SG.hu
Ki nyer és ki veszít az MI-tartalmak áradatában?
Az MI által gyártott képek, zenék és videók elárasztják az internetet, miközben új lehetőségeket és új veszélyeket hoznak a kreatív iparágak számára.
Sam Altman szerint a mesterséges intelligencia "lenyűgöző csodákat" tesz lehetővé az éghajlatváltozás megállításától az űrkikötők alapításáig. Az OpenAI vezetője nem az egyetlen technológiai vezető, aki nagy reményeket fűz ehhez. Satya Nadella, a Microsoft vezetője szerint az MI „korunk meghatározó technológiája”. Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója szerint az MI lehetővé teszi „ma még elképzelhetetlen dolgok” felfedezését.
A csodatechnológia legújabb bravúrja azonban a rák gyógyítása helyett eddig csak szörföző cicákat, egymással birkózó nagymamákat és ketrecharcosként pózoló Albert Einsteint hozott létre. Mióta az OpenAI a múlt hónapban elindította Sora videokészítő alkalmazását, a közösségi média tele vank szürreális, MI által készített klipekkel, amelyeket szöveges parancsok alapján generáltak. A Meta egy Vibes nevű rivális alkalmazást indított, amely hasonló eredményeket produkál. Mivel a Sora továbbra is az Apple letöltési listájának élén áll, az internetre ömlenek a furcsa MI-videók, amelyeket pejoratív módon slopnak, azaz szemétnek neveznek.
A videó csak a legújabb divat a sorban. Az irodalmi szemét már az első csevegőrobotokkal megjelent: ha új könyvet keresünk az Amazonon, az eredmények között gyakran találunk MI által készített, hasonló című hamisítványokat. Ezt követte a képek slopja, amikor az emberek megosztották a pápa pufikabátban készült képeit, vagy a Studio Ghibli anime stílusába átalakított fotókat. A zenei slop elárasztotta a lejátszási listákat. Az elmúlt évben a Spotify 75 millió spam zeneszámot távolított el platformjáról, mondván, hogy az MI megkönnyítette a slop bejuttatását az ökoszisztémába.
Persze nem fair minden MI által készített tartalmat slopnak nevezni. Aligha van olyan ember, aki ne nevetett volna a Balenciaga pápán, vagy ne alakította volna át profilképét Ghibli stílusúra. De akárhogy is nevezzük, az MI által készített tartalmak minden médiaformátumban való gyors terjedése kérdéseket vet fel a kreatív iparágak jövőjével kapcsolatban. Ki nyer és ki veszít egy végtelen tartalommal teli világban, amelyet számtalan alkotó hoz létre?
A legnyilvánvalóbb nyertesek azok a korábban frusztrált művészek, akik megvalósíthatják ötleteiket. Ahogyan az Instagram 15 évvel ezelőtt a menő szűrőivel mindenkiből fotóst csinált, úgy az MI is bárkit íróvá, művésszé, zeneszerzővé vagy filmrendezővé tehet. A tartalomalkotás demokratizálódása nem csak kreatív kiadási lehetőséget ad az embereknek. Egy nagy kisebbségüknek megélhetést is biztosít. A YouTube tavaly becslések szerint 32 milliárd dollárt fizetett ki több mint 3 millió kisebb-nagyobb alkotónak. A Spotify több mint 10 milliárd dollárt fizetett jogdíjak formájában a jogtulajdonosoknak. Az MI turbóra kapcsolja a hétköznapi emberek azon képességét, hogy saját alkotásokat hozzanak létre, és végső soron pénzzé tegyék azokat.
Ez jó hír azoknak a platformoknak, amelyek megosztják ezeket a tartalmakat. A tartalmak azonban kockázattal is járnak: a Spotify arra figyelmeztet, hogy a rossz minőségű zeneszámok rontják a hallgatási élményt; az OpenAI elismeri, hogy mindenki számára ingyenes videók készítésének lehetővé tétele a vártnál költségesebbnek bizonyul. De az emberek látványos videók (valamint képek, hangok és szövegek) készítésében való segítése lehetőséget kínál arra, hogy megfordítsák azt a tendenciát, amelynek következtében a közösségi hálózatok felhasználói egyre ritkábban tesznek közzé bejegyzéseket. Ráadásul a platformok erősebb pozícióban vannak, ha a tartalmat sok alkotó készíti, nem pedig néhány hatalmas szereplő.
