Cifka Miklós
JAS-39 Gripen, az új vadászgépünk I.
Nemrég megérkeztek az Magyar Légierő kötelékébe az első JAS-39 EBS HU Gripen vadászgépek, ebből az alkalomból mutatjuk be a típust.
- I. rész - | - II. rész -
Svédország azon kevés országok egyike, amely saját vadászrepülőgépeket fejleszt és gyárt. Függetlenségük zálogaként komoly hadiipart építettek ki, és lehetőségeikhez képest igyekeztek katonailag mindent saját házon belül megoldani. Saját harcjárműveket fejlesztenek, amiket maguk gyártanak, maguk gyártják hadihajóikat és tengeralattjáróikat is, amelyek a technológia csúcsát képviselik. A svéd légierő számára pedig a Saab fejlett és nem éppen szokványos formájú harci gépeket fejlesztett ki. A Saab JAS-39 Gripen a legújabb e sorban.
Az 1970-es évek végén a légierő számára új vadászgéptípus után néztek. A várható költségek miatt először megvizsgálták az amerikai vadászgépeket. Az F-16-os 1980-as tesztjén azt kifogásolták, hogy majdnem 3 perc kellett a riadó után a felszállás megkezdéséig, míg a svéd előírások 60 másodpercet határoztak meg. Az F/A-18 pedig túl drága lett volna, mivel úgy számoltak, hogy legalább 240 gépre lenne szükség, hogy az összes Viggen vadász- és támadógépet leválthassák. Így 1980-ban a Svéd védelmi minisztérium egy új vadászgéptípust rendelt a Saabtól JAS kódnéven, ami a Jakt, Attack és Spaning (Vadász, Csapásmérő és Felderítő) szavakat takarta.
A Svéd Királyi Légierő Saab Viggenjei, ez a gép a Gripen elődje
Az elvárás egy többfunkciós vadászgép, amely egyaránt felhasználható elfogó vadászgépként, szárazföldi célok elleni csapásmérésre és harctéri légi felderítésre. A gépnek nagyon jó manőverező képességgel kell rendelkeznie, hogy felvehesse a versenyt az új szovjet Szu-27 és MiG-29 vadászgépekkel, valamint egyszerűbbnek és olcsóbban üzemeltethetőnek kell lennie, mint az előd Viggen gépeknek. Ugyanakkor a nagy hatótávolság nem volt elvárás, lévén kizárólag a saját légtér védelmére szánták.
A Gripen (Griff) névvel illetett új vadászgép már a fejlesztés első szakaszában csúszásokat és költségtúllépéseket volt kénytelen elkönyvelni, ami miatt újra felmerült, hogy inkább egy külföldi típust rendszeresítenek helyette. A Saab már 1979-ben elkezdett a váltótípuson dolgozni, és több, egymástól jelentősen eltérő változatot is papírra vetettek, többek között egy F-16-szerű változatot és egy olyat is, amelynél a hajtómű beömlőnyílás a gép hátára, a pilótafülke mögé került volna. A végső változat egy deltaszárnyú, Canard-rendszerű elrendezés volt, ahol a gép félszárnyai előtt volt egy-egy vezérsík (Canard-szárny).
A nehézségek ellenére az első prototípus 1988 decemberében felemelkedett a levegőbe, ám a következő év februárjában a repülésirányító szoftver hibájából lezuhant. A második prototípus ezért késve, csak 1990-ben kezdhette meg a tesztrepüléseket, hogy legyen idő a szükséges változtatások elvégzésére. További három prototípus csatlakozott még hozzá 1990-91-ben, és a berepülési program lassan kezdett beindulni. A svéd légierő az eredményeket látva végül is úgy döntött, hogy megéri tovább várni az új vadászgépre, és 1992-ben 110 gépre szóló megrendelést adott le, melyből 96 együléses, 14 pedig kétüléses változatra szólt.
A második prototípus feketére festve
1993-ban szállt fel az első sorozatban gyártott gép, de alig pár hónap múlva le is zuhant. A vizsgálat szerint az ok egy újabb hiba a repülésvezérlő programban. A baleset miatt a típust a földre parancsolták, amíg nem sikerült a problémát teljesen orvosolni. A típus így csak 1995-ben lett átadva a légierőnek, és csak 1997-ben állították szolgálatba.
