Szekeres Viktor
Lucy - Ha tényleg csak az agyad 10%-át használod
Luc Besson olyan akcióscifit rendezett, ami láttán az is eldobja az agyát, aki felkészül minden elborult megoldásra. Még dinoszaurusz is van benne.
A Lucy nagy sikere a nyár egyik meglepetése volt, ráadásul eléggé megmagyarázhatatlannak tűnik, hiszen a Besson-féle akciófilmek eddig nem nagyon érdekelték a közönséget és Scarlett Johansson sem volt mostanáig olyan színész, aki egymaga elvitt volna egy filmet - nyitányát tekintve legsikeresebb főszerepe a hatalmasat bukó A sziget volt, mely egyetlen hétvége alatt 12,5 millió dollárt termelt Amerikában. Nos, a Lucy 44 milliót. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a színésznő az Amerika kapitány: A tél katonájában is főszereplő volt, de ott nem a személye adta el főként a filmet, hanem a Marvel-címke.)
Ráadásul a Lucy sikere annak fényében különösképp érthetetlen, hogy a film pocsék lett, de persze mi is tudjuk, hogy a bevételt az első napokban nem a minőség, hanem a marketing határozza meg. A film egy népszerű félreértésre épül, miszerint az ember az agyi kapacitásának csak tíz százalékát használja ki, és azt kutatja, hogy mi történne akkor, ha valaki ennél nagyobb mértékben férne hozzá az agyához, mondjuk 20, 30, esetleg 100%-ban. S ezen körítés mellett ígér egy látványos akciófilmet, mondhatni egy agyatlan szórakozást.
Azonban az ígéretekből semmi sem valósul meg. A Lucy eleve nem egy akciófilm. Persze lövöldöznek benne cefetül, ha éppen arról van szó, még autós üldözés (vagyis száguldás) is akad benne, mert rajta volt Besson listáján, azonban ettől még tele van hatalmas üresjáratokkal, unalmas szegmensekkel és áltudományos konyhafilozofálgatással, hogy a néző azt higgye, hogy entellektüelnek kell lennie ahhoz, hogy élvezhesse, amit lát. Holott épp az ellenkezője lehet igaz.
A Lucy egy fiatal lányról szól, akiből drogfutárt csinálnak, azonban a hasába rejtett szer szivárogni kezd, ami nem várt mellékhatásokkal, az agyi kapacitása növekedésével jár. Mindezt egy döbbenetesen hosszú és feszültségmentes, 15 perces nyitó jelenet vezeti fel, ami arról szól, hogy a Scarlett Johansson által alakított, reszkető-remegő főhős életéért kéne izgulnunk, de persze nem tesszük, hiszen pontosan tudjuk, hogy főszereplő lévén semmi baja nem eshet.
Arra persze jó ez a kezdés, hogy a film hangulatát és stílusát megteremtse, hiszen Besson már itt bevág érthetetlen és óvodás módon mindenféle természetfilmes részletet, ki tudja, milyen céllal. (Az ősemberes kezdésről ne is beszéljünk.) Ez persze lehetne valamilyen szinten vicces, de idővel kiderül, hogy a rendező teljesen komolyan gondolja, miképp később a születésről szóló filmrészletek alkalmazását is. Csak az nem világos, hogy vajon a nézőt nézi teljesen hülyének, vagy ő hülyült-e el teljesen öreg korára.
A hosszas felvezetés után is lenne lehetősége a Lucynak beindulnia, adva van minden ahhoz, hogy lássunk egy véres, lucskos, tunkolós és pörgősen szórakoztató filmet, melyet a jó koncepciónak bizonyuló, agyi kapacitás növekedését jelző százalékok hajtanak előre, azonban még ezt is képes Besson megszakítani mindenféle unalmas maszlaggal. Egyszerűen érthetetlen, hogy ha a cél egy agyatlan akciófilm, egy színtiszta élvezetet előidéző termék volt, akkor minek beszéltetik ennyit az üres és ostoba karaktereket, minek adnak a szájukba röhejes mondatokat ahelyett, hogy a szórakoztató elemekre koncentrálnának.
