SG.hu
Titanfall
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Respawn Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E3200 DualCore 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 220 processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 4770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 48 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott:Intel Core 2 Quad Q9450 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 820 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 48 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Duty-sorozat
Kategória: FPS
Befutott a Call of Duty-sorozat egykori fejlesztőiből verbuválódott Respawn Entertainment első saját játéka, ami már megjelenése előtt is az idei év egyik legígéretesebb alkotásának tűnt. Játéktesztünkből kiderül, hogy volt-e valóságalapja a nagy felhajtásnak!
Amikor négy évvel ezelőtt megalakult a Respawn Entertainment csapata, mindenki tisztában volt azzal, hogy bármi is készüljön a stúdió falai között, az a megjelenéskor biztosan óriási siker lesz. A feltételezés alapját az adta, hogy a csapat mögé a Call of Duty-sorozatot is megálmodott Infinity Ward egykori oszlopos tagjai sorakoztak fel, akik további neves munkatársakat kértek fel ahhoz, hogy megreformálják a többjátékos FPS-ek műfaját. Ezt természetesen akkoriban még nem tudhattuk, sőt mi több, egészen a tavalyi E3-ig óriási rejtély volt, hogy mi készül a háttérben, ám amikor hivatalosan is bemutatták a Titanfallt, mégsem okozott maradéktalan elégedettséget a rajongók számára.
Sokan nem értették például, hogy minek is kell erőltetni az óriási lépegetők témakörét, ami immáron lerágott csontnak tekinthető, de rengetegen nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal sem, hogy miért kell ennyire a Call of Duty mintájára, valamint a többjátékos módra felépíteni az új franchise-t. Természetesen már akkor is voltak, akik meglátták a Titanfallban rejlő lehetőségeket, és az idő őket igazolta, hiszen a folyamatosan csepegtetett információkkal, valamint az előzetes bétatesztekkel már a megjelenés előtt példátlan népszerűségre tett szert a játék, ami talán nem reformálta meg műfaját, de több tekintetben is egy olyan irányvonalat fektetett le a multiplayer FPS-ek világában, ami sokak szerint évekig meghatározza majd a stílus újabb és újabb képviselőit.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hogy miben is rejlik a Titanfall sikere? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, hiszen játékmenete alig rejt olyan újdonságokat, amiket korábban még nem láttunk volna, de a fejlesztőknek mégis sikerült megvalósítaniuk egy olyan gördülékeny, közérthető és azonnal megkedvelhető élményt, ami képes nagyon gyorsan rabul ejteni a játékosokat. Ez természetesen nem a történetnek köszönhető, hiszen a Manufacturing Corporation, avagy az IMC és a lázadó Militia között zajló harcot elmesélő sztori bár éppen elég ahhoz, hogy alapot adjon az összecsapások számára, de az arra felépített, 2 óra alatt kijátszható egyjátékos kampány maximálisan az érdektelenség mocsarába vész.
Se fordulatok, se történetvezetés, se ikonikus szereplők, de még csak egy igazi finálé sem vár benne ránk, amit értelemszerűen nem lehet negatívumként felróni a Respawn Entertainment számára, hiszen már kezdetben is hangsúlyozták az alkotás multiplayer-orientáltságát. Haragudni azonban így is van okunk, hiszen az egyjátékos "kampányba" fektetett energiát inkább egy saját grafikus motor, netán még több tartalom megvalósításának szentelhették volna, hiszen egyik téren sem nyújt túl kiemelkedőt a Titanfall. Ne haladjunk azonban ennyire előre, ismerkedjünk meg inkább előbb a játékmenettel, illetve annak sajátosságaival!
Fentebb már tisztáztuk, hogy az alkotás a multiplayer FPS-ek táborába tartozik, ám nem sok olyan tulajdonságot tud felvonultatni a játékmenet terén, amit a műfaj jelenlegi nagyjai, avagy a Call of Duty vagy a Battlefield ne tudnának. Természetesen a sajátos koncepció, valamint az óriási robotlépegetők alkalmazása különlegességnek tekinthetők, akárcsak a rendkívül változatos pályaszerkesztés is, de sokkal inkább az ezekből fakadó élmény, hiszen a Titanfall a futurisztikus harcokra koncentrál, és ehhez foghatót - ebben a formában legalábbis - még nem kaptunk korábban.