A légierő mégsem lehetett teljesen nyugodt. A Gripen és a hozzá tartozó fejlesztések nagyon elhúzódtak, és jelentősen túllépték a költségkeretet. Ez a jelenség általános minden modern vadászgéptípusnál: az egyre összetettebb és bonyolultabb gépek egyre több potenciális problémalehetőséget hordoznak magukban. Az amerikai F-22A Raptor, a francia Rafale, vagy az európai együttműködésben készülő Eurofighter hasonlóan nehéz szülés után jött a világra. Csakhogy Svédország katonai költségvetése nem mérhető az Egyesült Államokéhoz vagy Franciaországéhoz, így pénzhiány miatt sok szükséges fegyverintegráció és fejlesztés egyszerűen elmaradt.
Korai JAS-39A gépek az akkori teljes fegyverarzenállal
Az 1997-ben szolgálatba állt gépek fegyverzetébe csupán a kis hatótávolságú AIM-9L Sidewinder levegő-levegő rakéta, az RBS 15F hajó elleni robotrepülőgép és az AGM-65 Maverick földi célok elleni rakéta került bele. Nem szerelték fel közepes hatótávolságú légiharc-rakétával, vagyis nem volt képes leküzdeni a mintegy 10 km-nél messzebb lévő légi célokat, nem volt hozzá felderítőkonténer hogy légi felderítésre használhassák, és hosszasan lehetne sorolni, mi minden hiányzott még a listáról. A Gripen egy könnyű, kis méretű többcélú vadászgépnek lett tervezve. A gép középelrendezésű deltaszárnnyal és kacsa elrendezésű vezérsíkokkal lett tervezve. A kialakításnál eredendően instabil viselkedésre törekedtek, vagyis a gép folyamatosan leborítana, orsózna, emelkedne és süllyedne. Ez igen jó manőverező képességet biztosít a gép számára, ám csak egy digitális irányítórendszer segítségével válik kezes báránnyá. Vagyis a pilóta a kezelőszervekkel egy számítógép által közli, hogy mit szeretne, mit csináljon a gép, és a számítógép határozza meg, hogy ehhez melyik vezérlőlapokat, vezérsíkokat milyen mértékben kell kitéríteni.
A Gripen hajtóműve egy Volvo RM12 gázturbinás sugárhajtómű, amely az amerikai General Electric F404 egy módosított változata, és 80,5 kN tolóerőt ad le utánégető használata mellett. Ez a hajtómű a Gripen egyik gyenge pontja - a gép tolóerő-tömeg aránya egy elfogó vadászgépnél ideálisan 1 felett van, vagyis ha a gép tömege mondjuk 8500 kg, akkor a hajtómű tolóerejének lehetőleg ennél nagyobbnak kellene lennie. A jó tolóerő-tömeg arány olyasmi, mint az autók tömeg-lóerő aránya: minél nagyobb teljesítményt jut adott tömegre, annál jobban fog gyorsulni a jármű. De a vadászgépeknél még egy fontos adatot befolyásol: az emelkedőképességet, vagyis hogy milyen gyorsan tud felemelkedni a szükséges magasságba.
A JAS-39A/B pilótafülkéje
A leszállásnál aerodinamikai fékként a gép farkán lévő féklapok mellett a kacsa-vezérsík is használható, annak lefele való kitérítésével. A megállást blokkolásgátlóval ellátott kerékfékrendszer segíti. A pilótafülke túlnyomásos és klimatizált. A műszerfalat három nagy méretű, de csak kétszínű, fekete-zöld kijelző uralta. A kezelőszervek lehetővé tették, hogy a pilóta a legtöbb szükséges funkciót a botkormányon és a gázkaron elhelyezett gombokkal elérje, így azokról nem kell a kezét levennie. A gép adatkapcsolattal rendelkezik, így az egyik gép radarja által követett cél a többi pilóta kijelzőjén is megjelenik, így akár úgyis indíthat rakétát ellene, hogy saját radarját be sem kapcsolja. Ha a pilótának egy vészhelyzet miatt mégis el kell hagynia a fülkét, ebben a Martin-Baker Mk. S10LS katapultülés van a segítségére, amely akár a földön álló gépből is biztonsággal kimenthette.
