Szekeres Viktor
Időről időre - Az időutazás vicces is lehet
Az időutazós filmek általában komoly hangvételűek szoktak lenni, sokszor a világ megmentése körül forognak. Azonban az Időről időre kifejezetten vicces film, melyben apróságokat hoznak helyre.
Hogy tetszett az Időről időre?
Vannak filmek, amelyeket nagyon egyszerű eladni. Ilyen például az Időről időre, melyre elég ráírni, hogy "Richard Curtis új romantikus komédiája" és a potenciális néző abban a pillanatban tudni fogja, hogy neki találták-e ki, vagy sem. Igen, arról a Richard Curtisről van szó, akinek első rendezése, az Igazából szerelem frenetikus siker lett itthon (a film is zseniális), majd készített egy nem annyira rá jellemező filmet - a Rockhajó nem is durrant akkorát. De Curtis nem csak rendez, hanem ír is, olyan komédiákat jegyzett, mint a Sztárom a párom, a Négy esküvő és egy temetés, de neki köszönhetjük például Mr. Bean figuráját is, valamint a Fekete Vipera-tévésorozatot.
Curtis idei filmjével visszatér ahhoz a műfajhoz, amit megszokhattunk tőle, a romantikus komédiához, igaz az Időről időre meg van bolondítva némi scifivel is, valamint erőteljes adag drámával - és persze cukormázzal is, hiszen anélkül nem lennének felismerhetőek a rendező kézjegyei. A történet a lakli, vörös hajú Timről szól, akit egy nap édesapja meglepő titokba avat be: kiderült, hogy családja férfi tagjai képesek utazni az időben. Tim pedig új felfedezése segítségével elkezdi valóban élni az életét.
Bár a film műfaja romantikus, de még véletlenül sem a zsáner tipikus fogásaival tálalja számunkra a történetet, nem azt fogjuk látni 2 órában, hogy ismerkedik meg a Fiú a Lánnyal, hogy habarodnak egymásba, majd győzik le az első közös konfliktust, hogy végül ellovagoljanak a naplementébe. Vagyis ezek egy részét láthatjuk, de az Időről időre nem akar felszínes lenni, mindössze néhány jelenet segítségével sokkal behatóbban mutatja a fő kapcsolatot, mely bimbózási szakaszának tényleg csak pár snittet szentel. Ráadásul mindezt nagyon kellemes, olykor igen merész humor kíséri.
Akit csak az időutazás és annak szabályai, illetve következményei érdekelnek, az lehet, hogy csalódni fog a filmben - Curtis számára mindez csak egy mellékes eszköz, hogy bizonyos döntéseket bemutasson, s hogy a nagyon személyes érzelmeket hangsúlyossá tegye. Magát az időutazási metódust pár szóban elintézi (sötét helyről, csak a múltba, legfeljebb az utazó születése napjáig és még egy-két érdekes szabály), a pillangóhatást is csak érinti, s egy idő után kissé zavarni is fog minket, hogy a főhős minden bénázását és ballépését megoldja azzal, hogy berohan egy sötét helyre.
Nagyon érzékeny, szívhez szóló végeredményt kapunk, szerethető és hihető karakterekkel, csodálatos üzenettel, amely bármennyire is banálisnak hathat, valószínűleg sokakat meg fog érinteni. Főleg azért, mert az, amit a rendező mondani akar számunkra, nem csak úgy lóg a levegőbe, azt nem rágja a szánkba, hanem nagyon okosan, ügyesen megalapozza a történetmeséléssel és a filmes eszköztárral.
Az Időről időre ugyan nem lett olyan kiemelkedő darab, mint az Igazából szerelem, de így is nagyon, nagyon jó film - persze főleg annak, aki szereti a Richard Curtis-életmű nagy részét. Nagy pozitívum, hogy a film nem áll meg az üres komédiázásnál, hiszen tele van értékes gondolatokkal és megható pillanatokkal. S bár közel sem egyenletes, ráadásul zavarónak tűnhet, hogy szinte minden történést annulálni lehet (ez kissé a főhőst is távol viszi tőlünk), mégis azon kevés filmek közé tartozik, melyet akár még órákon át néztünk volna. Az efféle pedig nagy kincs.