Habár a megjelenés előtt sokan azt hitték, hogy az alkotásban a robotos harc kerül a középpontba, erre azonban a gyakorlat rácáfolt, hiszen - ha csak az adott játékmód szabályai nem rendelik másként - egyszerű gyalogos katonaként indulunk neki az összecsapásoknak, amelyek 6-6 fő között zajlanak le. Hozzájuk csatlakoznak a mesterséges intelligencia által irányított, többnyire csak a színesítést szolgáló, valamint a tapasztalati pontok vadászatát elősegítő bakák. Ha elindult a csata, akkor viszont csak rajtunk múlik majd, hogy korábban kiválasztott, illetve személyre szabott - erre fejlődésünkkel párhuzamosan egyre több lehetőségünk lesz - lépegetőnket lehívjuk-e a harcba.
Megtehetjük természetesen, hogy egyszerű katonaként éljük át az ütközetet, de amennyiben lehívtuk robotunkat, akkor sem kell feltétlenül bepattannunk a pilótafülkébe, hiszen elvihetjük magunkkal csatába, egyfajta testőrként alkalmazva, de amennyiben a játékmód megköveteli, akkor egy adott pont őrzését is megparancsolhatjuk neki. Utóbbi két esetekben a mesterséges intelligencia veszi át a mech felett az irányítást, és ezáltal nem számíthatunk tőle túl nagy hatékonyságra, de bizonyos esetekben akár életmentő is lehet a jelenléte.
Mi sem nyilvánvalóbb azonban, hogy a Titanfall akkor nyújtja a legnagyobb élményt, ha a rendkívül látványos animációk valamelyikét átélve beülhetünk az egyik lépegető pilótafülkéjébe, és irányításunk alá vehetjük a többtonnás monstrumot. A legtöbben vélhetően meglepődnek majd, hogy bár még a pálya méreteihez képest is óriásiak lesznek a kérdéses robotok, irányításuk és mozgásuk mégsem válik nehézkessé, sokkal inkább a gyorsaság, valamint a meglepő könnyedség jellemző rájuk. Hiába válunk azonban egy óriási harcjármű uraivá, a halhatatlanság élményével nem barátkozhatunk össze, hiszen nem csak a többi mech, hanem az egyszerű katonák is képesek megfelelő stratégia mellett könnyedén legyűrni a gépszörnyeket.
Lesznek ugyan választható fegyverek és egyebek, de a gyalogosokat sem kell félteni, hiszen Titánpusztító eszközeik mellett speciális felszerelésüknek köszönhetően óriásikat ugorhatnak, így egy szempillantás alatt feljuthatnak a házak tetejére, de képesek megtapadni és futni az épületek oldalán, sőt mi több, a robotok hátára is felmászhatnak, ami a legtöbb esetben egyet jelent a csillogó-villogó szerkezetek azonnali alkatrészekre való zúzásával. Egészen elképesztő, hogy a Respawn Entertainment képes volt a sokszínű megközelítés mellett egy kiegyensúlyozott rendszert felépíteni, aminek köszönhetően még kezdőként is komoly esélyünk lehet a többgenerációs pilótákkal szemben, ami egy Call of Duty vagy egy Battlefield esetében már nem mondható el.
Szintén óriási pozitívum, hogy a Titanfall folyamatos pörgésre, mondhatni állandó pattogásra készteti a játékosokat, így a klasszikus értelemben vett sunnyogók és "camperek" itt garantáltan nem tudnak érvényesülni, mert minden esetben csak és kizárólag a tiszta, képességeken alapuló küzdelem dominál. Sőt mi több, mióta a fejlesztők a csalókat is szűrik, azóta ez még inkább igazzá vált!
Hiába óriási élmény azonban a Titanfall, a tartalom tekintetében jobban is megerőltethették volna magukat az alkotók. A pályák száma - a változatosság és a sajátosságok miatt - ugyan még csak-csak elegendő, de a játékmódok terén a mennyiség és az ötletek is kevésnek tűntek, holott egy ilyen koncepcióból számtalan érdekességet ki lehetett volna hozni. A két legkedveltebb játékmód a csapatos deathmatch küzdelmekre épülő Attrition, illetve Hardpoint Domination névre hallgatnak, és a területfoglalásra építenek, míg a Last Titan Standing végre egy igazi különlegességet tartogat, hiszen betöltésével mindenki egy Titán pilótafülkéjében indul a csatamezőn, és az a csapat veszít, amelyiknek előbb kilövik a robotjait.