A svéd védelmi tervek egyik érdekes vonatkozása, hogy a vadászgépek széttelepíthetőek az ország területén, egyes autópálya szakaszokat használva kifutóként. Ezen igény miatt a gépnek képesnek kellett lennie 600 méternél rövidebb útszakaszon le-, illetve felszállnia. Az ilyen rögtönzött bázisokon lehetséges a gép üzemanyaggal és fegyverrel való feltöltése, és mindehhez gépenként csupán öt emberre van szükség, melyből mindössze egy kiképzett szerelő, a maradék négy fő beosztott sorkatona is lehet. A svéd légierő a tapasztalatok alapján elégedett volt a Gripen üzemeltetésével kapcsolatban: a Viggenhez képest 40%-kal kevesebb karbantartási idő jutott egy repült órára, és a gép feleannyi üzemanyagot fogyasztott.
JAS-39A egy szükség-reptéren
A gép orrában egy Ericsson PS-05/A radart foglal helyet, amely nagy méretű légi célokat, például egy Boeing 747-est akár 400 km-ről is képes észlelni, vadászgép méretű légi célokat mintegy 120 km-ről, egy gépjárműoszlopot pedig hozzávetőlegesen 90 km-ről. A JAS-39A egy beépített 27 mm-es Mauser BK27 gépágyúval rendelkezik, valamint az összesen hét fegyverfüggesztési pontra mintegy 3500 kg fegyvert lehetett felszerelni. A kétüléses változat is teljesen harcképes, de nincs beépített gépágyúja.
A svéd légierő és a Saab közben a tapasztalatok alapján és az új igényeket felmérve változtatásokat eszközölt a gépen. A típus exportesélyei alaphelyzetben nem voltak túl rózsásak: a kijelzők metrikus mértékegységekre volt beállítva és csak monokrómok voltak, a gép nem volt felkészítve a NATO szabványokra és nem volt képes a légi utántöltésre sem. Ez utóbbi eredetileg azért nem volt igény, mivel nem akarták ingerelni a Szovjetuniót azzal, hogy a gépek képesek nagy hatótávolságot igénylő katonai műveletek ellátására. Az idők azonban változtak, a Szovjetunió felbomlott, a légierő számára szánt gépek számát a svéd kormány csökkentette, így mindenképpen nyitni kellett a potenciális vásárlók, és azok igényei felé.
JAS-39A nyolc darab Mk82-es légibombával - klikk a nagyobb változathoz
Az új változat a JAS-39C/D jelölést kapta, de egyes elemeit már az utolsó 20 darab, eredetileg még JAS-39A változatnak gyártott példány is megkapta. A hajtómű digitális vezérlőrendszert kapott, a pilótafülkébe három nagyobb méretű, színes kijelző került, a bal oldali beömlőnyílás felső részébe pedig egy behúzható légi utántöltésre szolgáló csonk lett építve. Új, nagyobb teljesítményű fedélzeti elektronika került a gépbe, és egy fedélzeti oxigéngenerátor, amely menet közben állítja elő a pilóta számára az oxigént, így hosszabb ideig repülhet a gép. A gép szárnyát is megerősítették, így már 5300 kg-nyi hasznos terhet lehet rakni a félszárnyak végein lévő egy-egy, a félszárnyak alatti kettő-kettő, és a törzs alatti középső pilonra. Egy nyolcadik függesztési pont is található a jobb oldali beömlőnyílás alján, ahova célmegjelölő vagy elektronikai konténer szerelhető fel.
Az első JAS-39C, kibocsátott utántöltőcsonkkal
A fegyverzetintegrálási folyamat ha lassan is, de meghozta gyümölcsét. A fegyverarzenálba került az AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta, 227, 454 és 907 kg-os hagyományos és lézervezérlésű légibombák, a DWS-39 kazettás bomba, a KEPD-350 robotrepülőgép és az ARAK-70 irányítatlan rakétaindító blokk. Folyik a vadonatúj IRIS-T rövid hatótávolságú légiharc rakéta, és a még fejlesztés alatt álló Meteor nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta integrálása. A gép képes a Litening konténer hordozására, amelyben infravörös és látható tartományban működő kamera kapott helyet, és egy lézeres célmegjelölő rendszer, amely a megvilágított célpontra lézervezérlésű rakétát vagy légibombát vezethet rá.
