Az 1991-es öbölháború óta az Egyesült Államok jelentős mértékben növelte katonai műholdjai számát, melyek felvételeket készítenek, videó és adatáradatot közvetítenek minden elképzelhető forrásról, elirányítanak egy tank hadosztályt a sivatagon át, vagy lényeges segítséget nyújtanak egy-egy célpont bombázásában.

A 3. Gyalogos Hadtest katonái nyugodtan harcolhatnak naplemente után is, éjjellátó berendezéseik nagy mértékű fejlődésen mentek át Vietnám óta. A tankokban vagy páncélkocsikban szolgálatot teljesítők a műholdak segítségével navigálhatnak, valamint rendelkezésükre áll egy olyan szoftver, ami a szövetséges járműveket kékben, míg az irakiakat pirosban tünteti fel. A járművekben ülő fegyverzet kezelők számára hőképek teszik láthatóvá a sivatagban megbúvó páncélos egységeket.

Ha belenézünk az amerikai gyalogosok éjellátó eszközeibe és a koromsötét sivatag máris zöld színben fürdő, tiszta tájképpé változik. Adjunk a fegyverhez egy lézercélzót és a katona még halálosabbá válik a sötétben tapogatózó ellenfél számára.


A harmadik légi ezred Lynx helikoptere egy előretolt bázison
"Bámulatos aprólékossági szinten látunk, ami hatalmas előnyt jelent számunkra" - magyarázta Eric Hooper főhadnagy, az amerikai 3. Gyalogos Hadtest egyik kiképzője. A könnyűsúlyú éjjellátó szemüvegek az amerikai arzenál alapvető felszerelései, ami ezen felül olyan technikákkal dicsekedhet, mint a gördülő robotok, a harctéri mozgásérzékelők és rakétakilövő drónok, melyek mind egy kommunikációs rendszerbe kapcsolva példátlan sebességgel és pontossággal képesek a támadásra.

"A mostani háború nagy vívmánya, hogy a harcálláspontok is láthatják a harcmezőt" - nyilatkozott Robert Scales nyugalmazott tábornok, a Hadsereg Hadi Iskolájának egykori parancsnoka. "A légi fölény ma már azt is jelenti, hogy rendelkezünk egy szemmel az égben, amivel ellenőrizhető mi zajlik lennt."

Irakban több tucat drónt vetnek be a stratégia fontosságú pontok felderítésére, hogy azok a legfrissebb adatokkal lássák el a Katarban vagy Washingtonban állomásozó parancsnokokat a háború menetéről.


Amerikai katonák az Eufrátesz mellett a dél-iraki Nasiriyah város közelében
Ahogy az egy háborúban megszokott, a hadsereg számos eddig kipróbálatlan fegyvert vet be. Az elemzők várakozása szerint bemutatkozik az a mikrohullámot kibocsátó "e-bomba", ami anélkül teszi használhatatlanná egy bunker elektronikus eszközeit, hogy civil környezetét és otthonaikat megsértené. Az iraki légvédelmet a Big Crow (Nagy Varjú), egy erős elektronikus harci repülőgéppé alakított, hajdan a légi tankolást végző C-135-ös fenyegeti, ami képes távolról megzavarni az ellenséges radarokat.

Ha sor kerül az utcai harcokra, a tengerészgyalogosok számíthatnak a madár méretű robotrepülőgépekre és kísérleti robotokra, melyek felderíthetik az utcákat, a dombok mögött meghúzódó egységeket, képet és hangot juttatva vissza a gyalogságnak, akik már a bevonulás előtt alkalmazták az iraki állások felderítésére az izraeli gyártmányú Pioneer drónokat.
A Predator robotrepülő felderítő eszközöket és Hellfire rakétákat vihet magával
Irak sem ül ölbe tett kézzel, és igyekszik kijátszani az érzékelőket és a műholdakat. Feltételezik, hogy az irakiak az irányított bombák eltérítésére GPS zavarókat, valamint cseh vagy ukrán akusztikus érzékelőket importáltak, utóbbi a lopakodó repülőgépek leleplezésére szolgál (washingtoni források szerint bizonyíték is van ukrán GPS zavaróeszközök alkalmazására). A GPS-en alapuló technológiák hadi alkalmazása a harctértől távol, Európában és Amerikában is zavarokat okozhat, mivel elméletben harci cselekmények esetén az amerikai kormánynak joga van műholdak más pályára állítására, és ez természetesen érezhető lesz a drágább autókban felszerelt berendezések működésképtelenségében is. A szövetségesek egy egész fegyver arzenált szabtak át, hogy elkerüljék az első öbölháború kudarcait. Számos fegyverzet az iraki légvédelem és a Scud rakétákat vezérlő kilövőrendszerek ellen irányul. 1991-ben Szaddam Husszein akadálytalanul lőhette ki rakétáit, most a katonai tervezők remélik a drónok és az emberi irányítású U-2 repülőgépek szemmel tudják tartani a Scud kilövőállásokat. Amint megpillantanak egyet, a rakétákra szakosodott Predator azonnal tűz alá veheti. Ezeket kiegészítheti a légierő új levegő-föld rakétája, ami több mint 300 kilométert tehet meg csapást mérve a memóriájában eltárolt célpontokra.