Ezenkívül azonban már csak a pilótavadászatra építő Pilot Hunter, valamint a jól ismert Capture the Flag játékmód vár ránk, amelyek tapasztalataim szerint nem túl népszerűek a játékosok között. A kissé semmitmondó, de kötelező és egyértelműen szükséges fejlődési rendszer helyett a rajongók többsége bizonyára jobban örült volna inkább néhány újabb csatatéri szabályrendszernek, amelyek várhatóan későbbi letölthető tartalmakkal érkeznek meg a játékba.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Grafika:
Mint köztudott, a Titanfall egyike az Xbox One húzócímeinek, vagyis már magabiztosan lehet állítani vele kapcsolatban, hogy újgenerációs alkotás. A valóságban azonban ez semmilyen téren nyilvánult meg a játék PC-s változatában, de különösen a küllem tekintetében nem! Vannak ugyan alaposan és részletesen kidolgozott pályarészletek, kellemes kivitelezést kaptak mindemellett a lépegetők és a karakterek is, de a Source grafikus motor szűkös határaiba nagyon gyakran belefuthatunk, így amennyiben a Battlefield 4 jelenleg a felső szint a grafika tekintetében, akkor a Respawn Entertainment alkotásának nem sikerült megközelítenie sem azt. A játék természetesen ettől függetlenül is jól néz ki, de lényegesen többet vártunk tőle ebben a tekintetben!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Egy sorozat kezdő részeként a Titanfall betöltését követően milliónyi új lehetőséggel kell megismerkednünk, ami elsőre talán rémisztő lehet, de garantáltan már egyetlen meccs elég ahhoz, hogy olyan otthonosan mozogjunk a menüben és a lehetőségek között, valamint úgy irányítsuk karakterünket, illetve Titánunkat, mintha mindig is ezt csináltuk volna.
Játszhatóság: A kampány tekintetében a Titanfall óriási csalódás, de hangsúlyozandó, hogy ezt nem róhatjuk fel negatívumként a fejlesztők számára, azt azonban már igen, hogy képtelenek voltak több érdekes játékmódot megálmodni. Ígéreteik szerint ugyan a későbbiekben érkeznek még újabbak, és nyilván nélkülük is hetekre elegendő kikapcsolódást nyújt a végeredmény, de ezen a téren is kicsivel többre számítottunk.
Intelligencia, nehézség: Hiába beszélünk egy többjátékos FPS-ről a Titanfall esetében, a játékban ettől függetlenül is óriási szerepe van a mesterséges intelligenciának. Ezen a téren a fejlesztők ugyan nem alkottak kiemelkedőt, de meglepően jó munkát végeztek, így akadnak például olyan gép által irányított ellenfelek, amelyek komoly fejtörést képesek okozni számunkra, azonban leginkább a lépegetők esetében érzékelhetjük a mesterséges értelem fejlettségét, hiszen többségében nagyon jól reagálnak a kialakuló helyzetekre, és nagyszerűen teszik a dolgukat nélkülünk is. A nehézség tekintetében nagy problémák nincsenek a játékkal, sőt mi több, óriási pozitívuma, hogy a kezdők számára is nagy lehetőségeket rejteget még akkor is, ha igazi veteránokkal akadnak össze a csatamezőn.
Hangok, zene: A sci-fi játékok esetében általános probléma, hogy a hanghatások tekintetében nincs viszonyítási alapunk, a Titanfall azonban olyan minőséget képvisel ezen a téren, hogy amennyiben valóban léteznének ezek az óriási harci robotok, akkor pontosan ilyen hangokra számítanánk tőlük, ami igaz a futurisztikus fegyverekre is.
Összegzés: A Titanfall nem reformálta meg a többjátékos akciójátékok műfaját, azonban így is annyi újdonságot hozott a koncepció, a robotok és a sajátos megközelítésnek köszönhetően, hogy a stílus kedvelői garantáltan könnyen megszeretik majd. Ha te is unod már a Call of Duty vagy a Battlefield online háborúit, itt az ideje, hogy csatlakozz a jövő csatáihoz, amelyeket garantáltan akkor is megszeretsz majd, ha alapból nem táplálsz gyengéd érzelmeket a lépegetők és a futurisztikus koncepció iránt. Folytatásra érdemes!
