Ha ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk az alábbi kutatásra, hogy csak egy hajszál választ el a kopaszság kezelhetőségétől, először sikerült ugyanis új emberi hajat növeszteni speciálisan előkészített bőrsejtek alkalmazásával.

A hajhullásra kitalált hajmeresztő megoldások között szép számmal találunk a folyamatot lassító hormonális készítményeket és az utóbbi időben felkapott hajátültetést, melynek lényege, hogy a hajtüszőket a fej egyik területéről áthelyezik egy másikra. A hajnövesztés azonban mindeddig igen nagy falatnak bizonyult.

A felnőtteknél a haj növekedése egy természetes folyamat, az úgynevezett haj-újraképződés, melyben a dermal papilla, magyarul a hajszemölcs, egy bőrszövet alapú sejtréteg vesz részt tevékenyen, körülölelve a hajtüszőket kialakító sejteket. A kopaszodás egyik oka a hajszemölcsök működésének a megszűnése.

Elvileg a haj mesterséges újraképződése megoldható lenne az egészséges hajszemölcsök elszigetelésével a hajtüszőktől, számuk tenyésztéssel történő növelésével, majd az így kapott sejtek visszahelyezésével a bőrbe, ahol újraprogramozhatnák a szomszédos sejteket az új haj növesztésére. Több mint 40 évvel ezelőtt kutatók be is bizonyították, hogy ez a technika képes stimulálni az új hajtüszők kialakulását patkányoknál, az eredmények embereknél történő reprodukálása azonban kudarcot vallott, a hajszemölcs látszólag a tenyésztéssel elvesztette a hajnövekedés beindításának képességét.

Most Colin Jahoda és kollégái a brit Durham Egyetemen sikerrel jártak a tenyésztésben. A titok nyitja abban rejlett, hogy a sejteket a hagyományos kétdimenziós rendszer helyett egy háromdimenziósban tenyésztették ki. A csapat emberi hajbeültetésekből származó szövetmintákból elkülönítette az egészséges hajszemölcsöket a hajtüszőktől, majd egy jókora cseppeket formáló tápoldatban kezdték tenyészteni azokat. 30 óra elteltével a cseppek egyenként közel 3000 sejtet tartalmaztak. 10-15 cseppet injektáltak egy emberi előbőrmintába, amit ezután átültettek egy egérre. A csapat azért választotta az előbőrt, mert az normál esetben nem növeszt szőrt, vagyis jelentős kihívást jelentett a tenyésztett sejteknek a bőrsejtek újraprogramozását illetően.

Hat hét múlva hétből öt donor esetében új tüszők jelentek meg, amiből haj képződött. "A hajszemölcs egy gyűjtőcsoportként működik, és ennek háromdimenzióban történő visszaállítása visszahozta ezeket a tulajdonságokat" - mondta Jahoda, hozzátéve, hogy ezzel egy alapelvet igazoltak, ami sok éven át gátolta a módszer klinikai alkalmazását. A két- és a háromdimenziós módszer közötti különbségek vizsgálata kimutatta, hogy a kétdimenziós tenyésztés során a gének 22 százaléka elveszett.

Jahoda szerint a folyamatot hosszabban kell tanulmányozni, hogy lássák, vajon az újraprogramozott bőrsejtek képesek-e a haj reprodukálására azután is, hogy természetesen kihullott. Emellett a módszert fejleszteni kell, hogy minden esetben megfelelő méretű és küllemű haj képződjön, mivel az egereknél előfordult a pigmentáció hiánya. A csapat reményei szerint módszerük elvezet a hajklónozási terápiához, de az sem kizárt, hogy végeredményben nem is lesz szükség beültetésekre. Mivel már tudják, mely géneknek kell kifejeződniük a sejtek működéséhez, elképzelhető, hogy gyógyszerekkel is hathatnak a már nem megfelelően működő, ugyanakkor a bőrben még meglévő hajszemölcsökre.