A processzorgyártó AMD mindent egy lapra tett az új Hammer architektúrára épülõ processzorok kiadásával. Sikerülhet-e azonban a társaságnak egy olyan stratégiát érvényesítenie a piacon, amely teljesen elletmond a chipóriás elképzeléseinek?

Amikor az Advanced Micro Devices (AMD) mérnökei az Athlon processzorok piaci bevezetését követõen, a '90-es évek végén a következõ generációs megoldások kifejlesztésén kezdtek gondolkodni, az Intel laboratóriumaiban már javában folytak az IA-64 architektúrára épülõ Itanium processzorok fejlesztési munkálatai.

Az AMD erõforrásai feltételezhetõen nem tették lehetõvé két teljesen különbözõ mikroprocesszor vonal hatékony kifejlesztését, így a társaság nem követhette a chipóriás Intel stratégiáját, amelyben a fogyasztói, illetve vállalati szegmenseken felmerülõ igények kielégítéséért az IA-32 architektúrára épülõ Pentium 4 és Xeon processzorok felelõsek, a nagyteljesítményû munkaállomások és szerverek piacát pedig az IA-64 elnevezésû, 64 bites Itanium platform hivatott képviselni.


Az AMD vezetõi azonban mindenképpen célba kívánták venni az asztali PC-k szegmensénél sokkalta jobban jövedelmezõ, nagyteljesítményû vállalati rendszerek piacát, amely felvetette egy 64 bites platform, illetve processzor megalkotásának szükségét. A társaság helyzetének, és terveinek figyelembevételével gyakorlatilag egy lehetõség maradt: Egy olyan processzor kifejlesztése, amely egyaránt kielégíti a fogyasztói, és vállalati piac igényeit, beleértve az Intel Xeon, illetve részben az Itanium processzorok célszegmensét is, a nagyteljesítményû munkaállomásokat, és szervereket.

A 32 és 64 bites alkalmazásokat egyaránt futtató "öszvér" megoldások amellett, hogy gyakorlatilag az egyetlen járható utat képezték az AMD esetében, számos komoly elõnyt is ígértek az Intel kétirányú stratégiájával szemben. Az IA-32 architektúrára épülõ szoftverek natív futtatásának lehetõsége megkönnyíti a 64 bites megoldásokra való átállás fokozatos, zökkenõmentes lebonyolítását, mivel az új, 64 bites rendszereken probléma nélkül futtatható az összes korábbi szoftver. A 64/32 bites rendszerek emellett az otthoni felhasználók számára is lehetõvé teszik a 64 bites megoldások elõnyeinek kihasználását, illetve az új megoldások akár a notebookokba is bekerülhetnek.

Az Intel ezzel szemben egy meglehetõsen drága, azonnali és teljes átállást igénylõ, mindennemû kompatibilitást mellõzõ, a szoftverek szinte teljes újraírását igénylõ, és az elsõ generációs Itanium rendszerek esetében nem túlzottan meggyõzõ teljesítményt nyújtó megoldással állt elõ.

Az AMD számára adódott a lehetõség, hogy kitörjön az Intel árnyékából, és megalapozza a 64 bites rendszerek jövõjét a fogyasztói szegmensben, valamint egyúttal arra a vállalati szegmensre is betörjön, amely ezidáig nem hozott túl sok sikert a társaságnak. Mindezt ráadásul egy, a részletektõl eltekintve egységes, visszafelé kiváló kompatibilitást mutató megoldással valósítja meg a társaság.

Van azonban az AMD stratégiájának egy árnyoldala is. Könnyen elképzelhetõ ugyanis, hogy a szoftvercégek - különösen egy esetleges, lassú piaci térhódítás esetén - nem fogják támogatni az AMD kibõvített, 64 bites utasításkészletét, és továbbra is csak az IA-32 architektúrához fogják készíteni szoftvereiket, amelyek így módosítás nélkül futnának mind az AMD Athlon, Athlon 64, és Opteron, valamint az Intel Pentium 4, és Xeon processzorokon. A különbözõ (x86 és x86-64) változatok kiadása ráadásul pluszköltséget jelent a szoftvercégek számára, és bizonyos esetekben a fejlesztési idõket is meghosszabbíthatja. Elég csak abba belegondolni, hogy az AMD a közelmúltban a 3DNow! utasításkészlet bõvítéssel sem aratott sikert. Bár a megoldás igen kényelmes alkalmazást, és jelentõs teljesítménynövekedést ígért, a szoftverek döntõ többsége nem használja ki a technológiát.

A hardver oldalt vizsgálva az Intel IA-64 architektúrája az alapoktól való felépítésnek köszönhetõen mentes számos olyan problémától és korlátozástól, amelyet az x86-64 kompatibilitási okokból megörökölt elõdjétõl.