Mese nincs, a végeredmény pocsék lett. Ugyan helyenként poénos látni a történéseket és a helyzet fokozódásával együtt egyre kiszámíthatatlanabb a cselekmény, de a karakterek annyira nem létezőek, a történet annyira vékony, a koncepció annyira nevetséges, az istenné váló főhősért olyan szinten nem lehet aggódni, hogy alig találni valami élvezhetőt a Lucy-ban. Hiába akar a film fene okosnak tűnni, igazából még egy Crank-féle agymenésnek sem megy el, egy női Csúcshatás pedig végképp nem lesz belőle.
Olcsó poén és meglehetősen degradáló lenne azt mondani, hogy a Lucyt csak az fogja élvezni, aki valóban az agyi kapacitásának tíz százalékát használja ki, de abszolút ez volt az ember érzése közben. Luc Besson már a tavalyi Vérmesék esetében is bizonyította, hogy már nem az, aki egykoron volt, aki olyan filmeket készített, mint a Metró, a Léon, a profi vagy A nagy kékség. De még csak nem is az, aki jól sikerült popcorn mozikért felelt rendezőként vagy producerként, mint Az ötödik elem, A szállító vagy a Taxi. Nem, ez a Besson más. Ez a Besson sokkal szélsőségesebb, s bár sokak szemében, így a miénkben is, az újabb filmjei értékelhetetlenek, azt nem szabad elhallgatni, hogy az új stílusa működőképesnek tűnik, hiszen a Vérmesék is kapott pozitív véleményeket, és a Lucy is nagyot tarolt. Igaz, mint már mondtuk, ehhez az erős és jól sikerült marketing is kellett, anélkül eltűnt volna a süllyesztőben.
A Lucy nagy sikere a nyár egyik meglepetése volt, ráadásul eléggé megmagyarázhatatlannak tűnik, hiszen a Besson-féle akciófilmek eddig nem nagyon érdekelték a közönséget és Scarlett Johansson sem volt mostanáig olyan színész, aki egymaga elvitt volna egy filmet - nyitányát tekintve legsikeresebb főszerepe a hatalmasat bukó A sziget volt, mely egyetlen hétvége alatt 12,5 millió dollárt termelt Amerikában. Nos, a Lucy 44 milliót. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a színésznő az Amerika kapitány: A tél katonájában is főszereplő volt, de ott nem a személye adta el főként a filmet, hanem a Marvel-címke.)
Ráadásul a Lucy sikere annak fényében különösképp érthetetlen, hogy a film pocsék lett, de persze mi is tudjuk, hogy a bevételt az első napokban nem a minőség, hanem a marketing határozza meg. A film egy népszerű félreértésre épül, miszerint az ember az agyi kapacitásának csak tíz százalékát használja ki, és azt kutatja, hogy mi történne akkor, ha valaki ennél nagyobb mértékben férne hozzá az agyához, mondjuk 20, 30, esetleg 100%-ban. S ezen körítés mellett ígér egy látványos akciófilmet, mondhatni egy agyatlan szórakozást.
Azonban az ígéretekből semmi sem valósul meg. A Lucy eleve nem egy akciófilm. Persze lövöldöznek benne cefetül, ha éppen arról van szó, még autós üldözés (vagyis száguldás) is akad benne, mert rajta volt Besson listáján, azonban ettől még tele van hatalmas üresjáratokkal, unalmas szegmensekkel és áltudományos konyhafilozofálgatással, hogy a néző azt higgye, hogy entellektüelnek kell lennie ahhoz, hogy élvezhesse, amit lát. Holott épp az ellenkezője lehet igaz.
