Hunter

Biológiai robotpilótával landolnak a méhek

Egy új kutatás szerint a méhek leszállásának tökéletessége a leszállóhely "közeledési sebességének" érzékelésében keresendő.

A felfedezés hasznos lehet a robotrepülőgépek leszállási rendszereinek fejlesztésében, melyek általában költséges radarokon alapulnak. "A leszállás a légi manőverek legnehezebb része - valószínűleg ezért is fizetik olyan jól meg a pilótákat" - nyilatkozott a tanulmány egyik szerzője, Mandyam Srinivasan, az ausztráliai Queensland Egyetem idegtudós professzora. "A földhöz közeledve megfelelően le kell lassítani, hogy a földhöz már egészen közel szinte nulla sebességgel mozogjunk. Időzítésileg nagyon jól meg kell komponálni ezt a manővert." Srinivasan és munkatársai kíváncsiak voltak, hogyan képesek a repülő rovarok ilyen pontosságú és könnyedségű leszállásokra, miközben "agyuk nem nagyobb egy szezámmagnál" és térlátással sem rendelkeznek, mint az emberek, hogy kiszámítsák a célpont távolságát. Ennek kiderítéséhez nagy sebességű videokamerákkal filmezték a méhek leszállásait. A rögzített repülési pályából ki tudták számítani a rovar sebességét a különböző pontokon, mindezt három dimenzióban.

Az adatok birtokában bizonyítékot találtak arra, hogy a méhek érzékelik azt a sebességet, amivel a célpontjuk közeledik és ennek megfelelően változtatják repülési sebességüket a tökéletes leszállás érdekében. Ha egy tárgy felé közeledünk, az egyre nagyobbnak látszik, ha pedig ezt állandó sebességgel tesszük, a tárgy egyre gyorsabban, exponenciálisan növekszik, ahogy egyre közelebb kerülünk hozzá. "A méhek nem hagyják, hogy ez megtörténjen" - mondta Srinivasan. "Folyamatosan módosítják közeledési sebességüket, ezáltal a cél növekedési üteme állandó marad"

"Ha kétszer olyan messze van, akkor kétszer olyan gyorsan közelíti meg" - utalt Srinivasan arra a megfigyelésükre, miszerint a sebesség arányos a cél távolságához viszonyítva. "Ez automatikusan biztosítja, hogy lelassul, miközben a cél felé közeledik, egyfajta biológiai robotpilótaként működve"

A kísérletekben használt cél függőleges volt, Srinivasan szerint azonban a szabály mindenféle felületre érvényes és nem kell hozzá tudni, milyen messze van, és milyen gyorsan közeledik. A kutatók tettek egy csavart is a kísérletbe, a leszállóhelyre egy spirális korongot helyezve, aminek a forgatásával kisebbnek vagy nagyobbnak láttathatták a célt. "Amikor úgy forgattuk a spirált, hogy nagyobbnak látsszon, a méhek behúzták a féket, mert azt hitték, hogy sokkal gyorsabban közelednek a célhoz, mint azt valójában tették" - magyarázta Srinivasan. "Amikor a másik irányba kezdtük forgatni a spirált, a méhek felgyorsultak, néha nekiütközve a korongnak. Ez azt bizonyítja, hogy a leszálló méhek arra támaszkodnak, hogy milyen gyorsan közelít a kép, repülési sebességüket pedig úgy igazítják, hogy ez a közeledési ütem állandó maradjon"

Srinivasan és csapata jelenleg a megszerzett ismereteket próbálják átültetni egy robotrepülők számára fejlesztett leszállórendszerbe. Eszközük körülbelül 500 gramm súlyú és a kereskedelemben is kapható kamerákat, valamint egy okostelefon méretű számítógépet használ egy, a csapat által kifejlesztett speciális szoftverrel, ami a képek méretének növekedését és zsugorodását méri. A kamerának nem kell nagyfelbontásúnak, vagy színesnek lennie, jegyezte meg Srinivasan, miután a rovarok is igen gyenge felbontásban látják környezetüket.

