SG.hu·
Rossz szomszédság - kompromisszummentes szórakozás
Ismét egy olyan korhatáros komédia tarolt a mozikban, melynek sztoriját egy mondatban le lehet írni? Tényleg ennyi lenne a titok?
Azt már az első előzetesek előtt sejteni lehetett, hogy a Rossz szomszédságnak lesz közönsége, nem véletlenül tette a Universal stúdió egy kiemelt, májusi időpontra a premiert. A trailereket látva pedig abban is biztosak lehettünk, hogy a film viszonylag jól fog teljesíteni a mozik pénztárainál - ennyit tesz az erős marketing, egyrészt az említett egyszerű történet, másrészt a korhatáros és valóban vicces poénok miatt. Arra azonban senki nem számított, hogy a Rossz szomszédság Amerikában minden idők egyik legjobb nyitányát produkálja a korhatáros komédiák között.
A Rossz szomszédság olyannyira könnyen beazonosítható sztorival bír, hogy már a magyar cím is mindent elmond: a történet valóban rossz szomszédokról szól, s a plakátról az is kiderül, hogy az egyik oldalon egy kisgyerekes család áll, a másikon pedig a menő csávó, akit nem mellesleg az egyetemi szövetsége is erősen támogat. A két küzdő felet tehát megismertük, indulhat a harc.
És a harc meg is indul, a készítők nem fogják vissza magukat, pro és kontra záporoznak a filmben az egymásra mért csapások, melyek, ahogy az egy korhatáros komédiához illik, olykor bizony öv alattiak. Szerencsére nem a testnedves poénok dominálnak, undorító jelenet alig került a filmbe, inkább a kőkemény szívatásokat próbálják kiemelni - legyenek azok akár fizikaiak, akár verbálisak.
Ráadásul nem csak a negatív megközelítés, a rombolás, hangoskodás, anyázás működik a filmben, hiszen az egyik legerősebb vonása az, amikor az "öregek" megidézik 5-10 évvel fiatalabb énjüket és fiatalosnak próbálnak látszani. Ezek azok a törekvések, melyek a fiatalabbaknak és az idősebbeknek más és más okból, igazán viccesek.
A szerethető karakterek és ismerős szituációk könnyedén berántják az embert, s mindössze az olykor igen darabos magyar szöveg zökkent ki belőle minket. Hiába tesz meg ugyanis mindent Speier Dávid (a rímelős jelenete bravúros lett), egyszerűen a fiatalos szleng és a káromkodós stílus nagyon életidegen amerikaias-magyaros mixtúrát eredményez. De ez minden nagypofás komédiára elmondható, ld. Pofázunk és végünk, a korábbi hasonló filmek szinkronját sokszor csak azért tartjuk alapvetésnek, mert már annyira rögzültek bennünk, s mert sokszor nem is ismerjük az eredeti verziójukat.
A Rossz szomszédság nem fogja megváltani a világot, nem valószínű, hogy évek múltán is emlegetni fogjuk, de remek, kompromisszummentes szórakozást nyújt arra a két órára, amikor beülünk a moziba. Nem akar több lenni, mint ami, abszolút teljesíti azt, amit vállal, nincsenek igazán rossz vagy idegesítő pillanatai, sem karakterei, mindössze pár semmibe futó szál miatt lehet hiányérzetünk, és esetleg a nagy finálét követő véletlenszerű és nem túl vicces lecsengetés okán. (Utólag elnézve az előzeteseket, amik természetesen és teljesen érthetően ellövik a film egyik legnagyobb szívatását, azt is láthatjuk, hogy rengeteg poén kivágásra került, így a lakossági megjelenésre is maradt bőven muníció.)
Érdekesség, hogy az eredetileg "Seth Rogen és haverjai kontra Zac Efron és haverjai"-felállás egyik oldalát a készítők a producerek remek érzékkel leváltották a "Seth Rogen és feleségére", melynek (és persze Efron jelenlétének) köszönhetően a filmet Amerikában inkább a nők nézték meg, mint férfiak. Persze nem volt nagy az eltérés, de a Rossz szomszédság újabb remek példája annak, hogy nem csak pasis vagy csajos komédiát lehet készíteni, hanem igazi uniszex vígjátékot is.
