Szekeres Viktor
Blueberry - A fejvadász
A moziba kerülő képregényfeldolgozás-dömpingbe az amerikai versenyzők után egy pszichedelikus trippel most a franciák is nyeregbe szállnak.
No igen. A szuperhős-képregények rajongói szerintem most hagyják abba az olvasást. A többi amerikai képregény híve meg a következő mondat után, mivel a Blueberry - A fejvadász, csalóka magyar címe ellenére nem olyan képregényfilm, mint amilyeneket megszoktunk. Természetesen ez esetben is egy karizmatikus főhős köré épül a film, és hatalmas csatározás folyik egy célért, akárcsak az amerikai comic-filmekben, de a Blueberryben, jó európai módra inkább amolyan belső harcok dúlnak.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igazából elég nehéz beskatulyázni a filmet, de ha pisztollyal kényszerítenének, akkor - mindenféleképpen a történések helyszínét kiemelendő - a vadnyugati stílus mellett tenném le a voksot. A skatulyát tovább tágítva érdemes megjegyezni, hogy az eredeti képregény Jean Giraud (alias Moebius) műve, akit többek között az azóta kultikussá vált Idő urai című rajzfilm írójaként, valamint a Tron és az Ötödik elem "dizájnereként" ismerhettünk meg. Hogy az összkép még árnyaltabb legyen, ezért a rendezést az a Jan Kounen vállalta el, aki a Dobermannt is rendezte.
Az alkotói gárda mellett a színészi csapat is elég sokszínűre sikeredett, hiszen a címszerepben az egyik legnagyobb francia sztár Vincent Cassel (Gyűlölet, Dobermann, Bíbor folyók 2) brillírozik, amoly modernkori Clint Eastwood hasonmásként (képzeljük magunk elé a Dollár-trilógia Clintjét). A női frontot a trash egyik legnagyobb csillaga, Juliette Lewis (Született gyilkosok, Kalifornia) viszi el, de a mellékszereplők között is olyan nevekkel találkozhatunk, mint Michael "cool guy" Madsen (Kill Bill), Colm Meaney (Kényszerszünet), Temuera Morrison (Egykoron harcosok voltunk), Djimon Housou (Amistad, Constantine) és persze a jó pár westernen edződött Ernest Borgnine.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ha valahol, akkor a történet a Blueberryben igazán huszadlagos tényező, de alapjaiban véve arról van szó, hogy az 1870-es években fiatal Blueberry némi gyerekkori traumát (és pár indián varázsló gondoskodását) követően Palomito város seriffjeként vedel és őrzi a rendet. Majd elhatározza, hogy bosszút áll Wally Blounton (Michael Madsen), aki pár éve megölt egy számára kedves leányzót. Persze az indián földön játszódó történet nem lenne teljes pár kalandor nélkül, akik az őslakosok hatalmas aranylelőhelyeinek felkutatását vették a fejükbe.
Igazából a film egy pszichedelikus pszeudo-képregénywestern, amely műfaj meghatározás amellett, hogy teljesen értelmetlen, még azt a pár nézőt is elriaszthatja, akik hajlandóak lennének pénzt áldozni erre a filmre. Pedig nagyon nem érdemes elrettenni a papírra/monitorra vetett szavaktól, hiszen egy nagyon igényes trip a Blueberry, ami lenyűgöző látványvilágával, képregényszerű beállításaival (a klasszikus "fut az ember totálban - csak a feje - csak a lába - nagytotál"-tól kezdve a mindenféle kifacsart szögekbe leszúrt kamera által felvett képekig), enyhén spirituális zenéjével és autentikusnak ható szereplőivel több, mint jó film.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Lenne. Sajnos a negatív oldalra is érkezhetnek érvek, hiszen egyrészről a film nagyon lassan halad csak előre, meg-megáll, körbenéz, elgondolkodik, cipőt köt. Ez persze nem is lenne baj, de sajnos a rendező öncélú és túlságosan személyes rendezése bármennyire is igényes és illik a Blueberryhez, sajnos csak nehezíti a film feldolgozását. Az az igazság, hogy a vizuálisan topon lévő belső utazások is egy idő után már csak amolyan "Rekviem egy álomért - a vadnyugaton" hatást érnek el - talán e téren a kevesebb több lett volna.
Egy valamit azért biztosan meg lehet jósolni. A cseppet sem közönségbarát film Franciaországban jókorát bukott, és nagy valószínűséggel nem lesz ez másképp Magyarországon sem, éppen ezért aki kíváncsi egy nem mindennapi mozira, az még idejében váltsa meg a jegyét.