Már befejeződött a Saab által készített fotófelderítő konténer integrálása, amellyel a gép harctéri felderítő küldetéseket is végrehajthat. A Gripenhez készül egy sisakba épített kijelző és célzóberendezés, a Cobra, amellyel a pilótának elég csak a sisak kijelzőjének célkeresztjét rávinni a célpontra, és így is befoghatja azt. Utóbbi különösen fordulóharcban jelenthet komoly előnyt.
A Cobra sisakba szerelt kijelző és célzórendszer
A Gripen jövője ugyanakkor több szempontból is ködös. A modern vadászgépeket folyamatosan felújítják, hogy az egyre modernebb fedélzeti rendszerekkel és új fegyverekkel harcértékük az idő előrehaladtával is megmaradjon. Ezen folyamatos fejlesztések ugyanakkor elég költségesek, és Svédország jószerivel egymaga állja ezeket, illetve ezekhez a gép vásárlói járulhatnak hozzá. Dél-Afrika e téren aduász, hiszen elég fejlett hadiiparral rendelkezik, és már most is több, a Gripenhez tartozó programban kap komoly szerepet. Például a fent említett Cobra sisakcélzó rendszeren a dél-afrikai Denel cég dolgozik évek óta a Saabbal együttműködve.
Csehország és Magyarország azonban sokkal passzívabban áll ehhez a témához. Egy példát felhozva: a JAS-39-eshez jelenleg nincs a légvédelmi radarok leküzdésére szolgáló rakéta integrálva. Ilyen az amerikai AGM-88 HARM, vagy az európai ALARM. A svéd légierő 2010 környékére tolta egy e célra szolgáló rendszer megépítését, ám az is lehetséges, hogy még ennél is tovább mennek: csak akkor fogják a szükséges fejlesztéseket és tesztelést elvégezni, ha szükségük lesz ilyen feladatkörű fegyverre. A Saab felvázolt jó pár lehetőséget a gép továbbfejlesztésével kapcsolatosan. Ezek közé tartozik egy új, nagyobb teljesítményű radar, vontatható csalik vagy új, erősebb, akár tolóerő-vektor kormányzással rendelkező hajtómű beépítése.
A JAS-39C műszerfala - klikk a nagyobb változathoz
A svéd légierő összesen 204 Gripent vásárol, ebből 64 darab a modernebb JAS-39C/D, a fennmaradó gépek a régebbi JAS-39A/B változatok. A svéd légierő leépítések miatt ugyanakkor a régebbi változatok jó részét a közeljövőben leszereli. A Saab (később a brit BAe céggel együtt) az 1990-es évektől kezdve erős marketingtevékenységet folytatott a potenciális vásárlóknál. Eddig a svédeken kívül három ország döntött a gép rendszeresítése mellett: Dél-Afrika 19 darab JAS-39C és 9 darab kétüléses D változatot vásárol, amelyeket 2008 és 2012 között szállítanak le. Csehország 14 darab gépet lízingel - belpolitikai okok, illetve a 2002-es árvíz miatt az eredeti 24 gépes rendelésüket lemondták. A cseh gépek eléggé kapkodva lettek átadva tavaly: 2007-ben még vissza kell térniük Svédországba, hogy beépítsék a kimaradt elektronikai rendszereket.
A gép már jó pár ország vadászgéptenderén is indult, és jelenleg is több, döntésre váró pályázaton szerepel, exportesélyei azonban nem túl jók. Az egyik fő ok a gép ára, Ausztria esetén például 3-4%-kal volt csak alacsonyabb a vételár a sokkal jobb képességekkel rendelkező, nagyobb, kéthajtóműves Eurofighter vadászgéppel szemben - még ha az üzemeltetése olcsóbb is annál, ez akkor is elgondolkoztató. A verseny meglehetősen erős a piacon: a gép legfőbb konkurense az amerikai F-16-os, amelyből több mint négyezret(!) gyártottak eddig, a legsikeresebb típus a modern vadászgépek között. A folyamatos fejlesztéseknek hála a Falcon legújabb változatainak képességei túlszárnyalják a JAS-39C/D gépekét, a következő évtized elején pedig érkezik az F-16-os utódja, az F-35-ös.
Fantáziarajz a következő Gripen változatról
A Saab és a svéd kormány közben a pilóta nélküli felfegyverzett harci repülőgépek fejlesztése felé fordult, és csatlakozott az eredetileg Franciaország által kezdett, de ma már páneurópai NEURON robotgép fejlesztéséhez.
