Berta Sándor
Brit fejlesztés a szociális robot
A Hertfordshire-i Egyetem kutatócsoportja létrehozott egy különleges gépet, amit szociális robotnak neveztek el. A tervezők állítása szerint ez a robot képes arra, hogy felismerje az emberi viselkedést és megértse az emberi szükségleteket.
Az új robot a tervezői szerint nagyon hasonlít a példaképéül szolgáló emberre. A projekt vezetője, Kerstin Dautenhahn elmondta: ő személy szerint azt szeretné, ha a robotok a jövőben az embereket élőlényeknek tekintenék és e szerint is kezelnék és nem pedig úgy, mint egy másik robotot. Maga a program jóval összetettebb annál, mint hogy egy gépet rendszeresen előre programozott adatokkal táplálnak, ugyanis az alapkoncepció szerint az ember fémből való új társainak teljesen új képességekre kell szert tenniük és utánozniuk kell majd példaképüket, az embert.
A kutatónő úgy véli, hogy e vizsgálatok nélkül az emberiség különben mindig csak olyan robotokat fog kifejleszteni, amelyek nem lesznek képesek megérteni azt, hogy az ember egy önálló egyéniség és személyiség, akinek vannak vágyai, érzelmei, kedvenc időtöltései és hogy az emberek kulturális háttere is lehet egymástól eltérő. A gép-társaknak ezeket a dolgokat lassan, fokozatosan és játszva kell megtanulniuk.
Jó példa a kísérletekre, hogy egy robot kisgyerekekkel együtt tanult meg egy társasjátékot. A gép feladata az volt, hogy kiválasszon különböző gyerekeket, majd velük kapcsolatot teremtsen és rávegye őket arra, hogy elfogadjanak egy ajándékot, végül pedig, hogy kibontsák azt. A kísérlet közben a gép karja volt a mutatóujja, a kamerái pedig a szemei. A robot e közben koordinálta a játékot, zenét játszott és még kommunikált is a gyerekekkel.
Kerstin Dautenhahn a biztató első lépések ellenére is úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy a robotok ténylegesen az ember társává válhassanak, még legalább 20 esztendőnek kell eltelnie. Hasonló véleményen vannak az Erfurti Egyetem kutatói is, akik korábban a Waldi nevű drótnélküli robotkutyával végeztek különböző kísérleteket és többek között azt vizsgálták, hogy az emberek milyen körülmények között próbálnak meg kommunikációt létesíteni a mesterséges társukkal.
Az új robot a tervezői szerint nagyon hasonlít a példaképéül szolgáló emberre. A projekt vezetője, Kerstin Dautenhahn elmondta: ő személy szerint azt szeretné, ha a robotok a jövőben az embereket élőlényeknek tekintenék és e szerint is kezelnék és nem pedig úgy, mint egy másik robotot. Maga a program jóval összetettebb annál, mint hogy egy gépet rendszeresen előre programozott adatokkal táplálnak, ugyanis az alapkoncepció szerint az ember fémből való új társainak teljesen új képességekre kell szert tenniük és utánozniuk kell majd példaképüket, az embert.A kutatónő úgy véli, hogy e vizsgálatok nélkül az emberiség különben mindig csak olyan robotokat fog kifejleszteni, amelyek nem lesznek képesek megérteni azt, hogy az ember egy önálló egyéniség és személyiség, akinek vannak vágyai, érzelmei, kedvenc időtöltései és hogy az emberek kulturális háttere is lehet egymástól eltérő. A gép-társaknak ezeket a dolgokat lassan, fokozatosan és játszva kell megtanulniuk.
Jó példa a kísérletekre, hogy egy robot kisgyerekekkel együtt tanult meg egy társasjátékot. A gép feladata az volt, hogy kiválasszon különböző gyerekeket, majd velük kapcsolatot teremtsen és rávegye őket arra, hogy elfogadjanak egy ajándékot, végül pedig, hogy kibontsák azt. A kísérlet közben a gép karja volt a mutatóujja, a kamerái pedig a szemei. A robot e közben koordinálta a játékot, zenét játszott és még kommunikált is a gyerekekkel.
Kerstin Dautenhahn a biztató első lépések ellenére is úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy a robotok ténylegesen az ember társává válhassanak, még legalább 20 esztendőnek kell eltelnie. Hasonló véleményen vannak az Erfurti Egyetem kutatói is, akik korábban a Waldi nevű drótnélküli robotkutyával végeztek különböző kísérleteket és többek között azt vizsgálták, hogy az emberek milyen körülmények között próbálnak meg kommunikációt létesíteni a mesterséges társukkal.
