Szekeres Viktor
Pofázunk és végünk
Nagydumás zsarujelölt és a mogorva nyomozó a szerb bűnözők ellen. De miért ez a diszkrimináció? Hol marad ilyenkor a magyar maffia?
Aki gyakran jár moziba, az pontosan tudja, hogy az egy mondatban elmesélhető történettel rendelkező filmeknek sokkal nagyobb az esélyük a sikerre, mint azoknak, melyeknek sztoriját csak körülményesebben tudjuk összefoglalni. A Pofázunk és végünk története végtelenül egyszerű: egy profi zsaru magával visz egy nagypofájú srácot, hogy az lássa, milyen is egy napja. Ennyi. Persze mindezt ki lehet annyival egészíteni, hogy a fentieket azért teszi a zsaru, mert a szóban forgó srác a húgával jár és így teszi próbára, illetve, hogy az "áldozat" éppen a rendőrakadémiára készül felvételezni, de... nem érdemes, ezek az elemek pusztán körítésként vannak jelen.
Esetünkben Ice Cube alakítja a testvére vőlegényét cseppet sem kedvelő nyomozót. Ő egyrészt egy titokzatos, arctalan maffiózó után nyomoz, miközben egy tégla nehezíti meg a dolgát (valószínűleg a rendőrség berkein belül), másrészt pedig megpróbálja húgáról lekoptatni az általa csak mélynövésű videójátékos nyomoroncnak vélt biztonsági őrt. Utóbbi, hogy bizonyítson a rendőr mellett akar tölteni egy napot, aki azonban szándékosan a legdurvább eseteket kéri aznapra magának. El lehet képzelni, hogy mi lesz a végeredmény: sok akció (nem...), rengeteg veszekedés és anyázás (ajajj, de még mennyire!), valamint a végén a rendőr nagy rádöbbenése, hogy mégiscsak pislákol valami a húgica hódolójában. Mert kicsi a bors, de erős. És sokat pofázik.
A haverzsarus műfaj nagyon hálás, főleg, hogy jó színészválasztással már nyert ügye lehet a készítőknek. Ezt a filmet egyértelműen Ice Cube és főleg Kevin Hart viszi el a hátán, az ő rajongóiknak kötelező néznivaló. A film egyéb elemei nem is érdekesek. Akad ugyan kerettörténet, sőt, még egy krimiszál is van benne, de mindezek szokás szerint csak azért jelennek meg, hogy kínáljanak a két főhősnek pár szituációt, ahol szövegelhetnek. (A sztorival kapcsolatban sajnálatos, hogy a kiszámítható csavar mellett az egyetlen meglepetést még a film elején, a stáblistával ellövik - aki teheti, inkább ne olvassa a szereplők neveit.)
Mivel nagyon szövegközpontú a film, ezért az angolosoknak mindenképp eredetiben ajánlott a megtekintése, annak ellenére, hogy a magyar fordítás is tisztességes lett - még akkor is, ha sok utalást, zsargont (például a videójátékosat...) illetve szlenget nem lehetett normálisan átültetni a nyelvünkre. S persze a két főszereplőt szinkronizáló Szabó Győző (aki még mindig félreértés Ice Cube-nak, de hát, a rapper-színész korábbi hangjai sem voltak jobbak, nem véletlen, hogy legutóbb már Csuja Imrével is próbálkozott egy szinkronrendező) és Hamvas Dániel is mindent megpróbált, de egyszerűen nem bírnak a két főszereplő, főleg Hart beszédtempójával. Így a szinkronos nézők törvényszerűen csak egyszerűsített szöveget kapnak.
A Pofázunk és végünk bármennyire is teljesen kommersz, csak egy bizonyos rétegnek fog bejönni, itthon nem érdemes olyan sikerre számítania, mint Amerikában, hiszen a kvázi önmagát, illetve standupos karakterét hozó Kevin Hart nálunk közel sem ismert. Aki viszont sokat tud nevetni trágárságokon (a mozis előadás alatt tapasztaltak alapján ez sokakra jellemző - itthon nem véletlenül helyettesítik a nehezebben átültethető poénokat "csúnya szavakkal", azokkal nehéz mellélőni), illetve egymás húzásán, alázásán, illetve szereti a nagypofájú néger humort, annak érdemes egy esélyt adnia a filmnek. Meg majd a 2016-os második résznek, hiszen ha odakint véletlenül be is fut egy-egy eredeti alkotás, akkor annak folytatás lesz a jutalma.