- I. rész - | - II. rész -
Svédország azon kevés országok egyike, amely saját vadászrepülőgépeket fejleszt és gyárt. Függetlenségük zálogaként komoly hadiipart építettek ki, és lehetőségeikhez képest igyekeztek katonailag mindent saját házon belül megoldani. Saját harcjárműveket fejlesztenek, amiket maguk gyártanak, maguk gyártják hadihajóikat és tengeralattjáróikat is, amelyek a technológia csúcsát képviselik. A svéd légierő számára pedig a Saab fejlett és nem éppen szokványos formájú harci gépeket fejlesztett ki. A Saab JAS-39 Gripen a legújabb e sorban.
Az 1970-es évek végén a légierő számára új vadászgéptípus után néztek. A várható költségek miatt először megvizsgálták az amerikai vadászgépeket. Az F-16-os 1980-as tesztjén azt kifogásolták, hogy majdnem 3 perc kellett a riadó után a felszállás megkezdéséig, míg a svéd előírások 60 másodpercet határoztak meg. Az F/A-18 pedig túl drága lett volna, mivel úgy számoltak, hogy legalább 240 gépre lenne szükség, hogy az összes Viggen vadász- és támadógépet leválthassák. Így 1980-ban a Svéd védelmi minisztérium egy új vadászgéptípust rendelt a Saabtól JAS kódnéven, ami a Jakt, Attack és Spaning (Vadász, Csapásmérő és Felderítő) szavakat takarta.
A Svéd Királyi Légierő Saab Viggenjei, ez a gép a Gripen elődje
Az elvárás egy többfunkciós vadászgép, amely egyaránt felhasználható elfogó vadászgépként, szárazföldi célok elleni csapásmérésre és harctéri légi felderítésre. A gépnek nagyon jó manőverező képességgel kell rendelkeznie, hogy felvehesse a versenyt az új szovjet Szu-27 és MiG-29 vadászgépekkel, valamint egyszerűbbnek és olcsóbban üzemeltethetőnek kell lennie, mint az előd Viggen gépeknek. Ugyanakkor a nagy hatótávolság nem volt elvárás, lévén kizárólag a saját légtér védelmére szánták.
A Gripen (Griff) névvel illetett új vadászgép már a fejlesztés első szakaszában csúszásokat és költségtúllépéseket volt kénytelen elkönyvelni, ami miatt újra felmerült, hogy inkább egy külföldi típust rendszeresítenek helyette. A Saab már 1979-ben elkezdett a váltótípuson dolgozni, és több, egymástól jelentősen eltérő változatot is papírra vetettek, többek között egy F-16-szerű változatot és egy olyat is, amelynél a hajtómű beömlőnyílás a gép hátára, a pilótafülke mögé került volna. A végső változat egy deltaszárnyú, Canard-rendszerű elrendezés volt, ahol a gép félszárnyai előtt volt egy-egy vezérsík (Canard-szárny).
A nehézségek ellenére az első prototípus 1988 decemberében felemelkedett a levegőbe, ám a következő év februárjában a repülésirányító szoftver hibájából lezuhant. A második prototípus ezért késve, csak 1990-ben kezdhette meg a tesztrepüléseket, hogy legyen idő a szükséges változtatások elvégzésére. További három prototípus csatlakozott még hozzá 1990-91-ben, és a berepülési program lassan kezdett beindulni. A svéd légierő az eredményeket látva végül is úgy döntött, hogy megéri tovább várni az új vadászgépre, és 1992-ben 110 gépre szóló megrendelést adott le, melyből 96 együléses, 14 pedig kétüléses változatra szólt.
A második prototípus feketére festve
1993-ban szállt fel az első sorozatban gyártott gép, de alig pár hónap múlva le is zuhant. A vizsgálat szerint az ok egy újabb hiba a repülésvezérlő programban. A baleset miatt a típust a földre parancsolták, amíg nem sikerült a problémát teljesen orvosolni. A típus így csak 1995-ben lett átadva a légierőnek, és csak 1997-ben állították szolgálatba.