A zeneipart régóta egy maroknyi nagy lemezkiadó uralja, amelyek 2017-ben a Spotify streamjeinek 87%-át tették ki. Azóta, több tízmillió házi készítésű zeneszám feltöltése után, a nagy kiadók részesedése a hallgatottságból 71%-ra esett vissza. A slop növekvő figyelemfelkeltő ereje mindenhol csökkenti a mainstream jogtulajdonosok alkupozícióját.
Ezek után nem meglepő, hogy a jogtulajdonosok aggódnak a leginkább. A slop nem csak a közönségükért versenyez. Sok kreatív vállalat azt állítja, hogy megsérti a szerzői jogaikat. A Disney és az Universal beperelte a Midjourney nevű MI kép- és videógenerátort, míg a Sony, a Warner és az Universal Music két MI hanggenerátort perel. Az OpenAI először könnyedén kijelentette, hogy a jogtulajdonosok szabadon dönthetnek úgy, hogy nem vesznek részt a Sora programban; miután többek között a Motion Picture Association kifogást emelt, gyorsan módosítottak, és inkább egy opt-in rendszerre tértek át. Az MI-ipar általános megközelítése az volt, hogy inkább bocsánatot kértek, mint engedélyt. Ezt jól összefoglalja egy videó, amely a Során kering. Ebben Altman egy Pokémon-figurákkal teli mezőn áll, és nevetve mondja: „Remélem, a Nintendo nem perel be minket.”
A legismertebb alkotók számára azonban a slop két lehetőséget is kínál. Először is, alig vannak arra utaló jelek, hogy az internetre szabadított felhasználói tartalom áradat elvonná a figyelmet a legnagyobb sztárokról. Sőt, éppen ellenkezőleg. A végtelen tartalom tengerében a felhasználók algoritmusokra támaszkodnak, hogy azok a legjobb tartalmakra irányítsák őket - és sokan ugyanoda jutnak. 2017 óta megháromszorozódott azoknak a művészeknek a száma, akik évente több mint 1000 dollárt keresnek a Spotify jogdíjaiból; négyszeresére nőtt azok száma, akik 5 millió dollárt keresnek, és hétszeresére azoké, akik 10 millió dollárt keresnek. Hasonló minták figyelhetők meg a könyv- és filmiparban is, ahol a több tartalom ellenére a legnagyobb sikerek nagyobbak, mint valaha. A slop vesztesei azok a professzionális alkotók lesznek, akik nem elég sikeresek ahhoz, hogy a csúcsra kerüljenek, és most több millió riválisukkal kell megosztaniuk a maradékot.
Másodszor, a slop lehetőséget kínál arra, hogy felgyorsítsák azt, amit a kreatívok felfedezésnek neveznek. Altman az „interaktív rajongói fikció” potenciálját hirdeti, amelyben a felhasználók új kontextusban kelthetik életre kedvenc karaktereiket. A szerzői jogokkal védett művek licencelése a slop-osításhoz örömet okozhat a szuperrajongóknak, és új közönségnek mutathatja be a tartalmakat. Áprilisban, a Studio Ghibli-őrület csúcspontján, a „Ghibli” Google-keresések száma 50-szeresére nőtt.
Sok kreatív szakember még mindig nehezen viseli az internet korábbi korszakát, amikor a zeneipar a kalózkodás miatt a csőd szélére került, és a YouTube engedély nélkül sugárzott televíziós klipeket. Mások azonban éppen ellenkező tanulságot vontak le. A zene- és televíziós iparágban sokan nem voltak hajlandók elfogadni, hogy a streaming itt marad. Sok évbe és milliárdokba került, mire megállapodásokat kötöttek a platformokkal a tartalmuk pénzre váltásáról. Nem szabad ugyanazt a hibát elkövetniük az MI-vel kapcsolatban. Ahol a slop, ott a pénz is.