A high-tech fegyverek azonban nem mindig garantálják a sikert. Afganisztánban az amerikai harcigépek eltévedt bombázása több tucat civil halálát okozták egy esküvőn, és kétszer tűz alá vették a vörös kereszt egységeit is. Ugyan számos szabályzat van életben a baráti tűz okozta áldozatok elkerülésére, de már a harmadik napon Patriot légvédelmi rakéta okozta egy Tornado repülő elvesztését. Ezen felül a technika nem pótolja a felkészültséget és az akaraterőt. Mégis az "Iraki szabadság" hadművelet a technikára épül.


Mitch Heskett fegyvermester a Kitty Hawk repülőgép-hordozó raktárában hat 500 kilós GBU-16 lézerirányítású bomba mellett
Az MIT Védelmi és Fegyverzet Irányítási Tanulmányok programjának igazgatója, Harvey Sapolsky szerint a háború nagy kockázatot jelent az amerikai kormány számára. Véleménye szerint politikailag meg fogja változtatni az Európával való kapcsolatot, megváltoztatja a Közel-Keletet és egészen bizonyos, hogy Irak is jelentős változásokon fog átmenni. "Ugyanakkor a hadviselés terén is nagy a kockázat" - utalt az "intelligens" bombákba vetett amerikai bizalomra Sapolsky.

A konfliktus kimenetele nagyban függ a technológia sikerétől. Az első öbölháború alatt az újságok szalagcímeit uraló intelligens fegyvereket csak a bonyolult küldetésekben vetették be, most viszont az Irak elleni arzenál 90 százaléka ilyen fegyverekből áll. Eennek hatása, hogy az 1991-es negyedmilliós szövetséges haderőhőz képest most mindössze 60.000 fős légi és szárazföldi egységet állomásoztattak az iraki határ mentén, pedig akkoriban a cél csak annyi volt, hogy kiszorítsák az iraki erőket Kuvaitból. Ráadásul mivel a török kormány nem adott engedélyt a területükön történő átvonulásra, 40000 emberrel kevesebb ember vehet részt a harcokban; optimális esetben is csak 5 nap múlva hajózhatnak be kuvaiti kikötőbe.


250, 500 és 1000 kilogrammos preciziós bombák utolsó ellenőrzése felszerelés előtt
Ezúttal nagyobb a tét egy egyszerű katonai sikernél. Számos kormány és a közvélemény nagyobb része ellenzi és elítéli a háborút, így az elsődleges cél a civil lakosság sértetlensége. Különösen fontos tényező, hogy a mindkét oldalon meglévő erős cenzúra ellenére a hírügynökségek mindent látó kameráival is számolni kell. A propaganda eszközeit a felek maximális mértékben igyekeznek is kihasználni, az irakiak a morál csökkentésére használják az elfogott amerikaiakat, míg a másik oldal az ellenállás hasztalanságát sulykolja és zavart igyekszik kelteni olyan nformációk "kiszivárogtatásával", hogy egyes iraki tábornokok már tárgyalásokat kezdtek a megadásról - cél, hogy Szaddam ne bízhasson senkiben. A tradíciókhoz hűek nem csupán a katonai támaszpontok megsemmisítését szorgalmazták, de a teljes infrastruktúráét is. A modern felfogásúak "tiszta" háborúra voksoltak, ahol a célpontok kizárólag Szaddam Husszein katonai erejéhez kapcsolódnak, civilek, vagy civil infrastruktúra megsemmisítése nélkül. Úgy tűnik a modern felfogás érvényesült, ennek hatékonysága azonban teljes mértékben a precíziós fegyverek sikerén múlik, ellenkező esetben a háború igen hosszúra nyúlhat. A parancsnoki kar lefejezésén múlik szinte minden: amennyiben sikerül likvidálni a kulcsfontosságú vezetőket, elkerülhető az elképesztő emberáldozatokkal járó városi harc és információk hiányában várhatóan a moráljában meggyengült iraki katona sem fogja folytatni a küzdelmet az ország 99%-nak elvesztése után.


