Balázs Richárd
Hogyan cseréljük rossz emlékeinket jókra?
![](https://media.sg.hu/kep/2014_08/amyhippo_640x282.jpg)
Az emlékeink igen ingoványos területet jelenthetnek. Egy rossz tapasztalat képes egy egykor kedvelt kávézót, vagy üdülőhelyet az örökre elkerülendő helyek listájára taszítani. Egerekkel végzett kísérletekből sikerült megtudni, hogyan fordíthatók vissza ezek a társítások.
Amikor egy helyről létrejön egy emlék, a hely részletei és a hozzá kötődő érzelmek két különböző agyterületen kódolódnak. Az emlék maga a hippokampuszban jön létre, míg a pozitív vagy negatív társítások az amigdalában tárolódnak. 2012-ben Susumo Tonegawa, az amerikai MIT tudósa egereken végzett kísérletet, melyben sikerült beindítani egy adott helyszínhez kapcsolódó emlék félelem részét, miközben a rágcsálók egy teljesen másik helyen voltak. Ehhez az optogenetika elnevezésű technikát használta kollégáival. A kísérletben genetikailag módosított egerekkel dolgoznak, az egerek agya egy fényérzékeny proteint termelt az adott hely emlékének kialakulásakor, melynek köszönhetően a kutatók egy koponyába ültetett optikai szálon keresztül elküldött fényimpulzussal fel tudták idézni az egerekben a kívánt helyszínt.
Az egerek áramütéseket kaptak miközben a hely emléke kialakult bennük, így a helyet a fájdalommal társították. Ezt követően egy új helyre költöztették őket, majd fényimpulzusokkal serkentették reakcióra az agyukat, aktiválva az eredeti emlékhez kapcsolódó neuronokat. Az egerek megdermedtek, rettegtek, bizonyítva, hogy a helyszínhez kötődő érzelmek kiválthatók az emlék újraaktiválásával. Tonegawa csapata ezt követően azt szerette volna kideríteni, vajon a rossz emlékek kicserélhetők-e jókra, illetve a jók rosszakra.
A hippokampuszukban fényérzékeny proteinnel rendelkező hímeket két csoportra osztották és két különböző élményt nyújtottak számukra egyazon helyen. Az egyik csoport nőstény egerekkel találkozott, ami pozitív reakciót gerjesztett, míg a másik csoport kis áramütéseket kapott. Tonegawa munkatársai ezután a fényimpulzus alkalmazásával újraaktiválták az emléket, miközben egy új helyen ellentétes élményekkel szembesítették őket. Azok, akik a nőstényekkel találkoztak áramütést kaptak, a sokkolt csapat pedig szemezhetett az ellentétes nem képviselőivel. Ezután visszavitték őket az eredeti helyre, ahol a korábban áramütéssel sújtott egyedeken kevésbé jelentkeztek a félelem jelei, helyette elkezdtek szaglászni abban a reményben, hogy találkoznak a nőstényekkel, a társítás tehát megváltozott anélkül, hogy ott lettek volna.
Egy másik kísérletben Tonegawa csapata bebizonyította, hogy ezek az érzelmi változások összhangban vannak a hippokampusz és az amigdala közötti kapcsolódás változásaival. Amikor kialakult az új társítás, az emlék helyének stimulálása a hippokampuszban a neuronok egy másik csoportját aktiválta az amigdalában a korábbiakhoz képest. A tanulmány igazolja a depresszióval küzdőknél jelenleg alkalmazott pszichoterápia létjogosultságát. "A pszichiáterek megpróbálják felidézni a beteg jó emlékeit. Ez csökkenti a rossz emlékek vagy az elszenvedett stressz hatását" - mondta Tonegawa, aki szerint az emlékek érzelmi töltetének manipulálása új utat nyithat a mentális egészség terén.
Jonathan Lee, a brit Birmingham Egyetem idegtudósa óvatosabban közelíti meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy az optogenetika egy rendkívül invazív technika, amit nem alkalmaznak embereken. A kísérletben megváltoztatott emlékek ezen felül a környezettől függő emlékek voltak, ami nem sokat ér egy adott fóbia esetében. Lee szerint fontosabb lenne kideríteni, hogyan lehet viselkedési módszerek alkalmazásával a leghatékonyabban reaktiválni a boldogabb emlékeket.
