SG.hu·
A szavak titkos élete - Sarah Polley mindent visz
Hihetetlen erejű film a mélyen őrzött titkok lélekromboló erejéről. A Coixet-Polley páros ismét pörölykalapáccsal érkezett.
Hála istennek mostanában nem csak a könnyedebb műfajok kedvelői kapják fel a fejüket, amikor Amerikából érkezik film a hazai mozikba. Talán a poszt-fesztiválidőszaknak tudható be, de mostanában szinte minden hétre jut valami súlyosabb témát boncolgató alkotás a tengeren túlról, legyen az az Oscar-csapat mélyen megbecsült tagja (Túl a barátságon, Transamerica), vagy származzon a 2005-ös év erősebb darabjai közül (Befejezetlen élet).
A Szavak titkos élete igazából mindkét sorból kilóg. Hiába az amerikai és kanadai színészek, hiába az angol nyelv, a film bizony hivatalosan Spanyolország szülötte (La vida secreta de las palabras). Spanyol stáb a kamera mögött, Sarah Polley a kamera előtt... ez valahonnan nagyon déja vu, de honnan is? Nézzük csak a rendezőt! Aha, Isabel Coixet, leesett a tantusz. Volt itt az a szívfacsaró és mesterien kivitelezett dráma ugyanezzel a párosítással tavalyelőtt Élet nélkülem címmel, csak az akkor kanadai égisz alatt indult világhódító útjára. (Meg mellesleg azt is írták róla sokan, hogy ha abban az évben nem a szintúgy kanadai Barbárok a kapuk előtt viszi el az Oscar-t, akkor az.)
Van tehát egy remek, összeszokott párosunk. Tuti tippként tekinthetnek-e a Szavak titkos életéra a súlyosabb filmek kedvelői? Így legyen ötösünk a lottón, de igen. Isabel Coixet filmje szavak nélkül, titkosan, de az idén futó mozifilmek egyik legértékesebb darabja.
A film hitele többnyire Sarah Polley-n múlik, aki ezúttal egy gyári szalagmunkás szerepébe bújik. Látszólag semmivel sem különb a többieknél, megfáradt, kifejezéstelen arca látszólag a napi robot keserveit tükrözi. Társaihoz egy szót sem szól, rendesen kitölti a munkaidejét, majd fél-zombiként hazatántorog. Mindez négy éve tart már, betegszabadság és késés nélkül és ezt a kollégák nem nézik jó szemmel; Hannát valósággal kiebrudalják a gyárból egy egyhónapos szabadság erejéig.
A hirtelen kelt üresség megzavarja a lányt, és ahelyett hogy spórolt pénzéből valami melegebb éghajlaton keresne kikapcsolódást, egy hónapra egy olajfúró tornyon vállal munkát, ahol egy üzemi baleset során megsérült férfit (Tim Robbins) kell ápolnia. A férfi ideiglenesen vakságban szenved, a modora pedig sokszor több mint otromba, próbára is teszi Annát minden lehetséges módon. Szókimondó stílusa, kendőzetlen őszinteséggel feltett kérdései hatására a két ember bizalmas viszonyba kerül, s ahogy a férfi jobban lesz, lassan fény derül Hanna múltjára is.
A szavak titkos élete nem könnyű film, de a katarzis megéri a küzdelmet. Szemet legeltető tájak helyett az első perctől a rozsdás fémkonténerek jelentik a helyszínt, a lehangoló gyár-realizmus őszintén, torzításmentesen megrajzolt főszereplői jellemekkel párosul. A felvezetés után rögvest fejes ugrunk a két fő karakterbe, jellemük kibontása egymásra találásukkal történik meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a hiteles, egymásra hangolódni nem képes színészek nélkül a film egy percre sem működne.
És itt jön a képbe az embernek pöttöm, de színésznek óriás Sarah Polley, aki sokadszorra is lehengerlő teljesítmény nyújt és (meg merem kockáztatni, hogy könnyedén) lezavarja ezt a szerepet is. Tim Robbins-szal mintha örökké ismernék egymást, ilyen jól eltalált színészpároshoz nem minden nap van szerencsénk. Furcsa ezt mondani, de Sarah Polley-tól nem is vártunk kevesebbet. Miután a kanadai színésznő kilépett a Váratlan utazás árnyékából, teljesítménye töretlen. A legnagyobb kanadai (Atom Egoyan, David Cronenberg) és studiófüggetlen (Hal Hartley, Wim Wenders) rendezőkkel dolgozott együtt, meghökkentő erejű szerepeket tudhat maga mögött. Mellesleg - elmondása szerint - tudatosan kerüli Hollywoodot, oda az egyetlen kitérőt csak kedvenc zombifilmjének újrafeldolgozásáért (Holtak hajnala) tett. 27 éves korára megérte, hogy a torontói filmélet egyik legmeghatározóbb alakja, a nevesebb kritikusok is korosztálya legjobbjaként tartják számon.
A szavak titkos életét ha másért nem, érte mindenképpen érdemes megnézni. De nyugodjunk meg, másért is. A művészi igénnyel konstruált lélektani drámák kedvelői feledhetetlen élménnyel távozhatnak majd.