Sam Altman szerint a mesterséges intelligencia "lenyűgöző csodákat" tesz lehetővé az éghajlatváltozás megállításától az űrkikötők alapításáig. Az OpenAI vezetője nem az egyetlen technológiai vezető, aki nagy reményeket fűz ehhez. Satya Nadella, a Microsoft vezetője szerint az MI „korunk meghatározó technológiája”. Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója szerint az MI lehetővé teszi „ma még elképzelhetetlen dolgok” felfedezését.
A csodatechnológia legújabb bravúrja azonban a rák gyógyítása helyett eddig csak szörföző cicákat, egymással birkózó nagymamákat és ketrecharcosként pózoló Albert Einsteint hozott létre. Mióta az OpenAI a múlt hónapban elindította Sora videokészítő alkalmazását, a közösségi média tele vank szürreális, MI által készített klipekkel, amelyeket szöveges parancsok alapján generáltak. A Meta egy Vibes nevű rivális alkalmazást indított, amely hasonló eredményeket produkál. Mivel a Sora továbbra is az Apple letöltési listájának élén áll, az internetre ömlenek a furcsa MI-videók, amelyeket pejoratív módon slopnak, azaz szemétnek neveznek.
A videó csak a legújabb divat a sorban. Az irodalmi szemét már az első csevegőrobotokkal megjelent: ha új könyvet keresünk az Amazonon, az eredmények között gyakran találunk MI által készített, hasonló című hamisítványokat. Ezt követte a képek slopja, amikor az emberek megosztották a pápa pufikabátban készült képeit, vagy a Studio Ghibli anime stílusába átalakított fotókat. A zenei slop elárasztotta a lejátszási listákat. Az elmúlt évben a Spotify 75 millió spam zeneszámot távolított el platformjáról, mondván, hogy az MI megkönnyítette a slop bejuttatását az ökoszisztémába.
Persze nem fair minden MI által készített tartalmat slopnak nevezni. Aligha van olyan ember, aki ne nevetett volna a Balenciaga pápán, vagy ne alakította volna át profilképét Ghibli stílusúra. De akárhogy is nevezzük, az MI által készített tartalmak minden médiaformátumban való gyors terjedése kérdéseket vet fel a kreatív iparágak jövőjével kapcsolatban. Ki nyer és ki veszít egy végtelen tartalommal teli világban, amelyet számtalan alkotó hoz létre?
A legnyilvánvalóbb nyertesek azok a korábban frusztrált művészek, akik megvalósíthatják ötleteiket. Ahogyan az Instagram 15 évvel ezelőtt a menő szűrőivel mindenkiből fotóst csinált, úgy az MI is bárkit íróvá, művésszé, zeneszerzővé vagy filmrendezővé tehet. A tartalomalkotás demokratizálódása nem csak kreatív kiadási lehetőséget ad az embereknek. Egy nagy kisebbségüknek megélhetést is biztosít. A YouTube tavaly becslések szerint 32 milliárd dollárt fizetett ki több mint 3 millió kisebb-nagyobb alkotónak. A Spotify több mint 10 milliárd dollárt fizetett jogdíjak formájában a jogtulajdonosoknak. Az MI turbóra kapcsolja a hétköznapi emberek azon képességét, hogy saját alkotásokat hozzanak létre, és végső soron pénzzé tegyék azokat.
Ez jó hír azoknak a platformoknak, amelyek megosztják ezeket a tartalmakat. A tartalmak azonban kockázattal is járnak: a Spotify arra figyelmeztet, hogy a rossz minőségű zeneszámok rontják a hallgatási élményt; az OpenAI elismeri, hogy mindenki számára ingyenes videók készítésének lehetővé tétele a vártnál költségesebbnek bizonyul. De az emberek látványos videók (valamint képek, hangok és szövegek) készítésében való segítése lehetőséget kínál arra, hogy megfordítsák azt a tendenciát, amelynek következtében a közösségi hálózatok felhasználói egyre ritkábban tesznek közzé bejegyzéseket. Ráadásul a platformok erősebb pozícióban vannak, ha a tartalmat sok alkotó készíti, nem pedig néhány hatalmas szereplő.
