Berta Sándor
Már a jövő keresőjét fejleszti a Google
A webes keresés korszaka a végéhez közeledik, ezért a Google az okostelefonokon használható tökéletes személyi asszisztenst akarja megalkotni.
Scott Huffman korábban a Google webes keresőjének egyik fő fejlesztője volt és tisztában van azzal, hogy ez a korszak hamarosan lezárul. Az emberek egyre ritkábban írnak be PC-ről szavakat a keresőbe: tavaly először csökkent a számítógépeken végrehajtott webes keresések száma, idén pedig folytatódhat a trend. Huffman azon dolgozik, hogy újra feltalálja a keresést.
A menedzser szerint az okostelefonokon végrehajtott kereséseknél az adatbevitel jelenti a legnagyobb problémát, nagyon nehéz beírni a szavakat. A közeljövőben ugyanakkor olyan hordozható eszközök (szemüveg, óra stb.) lesznek a felhasználóknál, amelyekben egyáltalán nem lesz olyan felület, amivel be lehetne írni a szavakat, a cél tehát az, hogy a keresést egy személyi asszisztens váltsa fel. Ez azonban nem csak feladatokat oldana meg, hanem már azelőtt tudna kivánságainkat, hogy arra gondolnánk, vagyis többet fog tudni - még rólunk is, mint egy emberi asszisztens. A program neve egyszerűen csak Google.
Scott Huffman
A személyi asszisztens képes lesz arra, hogy megmutassa, ha a felhasználónak előbb el kell indulnia egy megbeszélésre, mert időközben dugó alakult ki; megjegyezze, hogy az illető hol szokott rendszeresen parkolni és figyelmeztesse a még be nem fizetett számlákra. De mindez csak a kezdet lesz, később tájékoztatja majd a felhasználót arról, hogy ha késik a repülőgépe, így a kávézóban maradhat és csak később kell a becsekkolnia. A megoldás emlékezni fog az általunk korábban elmondott dolgokra, ahogy az bármely beszélgetés során megvalósul.
Scott Huffman bemutatta a kísérleti szakaszban lévő fejlesztést. A kezében tartott egy okostelefont és azt mondta: "O.k. Google." Ez az a mondat, amit a készüléknek hallania kell ahhoz, hogy aktiválja a beszédfelismerési funkciót. Ezután egy hang hallatszik, ami jelzi a szolgáltatás elindítását. Huffman megkérdezte: "hány lakosa van Új-Zélandnak?" A válasz: "4,4 millió". Majd jön a következő kérdés: "S mi a helyzet a juhokkal?" A válasz: "31,2 millió. Ez azt jelenti, hogy hét juh jut minden új-zélandi lakosra".
Tehát a személyi asszisztens nem csak rákeres a szavakra, hanem megérti a jelentésüket is. Ebben a folyamatban a Knowledge Graph nevű adatbázisra hárul a főszerep, ez a rendkívül gyorsan növekvő tudástár köti össze a tényeket és a fogalmakat. Huffman szerint ugyan ez a legnagyobb ténygyűjtemény, amit valaha létrehoztak, de ennek ellenére még mindig túl kicsinek számít, ezért folyamatosan bővítik. Minden egyes ténnyel, fogalommal egyre több mindent ért meg, és így a hivatkozások helyett közvetlen válaszokat adhat, melyeket azután a rendszer felolvashat vagy megjeleníthet egy okosórán. Már rég nem csupán információkról lesz szó, ugyanis ha az emberek elkezdenek beszélni a szolgáltatással, akkor még többet akarnak majd: elvárják, hogy a Google még több dolgot végezzen el nekik.
A hangfelismerést kombinálják a valós életben felmerülő kérdésekre történő keresési eredményekkel
A technológia kialakulása sok mindent elárul arról, hogy működik a Google, ugyanis nem volt semmilyen előzetes terv a funkció kifejlesztésére. Baris Gultekin és egy másik fejlesztő saját maguktól kezdtek foglalkozni ezzel a dologgal. Négy hónap után készült el az első verzió, ma már Gultekin vezeti a fejlesztőcsoportot. Huffman ugyanakkor elismerte, hogy közel sem egyszerű felismerni, hogy mi fontos egy beszélgetésben és mi nem, és a virtuális személyi asszisztenssel való közvetlen kapcsolat is komoly kihívást jelent. A beszédfelismerés csupán az elmúlt 3 évben lett annyira jó, hogy igazi kommunikáció kezdődhessen.
Gultekin tisztában van azzal, hogy az emberek szokatlannak találják a megoldást, hiszen a valódi személyi asszisztens nincs mindig mellettük, míg a telefon igen. A fő cél az, hogy kiderítsék: mely információkat találják a felhasználók hasznosnak és melyeket nem. A jövőben, ha valaki a Google személyi asszisztensén keresztül rendel taxit a repülőtérre, akkor a rendszer felhívhatja a figyelmét arra, hogy egy magánszolgáltatás olcsóbb lenne. Mindez sokkal személyre szabottabb lenne, mint egy keresési eredménnyel összekapcsolt hirdetés. A személyi asszisztens egy mindent tudó helyettes lesz, míg a személyre szabott ajánlatot a felhasználó nem akarja és nem is tudja majd visszautasítani.
