Gyurkity Péter

Az exobolygók holdjain bukkanhatunk életre 

Erre számítanak kanadai kutatók, akik szerint a felfedezésre egy-két évtizeden belül sor kerül.

Az exobolygászat ma már abszolút elfogadott, mi több, népszerűnek számító tudományág, hiszen a több mint 2000 meglévő felfedezéssel egészen vaskos katalógust sikerült összeállítanunk, az újabb eredmények pedig folyamatosan érkeznek be, köszönhetően a meglévő műszereknek és az általuk begyűjtött, később feldolgozott adatok özönének. Az exobolygók esetleges holdjait eddig ugyan nem sikerült kimutatnunk, ám egyes vélemények szerint ez játszhat majd kulcsszerepet az élet megtalálásában.

A kanadai McMaster Egyetem Origins névre hallgató intézetének két asztrofizikusa tartotta meg előadását szerdán a Canadian Astronomical Society éves konferenciáján, többek között a korábban, még április elején közzétett munkájukat mutatva be. Ebben arról értekeznek, hogy a NASA Kepler-missziója, az Európai Űrügynökség alakulóban lévő PLATO-küldetése, vagy akár az Európai Déli Obszervatórium E-ELT távcsöve révén is megvalósítható lenne az exoholdak megtalálása, ami közvetve elvezethet minket a távoli élet kimutatásához is, mivel ezen exoholdak egy része megfelelő mennyiségű vizet hordozhat, emellett pedig a méret és a pozíció tekintetében is ideális körülményeket biztosíthat az élet megjelenéséhez.

A problémát jelenleg a detektálás nehézsége jelenti, bár csillagászok több csoportja is aktívan foglalkozik a kérdéssel, illetve annak megválaszolásával. Rene Heller és az anyag társszerzője, Ralph Pudritz, úgy vélik, hogy a fontos felfedezésre 20-40 éven belül, vagyis még pályafutásuk vége előtt sor kerülhet, ami az élet megtalálására vonatkozik, hiszen az első exoholdakat már akár néhány éven belül megtalálhatjuk. Anyaguk nemcsak ezzel, de az intelligens élet kérdésével, valamint az esetleges kapcsolatfelvétellel is foglalkozik, ám ez jelenleg pusztán elméleti kérdés, először az exobolygók holdjait kellene kimutatnunk.

A csillagászok egyetértenek abban, hogy a már korábban felfedezett és katalógusba vett exobolygók jó része rendelkezhet saját holdakkal, ezek megtalálása azonban a technika jelenlegi színvonala miatt nem lehetséges. A Kepler esetében például jó adag szerencsére lenne ehhez szükség, bár a Szegedi Tudományegyetem kutatói már évekkel ezelőtt kidolgozták eljárásukat (a "timing" módszert), amellyel a fedési módszerrel felfedezett exobolygók esetében lenne kimutatható az esetleges holdak jelenléte, mivel azok befolyásolnák a csillagfedés idejét vagy mértékét. Jelöltekből több is akad, ezekről azonban eddig nem sikerült bebizonyítani, hogy valóban exoholdakról van szó.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kissssss #15
    és te?
  • VolJin #14
    Te mit szívsz?
  • bazsiboj #13
    Elég lenne szétnézni a nem hivatalos kormányokhoz tartozó alapitványok ürhajóinak a Naprendszerben.

    És hirtelen megtalálnák az életet ott is. :-)

    Még ha nem is olyat, mint a Földön, de találnának.
  • VolJin #12
    A lényeg az, akkor, hogy hiába mutat ki a műszer eltérést, a kimutatott érték az lehet napfolt, napkitörés, ezért nehéz megmondani, hogy az tényleg hold, pláne úgy, hogy a keringési idők miatt wlképzwlhető, hogy a következő alkalommal takarásban lesz, így időben is sokáig kell figyelni az adott csillagot.
  • Irasidus #11
    Igen sok ilyen fénygörbe, megfigyelés van. A megfigyelés ténye nem kérdés, a csökkenés az biztos, ebben van már sok évszázados tapasztalat. Ami nem egyértelmű, az, hogy valóban egy hold okozza vagy valami más. Mondjuk azért lehet sejteni, hogy az mi, csak ugye a szakmának sokkal erősebb bizonyítékok kellenek. Ezen (is) dolgoznak az exohold kutatok, köztük magyarok is (egyet egyébként személyesen is ismerek).

    Off.: idézem "de megtalálása azonban a technika jelenlegi színvonala miatt nem lehetséges" - nekem erről a mondatról nem a módszer jut eszembe, hanem eszköz. Persze lehet tévedek, mindenesetre a megtalálás és az általam felvázolt felismerés azért mást jelent, és így biztos nem igaz a mondat, akármit értünk technika alatta.
  • cylontoaster #10
    Ezzel a résszel zömében tisztában voltam, talán a technika szóról más a képünk akkor :)
    A módszer adott ez világos, majdnem ugyanaz ahogy az exobolygókat keresik, de vannak annyira pontos műszereink jelenleg, amivel (kellően nagy valószínűséggel) megállapítható ez fényerősség növekedés/csökkenés?
  • Irasidus #9
    Vannak műszerek, és ki is lehet mutatni. Következő a helyzet, az egyszerűség kedvéért vegyük a fedési exobolygókat. Van egy fénygörbe csökkenés, mint az ábrán látod. Egy hold esetében, egy kisebb "gödör" lesz csökkenés. Na most ehhez irdatlan sok megfigyelés és sok év kell, mivel a hold nem mindig akkor lép be és ki amikor a bolygó, olyankor nincs jel. A másik, hogy ez lehet érintőleges is (mint az ábrán) és akkor gödör helyett valami furcsa alakzatot kapsz (amiről meg bizonyítsd be, hogy az egy hold "nyoma"). De tegyük fel, egy "jól viselkedő holdat" találnak, és mindenki happy. A probléma az, hogy ez olyan kicsi eltérés, hogy az lehet más is, pl.: egy napkitörés, vagy napfolt, csillagpulzáció, stb. És jelenleg ott tartunk, hogy ez utóbbiról kell bizonyítani, hogy az valóban hold és nem más, ami nem könnyű. Szóval a technika adott, mint láthatod az ábrán is.


    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.06.03. 12:28:07
  • cylontoaster #8
    Maximum a cikk írójával nem értett egyet, és nem a témában jártas kutatókkal.

    Irasidus:
    A megfelelően pontos műszerek hiánya azért valahol technológiai hiány, nem? Még ha nem is egyenértékű azzal mintha a fúziós erőműre jelentenénk ki, hogy pusztán technikai kérdés.
  • WinT #7
    Ez a Mekkmester egyetem megcsinálta a napomat jól. :D
  • lammaer #6
    Csak szeretem az SGt, ahol minden hozzászoló okosabb a cikkekben szereplő profoknál/mérnököknél/tudósoknál :D