Hunter
Eltűnt űrkémruhákra bukkant a NASA
Egy letűnt kor két relikviáját
fedezték fel a Cape Canaveral egyik régóta nem használt épületében, két űrkémszkafandert, melyek közül az egyik a 007-es jelzést viseli.
A kilövő komplexum 5/6-os tömbházát két biztonsági tiszt vizsgálta át. Dan E. Oakland a NASA különleges ügynöke és Henry Butler, a létesítmény jelenlegi tulajdonosának, a Delaware North Parks and Resorts biztonsági vezetője egy lezárt szobára bukkant, melyben az Egyesült Államok légierejének "Manned Orbiting Laboratory " (MOL, lakott űrállomás) programjának két űrruhájára akadtak.
A tervezet a hatvanas években volt terítéken, egészen pontosan 1964-ben vette kezdetét, amikor a Légierő azon gondolkozott, hogy emberei az űrből végezzenek kémmunkát. A terv része lett volna egy űrállomás, valamint egy Gemini kapszula, amivel az asztronautákat feljuttatják állomáshelyükre, majd néhány hét elteltével visszatérnek a Földre. 1966-ban egy tesztkilövést is elvégeztek egy ember nélküli Gemini kapszulával. Maga a MOL egy Titan II rakéta tartályából készült el. A tervek szerint a működő MOL-t a Vandenberg Légitámaszpontról lőtték volna ki, a Légierő azonban 1969-ben a műhold- és a robottechnika fejlődésének köszönhetően végleg lemondott a program kivitelezéséről.
A MOL fantáziarajza. A fehér henger a laboratórium, az elülső fekete rész pedig a Gemini kapszula, mely visszaszállította volna az űrhajósokat a Földre
Mindemellett a program elég jelentős technikai fejlődést ért el, és három csoport MOL-asztronauta kiképzése zajlott le. Közülük a program leállítása után a hét legfiatalabb katonatisztet átcsoportosították a NASA emberi űrrepülési programjába, akik igen szép karriert futottak be. Közülük került ki az első űrsiklórepülés pilótája, Robert Crippen és Richard H. Truly, aki idővel a NASA vezetői posztját is betöltötte.
De térjünk vissza a két biztonsági tiszthez, akik végül bejutottak a lezárt szobába, de a használaton kívüli épületben áram se volt, így elemlámpáik segítségével kutattak át. Korábban, a tulajdonoscsere idején már rengeteg filmtekercs került elő a tömbházból, ami egykor az első emberi űrrepülés vezérlőtermének is otthont adott. A filmek azonban rendkívül rossz állapotban voltak, nem úgy, mint az Oakland és Butler által felfedezett két darab kék űrruha, melyek még eredeti tárolórekeszeikben pihentek repülési adatok aktáival egyetemben.
A nyomozók elkezdték kutatni a ruhák eredetét, melyekről gyártójuk, a Hamilton Sundstrand megerősítette, hogy két MH-7 gyakorlóöltözetről van szó, amit a rövid életű hidegháborús programhoz rendelt meg a Légierő. A két űrruha számmal is el van látva, az egyik a 008-as, ezen egy "LAWYER" felírat is található, ami egyértelműen Richard Lawyer alezredest takarja, aki az első kiképzett csoport tagja volt. A feljegyzések szerint ennek az űrruhának a tulajdonjogát a NASA 1983-ban átadta a Smithsonian Légi- és Űrmúzeumnak, így ennek megfelelően át is szállították oda. A másik, 007-es számot viselő ruháról azonban nincsenek feljegyzések.
A MOL-program lezárulásával a gyártó elvileg begyűjtötte az űrruhákat és átadta azokat a Smithsoniannek, ami gyakorlatilag az amerikai űrprogram archívumának számít, és itt állították ki az Enterprise és az Enola Gayt is. Két égszínkék űrruha azonban eltűnt és senki nem tudja mennyi időt töltött Cape Canaveralban, és főként hogy miért került oda.
A kilövő komplexum 5/6-os tömbházát két biztonsági tiszt vizsgálta át. Dan E. Oakland a NASA különleges ügynöke és Henry Butler, a létesítmény jelenlegi tulajdonosának, a Delaware North Parks and Resorts biztonsági vezetője egy lezárt szobára bukkant, melyben az Egyesült Államok légierejének "Manned Orbiting Laboratory " (MOL, lakott űrállomás) programjának két űrruhájára akadtak.
A tervezet a hatvanas években volt terítéken, egészen pontosan 1964-ben vette kezdetét, amikor a Légierő azon gondolkozott, hogy emberei az űrből végezzenek kémmunkát. A terv része lett volna egy űrállomás, valamint egy Gemini kapszula, amivel az asztronautákat feljuttatják állomáshelyükre, majd néhány hét elteltével visszatérnek a Földre. 1966-ban egy tesztkilövést is elvégeztek egy ember nélküli Gemini kapszulával. Maga a MOL egy Titan II rakéta tartályából készült el. A tervek szerint a működő MOL-t a Vandenberg Légitámaszpontról lőtték volna ki, a Légierő azonban 1969-ben a műhold- és a robottechnika fejlődésének köszönhetően végleg lemondott a program kivitelezéséről.
A MOL fantáziarajza. A fehér henger a laboratórium, az elülső fekete rész pedig a Gemini kapszula, mely visszaszállította volna az űrhajósokat a Földre
Mindemellett a program elég jelentős technikai fejlődést ért el, és három csoport MOL-asztronauta kiképzése zajlott le. Közülük a program leállítása után a hét legfiatalabb katonatisztet átcsoportosították a NASA emberi űrrepülési programjába, akik igen szép karriert futottak be. Közülük került ki az első űrsiklórepülés pilótája, Robert Crippen és Richard H. Truly, aki idővel a NASA vezetői posztját is betöltötte.
De térjünk vissza a két biztonsági tiszthez, akik végül bejutottak a lezárt szobába, de a használaton kívüli épületben áram se volt, így elemlámpáik segítségével kutattak át. Korábban, a tulajdonoscsere idején már rengeteg filmtekercs került elő a tömbházból, ami egykor az első emberi űrrepülés vezérlőtermének is otthont adott. A filmek azonban rendkívül rossz állapotban voltak, nem úgy, mint az Oakland és Butler által felfedezett két darab kék űrruha, melyek még eredeti tárolórekeszeikben pihentek repülési adatok aktáival egyetemben.A nyomozók elkezdték kutatni a ruhák eredetét, melyekről gyártójuk, a Hamilton Sundstrand megerősítette, hogy két MH-7 gyakorlóöltözetről van szó, amit a rövid életű hidegháborús programhoz rendelt meg a Légierő. A két űrruha számmal is el van látva, az egyik a 008-as, ezen egy "LAWYER" felírat is található, ami egyértelműen Richard Lawyer alezredest takarja, aki az első kiképzett csoport tagja volt. A feljegyzések szerint ennek az űrruhának a tulajdonjogát a NASA 1983-ban átadta a Smithsonian Légi- és Űrmúzeumnak, így ennek megfelelően át is szállították oda. A másik, 007-es számot viselő ruháról azonban nincsenek feljegyzések.
A MOL-program lezárulásával a gyártó elvileg begyűjtötte az űrruhákat és átadta azokat a Smithsoniannek, ami gyakorlatilag az amerikai űrprogram archívumának számít, és itt állították ki az Enterprise és az Enola Gayt is. Két égszínkék űrruha azonban eltűnt és senki nem tudja mennyi időt töltött Cape Canaveralban, és főként hogy miért került oda.
