Szekeres Viktor
A pofonok földje - Stephen Chow megmutatja
Stephen Chow színész-rendező úgy döntött, hogy a sikeres Shaolin foci után újabb szintre emeli a hongkongi akciókomédia fogalmát.
A magyar kommersz moziba talán még az akciófilmes John Woo sem ért el olyan gyorsan, mint a másik hongkongi ikon, Jackie Chan, aki szépen hozta magával a vicces-karatéjozós filmek fogalmát, melyeket hol moziban, hol pedig rongyos videokazettákon lehetett megnézni a múlt ködébe vesző hőskorban. Idővel azonban a hongkongi ikonok jó része amerikanizálódni kezdett, így törvényszerű volt, hogy feltűnik pár újabb hongkongi filmes, akik rágyúrnak a műfaj megújítására.
Stephen Chow persze egyáltalán nem számít új arcnak, hiszen pályája jó 20 éve indult különböző tévésorozatokban, majd ezt követően mozifilmek tömkelegében is szerephez jutott. Rendezőként 1994-ben mutatkozhatott be először, és elég hamar rátalált saját stílusára és az akció-vígjáték műfajára. Az igazi áttörést, vagyis a nemzetközi hírnevet és a hongkongi kasszarobbantást a fent említett 2001-es Shaolin foci hozta meg a rendezőnek, és erre tett rá egy újabb lapáttal a Pofonok földjével, mely újabb bevételi rekordokat hozott hazájában és külföldön is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Nem angol nyelvű filmként csak Amerikában (ahol amellett, hogy rekordszámú moziban mutatták be a filmet külföldi létére) majdnem teljes egészében visszajött az alkotás 20 millió dolláros költségvetése. Azt szinte nem is érdemes megemlíteni, hogy a filmet majdnem minden elképzelhető kategóriában jelölték a hongkongi nemzeti filmdíjra, és 16 jelölésből 6-ot győzelemre is váltott, többek között a legjobb film díját is elhozta.
A film története az alkotás élvezethetősége szempontjából erősen másodlagos, nem azzal fogja megváltani a világot. Mindenesetre adott egy szerencsétlen lúzer (Stephen Chow), Sing, aki mindenféleképpen tagja kíván lenni az 1940-es évek környezetében játszódó film kis városkáját rettegésben tartó bűnbandának, a Baltásoknak. Másrészről pedig adott egy szegénynegyed, ahol a helyi lakosok szuperképességekkel vannak megáldva, és ezért jó ideig sikerrel veszik fel a harcot a Baltásokkal. Sing barátunk azonban hamarosan egy gyilkost szabadít ki, soha nem látott veszélyt zúdítva a negyed lakóira. A móka pedig elkezdődik.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igen, a móka, hiszen a film műfaját talán az akció-börleszk írja le a legjobban, ugyanis a méltán ismeretlen kínai abszurd és kevésbé abszurd humor szinte összes válfaja (kettő kivételével) randevúzik ebben a filmben, olykor harsány röhögést, máskor pedig jobbra-balra pislantgatást ("Csak én nem röhögök?") kiváltva a nézőből. A könnyek között persze, aki erősen koncentrál az azt is láthatja, hogy a film a wuxia-mozikhoz hasonlóan (Tigris és sárkány, Repülő tőrök klánja) ugyancsak a drótonrángatós-repkedős harcművészeti stíllel operál, persze karikírozva, eltúlozva azt, s ezzel egy újabb humorforrást teremtve.
A film minden humorossága ellenére nem egyszerű, olykor elég fárasztó tud lenni és sajnos a feliratok sokszor elvonják a szemet a mozivásznon zajló cselekmények elől. Ennek ellenére a Pofonok földje kiválóan teljesíti küldetését és ezerrel szórakoztatja a nézőt, aminél többet napjainkban nem is várhatunk egy mozifilmtől.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Érdemes leszögezni, hogy azoknak, akiknek Stephen Chow másik hozzánk eljutott filmje, a Shaolin foci nem jött be, vagy annak humora megfeküdte a gyomrukat, azok se feltétlenül forduljanak el undorral a filmtől. A Pofonok földje ugyanis egyrészt hanyagolja (a verekedésen kívül, persze) a sportvonatkozásokat, másrészt sokkal kifinomultabb és sokkal abszurdabb a humora. Oké, akadnak jelenetek, mikor a kárpát-medencei szempár csak tanácstalanul pislog, miközben a magyar ajak a "Mi van?" kérdést formázza meg, de ha az ember előre rákészül, hogy ebben a filmben a pihent agy nem ismer határokat, akkor nagy valószínűséggel jó szórakozásban lesz része. Arra persze érdemes vigyázni, hogy a saját hasunkat fogdossuk majd a röhögéstől.