Fejlesztő: Respawn Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E3200 DualCore 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 220 processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 4770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 48 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott:Intel Core 2 Quad Q9450 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 820 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 48 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Duty-sorozat
Kategória: FPS
Befutott a Call of Duty-sorozat egykori fejlesztőiből verbuválódott Respawn Entertainment első saját játéka, ami már megjelenése előtt is az idei év egyik legígéretesebb alkotásának tűnt. Játéktesztünkből kiderül, hogy volt-e valóságalapja a nagy felhajtásnak!
Amikor négy évvel ezelőtt megalakult a Respawn Entertainment csapata, mindenki tisztában volt azzal, hogy bármi is készüljön a stúdió falai között, az a megjelenéskor biztosan óriási siker lesz. A feltételezés alapját az adta, hogy a csapat mögé a Call of Duty-sorozatot is megálmodott Infinity Ward egykori oszlopos tagjai sorakoztak fel, akik további neves munkatársakat kértek fel ahhoz, hogy megreformálják a többjátékos FPS-ek műfaját. Ezt természetesen akkoriban még nem tudhattuk, sőt mi több, egészen a tavalyi E3-ig óriási rejtély volt, hogy mi készül a háttérben, ám amikor hivatalosan is bemutatták a Titanfallt, mégsem okozott maradéktalan elégedettséget a rajongók számára.
Sokan nem értették például, hogy minek is kell erőltetni az óriási lépegetők témakörét, ami immáron lerágott csontnak tekinthető, de rengetegen nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal sem, hogy miért kell ennyire a Call of Duty mintájára, valamint a többjátékos módra felépíteni az új franchise-t. Természetesen már akkor is voltak, akik meglátták a Titanfallban rejlő lehetőségeket, és az idő őket igazolta, hiszen a folyamatosan csepegtetett információkkal, valamint az előzetes bétatesztekkel már a megjelenés előtt példátlan népszerűségre tett szert a játék, ami talán nem reformálta meg műfaját, de több tekintetben is egy olyan irányvonalat fektetett le a multiplayer FPS-ek világában, ami sokak szerint évekig meghatározza majd a stílus újabb és újabb képviselőit.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hogy miben is rejlik a Titanfall sikere? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, hiszen játékmenete alig rejt olyan újdonságokat, amiket korábban még nem láttunk volna, de a fejlesztőknek mégis sikerült megvalósítaniuk egy olyan gördülékeny, közérthető és azonnal megkedvelhető élményt, ami képes nagyon gyorsan rabul ejteni a játékosokat. Ez természetesen nem a történetnek köszönhető, hiszen a Manufacturing Corporation, avagy az IMC és a lázadó Militia között zajló harcot elmesélő sztori bár éppen elég ahhoz, hogy alapot adjon az összecsapások számára, de az arra felépített, 2 óra alatt kijátszható egyjátékos kampány maximálisan az érdektelenség mocsarába vész.
Se fordulatok, se történetvezetés, se ikonikus szereplők, de még csak egy igazi finálé sem vár benne ránk, amit értelemszerűen nem lehet negatívumként felróni a Respawn Entertainment számára, hiszen már kezdetben is hangsúlyozták az alkotás multiplayer-orientáltságát. Haragudni azonban így is van okunk, hiszen az egyjátékos "kampányba" fektetett energiát inkább egy saját grafikus motor, netán még több tartalom megvalósításának szentelhették volna, hiszen egyik téren sem nyújt túl kiemelkedőt a Titanfall. Ne haladjunk azonban ennyire előre, ismerkedjünk meg inkább előbb a játékmenettel, illetve annak sajátosságaival!
Fentebb már tisztáztuk, hogy az alkotás a multiplayer FPS-ek táborába tartozik, ám nem sok olyan tulajdonságot tud felvonultatni a játékmenet terén, amit a műfaj jelenlegi nagyjai, avagy a Call of Duty vagy a Battlefield ne tudnának. Természetesen a sajátos koncepció, valamint az óriási robotlépegetők alkalmazása különlegességnek tekinthetők, akárcsak a rendkívül változatos pályaszerkesztés is, de sokkal inkább az ezekből fakadó élmény, hiszen a Titanfall a futurisztikus harcokra koncentrál, és ehhez foghatót - ebben a formában legalábbis - még nem kaptunk korábban.