Hála istennek mostanában nem csak a könnyedebb műfajok kedvelői kapják fel a fejüket, amikor Amerikából érkezik film a hazai mozikba. Talán a poszt-fesztiválidőszaknak tudható be, de mostanában szinte minden hétre jut valami súlyosabb témát boncolgató alkotás a tengeren túlról, legyen az az Oscar-csapat mélyen megbecsült tagja (Túl a barátságon, Transamerica), vagy származzon a 2005-ös év erősebb darabjai közül (Befejezetlen élet).
A Szavak titkos élete igazából mindkét sorból kilóg. Hiába az amerikai és kanadai színészek, hiába az angol nyelv, a film bizony hivatalosan Spanyolország szülötte (La vida secreta de las palabras). Spanyol stáb a kamera mögött, Sarah Polley a kamera előtt... ez valahonnan nagyon déja vu, de honnan is? Nézzük csak a rendezőt! Aha, Isabel Coixet, leesett a tantusz. Volt itt az a szívfacsaró és mesterien kivitelezett dráma ugyanezzel a párosítással tavalyelőtt Élet nélkülem címmel, csak az akkor kanadai égisz alatt indult világhódító útjára. (Meg mellesleg azt is írták róla sokan, hogy ha abban az évben nem a szintúgy kanadai Barbárok a kapuk előtt viszi el az Oscar-t, akkor az.)
Van tehát egy remek, összeszokott párosunk. Tuti tippként tekinthetnek-e a Szavak titkos életéra a súlyosabb filmek kedvelői? Így legyen ötösünk a lottón, de igen. Isabel Coixet filmje szavak nélkül, titkosan, de az idén futó mozifilmek egyik legértékesebb darabja.
A film hitele többnyire Sarah Polley-n múlik, aki ezúttal egy gyári szalagmunkás szerepébe bújik. Látszólag semmivel sem különb a többieknél, megfáradt, kifejezéstelen arca látszólag a napi robot keserveit tükrözi. Társaihoz egy szót sem szól, rendesen kitölti a munkaidejét, majd fél-zombiként hazatántorog. Mindez négy éve tart már, betegszabadság és késés nélkül és ezt a kollégák nem nézik jó szemmel; Hannát valósággal kiebrudalják a gyárból egy egyhónapos szabadság erejéig.
A hirtelen kelt üresség megzavarja a lányt, és ahelyett hogy spórolt pénzéből valami melegebb éghajlaton keresne kikapcsolódást, egy hónapra egy olajfúró tornyon vállal munkát, ahol egy üzemi baleset során megsérült férfit (Tim Robbins) kell ápolnia. A férfi ideiglenesen vakságban szenved, a modora pedig sokszor több mint otromba, próbára is teszi Annát minden lehetséges módon. Szókimondó stílusa, kendőzetlen őszinteséggel feltett kérdései hatására a két ember bizalmas viszonyba kerül, s ahogy a férfi jobban lesz, lassan fény derül Hanna múltjára is.
A szavak titkos élete nem könnyű film, de a katarzis megéri a küzdelmet. Szemet legeltető tájak helyett az első perctől a rozsdás fémkonténerek jelentik a helyszínt, a lehangoló gyár-realizmus őszintén, torzításmentesen megrajzolt főszereplői jellemekkel párosul. A felvezetés után rögvest fejes ugrunk a két fő karakterbe, jellemük kibontása egymásra találásukkal történik meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a hiteles, egymásra hangolódni nem képes színészek nélkül a film egy percre sem működne.
És itt jön a képbe az embernek pöttöm, de színésznek óriás Sarah Polley, aki sokadszorra is lehengerlő teljesítmény nyújt és (meg merem kockáztatni, hogy könnyedén) lezavarja ezt a szerepet is. Tim Robbins-szal mintha örökké ismernék egymást, ilyen jól eltalált színészpároshoz nem minden nap van szerencsénk. Furcsa ezt mondani, de Sarah Polley-tól nem is vártunk kevesebbet. Miután a kanadai színésznő kilépett a Váratlan utazás árnyékából, teljesítménye töretlen. A legnagyobb kanadai (Atom Egoyan, David Cronenberg) és studiófüggetlen (Hal Hartley, Wim Wenders) rendezőkkel dolgozott együtt, meghökkentő erejű szerepeket tudhat maga mögött. Mellesleg - elmondása szerint - tudatosan kerüli Hollywoodot, oda az egyetlen kitérőt csak kedvenc zombifilmjének újrafeldolgozásáért (Holtak hajnala) tett. 27 éves korára megérte, hogy a torontói filmélet egyik legmeghatározóbb alakja, a nevesebb kritikusok is korosztálya legjobbjaként tartják számon.
A szavak titkos életét ha másért nem, érte mindenképpen érdemes megnézni. De nyugodjunk meg, másért is. A művészi igénnyel konstruált lélektani drámák kedvelői feledhetetlen élménnyel távozhatnak majd.
|
A szavak titkos élete (La vida secreta de las palabras) színes feliratos spanyol filmdráma, 112 perc, 2005 Rendező: Isabel Coixet Forgatókönyvíró: Isabel Coixet Operatőr: Jean-Claude Larrieu Producer: Esther García Vágó: Irene Blecua Szereplők: Sarah Polley (Hanna) Tim Robbins (Josef) Javier Cámara (Simon) Eddie Marsan (Victor) Steven Mackintosh (Dr. Sullitzer) |