Amikor egy helyről létrejön egy emlék, a hely részletei és a hozzá kötődő érzelmek két különböző agyterületen kódolódnak. Az emlék maga a hippokampuszban jön létre, míg a pozitív vagy negatív társítások az amigdalában tárolódnak. 2012-ben Susumo Tonegawa, az amerikai MIT tudósa egereken végzett kísérletet, melyben sikerült beindítani egy adott helyszínhez kapcsolódó emlék félelem részét, miközben a rágcsálók egy teljesen másik helyen voltak. Ehhez az optogenetika elnevezésű technikát használta kollégáival. A kísérletben genetikailag módosított egerekkel dolgoznak, az egerek agya egy fényérzékeny proteint termelt az adott hely emlékének kialakulásakor, melynek köszönhetően a kutatók egy koponyába ültetett optikai szálon keresztül elküldött fényimpulzussal fel tudták idézni az egerekben a kívánt helyszínt.
Az egerek áramütéseket kaptak miközben a hely emléke kialakult bennük, így a helyet a fájdalommal társították. Ezt követően egy új helyre költöztették őket, majd fényimpulzusokkal serkentették reakcióra az agyukat, aktiválva az eredeti emlékhez kapcsolódó neuronokat. Az egerek megdermedtek, rettegtek, bizonyítva, hogy a helyszínhez kötődő érzelmek kiválthatók az emlék újraaktiválásával. Tonegawa csapata ezt követően azt szerette volna kideríteni, vajon a rossz emlékek kicserélhetők-e jókra, illetve a jók rosszakra.
A hippokampuszukban fényérzékeny proteinnel rendelkező hímeket két csoportra osztották és két különböző élményt nyújtottak számukra egyazon helyen. Az egyik csoport nőstény egerekkel találkozott, ami pozitív reakciót gerjesztett, míg a másik csoport kis áramütéseket kapott. Tonegawa munkatársai ezután a fényimpulzus alkalmazásával újraaktiválták az emléket, miközben egy új helyen ellentétes élményekkel szembesítették őket. Azok, akik a nőstényekkel találkoztak áramütést kaptak, a sokkolt csapat pedig szemezhetett az ellentétes nem képviselőivel. Ezután visszavitték őket az eredeti helyre, ahol a korábban áramütéssel sújtott egyedeken kevésbé jelentkeztek a félelem jelei, helyette elkezdtek szaglászni abban a reményben, hogy találkoznak a nőstényekkel, a társítás tehát megváltozott anélkül, hogy ott lettek volna.
Egy másik kísérletben Tonegawa csapata bebizonyította, hogy ezek az érzelmi változások összhangban vannak a hippokampusz és az amigdala közötti kapcsolódás változásaival. Amikor kialakult az új társítás, az emlék helyének stimulálása a hippokampuszban a neuronok egy másik csoportját aktiválta az amigdalában a korábbiakhoz képest. A tanulmány igazolja a depresszióval küzdőknél jelenleg alkalmazott pszichoterápia létjogosultságát. "A pszichiáterek megpróbálják felidézni a beteg jó emlékeit. Ez csökkenti a rossz emlékek vagy az elszenvedett stressz hatását" - mondta Tonegawa, aki szerint az emlékek érzelmi töltetének manipulálása új utat nyithat a mentális egészség terén.
Jonathan Lee, a brit Birmingham Egyetem idegtudósa óvatosabban közelíti meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy az optogenetika egy rendkívül invazív technika, amit nem alkalmaznak embereken. A kísérletben megváltoztatott emlékek ezen felül a környezettől függő emlékek voltak, ami nem sokat ér egy adott fóbia esetében. Lee szerint fontosabb lenne kideríteni, hogyan lehet viselkedési módszerek alkalmazásával a leghatékonyabban reaktiválni a boldogabb emlékeket.