A légierő mégsem lehetett teljesen nyugodt. A Gripen és a hozzá tartozó fejlesztések nagyon elhúzódtak, és jelentősen túllépték a költségkeretet. Ez a jelenség általános minden modern vadászgéptípusnál: az egyre összetettebb és bonyolultabb gépek egyre több potenciális problémalehetőséget hordoznak magukban. Az amerikai F-22A Raptor, a francia Rafale, vagy az európai együttműködésben készülő Eurofighter hasonlóan nehéz szülés után jött a világra. Csakhogy Svédország katonai költségvetése nem mérhető az Egyesült Államokéhoz vagy Franciaországéhoz, így pénzhiány miatt sok szükséges fegyverintegráció és fejlesztés egyszerűen elmaradt.
Korai JAS-39A gépek az akkori teljes fegyverarzenállal
Az 1997-ben szolgálatba állt gépek fegyverzetébe csupán a kis hatótávolságú AIM-9L Sidewinder levegő-levegő rakéta, az RBS 15F hajó elleni robotrepülőgép és az AGM-65 Maverick földi célok elleni rakéta került bele. Nem szerelték fel közepes hatótávolságú légiharc-rakétával, vagyis nem volt képes leküzdeni a mintegy 10 km-nél messzebb lévő légi célokat, nem volt hozzá felderítőkonténer hogy légi felderítésre használhassák, és hosszasan lehetne sorolni, mi minden hiányzott még a listáról. A Gripen egy könnyű, kis méretű többcélú vadászgépnek lett tervezve. A gép középelrendezésű deltaszárnnyal és kacsa elrendezésű vezérsíkokkal lett tervezve. A kialakításnál eredendően instabil viselkedésre törekedtek, vagyis a gép folyamatosan leborítana, orsózna, emelkedne és süllyedne. Ez igen jó manőverező képességet biztosít a gép számára, ám csak egy digitális irányítórendszer segítségével válik kezes báránnyá. Vagyis a pilóta a kezelőszervekkel egy számítógép által közli, hogy mit szeretne, mit csináljon a gép, és a számítógép határozza meg, hogy ehhez melyik vezérlőlapokat, vezérsíkokat milyen mértékben kell kitéríteni.
A Gripen hajtóműve egy Volvo RM12 gázturbinás sugárhajtómű, amely az amerikai General Electric F404 egy módosított változata, és 80,5 kN tolóerőt ad le utánégető használata mellett. Ez a hajtómű a Gripen egyik gyenge pontja - a gép tolóerő-tömeg aránya egy elfogó vadászgépnél ideálisan 1 felett van, vagyis ha a gép tömege mondjuk 8500 kg, akkor a hajtómű tolóerejének lehetőleg ennél nagyobbnak kellene lennie. A jó tolóerő-tömeg arány olyasmi, mint az autók tömeg-lóerő aránya: minél nagyobb teljesítményt jut adott tömegre, annál jobban fog gyorsulni a jármű. De a vadászgépeknél még egy fontos adatot befolyásol: az emelkedőképességet, vagyis hogy milyen gyorsan tud felemelkedni a szükséges magasságba.
A JAS-39A/B pilótafülkéje
A leszállásnál aerodinamikai fékként a gép farkán lévő féklapok mellett a kacsa-vezérsík is használható, annak lefele való kitérítésével. A megállást blokkolásgátlóval ellátott kerékfékrendszer segíti. A pilótafülke túlnyomásos és klimatizált. A műszerfalat három nagy méretű, de csak kétszínű, fekete-zöld kijelző uralta. A kezelőszervek lehetővé tették, hogy a pilóta a legtöbb szükséges funkciót a botkormányon és a gázkaron elhelyezett gombokkal elérje, így azokról nem kell a kezét levennie. A gép adatkapcsolattal rendelkezik, így az egyik gép radarja által követett cél a többi pilóta kijelzőjén is megjelenik, így akár úgyis indíthat rakétát ellene, hogy saját radarját be sem kapcsolja. Ha a pilótának egy vészhelyzet miatt mégis el kell hagynia a fülkét, ebben a Martin-Baker Mk. S10LS katapultülés van a segítségére, amely akár a földön álló gépből is biztonsággal kimenthette.