F-117-es lopakodó Bagdad felett, egy lézerirányítású bomba kidobása közben
A precíziós fegyverek először 1972-ben bizonyítottak a vietnámi háborúban. Sikerük ellenére a lézerirányítású fegyverek nem nyertek azonnali elfogadást. Az 1991-es öbölháborúban a ledobott bombák csupán 10 százaléka volt precíziós. Működési elvük egyszerű, mielőtt ledobják a bombát egy infravörös lézerrel "rávilágítanak" a cél egy pontjára. A lézert kezelheti a földön állomásozó gyalogság, a bombát szállító gép, vagy egy másik repülőgép. Amint a bomba elhagyja a gépet, az orrán elhelyezett infravörös érzékelő kiválasztja a lézer pontot és a cél felé manőverez.

A probléma, hogy ez a dolog csak akkor működik pontosan, ha az ég tiszta. Ha felhők, vagy egy homokvihar elhomályosítják a bomba "látását" akkor igen kellemetlen eseményekhez vezethet, ahogy történt az korábban az Öbölben és Koszovóban is. Ennek kiküszöbölésére a hadsereg kifejlesztett egy minden időben használható irányított bombát, ami főként a GPS műholdak jeleit használja, ezek a bombák Koszovóban már 96 százalékos találati arányt értek el. Bár a siker még így sem garantált, a megfelelő eszközökkel az irakiak eltéríthetik ezeket a bombákat is; az Interneten is megvásárolható nagy erejű mikrohullámú adókat be lehet úgy hangolni, hogy azok legyengítsék a GPS jeleket. A bombákat nyomon tudják követni, így az eltérések részben korrigálhatóak, valamint egyes bombákat zavarás elleni szoftverrel is ellátták. A precíziós fegyverzet felválthatja a szőnyegbombázás összevisszaságát, azonban egy teljes katonai stratégia ráépítése nagy kockázatnak számít. Az Irak elleni háború Szaddam Husszein és magas rangú katonai vezetői elleni támadással vette kezdetét. A Pentagon jelentése szerint 40 Tomahawk rakétát lőttek ki valamint F-117A lopakodó bombázók is megkezdték a bombázást. A támadást Bush elnök rendelte el a CIA információi alapján, azonban az akció sikertelen voltát Husszein TV beszéde tette nyilvánvalóvá - a képernyőn bizonyos, hogy az elnök van, de valószínűleg felvételről sugározták.

A kezdés meglepte az elemzőket, akik erőteljes, átfogó jellegű bombázásra számítottak. Csütörtök reggel a Légierő F-18-as és F-14-es vadászgépei csapást mértek Irak délkeleti részén fekvő célpontokra. Irak több rakéta kilövésével válaszolt az akkor Kuvait északi részén állomásozó amerikai erőknek. Ebből a Patriot rendszer egy rakétát semmisített meg, az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az iraki rakéták nem hordoztak vegyi vagy biológiai fegyverrel felszerelt robbanófejet. A Szaddamot célzó kivégzés sikertelenségére a Kuvaitra kilőtt Scud rakéták a legjobb bizonyíték: ballisztikus fegyverek bevetésére csak személyesen ő adhat parancsot.


Jim Galczynski felemelt ököllel jelez egy Aegis irányítottrakéta-hordozó cirkáló fedélzetén. 64 Tomahawk kilövőnyílás felett a felirat: "Soha nem felejtünk"
Pénteken a szövetségesek végigsöpörtek az iraki sivatag déli részén és betörtek az északi területekre is. A Bradley páncélozott járművek és az M1A1 Abrams tankok karavánja viszonylag akadálytalanul haladt Bagdad irányába, mindössze hat-hét teherautó és pár tank próbálta útjukat állni, eredménytelenül. Amerikai és brit katonák szálltak meg két stratégiailag fontos légitámaszpontot Irak nyugati részén és több olajmezőt Bászrától nyugatra. A két légitámaszpont, a H-2 és a H-3 elfoglalása megkönnyíti az ország belseje felé irányuló katonai akciók folytonosságát. A H-3 támaszpontról feltételezték, hogy tömegpusztító fegyvereket rejt.