A magyar kommersz moziba talán még az akciófilmes John Woo sem ért el olyan gyorsan, mint a másik hongkongi ikon, Jackie Chan, aki szépen hozta magával a vicces-karatéjozós filmek fogalmát, melyeket hol moziban, hol pedig rongyos videokazettákon lehetett megnézni a múlt ködébe vesző hőskorban. Idővel azonban a hongkongi ikonok jó része amerikanizálódni kezdett, így törvényszerű volt, hogy feltűnik pár újabb hongkongi filmes, akik rágyúrnak a műfaj megújítására.
Stephen Chow persze egyáltalán nem számít új arcnak, hiszen pályája jó 20 éve indult különböző tévésorozatokban, majd ezt követően mozifilmek tömkelegében is szerephez jutott. Rendezőként 1994-ben mutatkozhatott be először, és elég hamar rátalált saját stílusára és az akció-vígjáték műfajára. Az igazi áttörést, vagyis a nemzetközi hírnevet és a hongkongi kasszarobbantást a fent említett 2001-es Shaolin foci hozta meg a rendezőnek, és erre tett rá egy újabb lapáttal a Pofonok földjével, mely újabb bevételi rekordokat hozott hazájában és külföldön is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Nem angol nyelvű filmként csak Amerikában (ahol amellett, hogy rekordszámú moziban mutatták be a filmet külföldi létére) majdnem teljes egészében visszajött az alkotás 20 millió dolláros költségvetése. Azt szinte nem is érdemes megemlíteni, hogy a filmet majdnem minden elképzelhető kategóriában jelölték a hongkongi nemzeti filmdíjra, és 16 jelölésből 6-ot győzelemre is váltott, többek között a legjobb film díját is elhozta.
A film története az alkotás élvezethetősége szempontjából erősen másodlagos, nem azzal fogja megváltani a világot. Mindenesetre adott egy szerencsétlen lúzer (Stephen Chow), Sing, aki mindenféleképpen tagja kíván lenni az 1940-es évek környezetében játszódó film kis városkáját rettegésben tartó bűnbandának, a Baltásoknak. Másrészről pedig adott egy szegénynegyed, ahol a helyi lakosok szuperképességekkel vannak megáldva, és ezért jó ideig sikerrel veszik fel a harcot a Baltásokkal. Sing barátunk azonban hamarosan egy gyilkost szabadít ki, soha nem látott veszélyt zúdítva a negyed lakóira. A móka pedig elkezdődik.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igen, a móka, hiszen a film műfaját talán az akció-börleszk írja le a legjobban, ugyanis a méltán ismeretlen kínai abszurd és kevésbé abszurd humor szinte összes válfaja (kettő kivételével) randevúzik ebben a filmben, olykor harsány röhögést, máskor pedig jobbra-balra pislantgatást ("Csak én nem röhögök?") kiváltva a nézőből. A könnyek között persze, aki erősen koncentrál az azt is láthatja, hogy a film a wuxia-mozikhoz hasonlóan (Tigris és sárkány, Repülő tőrök klánja) ugyancsak a drótonrángatós-repkedős harcművészeti stíllel operál, persze karikírozva, eltúlozva azt, s ezzel egy újabb humorforrást teremtve.
A film minden humorossága ellenére nem egyszerű, olykor elég fárasztó tud lenni és sajnos a feliratok sokszor elvonják a szemet a mozivásznon zajló cselekmények elől. Ennek ellenére a Pofonok földje kiválóan teljesíti küldetését és ezerrel szórakoztatja a nézőt, aminél többet napjainkban nem is várhatunk egy mozifilmtől.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Érdemes leszögezni, hogy azoknak, akiknek Stephen Chow másik hozzánk eljutott filmje, a Shaolin foci nem jött be, vagy annak humora megfeküdte a gyomrukat, azok se feltétlenül forduljanak el undorral a filmtől. A Pofonok földje ugyanis egyrészt hanyagolja (a verekedésen kívül, persze) a sportvonatkozásokat, másrészt sokkal kifinomultabb és sokkal abszurdabb a humora. Oké, akadnak jelenetek, mikor a kárpát-medencei szempár csak tanácstalanul pislog, miközben a magyar ajak a "Mi van?" kérdést formázza meg, de ha az ember előre rákészül, hogy ebben a filmben a pihent agy nem ismer határokat, akkor nagy valószínűséggel jó szórakozásban lesz része. Arra persze érdemes vigyázni, hogy a saját hasunkat fogdossuk majd a röhögéstől.
|
A pofonok földje (Kung-fu Hustle) feliratos kínai-hongkongi akció-vígjáték, 99 perc, 2004 Rendező: Stephen Chow Forgatókönyvíró: Stephen Chow, Tsang Kan Cheong, Xin Huo, Chan Man Keung Operatőr: Hang-Sang Poon Zene: Raymond Wong Producer: Stephen Chow, Jeffrey Lau Vágó: Angie Lam Szereplők: Stephen Chow (Sing) Wah Yuen (háziúr) Kwok Kuen Chan (Sum) Qiu Yuen (házinéni) Dong Zhi Hua (Donut) Xing Yu (Coolie) |