A svéd védelmi tervek egyik érdekes vonatkozása, hogy a vadászgépek széttelepíthetőek az ország területén, egyes autópálya szakaszokat használva kifutóként. Ezen igény miatt a gépnek képesnek kellett lennie 600 méternél rövidebb útszakaszon le-, illetve felszállnia. Az ilyen rögtönzött bázisokon lehetséges a gép üzemanyaggal és fegyverrel való feltöltése, és mindehhez gépenként csupán öt emberre van szükség, melyből mindössze egy kiképzett szerelő, a maradék négy fő beosztott sorkatona is lehet. A svéd légierő a tapasztalatok alapján elégedett volt a Gripen üzemeltetésével kapcsolatban: a Viggenhez képest 40%-kal kevesebb karbantartási idő jutott egy repült órára, és a gép feleannyi üzemanyagot fogyasztott.
JAS-39A egy szükség-reptéren
A gép orrában egy Ericsson PS-05/A radart foglal helyet, amely nagy méretű légi célokat, például egy Boeing 747-est akár 400 km-ről is képes észlelni, vadászgép méretű légi célokat mintegy 120 km-ről, egy gépjárműoszlopot pedig hozzávetőlegesen 90 km-ről. A JAS-39A egy beépített 27 mm-es Mauser BK27 gépágyúval rendelkezik, valamint az összesen hét fegyverfüggesztési pontra mintegy 3500 kg fegyvert lehetett felszerelni. A kétüléses változat is teljesen harcképes, de nincs beépített gépágyúja.
A svéd légierő és a Saab közben a tapasztalatok alapján és az új igényeket felmérve változtatásokat eszközölt a gépen. A típus exportesélyei alaphelyzetben nem voltak túl rózsásak: a kijelzők metrikus mértékegységekre volt beállítva és csak monokrómok voltak, a gép nem volt felkészítve a NATO szabványokra és nem volt képes a légi utántöltésre sem. Ez utóbbi eredetileg azért nem volt igény, mivel nem akarták ingerelni a Szovjetuniót azzal, hogy a gépek képesek nagy hatótávolságot igénylő katonai műveletek ellátására. Az idők azonban változtak, a Szovjetunió felbomlott, a légierő számára szánt gépek számát a svéd kormány csökkentette, így mindenképpen nyitni kellett a potenciális vásárlók, és azok igényei felé.
JAS-39A nyolc darab Mk82-es légibombával - klikk a nagyobb változathoz
Az új változat a JAS-39C/D jelölést kapta, de egyes elemeit már az utolsó 20 darab, eredetileg még JAS-39A változatnak gyártott példány is megkapta. A hajtómű digitális vezérlőrendszert kapott, a pilótafülkébe három nagyobb méretű, színes kijelző került, a bal oldali beömlőnyílás felső részébe pedig egy behúzható légi utántöltésre szolgáló csonk lett építve. Új, nagyobb teljesítményű fedélzeti elektronika került a gépbe, és egy fedélzeti oxigéngenerátor, amely menet közben állítja elő a pilóta számára az oxigént, így hosszabb ideig repülhet a gép. A gép szárnyát is megerősítették, így már 5300 kg-nyi hasznos terhet lehet rakni a félszárnyak végein lévő egy-egy, a félszárnyak alatti kettő-kettő, és a törzs alatti középső pilonra. Egy nyolcadik függesztési pont is található a jobb oldali beömlőnyílás alján, ahova célmegjelölő vagy elektronikai konténer szerelhető fel.
Az első JAS-39C, kibocsátott utántöltőcsonkkal
A fegyverzetintegrálási folyamat ha lassan is, de meghozta gyümölcsét. A fegyverarzenálba került az AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta, 227, 454 és 907 kg-os hagyományos és lézervezérlésű légibombák, a DWS-39 kazettás bomba, a KEPD-350 robotrepülőgép és az ARAK-70 irányítatlan rakétaindító blokk. Folyik a vadonatúj IRIS-T rövid hatótávolságú légiharc rakéta, és a még fejlesztés alatt álló Meteor nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta integrálása. A gép képes a Litening konténer hordozására, amelyben infravörös és látható tartományban működő kamera kapott helyet, és egy lézeres célmegjelölő rendszer, amely a megvilágított célpontra lézervezérlésű rakétát vagy légibombát vezethet rá.