Amennyiben viszont a szoftvercégek valamely okból lemondanak az x86-64 alkalmazások kiadásáról, az AMD kellemetlen helyzetbe kerülhet, mivel erõfeszítései gyakorlatilag eredménytelenné, feleslegessé válnak, és az egész Hammer koncepció életképtelenné válhat. A társaságnak a nyilvánvaló lehetõségek mellett tehát komoly veszélyekkel is szembe kell néznie. Történelmi áttekintés

Az x86-64 koncepcióról, a tisztán 32 bites processzorok gyártásának leállításáról, és a 64 bites megoldásokra való áttérésrõl, az IA-32 architektúra kibõvítésérõl elõször Fred Weber, az AMD technikai igazgatója beszélt nyilvánosan, még az 1999 októberében megrendezett Mikroprocesszor Fórumon. Weber akkor még 2001-es megjelenésrõl beszélt, és bár a társaság több alkalommal is módosította ezt az idõpontot, az AMD64 koncepció elsõ megtestesítõi, az Opteron (SledgeHammer) processzorok végül is a közelmúltban megjelentek.

A processzorgyártó 2000 augusztusában részletes útmutatót adott ki a szoftverfejlesztõknek az x86-64 utasításkészletrõl, majd a 2001-es Mikroprocesszor Fórumon Weber részletesen kifejtette a Hammer platform részleteit. A Hammer processzorokhoz kifejlesztett AMD 8000 alaplapi chipkészlet sorozat bejelentésére 2002 elején került sor, amelyet néhány hónappal késõbb az elsõ ClawHammer processzorokra épülõ számítógép prototípusok bemutatása követett. Az egyprocesszoros, ClawHammer alapú prototípusok 64 bites SuSE Linux, illetve 32 bites Windows XP operációs rendszereket futtattak, és bár viszonylag kis teljesítménnyel, de problémamentesen mûködtek.


Az Opteron belseje; a nagyméretű memória több mint felét elfoglalja
2002 áprilisában az AMD bejelentette, hogy a SledgeHammer kódnév alatt kifejlesztett, nagyteljesítményû munkaállomásokba és szerverekbe szánt processzorok az Opteron nevet kapták. Ezzel nagyjából egyidõben a szoftveróriás Microsoft bejelentette, hogy külön Windows változat fog készülni az AMD 64 bites processzoraihoz, a megjelenési idõpontot azonban azóta is homály fedi. Ez a döntés tekintve, hogy az AMD64 koncepció sikere a szoftverfejlesztõk támogatásán múlhat, óriási jelentõséggel bírt a processzorgyártó számára.

Az AMD 2002 nyarán részletezte a Hammer processzorokra épülõ asztali gépek, kétutas költséghatékony-, valamint 4 utas, nagyobb teljesítményû szerverek architektúráját. A gyártó a 2002-es Comdexen jelentette be, hogy a ClawHammer processzorok hivatalosan az Athlon 64 nevet kapták. Ekkor dõlt el az is, hogy az Opteron chipek többszöri halasztást követõen 2003 áprilisában, az Athlon 64 változatok pedig 2003 szeptemberében debütálnak.


Hector Ruiz, az AMD elnöke és ügyvezető igazgatója egy Opteron processzorral
"A társaság eddigi legfontosabb termékkiadása"

Hector Ruiz, az AMD vezérigazgatója úgy véli, az Opteron processzorok kiadása az eddigi legfontosabb termékbejelentés volt a társaság történelmében, és ezt aligha lehetne vitatni. Az Advanced Micro Devices az elmúlt években jelentõs veszteségeket könyvelhetett el, elsõsorban a PC piac visszaesése, illetve - az utóbbi idõben - a 7. generációs Athlon processzorok fokozatos "kiöregedése" miatt.

A társaság jövõje egyértelmûen az új, 64 bites processzorok sikerétõl függ, bár a bevételeket egy ideig többnyire még a 7. generációs Athlon XP és Athlon MP chipek termelik majd a gyártónak. Az AMD reményei szerint az Opteron processzorok lesznek a társaság elsõ chipjei, amelyek végre meghódítják a vállalati szegmenst, és bejutnak a nagyvállalati szerverekbe. A vállalati piacra való bejutás rendkívül fontos lenne az AMD számára, mivel a munkaállomásokba, illetve szerverekbe szánt processzorokon jóval nagyobb nyereség szerezhetõ, mint a fogyasztói megoldásokon. A vállalati piacon értékesített processzorokkal a társaság olyan többletbevételt szerezhetne, amely a jelenlegi, meglehetõsen nehéz gazdasági körülmények között is stabil pénzügyi hátteret teremthetne a gyártó számára.