Aki gyakran jár moziba, az pontosan tudja, hogy az egy mondatban elmesélhető történettel rendelkező filmeknek sokkal nagyobb az esélyük a sikerre, mint azoknak, melyeknek sztoriját csak körülményesebben tudjuk összefoglalni. A Pofázunk és végünk története végtelenül egyszerű: egy profi zsaru magával visz egy nagypofájú srácot, hogy az lássa, milyen is egy napja. Ennyi. Persze mindezt ki lehet annyival egészíteni, hogy a fentieket azért teszi a zsaru, mert a szóban forgó srác a húgával jár és így teszi próbára, illetve, hogy az "áldozat" éppen a rendőrakadémiára készül felvételezni, de... nem érdemes, ezek az elemek pusztán körítésként vannak jelen.
Esetünkben Ice Cube alakítja a testvére vőlegényét cseppet sem kedvelő nyomozót. Ő egyrészt egy titokzatos, arctalan maffiózó után nyomoz, miközben egy tégla nehezíti meg a dolgát (valószínűleg a rendőrség berkein belül), másrészt pedig megpróbálja húgáról lekoptatni az általa csak mélynövésű videójátékos nyomoroncnak vélt biztonsági őrt. Utóbbi, hogy bizonyítson a rendőr mellett akar tölteni egy napot, aki azonban szándékosan a legdurvább eseteket kéri aznapra magának. El lehet képzelni, hogy mi lesz a végeredmény: sok akció (nem...), rengeteg veszekedés és anyázás (ajajj, de még mennyire!), valamint a végén a rendőr nagy rádöbbenése, hogy mégiscsak pislákol valami a húgica hódolójában. Mert kicsi a bors, de erős. És sokat pofázik.
A haverzsarus műfaj nagyon hálás, főleg, hogy jó színészválasztással már nyert ügye lehet a készítőknek. Ezt a filmet egyértelműen Ice Cube és főleg Kevin Hart viszi el a hátán, az ő rajongóiknak kötelező néznivaló. A film egyéb elemei nem is érdekesek. Akad ugyan kerettörténet, sőt, még egy krimiszál is van benne, de mindezek szokás szerint csak azért jelennek meg, hogy kínáljanak a két főhősnek pár szituációt, ahol szövegelhetnek. (A sztorival kapcsolatban sajnálatos, hogy a kiszámítható csavar mellett az egyetlen meglepetést még a film elején, a stáblistával ellövik - aki teheti, inkább ne olvassa a szereplők neveit.)
Mivel nagyon szövegközpontú a film, ezért az angolosoknak mindenképp eredetiben ajánlott a megtekintése, annak ellenére, hogy a magyar fordítás is tisztességes lett - még akkor is, ha sok utalást, zsargont (például a videójátékosat...) illetve szlenget nem lehetett normálisan átültetni a nyelvünkre. S persze a két főszereplőt szinkronizáló Szabó Győző (aki még mindig félreértés Ice Cube-nak, de hát, a rapper-színész korábbi hangjai sem voltak jobbak, nem véletlen, hogy legutóbb már Csuja Imrével is próbálkozott egy szinkronrendező) és Hamvas Dániel is mindent megpróbált, de egyszerűen nem bírnak a két főszereplő, főleg Hart beszédtempójával. Így a szinkronos nézők törvényszerűen csak egyszerűsített szöveget kapnak.
A Pofázunk és végünk bármennyire is teljesen kommersz, csak egy bizonyos rétegnek fog bejönni, itthon nem érdemes olyan sikerre számítania, mint Amerikában, hiszen a kvázi önmagát, illetve standupos karakterét hozó Kevin Hart nálunk közel sem ismert. Aki viszont sokat tud nevetni trágárságokon (a mozis előadás alatt tapasztaltak alapján ez sokakra jellemző - itthon nem véletlenül helyettesítik a nehezebben átültethető poénokat "csúnya szavakkal", azokkal nehéz mellélőni), illetve egymás húzásán, alázásán, illetve szereti a nagypofájú néger humort, annak érdemes egy esélyt adnia a filmnek. Meg majd a 2016-os második résznek, hiszen ha odakint véletlenül be is fut egy-egy eredeti alkotás, akkor annak folytatás lesz a jutalma.
|
Pofázunk és végünk (Ride Along)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 99 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Tim Story forgatókönyvíró: Greg Coolidge, Jason Mantzoukas, Phil Hay, Matt Manfredi zeneszerző: Christopher Lennertz operatőr: Larry Blanford producer: Matt Alvarez, Larry Brezner, Ice Cube szereplők: Ice Cube (James Payton) Kevin Hart (Ben Barber) Tika Sumpter (Angela Payton) John Leguizamo (Santiago) Bruce McGill (Brooks) |
