SG.hu
A Starlink alacsonyabb pályára költözteti műholdjait
A Starlink 2026-ban átfogó átalakításba kezd műholdrendszerében, amelynek központi eleme az, hogy a jelenleg nagyjából 550 kilométeres magasságban keringő műholdjait egységesen alacsonyabb, körülbelül 480 kilométeres pályára süllyeszti. A SpaceX Starlink mérnöki részlegének alelnöke, Michael Nicolls szerint a lépés elsődleges célja az űrbiztonság növelése, mert a Föld körüli pályák minden eddiginél zsúfoltabbá válnak.
A döntés hátterében részben egy decemberben történt incidens áll. A Starlink akkor közölte, hogy egyik műholdjuk rendellenességet szenvedett el az űrben, ami egy kisebb mennyiségű törmelék keletkezéséhez vezetett, és megszakadt a kapcsolat az eszközzel. Az érintett műhold mintegy 418 kilométeres magasságban keringett, és rövid időn belül négy kilométert veszített pályamagasságából, ami arra utalt, hogy valamilyen belső meghibásodás, akár egy fedélzeti robbanás történhetett. Az eset ritka volt, hiszen a Starlinkhez hasonló méretű konstellációknál a kinetikus balesetek továbbra is kivételnek számítanak, ugyanakkor jól rávilágítottak az alacsony Föld körüli pályák növekvő kockázataira.
A Starlink jelenleg közel tízezer aktív műholddal rendelkezik, amelyek szélessávú internetet sugároznak lakossági, kormányzati és vállalati felhasználók számára világszerte. Ezzel a SpaceX a világ legnagyobb műholdüzemeltetőjévé vált, messze megelőzve a hagyományos távközlési és űripari szereplőket. A hálózat gyors bővülése ugyanakkor hozzájárul ahhoz a globális trendhez, amelynek során az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a Föld körül keringő űreszközök száma. Államok és magánvállalatok egyaránt versenyt futnak azért, hogy több tízezer műholdat állítsanak pályára internetes, kommunikációs és földmegfigyelési célokra.
Nicolls szerint az alacsonyabb pályára történő áthelyezés több szempontból is kedvező hatással van az űrbiztonságra. A Starlink pályáinak sűrítése révén csökken azoknak a régióknak a használata, ahol egyszerre sok különböző konstelláció és nagy mennyiségű űrszemét található. Az 500 kilométer alatti tartományban jelenleg jóval kevesebb a dokumentált törmelékdarab és a tervezett műholdrendszer, ami összességében mérsékli az ütközések valószínűségét. Emellett az alacsonyabb magasság előnye, hogy egy meghibásodott műhold gyorsabban belép a légkörbe, ahol elég, így hosszabb távon nem növeli az űrszemét mennyiségét.
A lépés illeszkedik abba a szélesebb iparági törekvésbe, amely az alacsony Föld körüli pályák fenntarthatóbb használatát célozza. A műholdak számának növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kap a forgalomirányítás, az automatikus ütközéselkerülés és az élettartam végén történő kontrollált pályaelhagyás kérdése. A Starlink esetében az alacsonyabb pálya nemcsak biztonsági, hanem működési előnyökkel is járhat, például kisebb késleltetést biztosíthat az internetkapcsolatokban.
A döntés hátterében részben egy decemberben történt incidens áll. A Starlink akkor közölte, hogy egyik műholdjuk rendellenességet szenvedett el az űrben, ami egy kisebb mennyiségű törmelék keletkezéséhez vezetett, és megszakadt a kapcsolat az eszközzel. Az érintett műhold mintegy 418 kilométeres magasságban keringett, és rövid időn belül négy kilométert veszített pályamagasságából, ami arra utalt, hogy valamilyen belső meghibásodás, akár egy fedélzeti robbanás történhetett. Az eset ritka volt, hiszen a Starlinkhez hasonló méretű konstellációknál a kinetikus balesetek továbbra is kivételnek számítanak, ugyanakkor jól rávilágítottak az alacsony Föld körüli pályák növekvő kockázataira.
A Starlink jelenleg közel tízezer aktív műholddal rendelkezik, amelyek szélessávú internetet sugároznak lakossági, kormányzati és vállalati felhasználók számára világszerte. Ezzel a SpaceX a világ legnagyobb műholdüzemeltetőjévé vált, messze megelőzve a hagyományos távközlési és űripari szereplőket. A hálózat gyors bővülése ugyanakkor hozzájárul ahhoz a globális trendhez, amelynek során az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a Föld körül keringő űreszközök száma. Államok és magánvállalatok egyaránt versenyt futnak azért, hogy több tízezer műholdat állítsanak pályára internetes, kommunikációs és földmegfigyelési célokra.
Nicolls szerint az alacsonyabb pályára történő áthelyezés több szempontból is kedvező hatással van az űrbiztonságra. A Starlink pályáinak sűrítése révén csökken azoknak a régióknak a használata, ahol egyszerre sok különböző konstelláció és nagy mennyiségű űrszemét található. Az 500 kilométer alatti tartományban jelenleg jóval kevesebb a dokumentált törmelékdarab és a tervezett műholdrendszer, ami összességében mérsékli az ütközések valószínűségét. Emellett az alacsonyabb magasság előnye, hogy egy meghibásodott műhold gyorsabban belép a légkörbe, ahol elég, így hosszabb távon nem növeli az űrszemét mennyiségét.
A lépés illeszkedik abba a szélesebb iparági törekvésbe, amely az alacsony Föld körüli pályák fenntarthatóbb használatát célozza. A műholdak számának növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kap a forgalomirányítás, az automatikus ütközéselkerülés és az élettartam végén történő kontrollált pályaelhagyás kérdése. A Starlink esetében az alacsonyabb pálya nemcsak biztonsági, hanem működési előnyökkel is járhat, például kisebb késleltetést biztosíthat az internetkapcsolatokban.