A leszállórendszer alternatívát jelenthet a jelenlegi infrastruktúrákkal, köztük a radarral szemben, ami nem csupán költséges, de némileg körülményes is, mivel nem a repülőgépen helyezkednek el, hanem a felszínen, jeleket sugározva a gépeknek, amit azoknak érzékelniük kell.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Molnibalage #18
    A repcsik viszont nem bírják ki...
  • Molnibalage #17
    A bibi az, hogy a méh olyan korrekciós képességgel bír aerodinamikai oldalon, amivel a repcsik nem. Nevezetsen, hogy tud lebegni...

    Egyébként meg a rovaroknál rendszeresen azt látom, hogy simán nekirepülnek minden vacaknak csak azért élik túl, mert kemény srácok és kibírják...
  • rngaddict #16
    Változó irányú/nagyságú szélnél azért már komolyabb szoftver kell ahhoz, hogy kiegyenlitse az éppen ráható erőt, ha egyáltalán bírja.
  • kvp #15
    Itt nem a nagy meretu gepek a lenyeg, hanem az, hogy a mehek egy nagyon egyszeru algoritmussal jo eredmenyt ernek el. Raadasul nagyon kis szamitasi teljesitmeny kell hozza, ennyi ma mar egy garazsnyitoban is van. Egy kis mikro dronhoz pont jo, annak a manoverezo kepessege is hasonlo.

    "Így sokkal gyorsabban tudnak korrigálni."

    Ez az algoritmus pont nem a gyors reakciokrol szol. Azzal, hogy a cel meretnovekedeset linearisan tartja gyakorlatilag egy exponencialis lassulasi gorbet hoz letre, ami egy nagyon sima leszallast jelent. Kb. olyat, mintha egy repulogepnel pont az atesesi sebesseg eleresekor erne foldet a kerek. Egy stol dronnak egy ilyen pontos landolasi kepesseg nagyon hasznos lenne.
  • rngaddict #14
    Ha ezt utasszállítón akarnák alkalmazni jó esélyel odavágná a gépet. Az egy dolog, hogy a méhecskéknek ez tökéletesen működik de nekik közel sincs akkora tehetetlenségük mint egy gépnek. Így sokkal gyorsabban tudnak korrigálni. Ja és akkor még a többi környezeti tényezőt meg se említettük..
  • barret #13
    Egy felderítő méhecske talál egy jó mézgyűjtő helyet,hazamegy a kaptárba,és szó szerint "eltáncolja" a többieknek azt amit látott...Továbbá a koordinátákat is!!!
    A többiek ezután a felderítő nélkül odatalálnak a mézgyűjtő helyre.
    A te szavaiddal élve "agy nélkül" Mikor ők már ezt csinálták,az ember még sehol nem volt...Ennek utána lehet nézni,mert ez tudományosan bebizonyított tény.
  • Molnibalage #12
    Akkor bizony nem működik. A köd, pára és eső minden hullámhossznek betesz a látható és IR és talán még UV tartományban is.
  • Vol Jin #11
    Elvileg a polárszűrők nagyságrendekkel növelik a látótávolságot. Mert a ködnek nem az az átka, hogy takar, hanem az, hogy a szórt fényt minden irányba homogenizálja. Magyarán egy irányból minden irányból érkező fényt látsz egyszerre.
  • Vol Jin #10
    Egy méhecske elég tág határok közötti sebességértékekkel is sikeresen landol. Egy repülőgép meg nem. Nagyon ötletes, ahogyan megfejtették a méhecske titkát, de az pont megfelelő egy méhecskének. A rovaroknak ugyanis nincs agyuk. A rovaroknak a leghalványabb tudata nincs arról, hogy mi történik velük. A rovaroknak csak reflexeik vannak. Jó példa erre távirányított csótány. Mindegyik lábához egy elektróda, és átvetted felette az uralmat. A méhecske csak ilyen trükkel tudja megoldani a leszállást, mert nincs intellektuális kapacitása más módszerhez.

    Ahol ez hasznosítható lenne, az egy mikrorobot méhecske. Egy kém méhecske. Egy felderítő méhecske. Egy önjáró szállítóeszközbe ez nem való.

    Egyébként aranyosnak tartom a méhecskéket. Furcsálom, ahogy sok ember bepánikol tőlük.
  • ostoros #9
    Úgy tudtam, van olyan infrás rendszer, aminek a köd nem probléma. Nem így van? Máskülönben ködben lehetetlen lenne a határok őrzése...