Gyurkity Péter
Térképen látható a 4 Vesta kisbolygó életútja
A NASA a kráterek alapján elkészítette a kisbolygó geológiai történetének részletes térképét.
A Vesta kisbolygó, amelyet egyesek protobolygónak, illetve a Naprendszer legnagyobb aszteroidájának is hívnak, fontos adalékot szolgáltathat a bolygók keletkezésének, a folyamat részleteinek megismeréséhez, ennek érdekében a Hubble űrteleszkóp, valamint külön erre kijelölt űrszonda is vizsgálta már annak felszínét. A szakemberek a begyűjtött adatokat vizsgálva vázolták most fel az égitest geológiai történetét, elkészítve annak részletes térképét.
A kisbolygó a Mars és a Jupiter között, a Földtől jóval több mint egymillió kilométerre található, az úgynevezett kisbolygóövben. Átlagos átmérője 530 km, a teljes kisbolygóöv tömegének mintegy 9 százalékát foglalja magába, amivel kimagasodik társai közül. A csillagászok szerint a Naprendszer korai időszakában (amikor még maga a Nap is viszonylag fiatal volt), a Vesta elindult a bolygóvá alakulás útján, a Jupiter hatalmas tömege, valamint a becsapódások özöne azonban megrekesztette a folyamatot, az égitest megállt az embrionális fázisnál, így ma is csak kisbolygóként sorolható be rendszerünk „lakói” közé.
A Dawn űrszonda 2011-ben és 2012-ben mérte fel a Vesta felszínét, igyekezve megvizsgálni annak összetételét, valamint az egyes részek korát. A beérkező adatok alapján négy geológiai korszakot különítettek el, az így elkészült időskála révén pedig összehasonlíthatjuk azt a bolygók saját történetével. Itt a kráterek, azok sűrűsége, valamint elhelyezkedésük szolgált kiindulópontként, ennek alapján pedig az első időszakot a 3,7-2 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett Veneneia-becsapódás előttre teszik, ezen részeket barnával jelölték a térképen, míg az ennek eredményeként létrejött formációk lilával láthatók. A második fontos kráter, a Rheasilvia, 3,5-1 milliárd évvel ezelőtt jöhetett létre, ennek köszönhetők a piros és kék foltok, míg a harmadik, a Marcian névre hallgató kráter a legfiatalabb, hiszen ez a 250 millió év körüli narancssárga és zöld részek megjelenését eredményezte.
A Dawn ezt követően, jövő márciusban, a Naprendszer legkisebb törpebolygójához, a Cereshez érkezik, az első képeket várhatóan április végén kapjuk majd meg, ezt követően végezhetjük el ugyanezen lépéseket. A kutatók azt remélik, hogy pontosíthatjuk a bolygók kialakulásával kapcsolatos tudásunkat, és választ kapunk a különböző égitestek megjelenésének, életútjának rejtélyeire.
A Vesta kisbolygó, amelyet egyesek protobolygónak, illetve a Naprendszer legnagyobb aszteroidájának is hívnak, fontos adalékot szolgáltathat a bolygók keletkezésének, a folyamat részleteinek megismeréséhez, ennek érdekében a Hubble űrteleszkóp, valamint külön erre kijelölt űrszonda is vizsgálta már annak felszínét. A szakemberek a begyűjtött adatokat vizsgálva vázolták most fel az égitest geológiai történetét, elkészítve annak részletes térképét.
A kisbolygó a Mars és a Jupiter között, a Földtől jóval több mint egymillió kilométerre található, az úgynevezett kisbolygóövben. Átlagos átmérője 530 km, a teljes kisbolygóöv tömegének mintegy 9 százalékát foglalja magába, amivel kimagasodik társai közül. A csillagászok szerint a Naprendszer korai időszakában (amikor még maga a Nap is viszonylag fiatal volt), a Vesta elindult a bolygóvá alakulás útján, a Jupiter hatalmas tömege, valamint a becsapódások özöne azonban megrekesztette a folyamatot, az égitest megállt az embrionális fázisnál, így ma is csak kisbolygóként sorolható be rendszerünk „lakói” közé.
A Dawn űrszonda 2011-ben és 2012-ben mérte fel a Vesta felszínét, igyekezve megvizsgálni annak összetételét, valamint az egyes részek korát. A beérkező adatok alapján négy geológiai korszakot különítettek el, az így elkészült időskála révén pedig összehasonlíthatjuk azt a bolygók saját történetével. Itt a kráterek, azok sűrűsége, valamint elhelyezkedésük szolgált kiindulópontként, ennek alapján pedig az első időszakot a 3,7-2 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett Veneneia-becsapódás előttre teszik, ezen részeket barnával jelölték a térképen, míg az ennek eredményeként létrejött formációk lilával láthatók. A második fontos kráter, a Rheasilvia, 3,5-1 milliárd évvel ezelőtt jöhetett létre, ennek köszönhetők a piros és kék foltok, míg a harmadik, a Marcian névre hallgató kráter a legfiatalabb, hiszen ez a 250 millió év körüli narancssárga és zöld részek megjelenését eredményezte.
A Dawn ezt követően, jövő márciusban, a Naprendszer legkisebb törpebolygójához, a Cereshez érkezik, az első képeket várhatóan április végén kapjuk majd meg, ezt követően végezhetjük el ugyanezen lépéseket. A kutatók azt remélik, hogy pontosíthatjuk a bolygók kialakulásával kapcsolatos tudásunkat, és választ kapunk a különböző égitestek megjelenésének, életútjának rejtélyeire.