A szövetségesek megszállták az al-Faw félszigetet, ami magába foglal kulcsfontosságú olajkutakat és Umm Qasr város kikötőjét, Irak egyetlen kijáratát az Öböl felé. A régi kikötőt a britek tartják fennhatóságuk alatt, míg az újban az amerikaiak csillagos sávos zászlója lobog. Eleinte az iraki katonák ellenálltak, az összecsapások többük halálával végződött, az ellenállás azonban idővel egyre gyengült és több száz iraki adta meg magát. A kikötő elfoglalásával biztonságban behajózhatnak a csapatszállító hajók iraki területre, és a katonák támogatását már nem csak légi úton lehet biztosítani.


Amerikai tengerészgyalogos egy vállról indítható Javelin tankelhárító rakéta kilövése közben, nem messze Umm Qasr-tól
Ennek ellenére pénteknek megvoltak az első szövetséges áldozatai is, egy amerikai CH-46-os helikopter zuhant le Kuvait északi részén, az iraki határtól 15 kilométerre. A fedélzeten lévő 12 ember, a 4 fős amerikai légi személyzet és a 8 fős brit katonai csapat meghalt. A brit védelmi miniszter Geoff Hoon bejelentése szerint Irak más részein több mint 30 olajkút áll lángokban.

Az olajkutak felgyújtásának következményei sokkal veszélyesebbek lehetnek, mint amit a visszavonuló iraki hadsereg a kuvaiti kutak felgyújtásával idézett elő 1991-ben. Akkor közel 700 kút állt lángokban, eloltásuk 9 hónapot vett igénybe, De Irakban ennél jóval több olajkút fekszik, a déli Rumaila olajmezőn közel 1000, míg az északi Kirkurk olajmezőn közel 500. Megközelítésük nem könnyű feladat, különösen az északi területre igaz ez, ami a déli résszel szemben elég dimbes-dombos, rengeteg vízre és egy leszállópályára is szükség lenne. Ezen felül az iraki kutak nyomása jóval nagyobb, mint a kuvaitiaké, különösen a Bászra övezetben, nyilatkozott Paul Rogers, brit szakértő. "Ezeket sokkal nehezebb eloltani."


Brit katona Észak-Ramala mellett - számos dél-iraki kút már ég
A hosszasan égő tüzeknek komoly környezeti hatásai lesznek. Kuvaitban 1991-ben több mint ezren haltak meg a légszennyezés közvetlen következményeitől, szennyeződik a talajvíz is, ami Kuvait édesvízellátásának 40 százalékát teszi ki. Az Öböl környezetszennyezésből eredő megtisztítása nagyjából 40 milliárd dollárt emésztene fel. Jelentések szerint Irak 24 vagon pentolit robbanóanyaggal rendelkezik, ami elegendő az olajkutak felrobbantásához. Tudni kell a környezeti katasztrófa nagyságának felbecsléséhez, hogy Irak rendelkezik a világ második legnagyobb olajkészletével.

A háború sok áldozattal, vagy kevéssel, de biztos, hogy rövid lesz. Annál nagyobb falat az utána következő rendezés. Amerikai tervek szerint a kezdeti katonai kormányzást parlamenti választások fogják követni, de a politikai struktúra fejletlensége és széttagoltsága, az országot alkotó három népcsoport közötti kultúrális szakadék, és a legitim vezető hiánya - Szaddam minden lehetséges riválisát kivégezte - nem sok bizakodásra ad okot. Ugyan már most is számtalan ellenzéki csoport működik mind Irakban, mind külföldön, de valós támogatottságuk ismeretlen. A koncokon marakodás már most megkezdődőtt, a nagyobb olajcégek mind igyekeznek bebiztosítani magukat saját kormányuknál és iraki ellenzéki vezetőknél, az oroszok és a franciák pedig a többmilliárdos államadósság törlesztése miatt aggódnak. Egy biztos: nem az iraki nép számára áll a zászló.