Scott Huffman korábban a Google webes keresőjének egyik fő fejlesztője volt és tisztában van azzal, hogy ez a korszak hamarosan lezárul. Az emberek egyre ritkábban írnak be PC-ről szavakat a keresőbe: tavaly először csökkent a számítógépeken végrehajtott webes keresések száma, idén pedig folytatódhat a trend. Huffman azon dolgozik, hogy újra feltalálja a keresést.
A menedzser szerint az okostelefonokon végrehajtott kereséseknél az adatbevitel jelenti a legnagyobb problémát, nagyon nehéz beírni a szavakat. A közeljövőben ugyanakkor olyan hordozható eszközök (szemüveg, óra stb.) lesznek a felhasználóknál, amelyekben egyáltalán nem lesz olyan felület, amivel be lehetne írni a szavakat, a cél tehát az, hogy a keresést egy személyi asszisztens váltsa fel. Ez azonban nem csak feladatokat oldana meg, hanem már azelőtt tudna kivánságainkat, hogy arra gondolnánk, vagyis többet fog tudni - még rólunk is, mint egy emberi asszisztens. A program neve egyszerűen csak Google.
Scott Huffman
A személyi asszisztens képes lesz arra, hogy megmutassa, ha a felhasználónak előbb el kell indulnia egy megbeszélésre, mert időközben dugó alakult ki; megjegyezze, hogy az illető hol szokott rendszeresen parkolni és figyelmeztesse a még be nem fizetett számlákra. De mindez csak a kezdet lesz, később tájékoztatja majd a felhasználót arról, hogy ha késik a repülőgépe, így a kávézóban maradhat és csak később kell a becsekkolnia. A megoldás emlékezni fog az általunk korábban elmondott dolgokra, ahogy az bármely beszélgetés során megvalósul.
Scott Huffman bemutatta a kísérleti szakaszban lévő fejlesztést. A kezében tartott egy okostelefont és azt mondta: "O.k. Google." Ez az a mondat, amit a készüléknek hallania kell ahhoz, hogy aktiválja a beszédfelismerési funkciót. Ezután egy hang hallatszik, ami jelzi a szolgáltatás elindítását. Huffman megkérdezte: "hány lakosa van Új-Zélandnak?" A válasz: "4,4 millió". Majd jön a következő kérdés: "S mi a helyzet a juhokkal?" A válasz: "31,2 millió. Ez azt jelenti, hogy hét juh jut minden új-zélandi lakosra".
Tehát a személyi asszisztens nem csak rákeres a szavakra, hanem megérti a jelentésüket is. Ebben a folyamatban a Knowledge Graph nevű adatbázisra hárul a főszerep, ez a rendkívül gyorsan növekvő tudástár köti össze a tényeket és a fogalmakat. Huffman szerint ugyan ez a legnagyobb ténygyűjtemény, amit valaha létrehoztak, de ennek ellenére még mindig túl kicsinek számít, ezért folyamatosan bővítik. Minden egyes ténnyel, fogalommal egyre több mindent ért meg, és így a hivatkozások helyett közvetlen válaszokat adhat, melyeket azután a rendszer felolvashat vagy megjeleníthet egy okosórán. Már rég nem csupán információkról lesz szó, ugyanis ha az emberek elkezdenek beszélni a szolgáltatással, akkor még többet akarnak majd: elvárják, hogy a Google még több dolgot végezzen el nekik.
A hangfelismerést kombinálják a valós életben felmerülő kérdésekre történő keresési eredményekkel
A technológia kialakulása sok mindent elárul arról, hogy működik a Google, ugyanis nem volt semmilyen előzetes terv a funkció kifejlesztésére. Baris Gultekin és egy másik fejlesztő saját maguktól kezdtek foglalkozni ezzel a dologgal. Négy hónap után készült el az első verzió, ma már Gultekin vezeti a fejlesztőcsoportot. Huffman ugyanakkor elismerte, hogy közel sem egyszerű felismerni, hogy mi fontos egy beszélgetésben és mi nem, és a virtuális személyi asszisztenssel való közvetlen kapcsolat is komoly kihívást jelent. A beszédfelismerés csupán az elmúlt 3 évben lett annyira jó, hogy igazi kommunikáció kezdődhessen.
Gultekin tisztában van azzal, hogy az emberek szokatlannak találják a megoldást, hiszen a valódi személyi asszisztens nincs mindig mellettük, míg a telefon igen. A fő cél az, hogy kiderítsék: mely információkat találják a felhasználók hasznosnak és melyeket nem. A jövőben, ha valaki a Google személyi asszisztensén keresztül rendel taxit a repülőtérre, akkor a rendszer felhívhatja a figyelmét arra, hogy egy magánszolgáltatás olcsóbb lenne. Mindez sokkal személyre szabottabb lenne, mint egy keresési eredménnyel összekapcsolt hirdetés. A személyi asszisztens egy mindent tudó helyettes lesz, míg a személyre szabott ajánlatot a felhasználó nem akarja és nem is tudja majd visszautasítani.