Az Opteron megjelenését követõ elsõ teljesítménytesztek eredménye nagyjából megfelel a szakértõk várakozásainak, és alapot biztosít az AMD számára a társaság terveinek sikeres megvalósításához. A siker kulcsa

Az AMD számára a siker kulcsa a szoftverfejlesztõk támogatásának megnyerésében rejlik. Megfelelõ szoftveres támogatás híján ugyanis az AMD64 architektúra minden bizonnyal bukásra lenne ítélve technikai jellemzõitõl függetlenül.

Az Opteron és Athlon 64 chipeket a szoftverek oldaláról megközelítve az egyik legfontosabbnak a Microsoft támogatása tûnik, mivel egy AMD64-alapú Windows változat megalapoza a 64 bites alkalmazásokra való fokozatos, zökkenõmentes, és könnyed átállást mind a felhasználók, mind a szoftverfejlesztõk szemszögébõl. Az AMD processzorokhoz készülõ 64 bites Windows változat egyaránt lehetõvé teszi a 32 bites x86, illetve 64 bites x86-64 szoftverek problémamentes futtatását jelentõsebb teljesítményveszteség nélkül, a szoftverfejleszõk ráadásul akár modulonként, fokozatosan is áttérhetnek a 64 bites x86-64 utasításkészletre.

"A natív 64 bites Windows az AMD processzorokon egy olyan, nagyteljesítményû 32 bites alkalmazásplatformot testesít meg, amely egyúttal egyenes utat nyit a 64 bites számítástechnika elõnyeinek kihasználása felé" - mondta Dirk Meyer, az AMD számítástechnikai termékekkel foglalkozó részlegének elnökhelyettese.

A szoftveróriás Microsoft hozzávetõleg egy éve, 2002 áprilisában jelentette be, hogy támogatja az AMD64 platformot, és a jövõben ki fog adni egy külön Windows változatot a 64 bites AMD rendszerekhez. A végleges változat kiadási idejérõl a társaság nem beszélt, de 2002 negyedik negyedében megjelent egy fejlesztési verzió, amely többek között számos alkalmazásfejlesztõ eszközt is tartalmaz, és lehetõvé tette a szoftveróriás partnerei számára az x86-64 alkalmazások kifejlesztésének megkezdését.

Egy hónappal ezelõtt, április 9-én a Microsoft képviselõje arról is beszámolt, hogy a Windows XP és Windows Server 2003 operációs rendszerek AMD64-alapú változatainak bétaverziója a nyáron jelenik meg. Az új operációs rendszerek natív támogatást fognak biztosítani az AMD szerverekbe, munkaállomásokba, és asztali rendszerekbe szánt 64 bites processzoraihoz.

Ami a teljes szoftverskálát illeti, az Opteron processzorok közelmúltbeli kiadásakor mintegy 100 x86-64 alkalmazás volt elérhetõ az új rendszerekhez, és számos további szoftver fejlesztése kezdõdött meg. Viszonyítási alapként a HP szerint jelenleg mintegy 300 olyan alkalmazás létezik, amelynek elkészült, vagy jelenleg fejlesztés alatt áll az Itanium 2 átirata.

Az AMD64 platformhoz jelenleg a SuSE Linux Enterprise Server 8, Mandrake Linux Corporate Server 2.1, és több United Linux változat érhetõ el 64 bites támogatással. A Red Hat Advanced Server 3.0 x86-64 változata a közeljövõben jelenik meg a piacon. Az AMD szerint emellett minden 32 bites Windows változat, illetve az összes 32 bites x86 Linux operációs rendszer tökéletesen mûködõképes az Opteron és Athlon 64 processzorokkal.

A társaság 64 bites processzorainak sikeres szerepléséhez azonban még rengeteg szoftverfejlesztõ támogatását kell elnyernie a cégnek. Az AMD ezért teljes erõbedobással népszerûsíti az új AMD64 platformot, és várhatóan a közeljövõben is ez lesz a társaság egyik legfontosabb feladata.

