SG.hu·
Robotot és dínót vegyenek! - Transformers: A kihalás kora
Akár folytatásként, akár a franchise rebootjaként (aminek be lett harangozva) tekintünk a negyedik Transformers-filmre, mindenképpen gyengén sikerült.
Nem jelentenénk ki, hogy nagyon rossz film, egyszer nézhető, a műfaj kedvelőinek biztos tetszeni fog, de borzalmasan hosszú és vontatott, ugyanarra a kaptafára készült, mint a többi: Michael Bay sokat akart markolni, de keveset fogott. Persze eddig is bejött neki "a helyes pasi és a szexi lány - A kihalás korában egy apa-lánya páros, Cade és Tessa, Mark Wahlberg és Nicola Peltz - összefognak az Autobotokkal, hogy megmentsék a világot" recept. Az eredmény sok-sok amerikai zászló, naplemente, csihipuhi, önfeláldozás, némi idegesítő zaj és borzasztóan bárgyú párbeszédekkel megírt forgatókönyv, de ha eddig bejött, miért is változtatna rajta?
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Valószínűleg most sem lesz ez másképp, legalábbis a jegybevételek tekintetében bejön majd a számítás. Ezzel még alapjáraton nem is lenne problémánk, de a Transformers: A kihalás kora (Transformers - Age of Extinction) több sebből is vérzik. Kezdetnek ott van például a Dinobotos történetszálra utaló alcím, ami csak a film utolsó fél órájában nyer értelmet - akkor se sokat: se füle, se farka az új transformerek bemutatásának.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül (sőt), hogy a közel háromórás játékidő végére a film összes szponzorának neve, jelképe beleég a szemünkbe és az agyunkba: különösen a hongkongi akciójelenetek során záporoznak a márkanevek, ami nemcsak röhejes, de a tetejében még zavaró is. A színészi játékkal önmagában nem lenne probléma, de a Cade és Tessa közötti dialógusok annyira papírszagúak és mesterkéltek, hogy nem tudtuk eldönteni, nevessünk-e vagy sírjunk.
A film üde színfoltja Stanley Tucci (Joshua Joyce) megjelenése, aki a mai Hollywood egyik legjobb karakterszínésze, és akit még Michael Bay sem tudott elrontani: a történet hozzá kapcsolódó részei izgalmasak. Rossz útra tévedt, de alapvetően jószándékú kutatóként kitűnően megállja a helyét; van arcmimikája, illetve az ő szájába adott poénok még viccesek is.
Szintén jó pontot érdemel még a filmzene: a soundtrack változatos, az Imagine Dragons, Skrillex és a Linkin Park is közreműködött benne. A látványvilágról tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetünk - nem véletlen, hogy a Transformers-franchise darabjait a látványfilmek királyaiként szokták emlegetni. Dicséret illeti még az utóbbi években gyengélkedő magyar szinkront is - a Transformers: A kihalás kora magyar hangjai tökéletesen passzolnak az eredetihez.
Szóval akár még jó film is lehetett volna belőle... Hozzá kell azonban tennünk: ha egy kis nyári agymosásra vágynak, ne hagyják ki!
Nem jelentenénk ki, hogy nagyon rossz film, egyszer nézhető, a műfaj kedvelőinek biztos tetszeni fog, de borzalmasan hosszú és vontatott, ugyanarra a kaptafára készült, mint a többi: Michael Bay sokat akart markolni, de keveset fogott. Persze eddig is bejött neki "a helyes pasi és a szexi lány - A kihalás korában egy apa-lánya páros, Cade és Tessa, Mark Wahlberg és Nicola Peltz - összefognak az Autobotokkal, hogy megmentsék a világot" recept. Az eredmény sok-sok amerikai zászló, naplemente, csihipuhi, önfeláldozás, némi idegesítő zaj és borzasztóan bárgyú párbeszédekkel megírt forgatókönyv, de ha eddig bejött, miért is változtatna rajta?
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Valószínűleg most sem lesz ez másképp, legalábbis a jegybevételek tekintetében bejön majd a számítás. Ezzel még alapjáraton nem is lenne problémánk, de a Transformers: A kihalás kora (Transformers - Age of Extinction) több sebből is vérzik. Kezdetnek ott van például a Dinobotos történetszálra utaló alcím, ami csak a film utolsó fél órájában nyer értelmet - akkor se sokat: se füle, se farka az új transformerek bemutatásának.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül (sőt), hogy a közel háromórás játékidő végére a film összes szponzorának neve, jelképe beleég a szemünkbe és az agyunkba: különösen a hongkongi akciójelenetek során záporoznak a márkanevek, ami nemcsak röhejes, de a tetejében még zavaró is. A színészi játékkal önmagában nem lenne probléma, de a Cade és Tessa közötti dialógusok annyira papírszagúak és mesterkéltek, hogy nem tudtuk eldönteni, nevessünk-e vagy sírjunk.
A film üde színfoltja Stanley Tucci (Joshua Joyce) megjelenése, aki a mai Hollywood egyik legjobb karakterszínésze, és akit még Michael Bay sem tudott elrontani: a történet hozzá kapcsolódó részei izgalmasak. Rossz útra tévedt, de alapvetően jószándékú kutatóként kitűnően megállja a helyét; van arcmimikája, illetve az ő szájába adott poénok még viccesek is.
Szintén jó pontot érdemel még a filmzene: a soundtrack változatos, az Imagine Dragons, Skrillex és a Linkin Park is közreműködött benne. A látványvilágról tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetünk - nem véletlen, hogy a Transformers-franchise darabjait a látványfilmek királyaiként szokták emlegetni. Dicséret illeti még az utóbbi években gyengélkedő magyar szinkront is - a Transformers: A kihalás kora magyar hangjai tökéletesen passzolnak az eredetihez.
Szóval akár még jó film is lehetett volna belőle... Hozzá kell azonban tennünk: ha egy kis nyári agymosásra vágynak, ne hagyják ki!
|
Transformers: A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction) színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 165 perc, 2014 (12) Rendező: Michael Bay Forgatókönyvíró: Ehren Kruger Zeneszerző: Steve Jablonsky Operatőr: Amir Mokri Vágó: William Goldenberg Peter Cullen (Optimusz fővezér, Szélyes Imre) Mark Wahlberg (Cade, Miller Zoltán) Nicola Peltz (Tessa, Andrusko Marcella) Stanley Tucci (Joshua, Csankó Zoltán) T.J. Miller (Lucas, Farkas Dénes) Sophia Myles (Darcy, Horváth Lili) Kelsey Grammer (Harold Attinger, Dunai Tamás) Titus Welliver (Savoy, Hirtling István) Bingbing Li (Su Yueming, Bozó Andrea) Jack Reynor (Shane, Szatory Dávid) |
