Balázs Richárd
Ceres, az üstökösszerű aszteroida
Érdekes eredményeket hozott a Ceres törpebolygó elemzése. Rejtélyes fénylő foltjai és felszíni ásványai arról tanúskodnak, hogy egy betolakodóról van szó, vagyis az aszteroida-öv legnagyobb ismert objektuma valahol a Naprendszeren kívül születhetett, messze jelenlegi környezetétől. Mindez egyben azt is előrevetíti, hogy az üstökösök, aszteroidák és bolygók osztályzása túlságosan leegyszerűsített.
950 kilométeres átmérőjével a Cerest ugyanolyan törpebolygónak sorolják be, mint a Plútót, annak ellenére, hogy a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroida-övben kering. Amikor a NASA Dawn űrszondája márciusban elérte a Cerest, azt észlelte, hogy az égitest nagy része olyan fekete, mint a szurok, krátereiben azonban világosabb foltok észlelhetők, sőt egyesek kifejezetten, a jégre emlékeztető módon ragyognak.
A legújabb mérések szerint ezek a nagyon világos területek főként jeges só lerakódások. Az Occator nevet viselő nagy kráter különösen fényes, itt nagy valószínűséggel vízjég található, ami párolog, amikor a Ceres a Nap felé fordul, ezért időről-időre felhők tűnnek fel a törpebolygó 9 órás napjai során, ismertette eredményeiket Andreas Nathues, a Dawn kameracsapatának vezetője, a müncheni Max Planck Naprendszer Kutatási Intézet munkatársa.
A fentiek fényében a Ceres az első nagy égitest az aszteroida-övben, ami üstökösre emlékeztető tevékenységet tanúsít, elmosva a határokat az üstökösök és aszteroidák között. A Dawn-csapat szerint a jég a Naprendszer "hóhatáráról" származik, ahol a vízmolekulák kondenzálódnak. A korai Naprendszerben ez több százmillió kilométerrel távolabb lehetett Naptól, mint a Ceres jelenlegi helye, ami arra utal, hogy a törpebolygó az üstökösök földjén született és onnan vándorolt beljebb az idők során.
Más megfigyelések is alátámasztják ezt az elképzelést, tette hozzá Maria Cristina De Sanctis, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet kutatója, aki munkatársaival a Dawn színképelemzőjének segítségével ammóniatartalmú rétegszilikátokat észlelt, melyek a Ceres felszínének körülbelül 10 százalékát alkotják. Ezeknek az ásványoknak a kialakulásához az ammóniának a törpebolygó kialakulásakor kellett bekerülnie az összetételbe, az ammóniajég pedig csak a hóhatáron túli hőmérsékleten stabil.
Valószínűleg a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz sokat barangolt a Naprendszer korai időszakaiban, melynek hatására a Cereshez hasonló objektumok is közelebb sodródhattak a Naphoz, véli Chris Russel, a Dawn főfelügyelője. "A Ceres pontosan az átmeneti zónánál helyezkedik el, ahol a elsődlegesen sziklás testeket felváltják a vízjégből álló objektumok" - magyarázta Shane Byrne, az Arizona Egyetem szakértője. A Ceres üstökös- és bolygószerű karakterisztikáinak keveredése új dimenziókat nyit a bolygó meghatározása körül zajló vitákban.
950 kilométeres átmérőjével a Cerest ugyanolyan törpebolygónak sorolják be, mint a Plútót, annak ellenére, hogy a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroida-övben kering. Amikor a NASA Dawn űrszondája márciusban elérte a Cerest, azt észlelte, hogy az égitest nagy része olyan fekete, mint a szurok, krátereiben azonban világosabb foltok észlelhetők, sőt egyesek kifejezetten, a jégre emlékeztető módon ragyognak.
A legújabb mérések szerint ezek a nagyon világos területek főként jeges só lerakódások. Az Occator nevet viselő nagy kráter különösen fényes, itt nagy valószínűséggel vízjég található, ami párolog, amikor a Ceres a Nap felé fordul, ezért időről-időre felhők tűnnek fel a törpebolygó 9 órás napjai során, ismertette eredményeiket Andreas Nathues, a Dawn kameracsapatának vezetője, a müncheni Max Planck Naprendszer Kutatási Intézet munkatársa.
A fentiek fényében a Ceres az első nagy égitest az aszteroida-övben, ami üstökösre emlékeztető tevékenységet tanúsít, elmosva a határokat az üstökösök és aszteroidák között. A Dawn-csapat szerint a jég a Naprendszer "hóhatáráról" származik, ahol a vízmolekulák kondenzálódnak. A korai Naprendszerben ez több százmillió kilométerrel távolabb lehetett Naptól, mint a Ceres jelenlegi helye, ami arra utal, hogy a törpebolygó az üstökösök földjén született és onnan vándorolt beljebb az idők során.
Más megfigyelések is alátámasztják ezt az elképzelést, tette hozzá Maria Cristina De Sanctis, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet kutatója, aki munkatársaival a Dawn színképelemzőjének segítségével ammóniatartalmú rétegszilikátokat észlelt, melyek a Ceres felszínének körülbelül 10 százalékát alkotják. Ezeknek az ásványoknak a kialakulásához az ammóniának a törpebolygó kialakulásakor kellett bekerülnie az összetételbe, az ammóniajég pedig csak a hóhatáron túli hőmérsékleten stabil.
Valószínűleg a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz sokat barangolt a Naprendszer korai időszakaiban, melynek hatására a Cereshez hasonló objektumok is közelebb sodródhattak a Naphoz, véli Chris Russel, a Dawn főfelügyelője. "A Ceres pontosan az átmeneti zónánál helyezkedik el, ahol a elsődlegesen sziklás testeket felváltják a vízjégből álló objektumok" - magyarázta Shane Byrne, az Arizona Egyetem szakértője. A Ceres üstökös- és bolygószerű karakterisztikáinak keveredése új dimenziókat nyit a bolygó meghatározása körül zajló vitákban.