No igen. A szuperhős-képregények rajongói szerintem most hagyják abba az olvasást. A többi amerikai képregény híve meg a következő mondat után, mivel a Blueberry - A fejvadász, csalóka magyar címe ellenére nem olyan képregényfilm, mint amilyeneket megszoktunk. Természetesen ez esetben is egy karizmatikus főhős köré épül a film, és hatalmas csatározás folyik egy célért, akárcsak az amerikai comic-filmekben, de a Blueberryben, jó európai módra inkább amolyan belső harcok dúlnak.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igazából elég nehéz beskatulyázni a filmet, de ha pisztollyal kényszerítenének, akkor - mindenféleképpen a történések helyszínét kiemelendő - a vadnyugati stílus mellett tenném le a voksot. A skatulyát tovább tágítva érdemes megjegyezni, hogy az eredeti képregény Jean Giraud (alias Moebius) műve, akit többek között az azóta kultikussá vált Idő urai című rajzfilm írójaként, valamint a Tron és az Ötödik elem "dizájnereként" ismerhettünk meg. Hogy az összkép még árnyaltabb legyen, ezért a rendezést az a Jan Kounen vállalta el, aki a Dobermannt is rendezte.
Az alkotói gárda mellett a színészi csapat is elég sokszínűre sikeredett, hiszen a címszerepben az egyik legnagyobb francia sztár Vincent Cassel (Gyűlölet, Dobermann, Bíbor folyók 2) brillírozik, amoly modernkori Clint Eastwood hasonmásként (képzeljük magunk elé a Dollár-trilógia Clintjét). A női frontot a trash egyik legnagyobb csillaga, Juliette Lewis (Született gyilkosok, Kalifornia) viszi el, de a mellékszereplők között is olyan nevekkel találkozhatunk, mint Michael "cool guy" Madsen (Kill Bill), Colm Meaney (Kényszerszünet), Temuera Morrison (Egykoron harcosok voltunk), Djimon Housou (Amistad, Constantine) és persze a jó pár westernen edződött Ernest Borgnine.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ha valahol, akkor a történet a Blueberryben igazán huszadlagos tényező, de alapjaiban véve arról van szó, hogy az 1870-es években fiatal Blueberry némi gyerekkori traumát (és pár indián varázsló gondoskodását) követően Palomito város seriffjeként vedel és őrzi a rendet. Majd elhatározza, hogy bosszút áll Wally Blounton (Michael Madsen), aki pár éve megölt egy számára kedves leányzót. Persze az indián földön játszódó történet nem lenne teljes pár kalandor nélkül, akik az őslakosok hatalmas aranylelőhelyeinek felkutatását vették a fejükbe.
Igazából a film egy pszichedelikus pszeudo-képregénywestern, amely műfaj meghatározás amellett, hogy teljesen értelmetlen, még azt a pár nézőt is elriaszthatja, akik hajlandóak lennének pénzt áldozni erre a filmre. Pedig nagyon nem érdemes elrettenni a papírra/monitorra vetett szavaktól, hiszen egy nagyon igényes trip a Blueberry, ami lenyűgöző látványvilágával, képregényszerű beállításaival (a klasszikus "fut az ember totálban - csak a feje - csak a lába - nagytotál"-tól kezdve a mindenféle kifacsart szögekbe leszúrt kamera által felvett képekig), enyhén spirituális zenéjével és autentikusnak ható szereplőivel több, mint jó film.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Lenne. Sajnos a negatív oldalra is érkezhetnek érvek, hiszen egyrészről a film nagyon lassan halad csak előre, meg-megáll, körbenéz, elgondolkodik, cipőt köt. Ez persze nem is lenne baj, de sajnos a rendező öncélú és túlságosan személyes rendezése bármennyire is igényes és illik a Blueberryhez, sajnos csak nehezíti a film feldolgozását. Az az igazság, hogy a vizuálisan topon lévő belső utazások is egy idő után már csak amolyan "Rekviem egy álomért - a vadnyugaton" hatást érnek el - talán e téren a kevesebb több lett volna.
Egy valamit azért biztosan meg lehet jósolni. A cseppet sem közönségbarát film Franciaországban jókorát bukott, és nagy valószínűséggel nem lesz ez másképp Magyarországon sem, éppen ezért aki kíváncsi egy nem mindennapi mozira, az még idejében váltsa meg a jegyét.
|
Blueberry - A fejvadász (Blueberry) francia-mexikói-amerikai akciófilm, 124 perc, 2004 Rendező: Jan Kounen Forgatókönyvíró: Matt Alexander, Gérard Brach Operatőr: Tetsuo Nagata Jelmeztervező: Chattoune, Sylvie Ong Zene: Jean-Jacques Hertz, François Roy Látványtervező: Michel Barthélémy Szereplők: Vincent Cassel (Mike S. Blueberry) Juliette Lewis (Maria Sullivan) Michael Madsen (Wallace Sebastian Blount) Temuera Morrison (Runi) Ernest Borgnine (Rolling Star) Djimon Hounsou (Woodhead) Tchéky Karyo (a nagybácsi) |