Bár az elsõ Hammer processzorok és rendszerek még csak az elmúlt hetekben jelentek meg, az AMD az elkövetkezõ években pedig több új processzorgenerációt is kiadhat, egyes elemzõk úgy vélik, a társaság számára elengedhetetlen fontosságú, hogy még az idei évben komoly támogatást nyerjen az AMD64 platformnak, és jelentõs sikereket érjen el az új rendszerek piaci bevezetése, elterjesztése terén is. Amennyiben ugyanis az új megoldások nem hozzák a várt eredményeket, a társaság elveszítheti a támogatók bizalmát, amelyet késõbb csak rendkívül nehézkesen szerezhetne vissza. Az Intel viszonya az AMD64-hez

A chipóriás Intel a jóval kockázatosabb, és költségesebb utat választotta a 64 bites piacon az IA-64 architektúra, az EPIC utasításkészlet, valamint az Itanium processzorok kiadásával. Nyilvánvaló azonban, hogy a társaság az AMD-vel szemben a távolabbi jövõben gondolkodott az új platform kifejlesztésekor, és úgy vélte, hogy az asztali és mobil rendszerek területén a jelenlegi évtizedben még nem lesz szükség a 64 bites megoldások bevezetésére. Szintén említésre méltó tény, hogy az AMD nem az Itanium rendszerek ellenfelének szánja az Opteron megoldásokat, hanem elsõsorban a Xeon rendszereknek kíván konkurenciát állítani.

Mint az Intel a közelmúltban bejelentette, a társaság az idei év második felében kiadja azt az IA-32 Execution Layer elnevezésû szoftvert, amely lehetõvé fogja tenni a 32 bites x86 alkalmazások elfogadható sebességû futtatását az Itanium 2 rendszereken. Az IA-32 Execution Layer az operációs rendszerek magjába épül be, és a chipóriás elõzetes teszteredményei szerint hozzávetõleg egy 1,5 GHz-es Xeon MP processzorral egyezõ 32 bites teljesítmény elérését teszi lehetõvé a jelenlegi Itanium 2 megoldásokon. Ez a társaság szerint 10 - 100 százalékos teljesítménynövekedést jelent ahhoz a sebességhez képest, amellyel az Itanium 2 chipek jelenleg futtatják a 32 bites alkalmazásokat.

Az Itanium processzorok kifejlesztésekor a szakértõk nem fektettek jelentõs hangsúlyt a processzor 32 bites képességeire, mivel az x86-os alkalmazások támogatása tovább bonyolította volna az így is éppen elég összetett, és drága chipet. Az Opteron legnagyobb elõnye azonban éppen a 32 bites x86 alkalmazásokkal való kompatibilitás, így a társaságnak lépnie kellett; legalábbis ezt állítják egyes szakértõk, a chipóriás egyik szóvivõje azonban hangsúlyozta, hogy a megoldás bejelentésének nincs köze az Opteron kiadásához. A szóvivõ szerint az IA-32 Execution Layert több, mint másfél éve teszteli a társaság, és a megoldásról már a februári Intel Developer Forum (IDF) konferencián is szó volt. A sajtó akkor nem szentelt számottevõ figyelmet az új szoftvernek.


Említésre méltó ugyanakkor, hogy az IBM Corp. éppen a 32 bites x86 alkalmazásokkal való kompatibilitás miatt döntött az Opteron alapú szerverek kiadása mellett. "Az AMD Opteron technológiájának legnagyobb elõnye, hogy megvédi a jelenlegi, 32 bites szoftverekre fordított befektetéseket, miközben zökkenõmentes utat kínál a 64 bites világ felé" - mondta Bill Zeitler, az IBM Systems alelnöke.

Felmerülhet a kérdés, hogy az Intel új IA-32 Execution Layer szoftvere egy szükségmegoldás, amelyet a társaság a rivális AMD Opteron processzorait övezõ érdeklõdés láttán fejlesztett ki, vagy a chipóriás már jóval korábban tervbe vette a szoftver kifejlesztését, hogy ezáltal eltörölje az Opteron processzorok azon elõnyét, amelyre az AMD leginkább támaszkodik.

Mindezt egyelõre nehéz lenne megmondani, ahogyan azt is, hogy az AMD 64 bites megoldásai mennyire lesznek sikeresek a piacon. A szoftver- és hardverfejlesztõk viszonylagosan kedvezõ fogadtatása, az alapul szolgáló koncepció kétségtelen elõnyei, a megoldások iránti igen élénk általános érdeklõdés, illetve a közelmúltban megjelent Opteron processzorok ára, valamint teljesítménye arra engednek következtetni, hogy az Advanced Micro Devices-nak ezúttal igen jó esélyei vannak a komoly sikerre.

Az AMD Opteronnal kapcsolatos esélyeit a gyengélkedõ gazdasági körülmények is segíthetik. A gazdasági visszaesés, a recesszió ugyanis a legtöbb társaságot IT költségvetésének leszûkítésére ösztönözte. Ilyen körülmények között pedig az egyébként igen konzervatív informatikai vezetõk feltételezhetõen könnyebben fordulnak az Intel megoldásainál olcsóbb alternatívát kínáló Opteron rendszerek felé.