Habár a megjelenés előtt sokan azt hitték, hogy az alkotásban a robotos harc kerül a középpontba, erre azonban a gyakorlat rácáfolt, hiszen - ha csak az adott játékmód szabályai nem rendelik másként - egyszerű gyalogos katonaként indulunk neki az összecsapásoknak, amelyek 6-6 fő között zajlanak le. Hozzájuk csatlakoznak a mesterséges intelligencia által irányított, többnyire csak a színesítést szolgáló, valamint a tapasztalati pontok vadászatát elősegítő bakák. Ha elindult a csata, akkor viszont csak rajtunk múlik majd, hogy korábban kiválasztott, illetve személyre szabott - erre fejlődésünkkel párhuzamosan egyre több lehetőségünk lesz - lépegetőnket lehívjuk-e a harcba.
Megtehetjük természetesen, hogy egyszerű katonaként éljük át az ütközetet, de amennyiben lehívtuk robotunkat, akkor sem kell feltétlenül bepattannunk a pilótafülkébe, hiszen elvihetjük magunkkal csatába, egyfajta testőrként alkalmazva, de amennyiben a játékmód megköveteli, akkor egy adott pont őrzését is megparancsolhatjuk neki. Utóbbi két esetekben a mesterséges intelligencia veszi át a mech felett az irányítást, és ezáltal nem számíthatunk tőle túl nagy hatékonyságra, de bizonyos esetekben akár életmentő is lehet a jelenléte.
Mi sem nyilvánvalóbb azonban, hogy a Titanfall akkor nyújtja a legnagyobb élményt, ha a rendkívül látványos animációk valamelyikét átélve beülhetünk az egyik lépegető pilótafülkéjébe, és irányításunk alá vehetjük a többtonnás monstrumot. A legtöbben vélhetően meglepődnek majd, hogy bár még a pálya méreteihez képest is óriásiak lesznek a kérdéses robotok, irányításuk és mozgásuk mégsem válik nehézkessé, sokkal inkább a gyorsaság, valamint a meglepő könnyedség jellemző rájuk. Hiába válunk azonban egy óriási harcjármű uraivá, a halhatatlanság élményével nem barátkozhatunk össze, hiszen nem csak a többi mech, hanem az egyszerű katonák is képesek megfelelő stratégia mellett könnyedén legyűrni a gépszörnyeket.
Lesznek ugyan választható fegyverek és egyebek, de a gyalogosokat sem kell félteni, hiszen Titánpusztító eszközeik mellett speciális felszerelésüknek köszönhetően óriásikat ugorhatnak, így egy szempillantás alatt feljuthatnak a házak tetejére, de képesek megtapadni és futni az épületek oldalán, sőt mi több, a robotok hátára is felmászhatnak, ami a legtöbb esetben egyet jelent a csillogó-villogó szerkezetek azonnali alkatrészekre való zúzásával. Egészen elképesztő, hogy a Respawn Entertainment képes volt a sokszínű megközelítés mellett egy kiegyensúlyozott rendszert felépíteni, aminek köszönhetően még kezdőként is komoly esélyünk lehet a többgenerációs pilótákkal szemben, ami egy Call of Duty vagy egy Battlefield esetében már nem mondható el.
Szintén óriási pozitívum, hogy a Titanfall folyamatos pörgésre, mondhatni állandó pattogásra készteti a játékosokat, így a klasszikus értelemben vett sunnyogók és "camperek" itt garantáltan nem tudnak érvényesülni, mert minden esetben csak és kizárólag a tiszta, képességeken alapuló küzdelem dominál. Sőt mi több, mióta a fejlesztők a csalókat is szűrik, azóta ez még inkább igazzá vált!
Hiába óriási élmény azonban a Titanfall, a tartalom tekintetében jobban is megerőltethették volna magukat az alkotók. A pályák száma - a változatosság és a sajátosságok miatt - ugyan még csak-csak elegendő, de a játékmódok terén a mennyiség és az ötletek is kevésnek tűntek, holott egy ilyen koncepcióból számtalan érdekességet ki lehetett volna hozni. A két legkedveltebb játékmód a csapatos deathmatch küzdelmekre épülő Attrition, illetve Hardpoint Domination névre hallgatnak, és a területfoglalásra építenek, míg a Last Titan Standing végre egy igazi különlegességet tartogat, hiszen betöltésével mindenki egy Titán pilótafülkéjében indul a csatamezőn, és az a csapat veszít, amelyiknek előbb kilövik a robotjait.
