Gyurkity Péter
Elektromágnessel a depresszió ellen
A gyógyszeres kezelésre nem reagáló betegek számára ajánlják az elektromágneses ingerlést.
Az Amerikai Pszichiáterek Társasága a napokban tartotta meg éves gyűlését, amelyen (egyéb kutatások mellett) a transzkraniális mágneses ingerlés (TMS) területe is szóba került. Az eljárást elsősorban azon betegek számára ajánlják a szakemberek, akik nem vagy korlátozottan reagálnak a gyógyszeres kezelésre, ez szerintük olcsóbb és megbízhatóbb alternatívát jelent, mint az egyéb, az eredetihez hasonló készítmények.
A rendezvényen egyetemi kutatók, illetve a Neuronetics cég szakemberei prezentálták új tanulmányukat, amelyben hivatkoznak azon ismert tényre, miszerint a depresszióval kezelt páciensek mintegy 40 százaléka nem reagál az első körben alkalmazott gyógyszerekre. Szerintük a a non-invazív eljárás ezen betegek több, mint felénél bevált, míg az alternatív gyógyszereket kipróbáló társaik alig egyharmada számolt be pozitív változásról. Mi több, a kezelés idővel olcsóbbá válik, hiszen míg az első évben ez 1000 dolláros kiadást jelent, két év alatt már kevesebbet költenek a TMS-re, mint a hagyományos gyógyszerekre - a depresszióra felírt készítmények nem éppen olcsóságukról híresek.
A transzkraniális - vagyis koponyán keresztüli - mágneses stimuláció használatakor egy rézgyűrűt helyeznek a koponya fölé. Az ebben keltett mágneses tér változása áthatol a koponyán és elektromos áramot kelt az érintett szövetekben. A koponya elülső részének bal oldalán található neuronokat ingerlik, mivel a depresszióval küzdő pácienseknél itt mutattak ki a normálisnál alacsonyabb aktivitást. Az eljárással javítják a terület vérellátását, és valószínűleg mélyebb hatásokat is kiváltanak, bár a TMS neuronális mechanizmusa még nem teljesen ismert. Ez utóbbival kapcsolatban azonban igyekeznek leszögezni, hogy ez a hagyományos gyógyszerek esetében sincs másként, azoknál sem ismerjük ugyanis a hatás pontos mechanizmusát.
Más kutatók szerint a most ismertetett eredményekkel két probléma akad. Az egyik az eltérő csoportok alkalmazásából ered, ugyanis a 42 különböző amerikai klinikán TMS-sel kezelt 307 beteg eredményét vetették össze egy 2006-os országos kutatással, amelynek alanyai egyéb gyógyszerekkel próbálkoztak - bár azt igyekeztek elérni, hogy az eredetihez hasonló korú és nemű betegek adatait összegezzék. A másik gond, hogy a kutatásba bevont betegek a TMS mellett továbbra is szedték az eredeti gyógyszereket, ez pedig befolyásolhatta a végeredményt. A jövőben így további munkára és még több adatra lesz szükség, mielőtt levonnánk a végső következtetéseket.
Az Amerikai Pszichiáterek Társasága a napokban tartotta meg éves gyűlését, amelyen (egyéb kutatások mellett) a transzkraniális mágneses ingerlés (TMS) területe is szóba került. Az eljárást elsősorban azon betegek számára ajánlják a szakemberek, akik nem vagy korlátozottan reagálnak a gyógyszeres kezelésre, ez szerintük olcsóbb és megbízhatóbb alternatívát jelent, mint az egyéb, az eredetihez hasonló készítmények.
A rendezvényen egyetemi kutatók, illetve a Neuronetics cég szakemberei prezentálták új tanulmányukat, amelyben hivatkoznak azon ismert tényre, miszerint a depresszióval kezelt páciensek mintegy 40 százaléka nem reagál az első körben alkalmazott gyógyszerekre. Szerintük a a non-invazív eljárás ezen betegek több, mint felénél bevált, míg az alternatív gyógyszereket kipróbáló társaik alig egyharmada számolt be pozitív változásról. Mi több, a kezelés idővel olcsóbbá válik, hiszen míg az első évben ez 1000 dolláros kiadást jelent, két év alatt már kevesebbet költenek a TMS-re, mint a hagyományos gyógyszerekre - a depresszióra felírt készítmények nem éppen olcsóságukról híresek.
A transzkraniális - vagyis koponyán keresztüli - mágneses stimuláció használatakor egy rézgyűrűt helyeznek a koponya fölé. Az ebben keltett mágneses tér változása áthatol a koponyán és elektromos áramot kelt az érintett szövetekben. A koponya elülső részének bal oldalán található neuronokat ingerlik, mivel a depresszióval küzdő pácienseknél itt mutattak ki a normálisnál alacsonyabb aktivitást. Az eljárással javítják a terület vérellátását, és valószínűleg mélyebb hatásokat is kiváltanak, bár a TMS neuronális mechanizmusa még nem teljesen ismert. Ez utóbbival kapcsolatban azonban igyekeznek leszögezni, hogy ez a hagyományos gyógyszerek esetében sincs másként, azoknál sem ismerjük ugyanis a hatás pontos mechanizmusát.
Más kutatók szerint a most ismertetett eredményekkel két probléma akad. Az egyik az eltérő csoportok alkalmazásából ered, ugyanis a 42 különböző amerikai klinikán TMS-sel kezelt 307 beteg eredményét vetették össze egy 2006-os országos kutatással, amelynek alanyai egyéb gyógyszerekkel próbálkoztak - bár azt igyekeztek elérni, hogy az eredetihez hasonló korú és nemű betegek adatait összegezzék. A másik gond, hogy a kutatásba bevont betegek a TMS mellett továbbra is szedték az eredeti gyógyszereket, ez pedig befolyásolhatta a végeredményt. A jövőben így további munkára és még több adatra lesz szükség, mielőtt levonnánk a végső következtetéseket.