A Lucy egy fiatal lányról szól, akiből drogfutárt csinálnak, azonban a hasába rejtett szer szivárogni kezd, ami nem várt mellékhatásokkal, az agyi kapacitása növekedésével jár. Mindezt egy döbbenetesen hosszú és feszültségmentes, 15 perces nyitó jelenet vezeti fel, ami arról szól, hogy a Scarlett Johansson által alakított, reszkető-remegő főhős életéért kéne izgulnunk, de persze nem tesszük, hiszen pontosan tudjuk, hogy főszereplő lévén semmi baja nem eshet.
Arra persze jó ez a kezdés, hogy a film hangulatát és stílusát megteremtse, hiszen Besson már itt bevág érthetetlen és óvodás módon mindenféle természetfilmes részletet, ki tudja, milyen céllal. (Az ősemberes kezdésről ne is beszéljünk.) Ez persze lehetne valamilyen szinten vicces, de idővel kiderül, hogy a rendező teljesen komolyan gondolja, miképp később a születésről szóló filmrészletek alkalmazását is. Csak az nem világos, hogy vajon a nézőt nézi teljesen hülyének, vagy ő hülyült-e el teljesen öreg korára.
A hosszas felvezetés után is lenne lehetősége a Lucynak beindulnia, adva van minden ahhoz, hogy lássunk egy véres, lucskos, tunkolós és pörgősen szórakoztató filmet, melyet a jó koncepciónak bizonyuló, agyi kapacitás növekedését jelző százalékok hajtanak előre, azonban még ezt is képes Besson megszakítani mindenféle unalmas maszlaggal. Egyszerűen érthetetlen, hogy ha a cél egy agyatlan akciófilm, egy színtiszta élvezetet előidéző termék volt, akkor minek beszéltetik ennyit az üres és ostoba karaktereket, minek adnak a szájukba röhejes mondatokat ahelyett, hogy a szórakoztató elemekre koncentrálnának.
Mese nincs, a végeredmény pocsék lett. Ugyan helyenként poénos látni a történéseket és a helyzet fokozódásával együtt egyre kiszámíthatatlanabb a cselekmény, de a karakterek annyira nem létezőek, a történet annyira vékony, a koncepció annyira nevetséges, az istenné váló főhősért olyan szinten nem lehet aggódni, hogy alig találni valami élvezhetőt a Lucy-ban. Hiába akar a film fene okosnak tűnni, igazából még egy Crank-féle agymenésnek sem megy el, egy női Csúcshatás pedig végképp nem lesz belőle.
Olcsó poén és meglehetősen degradáló lenne azt mondani, hogy a Lucyt csak az fogja élvezni, aki valóban az agyi kapacitásának tíz százalékát használja ki, de abszolút ez volt az ember érzése közben. Luc Besson már a tavalyi Vérmesék esetében is bizonyította, hogy már nem az, aki egykoron volt, aki olyan filmeket készített, mint a Metró, a Léon, a profi vagy A nagy kékség. De még csak nem is az, aki jól sikerült popcorn mozikért felelt rendezőként vagy producerként, mint Az ötödik elem, A szállító vagy a Taxi. Nem, ez a Besson más. Ez a Besson sokkal szélsőségesebb, s bár sokak szemében, így a miénkben is, az újabb filmjei értékelhetetlenek, azt nem szabad elhallgatni, hogy az új stílusa működőképesnek tűnik, hiszen a Vérmesék is kapott pozitív véleményeket, és a Lucy is nagyot tarolt. Igaz, mint már mondtuk, ehhez az erős és jól sikerült marketing is kellett, anélkül eltűnt volna a süllyesztőben.
|
Lucy színes, magyarul beszélő, amerikai-francia akciófilm, 90 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Luc Besson forgatókönyvíró: Luc Besson zeneszerző: Eric Serra operatőr: Thierry Arbogast producer: Luc Besson szereplők: Scarlett Johansson (Lucy) Morgan Freeman (Norman professzor) Amr Waked (Pierre Del Rio) Min-sik Choi (Kang) |