Azt már az első előzetesek előtt sejteni lehetett, hogy a Rossz szomszédságnak lesz közönsége, nem véletlenül tette a Universal stúdió egy kiemelt, májusi időpontra a premiert. A trailereket látva pedig abban is biztosak lehettünk, hogy a film viszonylag jól fog teljesíteni a mozik pénztárainál - ennyit tesz az erős marketing, egyrészt az említett egyszerű történet, másrészt a korhatáros és valóban vicces poénok miatt. Arra azonban senki nem számított, hogy a Rossz szomszédság Amerikában minden idők egyik legjobb nyitányát produkálja a korhatáros komédiák között.
A Rossz szomszédság olyannyira könnyen beazonosítható sztorival bír, hogy már a magyar cím is mindent elmond: a történet valóban rossz szomszédokról szól, s a plakátról az is kiderül, hogy az egyik oldalon egy kisgyerekes család áll, a másikon pedig a menő csávó, akit nem mellesleg az egyetemi szövetsége is erősen támogat. A két küzdő felet tehát megismertük, indulhat a harc.
És a harc meg is indul, a készítők nem fogják vissza magukat, pro és kontra záporoznak a filmben az egymásra mért csapások, melyek, ahogy az egy korhatáros komédiához illik, olykor bizony öv alattiak. Szerencsére nem a testnedves poénok dominálnak, undorító jelenet alig került a filmbe, inkább a kőkemény szívatásokat próbálják kiemelni - legyenek azok akár fizikaiak, akár verbálisak.
Ráadásul nem csak a negatív megközelítés, a rombolás, hangoskodás, anyázás működik a filmben, hiszen az egyik legerősebb vonása az, amikor az "öregek" megidézik 5-10 évvel fiatalabb énjüket és fiatalosnak próbálnak látszani. Ezek azok a törekvések, melyek a fiatalabbaknak és az idősebbeknek más és más okból, igazán viccesek.
A szerethető karakterek és ismerős szituációk könnyedén berántják az embert, s mindössze az olykor igen darabos magyar szöveg zökkent ki belőle minket. Hiába tesz meg ugyanis mindent Speier Dávid (a rímelős jelenete bravúros lett), egyszerűen a fiatalos szleng és a káromkodós stílus nagyon életidegen amerikaias-magyaros mixtúrát eredményez. De ez minden nagypofás komédiára elmondható, ld. Pofázunk és végünk, a korábbi hasonló filmek szinkronját sokszor csak azért tartjuk alapvetésnek, mert már annyira rögzültek bennünk, s mert sokszor nem is ismerjük az eredeti verziójukat.
A Rossz szomszédság nem fogja megváltani a világot, nem valószínű, hogy évek múltán is emlegetni fogjuk, de remek, kompromisszummentes szórakozást nyújt arra a két órára, amikor beülünk a moziba. Nem akar több lenni, mint ami, abszolút teljesíti azt, amit vállal, nincsenek igazán rossz vagy idegesítő pillanatai, sem karakterei, mindössze pár semmibe futó szál miatt lehet hiányérzetünk, és esetleg a nagy finálét követő véletlenszerű és nem túl vicces lecsengetés okán. (Utólag elnézve az előzeteseket, amik természetesen és teljesen érthetően ellövik a film egyik legnagyobb szívatását, azt is láthatjuk, hogy rengeteg poén kivágásra került, így a lakossági megjelenésre is maradt bőven muníció.)
Érdekesség, hogy az eredetileg "Seth Rogen és haverjai kontra Zac Efron és haverjai"-felállás egyik oldalát a készítők a producerek remek érzékkel leváltották a "Seth Rogen és feleségére", melynek (és persze Efron jelenlétének) köszönhetően a filmet Amerikában inkább a nők nézték meg, mint férfiak. Persze nem volt nagy az eltérés, de a Rossz szomszédság újabb remek példája annak, hogy nem csak pasis vagy csajos komédiát lehet készíteni, hanem igazi uniszex vígjátékot is.
|
Rossz szomszédság (Neighbors)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 96 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Nicholas Stoller forgatókönyvíró: Andrew J. Cohen, Brendan O'Brien zeneszerző: Michael Andrews operatőr: Brandon Trost producer: Evan Goldberg, Seth Rogen, James Weaver szereplők: Seth Rogen (Mac Radner) Rose Byrne (Kelly Radner) Zac Efron (Teddy Sanders) Dave Franco (Pete) Christopher Mintz-Plasse (Scoonie) |
