Ötvös Tibor
A beavatott-sorozat: A lázadó - látvány és dráma egyben

Tris és Négyes visszatértek, méghozzá nem is akárhogy! A beavatott-sorozat: A lázadó egyszerűen remekül sikerült.
Hogy tetszett a film?
Őszintén be kell vallanom, hogy az Alkonyattal elindított majd Az éhezők viadalával csúcsra járatott ifjúsági regények (young adult) alapján készített filmek nem nagyon tudtak megfogni. Ennek talán oka az is, hogy ezen könyveket nem is olvastam és bár a filmeket többnyire megnézegettem, de utána sem éreztem a kényszert, hogy belekezdjek bármelyikbe is. A Beavatott is ebbe a körbe tartozott. Bár a filmen elég jól szórakoztam, hiszen tetszett ez a csoportokra osztott társadalom alapötlet, de a regényeket továbbra is elkerültem. Éppen ezért semmilyen extrát nem vártam a folytatástól... de kellemesen kellett csalódnom.
Ritka az olyan folytatás, mely képes túllépni a "nagy siker volt az előd, szóval nyomjuk meg pár effekttel, csatajelenettel és kész" vonalon, de az A beavatott-sorozat: A lázadó (valóban ez a hivatalos magyar címe, de mostantól csak Lázadóként hivatkozunk rá) képes volt erre. Persze ez feltehetően köszönhető a film alapját képező regénynek is, de ettől függetlenül meg kell emelni a kalapot a forgatókönyvírók előtt is: a film egyfelől nagyon látványos, ugyanakkor végig érdekes és kellően drámai megoldásokat is kapunk. (Remek ellenpélda erre Az éhezők viadala: A kiválasztott Első rész)

A cselekmény mindössze három nappal az első rész vége után veszi fel a fonalat. Tris, Négyes, Peter és Caleb sikerrel akadályozták meg Jeanine hatalmi törekvéseit, ám így a Bátrak egy csoportja és ők is Lázadókká váltak. Tris-ben forr a bosszúvágy és a düh, melyet a színésznő, Shailene Woodley remekül éreztet a nézővel. Minden mozdulatában ott a tehetetlenséggel és türelmetlenséggel párosuló harag, valamint az a hatalmas lelkiismeret-furdalás, önmarcangolás, melyet szülei halála okoz számára (mindez az Őszinték táborában csúcsosodik ki).
Méltó társa Négyes, akit természetesen az érzelmei vezérelnek - Theo James jól hozza a rá kirótt szerepet. Aki azonban a legjobban kiemelkedik az egész csapatból az Kate Winslet. A színésznő láthatóan élvezettel alakítja a hatalommániás vezért; mindez az első részben is így volt, ám itt adott egy újabb mélységet is a figurának. A játékát nézve elhisszük, hogy Jeanine bizony semmitől sem riad vissza, hogy elérje céljait, és az érzelem, mint olyan szinte nem létező fogalom a számára.

A Lázadó szerencsére azon filmek táborát gyarapítja, ahol a 3D nem kényszerből van jelen, hanem szerepet kap a filmben. Tris "álom-jelenetei" pazarul vannak kivitelezve és a teljes beleéléshez nagyon nagy segítséget nyújt a harmadik dimenzió. A Bátrak próbája vagy az utolsó összecsapás biztosan jól festene egyszerű vásznon is, ám 3D-ben szinte tökéletes élményt nyújt.
Ehhez persze kellett egy jó rendező és Schwentke nem is hagyja cserben a nézőket (ez mondjuk kicsit meglepő). Biztos kézzel vezeti a színészeket és a film akció-szekvenciáiról valóban csak elismerően lehet beszélni. A Lázadó éppen annyi akciót tartalmaz, hogy ellensúlyozza a kezdeti unalmasabb pillanatokat és pont akkora adagban tartalmaz romantikát és drámát, hogy azt senki nem érezheti giccsesnek vagy soknak. Az íróknak pedig egy hatalmas pacsi, hiszen a Lázadó lezárása remek, pazarul készíti elő a harmadik fejezetet, ugyanakkor pontot tesz számos kérdés végére, melyek az eddigi két részben merültek fel.