A zeneipart régóta egy maroknyi nagy lemezkiadó uralja, amelyek 2017-ben a Spotify streamjeinek 87%-át tették ki. Azóta, több tízmillió házi készítésű zeneszám feltöltése után, a nagy kiadók részesedése a hallgatottságból 71%-ra esett vissza. A slop növekvő figyelemfelkeltő ereje mindenhol csökkenti a mainstream jogtulajdonosok alkupozícióját.
Ezek után nem meglepő, hogy a jogtulajdonosok aggódnak a leginkább. A slop nem csak a közönségükért versenyez. Sok kreatív vállalat azt állítja, hogy megsérti a szerzői jogaikat. A Disney és az Universal beperelte a Midjourney nevű MI kép- és videógenerátort, míg a Sony, a Warner és az Universal Music két MI hanggenerátort perel. Az OpenAI először könnyedén kijelentette, hogy a jogtulajdonosok szabadon dönthetnek úgy, hogy nem vesznek részt a Sora programban; miután többek között a Motion Picture Association kifogást emelt, gyorsan módosítottak, és inkább egy opt-in rendszerre tértek át. Az MI-ipar általános megközelítése az volt, hogy inkább bocsánatot kértek, mint engedélyt. Ezt jól összefoglalja egy videó, amely a Során kering. Ebben Altman egy Pokémon-figurákkal teli mezőn áll, és nevetve mondja: „Remélem, a Nintendo nem perel be minket.”
A legismertebb alkotók számára azonban a slop két lehetőséget is kínál. Először is, alig vannak arra utaló jelek, hogy az internetre szabadított felhasználói tartalom áradat elvonná a figyelmet a legnagyobb sztárokról. Sőt, éppen ellenkezőleg. A végtelen tartalom tengerében a felhasználók algoritmusokra támaszkodnak, hogy azok a legjobb tartalmakra irányítsák őket - és sokan ugyanoda jutnak. 2017 óta megháromszorozódott azoknak a művészeknek a száma, akik évente több mint 1000 dollárt keresnek a Spotify jogdíjaiból; négyszeresére nőtt azok száma, akik 5 millió dollárt keresnek, és hétszeresére azoké, akik 10 millió dollárt keresnek. Hasonló minták figyelhetők meg a könyv- és filmiparban is, ahol a több tartalom ellenére a legnagyobb sikerek nagyobbak, mint valaha. A slop vesztesei azok a professzionális alkotók lesznek, akik nem elég sikeresek ahhoz, hogy a csúcsra kerüljenek, és most több millió riválisukkal kell megosztaniuk a maradékot.
Másodszor, a slop lehetőséget kínál arra, hogy felgyorsítsák azt, amit a kreatívok felfedezésnek neveznek. Altman az „interaktív rajongói fikció” potenciálját hirdeti, amelyben a felhasználók új kontextusban kelthetik életre kedvenc karaktereiket. A szerzői jogokkal védett művek licencelése a slop-osításhoz örömet okozhat a szuperrajongóknak, és új közönségnek mutathatja be a tartalmakat. Áprilisban, a Studio Ghibli-őrület csúcspontján, a „Ghibli” Google-keresések száma 50-szeresére nőtt.
Sok kreatív szakember még mindig nehezen viseli az internet korábbi korszakát, amikor a zeneipar a kalózkodás miatt a csőd szélére került, és a YouTube engedély nélkül sugárzott televíziós klipeket. Mások azonban éppen ellenkező tanulságot vontak le. A zene- és televíziós iparágban sokan nem voltak hajlandók elfogadni, hogy a streaming itt marad. Sok évbe és milliárdokba került, mire megállapodásokat kötöttek a platformokkal a tartalmuk pénzre váltásáról. Nem szabad ugyanazt a hibát elkövetniük az MI-vel kapcsolatban. Ahol a slop, ott a pénz is.