Kiadó: Activision
Fejlesztő: Infinity Ward
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8200 2,66 GHz-es vagy AMD Phenom 8750 Triple-Core processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8400 2,66 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 Ti vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Battlefield 4, Call of Duty: Black Ops 2
Kategória: FPS

Az idén 10 éves évfordulóját ünneplő Call of Duty-sorozat alighanem a játékvilág egyik legvitatottabb címei közé sorolható, hiszen bár a fórumok már az aktuális epizód megjelenése előtt hangosak voltak a negatív véleményektől, ám a Call of Duty: Ghosts újra bebizonyította, hogy egy olyan megbízható és hűséges rajongótábor áll a franchise mögött, akik gondoskodnak a biztos sikerről. Mindez annak ellenére is igaz, hogy az interaktív szórakozás kedvelői talán még egyetlen játékot sem kritizáltak annyit a múltban, mint cikkünk alanyát, hiszen az elmúlt hónapokban viccek százai születtek az Infinity Ward erőlködéséről, akik valóban már csak saját maguk árnyékai, hiszen a kulcsfigurák a múltban mind kiléptek a stúdióból. Többek között emiatt, és a rendkívül sikeres Modern Warfare-trilógia okán is óriási súly volt a fejlesztőkön, lévén ellenszélben kellett bizonyítaniuk rátermettségüket, amihez egy egészen új történeti szálat, szereplőket és megközelítést állítottak hadrendbe a Call of Duty: Ghosts keretein belül.


Ezt elsődlegesen és hangsúlyosan az egyjátékos kampányban érzékeljük majd a leginkább, ami továbbra sem szolgál éjszakákba nyúló kalandokkal, de a körítéssel olyannyira más irányba indultak el az alkotók, hogy az még a Battlefield 4 cselekményénél is megdöbbentőbb lett. A játékban ugyanis egy tulajdonképpeni apokaliptikus, már-már polgárháborús környezetbe csöppenünk Logan Walker oldalán, akivel a végletekig leegyszerűsítve azt a feladatot kapjuk, hogy egy különleges alakulat tagjaként próbáljuk meg visszaállítani a békét és az egyensúlyt az Egyesült Államok területén. Ezzel el is felejthetjük a totális háborús élményeket, hogy újfent a terroristák kerülnek fegyverünk célkeresztjébe - habár az ellenségkép ezúttal is hasonló -, aminek köszönhetően inkább egy kalandosabb apokaliptikus FPS lett a végeredmény, semmint háborús játék, de az emlékezetes pillanatok kedvelői így sem csalódnak majd a kampány egyetlen percében sem, hacsak nem vártak forradalmi újdonságokat.


Reformációt ugyanis sajnálatos módon a Call of Duty: Ghosts sem hozott, így a történet felgöngyölítése során a korábbi részekből - szinte szó szerint - átemelt, illetve feldolgozott események fogadnak minket, tehát akadnak például lopakodós bevetések, túszmentések, és komolyabb haderőket megmozgató összecsapások is, de természetesen nem maradhattak ki a harcjárművek sem, így egy páncélosba pattanva is lehetőségünk lesz megküzdeni az ellenfelekkel. Míg azonban a Modern Warfare-mellékág minden egyes része - de főként az első és a második - képes volt folyamatosan megdöbbentő pillanatokkal bombázni minket a kampány során, sőt mi több, a változatosságra sem volt panasz, addig a Ghosts esetében a történet felgöngyölítése olyan érzést kelt bennünk, hogy ez "csak egy újabb Call of Duty-játék", semmi több. Természetesen akad majd néhány olyan pillanat, amikor elkerekedik a szemünk, így például az űrbéli harc, vagy a víz alatti kalandozás, de a korábbi epizódok szó szerint hemzsegtek az efféle momentumoktól, így garantáltan hiányérzettel jutunk majd el a fináléig, ahol még csak egy karakteres főellenféllel sem találkozunk majd. Ezen a tényen még az sem képes változtatni, hogy a fejlesztők hatalmas újdonságként egy harci kutyát is elérhetővé tettek az alkotásban, de a négylábú irányítása, illetve a hozzá kapcsolódó küldetések kidolgozása olyannyira kritikán alulira sikeredett, hogy azt a legtöbben inkább el akarják majd felejteni. Természetesen hatalmas probléma lenne, ha a Call of Duty: Ghosts-ot csak a kampány alapján ítélnénk meg, hiszen a többjátékos mód egyértelműen hangsúlyosabb a történetnél, ami ezúttal is csak arra szolgál, hogy egy kicsit hozzászokjunk az irányításhoz, illetve a harcokhoz.


A multiplayer betöltésével ezúttal is az lesz a célunk, hogy a csatatereken bizonyítva egyre magasabb szintre jussunk, aminek köszönhetően jobb felszerelések, fegyverek és egyéb kiegészítők válnak elérhetővé számunkra. Abszolút újdonság, hogy karakterünket immáron testre szabhatjuk, ami nagyszerű, illetve régóta várt lehetőség, ellenben szomorú, hogy a többjátékos élmények egyik legnagyobb újításának is tekinthető, hiszen az Infinity Ward sajnos ezen a téren sem hajtott végre forradalmat.

