SG.hu·
Kavarás - Adam Sandler végre útra tért?
Borzasztó kezdés után kiderült, hogy Adam Sandler legújabb filmje nem is olyan szörnyű, mint amilyennek első pillantásra látszik.
Hol vannak már azok az idők, amikor Adam Sandler gigasztár volt és minden filmje sikert aratott...? Az egykoron jópofa komédiákkal (Billy Madison - A dilidiák, Golyóálló, Happy, a flúgos golfos) indító komikus a Nászok ászával hirtelen befutott, és ettől kezdve éveken át csak gyártotta futószalagon a dollármilliókat Hollywoodnak és sajátmagának - de tucatkomédiái közé még ekkor is kerültek olyan gyöngyszemek, mint a Kótyagos szerelem, vagy jól sikerült remake, mint a Csontdaráló. Azonban az elmúlt években Sandler filmjei elkezdtek bukdácsolni, rondán besült a Jack és Jill és az Apa ég!, s úgy tűnt, hogy véget ért egy korszak.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a színész megpróbált visszanyúlni múltjához, s előbb a Nagyfiúk folytatásával revideálta némiképp magát, majd pedig a Kavarás női főszerepére szerezte meg maga mellé azt a Drew Barrymore-t, akivel már nagy sikert ért el az említett Nászok ászában és az 50 első randiban is. Azonban minden eddigi buktánál jobban mutatja Sandler hírnevének leáldozását, hogy a Kavarás még így sem érdekelte a közönséget, összesen hozott annyi bevételt Amerikában (43 millió dollár), mint a Nagyfiúk 2 a premier hétvégéjén.
A Kavarás egy félresikerült vakrandival indít, melynek két szereplője egy-egy, a gyerekeit egyedül nevelő szülő később a véletlennek köszönhetően ismét összefut, majd pedig az események szerencsés (vagy éppen szerencsétlen) összejátszásának köszönhetően egy afrikai társasutazáson újfent találkozik. A gond csak az, hogy a Sandler és Barrymore által alakított főhősök egymással való korábbi tapasztalataiknak köszönhetően ki sem állhatják egymást. Persze a film végére ez a status quo azért igencsak megváltozik, hiszen romantikus komédiáról van szó.
A Kavarás szörnyen indít, nagyjából azonnal az elmúlt évek bukott Sandler-komédiáinak epigonjaként definiálja önmagát rettenetesen fáradt, sokszor látott és cseppet sem vicces poénokkal, no meg persze a megszokott Sandler-karakterrel. Mindezen pedig az sem változtat, hogy a gyerek-szülő viszonyok egyik részét már itt megpróbálják érzelmesre venni. Ezért pedig nagy kár, mert amikor nem a fizikai komédián van a hangsúly, hanem a dialógokon, akkor kiderül, hogy igen szellemes is tud lenni a film, ha akar.
A gond az, hogy az afrikai helyszínen ismét csak a fáradt esős-kelős, gusztustalankodós poénok kerülnek előtérbe pár visszatérő és igen kínos gaggel (a zenés képzelgések azért nagyon jók voltak, igaz főképp az angolosoknak) - a pár jó poén az ember fél fogára sem elegendő. Később azonban amikor komolyabban előkerülnek az érzelmek, valamiért a pofára esős és pisilős poénok is elfogadhatóbbá válnak - talán azért, mert a két főszereplő között csak ekkor, a féltávon túl lehet érezni végre valami szikrát.
Sokáig egyedül azt lehet pozitívumként kiemelni a Kavarással kapcsolatban, hogy a színészek, felnőttek és gyerekek egyaránt, láthatóan nagyon jól érezték magukat a dél-afrikai forgatás során. Később pedig hiába rázódik egyre jobban helyre a film, hiába lesz egyre több momentuma értékelhető (a giccses pillanatoktól eltekintve), a kezdeti alaphang sajnos igencsak rányomja a bélyegét, így az összképnek sincs esélye arra, hogy egy közepesnél jobb legyen. De legalább feltűnt a fény az alagút végén.