Curtis idei filmjével visszatér ahhoz a műfajhoz, amit megszokhattunk tőle, a romantikus komédiához, igaz az Időről időre meg van bolondítva némi scifivel is, valamint erőteljes adag drámával - és persze cukormázzal is, hiszen anélkül nem lennének felismerhetőek a rendező kézjegyei. A történet a lakli, vörös hajú Timről szól, akit egy nap édesapja meglepő titokba avat be: kiderült, hogy családja férfi tagjai képesek utazni az időben. Tim pedig új felfedezése segítségével elkezdi valóban élni az életét.
Bár a film műfaja romantikus, de még véletlenül sem a zsáner tipikus fogásaival tálalja számunkra a történetet, nem azt fogjuk látni 2 órában, hogy ismerkedik meg a Fiú a Lánnyal, hogy habarodnak egymásba, majd győzik le az első közös konfliktust, hogy végül ellovagoljanak a naplementébe. Vagyis ezek egy részét láthatjuk, de az Időről időre nem akar felszínes lenni, mindössze néhány jelenet segítségével sokkal behatóbban mutatja a fő kapcsolatot, mely bimbózási szakaszának tényleg csak pár snittet szentel. Ráadásul mindezt nagyon kellemes, olykor igen merész humor kíséri.
Akit csak az időutazás és annak szabályai, illetve következményei érdekelnek, az lehet, hogy csalódni fog a filmben - Curtis számára mindez csak egy mellékes eszköz, hogy bizonyos döntéseket bemutasson, s hogy a nagyon személyes érzelmeket hangsúlyossá tegye. Magát az időutazási metódust pár szóban elintézi (sötét helyről, csak a múltba, legfeljebb az utazó születése napjáig és még egy-két érdekes szabály), a pillangóhatást is csak érinti, s egy idő után kissé zavarni is fog minket, hogy a főhős minden bénázását és ballépését megoldja azzal, hogy berohan egy sötét helyre.
Nagyon érzékeny, szívhez szóló végeredményt kapunk, szerethető és hihető karakterekkel, csodálatos üzenettel, amely bármennyire is banálisnak hathat, valószínűleg sokakat meg fog érinteni. Főleg azért, mert az, amit a rendező mondani akar számunkra, nem csak úgy lóg a levegőbe, azt nem rágja a szánkba, hanem nagyon okosan, ügyesen megalapozza a történetmeséléssel és a filmes eszköztárral.
Az Időről időre ugyan nem lett olyan kiemelkedő darab, mint az Igazából szerelem, de így is nagyon, nagyon jó film - persze főleg annak, aki szereti a Richard Curtis-életmű nagy részét. Nagy pozitívum, hogy a film nem áll meg az üres komédiázásnál, hiszen tele van értékes gondolatokkal és megható pillanatokkal. S bár közel sem egyenletes, ráadásul zavarónak tűnhet, hogy szinte minden történést annulálni lehet (ez kissé a főhőst is távol viszi tőlünk), mégis azon kevés filmek közé tartozik, melyet akár még órákon át néztünk volna. Az efféle pedig nagy kincs.
|
Időről időre (About Time)
színes, magyarul beszélő, angol komédia, 123 perc, 2013 12 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Richard Curtis forgatókönyvíró: Richard Curtis operatőr: John Guleserian producer: Tim Bevan, Eric Fellner szereplők: Rachel McAdams (Mary) Domhnall Gleeson (Tim) Margot Robbie (Charlotte) Lydia Wilson (Kit Kat) Bill Nighy (apa) Tom Hollander (Harry) Lindsay Duncan (anya) |
