Hunter
Észlelték egy fekete lyuk születését
Csillagászok egy fekete lyuk születését kapták lencsevégre. Ez volt az első eset, hogy észlelték egy rendkívül rövid ideig tartó gammasugár-kitörés optikai mását.
A halványan látható fényvillanás néhány pillanattal egy nagy energiájú gammasugár-kitörés után következett be. Ez valószínűleg két sűrű neutroncsillag egybeolvadását jelezte, ami egy viszonylag kistömegű fekete lyukat hozott létre, magyarázta Neil Gehrels a NASA Goddard Űrrepülő Központ munkatársa a Space.com-nak. A kitörés a BRG050509b jelölést kapta.
A gammasugár a sugárzás legerőteljesebb formája az elektromágneses spektrumon. Az összeolvadás 2,2 milliárd fényévnyire zajlott le, azaz valójában 2,2 milliárd évvel ezelőtt ment végbe, a fény pedig csak hétfő reggel érte el bolygónkat. Gehrels a Space.com-nak elmondta, a kitörést a NASA földkörüli pályán keringő Swift távcsöve észlelte, ami ezután 50 másodpercen belül átpozícionálta magát, hogy ugyanazt az égbolt részletet a röntgensugarak tartományában is lefényképezze. Így éppen csak sikerült elkapnia az alig észlelhető, és csupán pár percig tartó röntgensugarú utánfénylést. A Központ világszerte e-mailben értesítette a csillagászokat, ennek hatására a nagy obszervatóriumok is ráálltak a megadott tartományra és megpillantották a halvány, látható fényű utánfénylést.
A gammasugarú kitörések elég rejtélyes valamik, az univerzum minden részén előfordulnak. Vannak hosszú időtartamú kitörések, melyek több másodpercig tartanak és elvileg a fekete lyukak kialakulásával köthetők össze. Nagy tömegű csillagok felrobbanásakor és összeomlásakor jönnek létre. Az utóbbi években ezeknél a hosszú kitöréseknél már sikerült észlelni röntgensugarú és optikai utánfényléseket is.
Ugyanakkor vannak rövid időtartamú kitörések is, mint a mostani, melyek csupán a másodperc apró töredékéig tartanak. Az elméleti tudósok szerint egy ilyen kitörés olyan fekete lyukak születését jelzi, melyek mindössze a Nap tömegének néhányszorosával rendelkeznek, de ha ez így van, akkor ezeket is kísérniük kell röntgensugarú és látható fényvillanásoknak. Az elméleti tudósok magyarázata szerint több százmillió, talán egymilliárd év leforgása alatt a két neutroncsillag spirális mozgással megközelítette egymást.
Ezek rendkívül sűrű objektumok: összeomlott csillagok maradványai. Az összeütközés előtti másodperc töredékében a kisebb tömegű neutroncsillag szétszakadt és egy neutrínókorongot alkotott a nagyobb tömegű csillag körül. Ez a súly hatására berobban, és egy forgó, kis tömegű fekete lyukat hozott létre. A fekete lyukak nem láthatók, mivel mindent elnyelnek, azonban mielőtt az anyagot bekebelezné, egy nagy energiájú folyamat visszadobja az anyag egy részét az űrbe. Tehát a gammasugarú kitörés egy túlhevült gázsugár kilövellését jelezte az újonnan létrejött fekete lyuk körüli zavaros területről.
Az első gammasugár-kitörést 1967-ben véletlenül észlelte egy amerikai műhold, melynek feladata az atomkísérleteket tiltó egyezmény betartásának ellenőrzése volt. A kutatók azóta már jól tudják, hogy szinte naponta megy végbe egy-egy ilyen jelenség valahol a kozmoszban, legtöbbjük tőlünk több milliárd fényévnyire. Minden ilyen kitörés egy pillanatra túlragyogja az egész galaxist, azonban a mi galaxisunkban rendkívül ritkák ezek az események. Egyes tudósok szerint a múltban egy-egy ilyen kitörés a Tejúton belül tömeges kipusztulást eredményezhetett a Földön.
