalember.
Az információk pedig egyre csak gyűlnek a világhálón. Csak a MySpace közösségi oldalon több mint 70 millió felhasználói profilt tartanak nyilván. De vajon tudjuk, hogy amikor megadjuk ezeket az adatokat mire is vállalkozunk? Kik olvassák és olvashatják ezeket az információkat? Tisztában vagyunk azzal, hogy egyetlen ilyen lépéssel mennyire védtelenné válunk? - teszik fel a kérdéseket a szakemberek. Erre minden bizonnyal csak kevesen gondolnak.
A pedofileken, hivatásos adathalászokon kívül a személyes adatokra a cégek is vadásznak, például a Google vagy a Yahoo. Elég néhány elmosódott, kompromittáló fotó, néhány mondat és bárkiből szörnyeteget, közellenséget lehet fabrikálni. Az illető pedig alighanem soha sem fogja tudni megnyugtató módon tisztázni magát, néhány rosszakaró által könnyen tönkremehet az élete.
Persze egy ilyen akció homlokegyenest más végeredményt is hozhat. Nem kell messzire mennünk, elég csak például Szalacsi Sándorra vagy Fogarassy Árpádra gondolni, akik évekkel ezelőtt néhány internetre felkerült riportnak köszönhetően online hősökké és kedvencekké váltak. A kérdés csak az, hogy vajon ők felfogták-e, mi is történt velük és ami sokkal fontosabb, vajon érdekelt-e bárkit is, hogy mi lesz velük a felvételek nyilvánosságra kerülése után? Vajon hány akkori rajongójuk gondol azóta rájuk, és érdekli-e őket mi lett velük azóta?
Az emberek hajlamosak arra, hogy önfeledten böngésszenek a világhálón, megfeledkezzenek mindenről, ne törődjenek senkivel és semmivel. Az internet és a hozzá tartozó, vele összefonódó online társadalom látszólag békés, azonban a szakemberek szerint ez az állapot bármikor megváltozhat és bármelyik pillanatban bárkinek az életét megváltoztathatja egy virtuális lépés. Az illető a mennybe juthat, de akár elveszítheti eddigi életét és mindenét is.
Utóbbira jó példa Anna Svidersky esete. Az amerikai lányt néhány nappal a 18. születésnapja előtt gyilkolta meg egy pszichopata. Anna MySpace oldala azóta virtuális zarándokhely lett, ahová a világ minden részéről ellátogatnak az emberek. Többségük azt sem tudja, ki volt ez lány. Ismeretlen felhasználók írtak dalokat róla vagy hoztak létre megemlékező honlapokat a tiszteletére. Azonban a lány családja és barátjai számára mostanra kényelmetlenné vált ez a fajta ismertség és értetlenül, sőt dühösen állnak az egész helyzet előtt. Szerintük olyanok, akik nem ismerték Anna Svidersky-t, ne is alkossanak róla véleményt és ne tisztelegjenek előtte.
Az oklahomai Kevin Ray Underwood története is jól mutatja az internet kétarcúságát. A fiatalember blogja és több weboldala ellenére szinte ismeretlen volt. Egészen addig, amíg néhány hónappal ezelőttig el nem rabolt és meg nem gyilkolt egy tíz éves gyermeket. Egycsapásra híres, sőt hírhedt lett. Ma már gyakorlatilag vagy 50 000 portál foglalkozik az esettel és Underwooddal.
Amir T. esete szintén példaértékű. A brit férfi egy laptopot árult a világhálón, amit sikeresen el is adott, azonban a vevő később azt állította, hogy a készülék rossz. Amir a vevő minden, az üzlet visszamondására vonatkozó kérését elutasította - bár ne tette volna. Az ismeretlen ugyanis néhány pikáns fotót talált a notebook merevlemezén, voltak közöttük például biszexuális felvételek, családi fotók és információk, többek között egy másolat Amir útleveléről. A bosszúszomjas vevő kapva kapott az alkalmon és mindent nyilvánosságra hozott. "A rossz laptop, amit az eBayen adtam el" című portálra eddig több mint 3 millióan kattintottak rá és örökre megváltoztatta Amir életét. "Azóta pokol az életem. Az apám megharagudott rám" - kesergett a brit fiatalember.
Az információk pedig egyre csak gyűlnek a világhálón. Csak a MySpace közösségi oldalon több mint 70 millió felhasználói profilt tartanak nyilván. De vajon tudjuk, hogy amikor megadjuk ezeket az adatokat mire is vállalkozunk? Kik olvassák és olvashatják ezeket az információkat? Tisztában vagyunk azzal, hogy egyetlen ilyen lépéssel mennyire védtelenné válunk? - teszik fel a kérdéseket a szakemberek. Erre minden bizonnyal csak kevesen gondolnak.
A pedofileken, hivatásos adathalászokon kívül a személyes adatokra a cégek is vadásznak, például a Google vagy a Yahoo. Elég néhány elmosódott, kompromittáló fotó, néhány mondat és bárkiből szörnyeteget, közellenséget lehet fabrikálni. Az illető pedig alighanem soha sem fogja tudni megnyugtató módon tisztázni magát, néhány rosszakaró által könnyen tönkremehet az élete.
Persze egy ilyen akció homlokegyenest más végeredményt is hozhat. Nem kell messzire mennünk, elég csak például Szalacsi Sándorra vagy Fogarassy Árpádra gondolni, akik évekkel ezelőtt néhány internetre felkerült riportnak köszönhetően online hősökké és kedvencekké váltak. A kérdés csak az, hogy vajon ők felfogták-e, mi is történt velük és ami sokkal fontosabb, vajon érdekelt-e bárkit is, hogy mi lesz velük a felvételek nyilvánosságra kerülése után? Vajon hány akkori rajongójuk gondol azóta rájuk, és érdekli-e őket mi lett velük azóta?