Hol vannak már azok az idők, amikor Adam Sandler gigasztár volt és minden filmje sikert aratott...? Az egykoron jópofa komédiákkal (Billy Madison - A dilidiák, Golyóálló, Happy, a flúgos golfos) indító komikus a Nászok ászával hirtelen befutott, és ettől kezdve éveken át csak gyártotta futószalagon a dollármilliókat Hollywoodnak és sajátmagának - de tucatkomédiái közé még ekkor is kerültek olyan gyöngyszemek, mint a Kótyagos szerelem, vagy jól sikerült remake, mint a Csontdaráló. Azonban az elmúlt években Sandler filmjei elkezdtek bukdácsolni, rondán besült a Jack és Jill és az Apa ég!, s úgy tűnt, hogy véget ért egy korszak.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a színész megpróbált visszanyúlni múltjához, s előbb a Nagyfiúk folytatásával revideálta némiképp magát, majd pedig a Kavarás női főszerepére szerezte meg maga mellé azt a Drew Barrymore-t, akivel már nagy sikert ért el az említett Nászok ászában és az 50 első randiban is. Azonban minden eddigi buktánál jobban mutatja Sandler hírnevének leáldozását, hogy a Kavarás még így sem érdekelte a közönséget, összesen hozott annyi bevételt Amerikában (43 millió dollár), mint a Nagyfiúk 2 a premier hétvégéjén.
A Kavarás egy félresikerült vakrandival indít, melynek két szereplője egy-egy, a gyerekeit egyedül nevelő szülő később a véletlennek köszönhetően ismét összefut, majd pedig az események szerencsés (vagy éppen szerencsétlen) összejátszásának köszönhetően egy afrikai társasutazáson újfent találkozik. A gond csak az, hogy a Sandler és Barrymore által alakított főhősök egymással való korábbi tapasztalataiknak köszönhetően ki sem állhatják egymást. Persze a film végére ez a status quo azért igencsak megváltozik, hiszen romantikus komédiáról van szó.
A Kavarás szörnyen indít, nagyjából azonnal az elmúlt évek bukott Sandler-komédiáinak epigonjaként definiálja önmagát rettenetesen fáradt, sokszor látott és cseppet sem vicces poénokkal, no meg persze a megszokott Sandler-karakterrel. Mindezen pedig az sem változtat, hogy a gyerek-szülő viszonyok egyik részét már itt megpróbálják érzelmesre venni. Ezért pedig nagy kár, mert amikor nem a fizikai komédián van a hangsúly, hanem a dialógokon, akkor kiderül, hogy igen szellemes is tud lenni a film, ha akar.
A gond az, hogy az afrikai helyszínen ismét csak a fáradt esős-kelős, gusztustalankodós poénok kerülnek előtérbe pár visszatérő és igen kínos gaggel (a zenés képzelgések azért nagyon jók voltak, igaz főképp az angolosoknak) - a pár jó poén az ember fél fogára sem elegendő. Később azonban amikor komolyabban előkerülnek az érzelmek, valamiért a pofára esős és pisilős poénok is elfogadhatóbbá válnak - talán azért, mert a két főszereplő között csak ekkor, a féltávon túl lehet érezni végre valami szikrát.
Sokáig egyedül azt lehet pozitívumként kiemelni a Kavarással kapcsolatban, hogy a színészek, felnőttek és gyerekek egyaránt, láthatóan nagyon jól érezték magukat a dél-afrikai forgatás során. Később pedig hiába rázódik egyre jobban helyre a film, hiába lesz egyre több momentuma értékelhető (a giccses pillanatoktól eltekintve), a kezdeti alaphang sajnos igencsak rányomja a bélyegét, így az összképnek sincs esélye arra, hogy egy közepesnél jobb legyen. De legalább feltűnt a fény az alagút végén.
|
Kavarás (Blended)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 117 perc, 2014 12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Frank Coraci forgatókönyvíró: Ivan Menchell zeneszerző: Rupert Gregson-Williams operatőr: Julio Macat producer: Jack Giarraputo, Adam Sandler, Mike Karz szereplők: Adam Sandler (Jim) Drew Barrymore (Lauren) Wendi McLendon-Covey (Jen) Bella Thorne (Hilary) Joel McHale (Mark) Terry Crews (Nickens) Lauren Lapkus (Tracy) |