A halványan látható fényvillanás néhány pillanattal egy nagy energiájú gammasugár-kitörés után következett be. Ez valószínűleg két sűrű neutroncsillag egybeolvadását jelezte, ami egy viszonylag kistömegű fekete lyukat hozott létre, magyarázta Neil Gehrels a NASA Goddard Űrrepülő Központ munkatársa a Space.com-nak. A kitörés a BRG050509b jelölést kapta.
A gammasugár a sugárzás legerőteljesebb formája az elektromágneses spektrumon. Az összeolvadás 2,2 milliárd fényévnyire zajlott le, azaz valójában 2,2 milliárd évvel ezelőtt ment végbe, a fény pedig csak hétfő reggel érte el bolygónkat. Gehrels a Space.com-nak elmondta, a kitörést a NASA földkörüli pályán keringő Swift távcsöve észlelte, ami ezután 50 másodpercen belül átpozícionálta magát, hogy ugyanazt az égbolt részletet a röntgensugarak tartományában is lefényképezze. Így éppen csak sikerült elkapnia az alig észlelhető, és csupán pár percig tartó röntgensugarú utánfénylést. A Központ világszerte e-mailben értesítette a csillagászokat, ennek hatására a nagy obszervatóriumok is ráálltak a megadott tartományra és megpillantották a halvány, látható fényű utánfénylést.
A gammasugarú kitörések elég rejtélyes valamik, az univerzum minden részén előfordulnak. Vannak hosszú időtartamú kitörések, melyek több másodpercig tartanak és elvileg a fekete lyukak kialakulásával köthetők össze. Nagy tömegű csillagok felrobbanásakor és összeomlásakor jönnek létre. Az utóbbi években ezeknél a hosszú kitöréseknél már sikerült észlelni röntgensugarú és optikai utánfényléseket is.
Ugyanakkor vannak rövid időtartamú kitörések is, mint a mostani, melyek csupán a másodperc apró töredékéig tartanak. Az elméleti tudósok szerint egy ilyen kitörés olyan fekete lyukak születését jelzi, melyek mindössze a Nap tömegének néhányszorosával rendelkeznek, de ha ez így van, akkor ezeket is kísérniük kell röntgensugarú és látható fényvillanásoknak. Az elméleti tudósok magyarázata szerint több százmillió, talán egymilliárd év leforgása alatt a két neutroncsillag spirális mozgással megközelítette egymást.
Ezek rendkívül sűrű objektumok: összeomlott csillagok maradványai. Az összeütközés előtti másodperc töredékében a kisebb tömegű neutroncsillag szétszakadt és egy neutrínókorongot alkotott a nagyobb tömegű csillag körül. Ez a súly hatására berobban, és egy forgó, kis tömegű fekete lyukat hozott létre. A fekete lyukak nem láthatók, mivel mindent elnyelnek, azonban mielőtt az anyagot bekebelezné, egy nagy energiájú folyamat visszadobja az anyag egy részét az űrbe. Tehát a gammasugarú kitörés egy túlhevült gázsugár kilövellését jelezte az újonnan létrejött fekete lyuk körüli zavaros területről.
Az első gammasugár-kitörést 1967-ben véletlenül észlelte egy amerikai műhold, melynek feladata az atomkísérleteket tiltó egyezmény betartásának ellenőrzése volt. A kutatók azóta már jól tudják, hogy szinte naponta megy végbe egy-egy ilyen jelenség valahol a kozmoszban, legtöbbjük tőlünk több milliárd fényévnyire. Minden ilyen kitörés egy pillanatra túlragyogja az egész galaxist, azonban a mi galaxisunkban rendkívül ritkák ezek az események. Egyes tudósok szerint a múltban egy-egy ilyen kitörés a Tejúton belül tömeges kipusztulást eredményezhetett a Földön.