Már befejeződött a Saab által készített fotófelderítő konténer integrálása, amellyel a gép harctéri felderítő küldetéseket is végrehajthat. A Gripenhez készül egy sisakba épített kijelző és célzóberendezés, a Cobra, amellyel a pilótának elég csak a sisak kijelzőjének célkeresztjét rávinni a célpontra, és így is befoghatja azt. Utóbbi különösen fordulóharcban jelenthet komoly előnyt.
A Cobra sisakba szerelt kijelző és célzórendszer
A Gripen jövője ugyanakkor több szempontból is ködös. A modern vadászgépeket folyamatosan felújítják, hogy az egyre modernebb fedélzeti rendszerekkel és új fegyverekkel harcértékük az idő előrehaladtával is megmaradjon. Ezen folyamatos fejlesztések ugyanakkor elég költségesek, és Svédország jószerivel egymaga állja ezeket, illetve ezekhez a gép vásárlói járulhatnak hozzá. Dél-Afrika e téren aduász, hiszen elég fejlett hadiiparral rendelkezik, és már most is több, a Gripenhez tartozó programban kap komoly szerepet. Például a fent említett Cobra sisakcélzó rendszeren a dél-afrikai Denel cég dolgozik évek óta a Saabbal együttműködve.
Csehország és Magyarország azonban sokkal passzívabban áll ehhez a témához. Egy példát felhozva: a JAS-39-eshez jelenleg nincs a légvédelmi radarok leküzdésére szolgáló rakéta integrálva. Ilyen az amerikai AGM-88 HARM, vagy az európai ALARM. A svéd légierő 2010 környékére tolta egy e célra szolgáló rendszer megépítését, ám az is lehetséges, hogy még ennél is tovább mennek: csak akkor fogják a szükséges fejlesztéseket és tesztelést elvégezni, ha szükségük lesz ilyen feladatkörű fegyverre. A Saab felvázolt jó pár lehetőséget a gép továbbfejlesztésével kapcsolatosan. Ezek közé tartozik egy új, nagyobb teljesítményű radar, vontatható csalik vagy új, erősebb, akár tolóerő-vektor kormányzással rendelkező hajtómű beépítése.
A JAS-39C műszerfala - klikk a nagyobb változathoz
A svéd légierő összesen 204 Gripent vásárol, ebből 64 darab a modernebb JAS-39C/D, a fennmaradó gépek a régebbi JAS-39A/B változatok. A svéd légierő leépítések miatt ugyanakkor a régebbi változatok jó részét a közeljövőben leszereli. A Saab (később a brit BAe céggel együtt) az 1990-es évektől kezdve erős marketingtevékenységet folytatott a potenciális vásárlóknál. Eddig a svédeken kívül három ország döntött a gép rendszeresítése mellett: Dél-Afrika 19 darab JAS-39C és 9 darab kétüléses D változatot vásárol, amelyeket 2008 és 2012 között szállítanak le. Csehország 14 darab gépet lízingel - belpolitikai okok, illetve a 2002-es árvíz miatt az eredeti 24 gépes rendelésüket lemondták. A cseh gépek eléggé kapkodva lettek átadva tavaly: 2007-ben még vissza kell térniük Svédországba, hogy beépítsék a kimaradt elektronikai rendszereket.
A gép már jó pár ország vadászgéptenderén is indult, és jelenleg is több, döntésre váró pályázaton szerepel, exportesélyei azonban nem túl jók. Az egyik fő ok a gép ára, Ausztria esetén például 3-4%-kal volt csak alacsonyabb a vételár a sokkal jobb képességekkel rendelkező, nagyobb, kéthajtóműves Eurofighter vadászgéppel szemben - még ha az üzemeltetése olcsóbb is annál, ez akkor is elgondolkoztató. A verseny meglehetősen erős a piacon: a gép legfőbb konkurense az amerikai F-16-os, amelyből több mint négyezret(!) gyártottak eddig, a legsikeresebb típus a modern vadászgépek között. A folyamatos fejlesztéseknek hála a Falcon legújabb változatainak képességei túlszárnyalják a JAS-39C/D gépekét, a következő évtized elején pedig érkezik az F-16-os utódja, az F-35-ös.
Fantáziarajz a következő Gripen változatról
A Saab és a svéd kormány közben a pilóta nélküli felfegyverzett harci repülőgépek fejlesztése felé fordult, és csatlakozott az eredetileg Franciaország által kezdett, de ma már páneurópai NEURON robotgép fejlesztéséhez.