Összességében az A beavatott-sorozat: A lázadó egy remekül összerakott folytatás, mely minden szempontból jobban sikerült elődjénél és megmutatta, hogyan is kell egy ifjúsági regényt egy igen komoly drámai vonallal és megfelelő mennyiségű akcióval, a humor legkisebb szikrája nélkül - egyszer lehet nevetni a filmben, de az is jókor van jó helyen - a legszélesebb közönséghez eljuttatni. A filmet azoknak is ajánlom, akik az első részt nem igazán kedvelték: nem fognak csalódni!
Ritka az olyan folytatás, mely képes túllépni a "nagy siker volt az előd, szóval nyomjuk meg pár effekttel, csatajelenettel és kész" vonalon, de az A beavatott-sorozat: A lázadó (valóban ez a hivatalos magyar címe, de mostantól csak Lázadóként hivatkozunk rá) képes volt erre. Persze ez feltehetően köszönhető a film alapját képező regénynek is, de ettől függetlenül meg kell emelni a kalapot a forgatókönyvírók előtt is: a film egyfelől nagyon látványos, ugyanakkor végig érdekes és kellően drámai megoldásokat is kapunk. (Remek ellenpélda erre Az éhezők viadala: A kiválasztott Első rész)

A cselekmény mindössze három nappal az első rész vége után veszi fel a fonalat. Tris, Négyes, Peter és Caleb sikerrel akadályozták meg Jeanine hatalmi törekvéseit, ám így a Bátrak egy csoportja és ők is Lázadókká váltak. Tris-ben forr a bosszúvágy és a düh, melyet a színésznő, Shailene Woodley remekül éreztet a nézővel. Minden mozdulatában ott a tehetetlenséggel és türelmetlenséggel párosuló harag, valamint az a hatalmas lelkiismeret-furdalás, önmarcangolás, melyet szülei halála okoz számára (mindez az Őszinték táborában csúcsosodik ki).
Méltó társa Négyes, akit természetesen az érzelmei vezérelnek - Theo James jól hozza a rá kirótt szerepet. Aki azonban a legjobban kiemelkedik az egész csapatból az Kate Winslet. A színésznő láthatóan élvezettel alakítja a hatalommániás vezért; mindez az első részben is így volt, ám itt adott egy újabb mélységet is a figurának. A játékát nézve elhisszük, hogy Jeanine bizony semmitől sem riad vissza, hogy elérje céljait, és az érzelem, mint olyan szinte nem létező fogalom a számára.

A Lázadó szerencsére azon filmek táborát gyarapítja, ahol a 3D nem kényszerből van jelen, hanem szerepet kap a filmben. Tris "álom-jelenetei" pazarul vannak kivitelezve és a teljes beleéléshez nagyon nagy segítséget nyújt a harmadik dimenzió. A Bátrak próbája vagy az utolsó összecsapás biztosan jól festene egyszerű vásznon is, ám 3D-ben szinte tökéletes élményt nyújt.
Ehhez persze kellett egy jó rendező és Schwentke nem is hagyja cserben a nézőket (ez mondjuk kicsit meglepő). Biztos kézzel vezeti a színészeket és a film akció-szekvenciáiról valóban csak elismerően lehet beszélni. A Lázadó éppen annyi akciót tartalmaz, hogy ellensúlyozza a kezdeti unalmasabb pillanatokat és pont akkora adagban tartalmaz romantikát és drámát, hogy azt senki nem érezheti giccsesnek vagy soknak. Az íróknak pedig egy hatalmas pacsi, hiszen a Lázadó lezárása remek, pazarul készíti elő a harmadik fejezetet, ugyanakkor pontot tesz számos kérdés végére, melyek az eddigi két részben merültek fel.

Összességében az A beavatott-sorozat: A lázadó egy remekül összerakott folytatás, mely minden szempontból jobban sikerült elődjénél és megmutatta, hogyan is kell egy ifjúsági regényt egy igen komoly drámai vonallal és megfelelő mennyiségű akcióval, a humor legkisebb szikrája nélkül - egyszer lehet nevetni a filmben, de az is jókor van jó helyen - a legszélesebb közönséghez eljuttatni. A filmet azoknak is ajánlom, akik az első részt nem igazán kedvelték: nem fognak csalódni!