Ezenkívül azonban már csak a pilótavadászatra építő Pilot Hunter, valamint a jól ismert Capture the Flag játékmód vár ránk, amelyek tapasztalataim szerint nem túl népszerűek a játékosok között. A kissé semmitmondó, de kötelező és egyértelműen szükséges fejlődési rendszer helyett a rajongók többsége bizonyára jobban örült volna inkább néhány újabb csatatéri szabályrendszernek, amelyek várhatóan későbbi letölthető tartalmakkal érkeznek meg a játékba.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Grafika:
Mint köztudott, a Titanfall egyike az Xbox One húzócímeinek, vagyis már magabiztosan lehet állítani vele kapcsolatban, hogy újgenerációs alkotás. A valóságban azonban ez semmilyen téren nyilvánult meg a játék PC-s változatában, de különösen a küllem tekintetében nem! Vannak ugyan alaposan és részletesen kidolgozott pályarészletek, kellemes kivitelezést kaptak mindemellett a lépegetők és a karakterek is, de a Source grafikus motor szűkös határaiba nagyon gyakran belefuthatunk, így amennyiben a Battlefield 4 jelenleg a felső szint a grafika tekintetében, akkor a Respawn Entertainment alkotásának nem sikerült megközelítenie sem azt. A játék természetesen ettől függetlenül is jól néz ki, de lényegesen többet vártunk tőle ebben a tekintetben!Kezelőfelület, irányíthatóság:
Egy sorozat kezdő részeként a Titanfall betöltését követően milliónyi új lehetőséggel kell megismerkednünk, ami elsőre talán rémisztő lehet, de garantáltan már egyetlen meccs elég ahhoz, hogy olyan otthonosan mozogjunk a menüben és a lehetőségek között, valamint úgy irányítsuk karakterünket, illetve Titánunkat, mintha mindig is ezt csináltuk volna.Játszhatóság:
A kampány tekintetében a Titanfall óriási csalódás, de hangsúlyozandó, hogy ezt nem róhatjuk fel negatívumként a fejlesztők számára, azt azonban már igen, hogy képtelenek voltak több érdekes játékmódot megálmodni. Ígéreteik szerint ugyan a későbbiekben érkeznek még újabbak, és nyilván nélkülük is hetekre elegendő kikapcsolódást nyújt a végeredmény, de ezen a téren is kicsivel többre számítottunk.
Intelligencia, nehézség:
Hiába beszélünk egy többjátékos FPS-ről a Titanfall esetében, a játékban ettől függetlenül is óriási szerepe van a mesterséges intelligenciának. Ezen a téren a fejlesztők ugyan nem alkottak kiemelkedőt, de meglepően jó munkát végeztek, így akadnak például olyan gép által irányított ellenfelek, amelyek komoly fejtörést képesek okozni számunkra, azonban leginkább a lépegetők esetében érzékelhetjük a mesterséges értelem fejlettségét, hiszen többségében nagyon jól reagálnak a kialakuló helyzetekre, és nagyszerűen teszik a dolgukat nélkülünk is. A nehézség tekintetében nagy problémák nincsenek a játékkal, sőt mi több, óriási pozitívuma, hogy a kezdők számára is nagy lehetőségeket rejteget még akkor is, ha igazi veteránokkal akadnak össze a csatamezőn.
Hangok, zene:
A sci-fi játékok esetében általános probléma, hogy a hanghatások tekintetében nincs viszonyítási alapunk, a Titanfall azonban olyan minőséget képvisel ezen a téren, hogy amennyiben valóban léteznének ezek az óriási harci robotok, akkor pontosan ilyen hangokra számítanánk tőlük, ami igaz a futurisztikus fegyverekre is.
Összegzés:
A Titanfall nem reformálta meg a többjátékos akciójátékok műfaját, azonban így is annyi újdonságot hozott a koncepció, a robotok és a sajátos megközelítésnek köszönhetően, hogy a stílus kedvelői garantáltan könnyen megszeretik majd. Ha te is unod már a Call of Duty vagy a Battlefield online háborúit, itt az ideje, hogy csatlakozz a jövő csatáihoz, amelyeket garantáltan akkor is megszeretsz majd, ha alapból nem táplálsz gyengéd érzelmeket a lépegetők és a futurisztikus koncepció iránt. Folytatásra érdemes!