Sőt mi több, inkább kivettek a Call of Duty: Ghosts-ból olyan visszavárt lehetőségeket, mint amilyen például a Spec Ops volt korábban, amit a Squads játékmóddal szerettek volna pótolni. A Squads betöltésével nem csak egyedül és párban, hanem akár több virtuális zsoldossal is átélhetők a különféle pályák, összességében tehát kijelenthető, hogy egy másodlagos multiplayert kaptunk a név alatt. Erre vélhetően azért volt szükség, mert a hagyományos többjátékos élmények betöltését követően újfent nem kell túl sok újdonságra számítanunk, így a szokásos játékmódok mellett csak egyetlen újat találunk, méghozzá az Extinction képében.


A négy játékost támogató, és a kooperatív ütközetekre kiélezett mód bizonyára a Treyarch által korábban megálmodott zombis móka sikereit kívánja meglovagolni, amihez az Infinity Ward erősen az Aliens-sorozatra hajazó idegen létformákat vonultatott fel ellenfelekként, ám a végeredmény olyannyira erőltetett és átlagos lett, hogy szinte biztosan nem válik majd a rajongók kedvencévé. Ennél is problémásabb talán, hogy a multiplayer egyelőre nem tekinthető túl kiegyensúlyozottnak, így a játékosoknak már gyakran olyan elképesztő szuperképességeik és segítségeik vannak, amelyeknek köszönhetően egyáltalán nem az ügyességen vagy a reflexeken múlik a legtöbb csata kimenetele, hanem a szerencsén, ami sajnos hatalmas negatívumnak tekinthető. Grafika: A Call of Duty: Ghosts legnagyobb problémája azonban - a mérhetetlenül sok bug mellett - a grafikában keresendő, hiszen hiába ígértek meg fűt-fát a fejlesztők, a Battlefield 4-hez vagy a Crysis 3-hoz képest szó szerint csúnyának tekinthető a végeredmény. A játékban nemhogy új grafikus motort nem kaptunk, de még csak a régivel sem sikerült csodát tenniük a fejlesztőknek, ám még ennél is tragikusabb, hogy a gépigény hirtelen az előző részben megismert követelmények sokszorosára növekedett, holott a küllem csak helyenként lett szebb a közvetlen elődökhöz képest.

Tény, hogy ennyi minden még sosem robbant fel vagy dőlt össze valós időben egyetlen Call of Duty-játékban sem, de a fizika ettől függetlenül is katasztrofális, az optimalizálás pedig szintén hagy maga után kívánnivalót, így véletlenszerű akadások, a frame rate ingadozása, és vérlázító grafikai hibák várnak ránk még az ajánlott gépigényt meghaladó számítógépeken is.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Call of Duty: Ghosts irányítása és kezelőfelülete minden téren a sorozat korábbi epizódjait idézi fel előttünk, vagyis összességében a letisztultság valamint az átláthatóság a jellemző rá, és bár ezen a téren újdonságokra nem számítottunk, de elvártunk volna néhány olyan finomhangolást, mint amilyen például a Battlefield 4-ben az automatikus kihajolás lehetősége volt.

Játszhatóság: A Call of Duty: Ghosts kampánya közepes fokozaton is könnyedén kijátszható 4-5 óra alatt, ami borzasztóan kevés, a fejlesztők pedig még csak meg sem próbálták olyan elemekkel feldobni, netán növelni az újrajátszhatóságot, mint amit a Black Ops 2-ben láthattunk. Természetesen a többjátékos mód ezúttal is ellensúlyozza némileg a hiányosságokat, hiszen azzal akár többször tíz órát is kihozhatunk majd az alkotásból.

Intelligencia, nehézség: Ugyan a nehézséggel egyáltalán nincs probléma a Call of Duty: Ghosts keretein belül, de a mesterséges intelligencia még mindig borzasztónak tekinthető. Ellenfeleink nem csak, hogy egyáltalán nem reagálnak ránk, hanem ezenfelül még buták, süketek és vakok is. Ezek a tulajdonságok ráadásul függetlenek a nehézségi szinttől, így a könnyű fokozat ezúttal is csak abban különbözik majd a legnehezebbtől, hogy jobban sebződünk, de amennyiben például romba döntünk egy egész szobát úgy, hogy még véletlenül sem figyelünk a csendes kivitelezésre, a szomszédos helyiségben várakozó katonák akkor sem rohannak majd át segíteni, inkább megvárják, amíg mi felkeressük őket. Ez 2013-ban már egy kicsit idejétmúlt!

Hangok, zene: A küllem hiányosságait az Infinity Ward azzal próbálta némiképp ellensúlyozni, hogy nagyszerű szinkronszínészeket fogadott az amúgy szerethető, de egyáltalán nem karakteres szereplőkhöz, és nagyszerű dallamokkal vértezte fel a kampány fontosabb eseményeit, így a filmszerű élmény garantált.

Összegzés: A fejlesztők ugyan érezhetően mindent megtettek annak érdekében, hogy egy szerethető háborús FPS-t készítsenek a Call of Duty: Ghosts képében, de a végeredmény inkább egy sajátos történettel felvértezett válogatáshoz hasonlít, amibe az elmúlt részek legjobb pillanatait gyűjtötték össze. A játék értékét tovább rontja a mérhetetlen mennyiségű bug, az indokolatlanul magas gépigény, valamint az is, hogy a grafika közel 5 éves lemaradásban van a mai játékokhoz mérten. Ha eddig szeretted a sorozatot, biztosan neked is okoz majd néhány kellemes percet a legújabb rész, de összességében mégis talán jobb lenne, ha kivenne néhány évnyi szabadságot a franchise. Vélhetően azonban ez az utolsó dolog, amire az Activision az eladási adatok után gondol!