Wokefehérke és az évezred tévedése
A vártnál is nagyobb csalódást okoz a Hófehérke filmváltozata, melyben szinte mindent megváltoztattak, ami miatt gyerekkorunk nagy kedvence volt a mese.
1937-ben került a mozikba a Hófehérke és a hét törpe, mely kirobbanó sikert aratott és megkerülhetetlen klasszikusa lett a mesék világának. Az évtizedek során többször próbálták meg feldolgozni és kicsit más köntösbe bújtatni a történetet. Ott volt például a Hófehér és a vadász, mely az aktuális világsztárok miatt képes volt nyereségre, de a kritikai és nézői visszajelzés maximum közepes lett. Azonban az a harag, ami a most mozikba került új Hófehérke filmet már a bemutató előtt övezte szinte példátlan Hollywoodban.
Nem is szeretnénk most átmenni a nyilatkozatokon és a többin, mert amennyiben ez nem lett volna, a végeredmény akkor is egészen gyalázatos. Már maga a Disney újkori módszere, ahogy egyébként folyamatosan rontja el a klasszikus meséket az élőszereplős (kivétel Oroszlánkirály, ami CGI) változataival, megkérdőjelezhető, de eddig a közönség annyi pénzt hagyott ott a kasszáknál, ami miatt legalább nullára kijöttek.
De térjünk vissza a Hófehérkéhez, melyben az a Rachel Zegler kapta a címszerepet, aki eddig a West Side Story-ban és Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladájában szerepelt és Hollywood nagy üdvöskéjeként van/volt számon tartva. Persze a történetben próbálták kicsit testre szabni a változást, így Hófehérke a nevét már nem a bőréről kapta, hanem a születésekor tapasztalt időről: esett a hó! Hatalmas újítás, le a kalappal!
De itt sajnos itt nem ér véget az őrület. Az már alapból nevetséges, hogy a Gal Gadot által megformált királynő féltékeny a szépségére, ami azért több mint nevetséges. Itt lehetett volna esetleg a fiatalságra váltani, de ez persze nem jutott eszébe az íróknak. A királyfi szintén nem létezik, helyette egy Temu-s Robin Hoodot kapunk, aki a gazdagoktól lop és adja oda a szegényeknek. A bandájával pedig természetesen majd segít főhősnőnknek, aki az ellenállás élére áll.
Itt kicsit meg is állnék, hogy a felsorolt színészeket értékeljük. Ez nagyon könnyű amúgy, mivel mindegyik, kivétel nélkül borzalmas. Gal Gadot látványosan szenved a szerepben és egyre jobban felmerül a kérdés, hogy egyébként ő ki szerint jó színésznő? Zegler szintén katasztrófa. A haja alapból röhejes, de a románc közte és a tolvajkirály között szimplán szekunder szégyenérzetet okozott. Semmi kémia, semmi izzás, semmi izgalom.
És akkor térjünk rá a látványvilágra, mely szintén kritikán aluli. Egyik pillanatban az erdő akár a Gonosz halottból is előléphetett volna, míg a másikban már minden csodálatosan színes. Ez nem lenne probléma, hiszen a mesében is a meneküléskor egész más arcát mutatja, mint amikor már a Törpék lakjából nézünk ki. És ha már szóba kerültek szerencsétlen kisemberek, akkor itt érdemes kiemelni, hogy itt mágikus lényekként vannak aposztrofálva és számítógéppel alkották meg őket.
Így elveszett a személyiségük és minden emberi mivoltuk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Kuka miért nem szólal meg a film során. Kitalálja valaki? Nos, elárulom: a társai (azaz a többi hat) zaklatták és így nem mer megszólalni, mert ez akkora törést okozott az életében. De persze a film végén, mint a Jay és Néma Bobban, kapunk tőle egy iszonyatosan kínos monológot.
Számtalan ponton lehetne még belekötni a filmbe, de nem érdemes. A Hófehérke az évezred nagy tévedése, a woke-gondolkodásmód teljes bukása és feltehetően ezt már a Disney producerei is megérzik majd. A film nagy bukásnak tűnik és megérdemelten lesz az. Ilyen szinten tönkre tenni egy klasszikust szinte már bűn. Inkább hagyják akkor békén ezeket a klasszikusokat és próbáljanak valami újat kitalálni. 1,5/10
1937-ben került a mozikba a Hófehérke és a hét törpe, mely kirobbanó sikert aratott és megkerülhetetlen klasszikusa lett a mesék világának. Az évtizedek során többször próbálták meg feldolgozni és kicsit más köntösbe bújtatni a történetet. Ott volt például a Hófehér és a vadász, mely az aktuális világsztárok miatt képes volt nyereségre, de a kritikai és nézői visszajelzés maximum közepes lett. Azonban az a harag, ami a most mozikba került új Hófehérke filmet már a bemutató előtt övezte szinte példátlan Hollywoodban.
Nem is szeretnénk most átmenni a nyilatkozatokon és a többin, mert amennyiben ez nem lett volna, a végeredmény akkor is egészen gyalázatos. Már maga a Disney újkori módszere, ahogy egyébként folyamatosan rontja el a klasszikus meséket az élőszereplős (kivétel Oroszlánkirály, ami CGI) változataival, megkérdőjelezhető, de eddig a közönség annyi pénzt hagyott ott a kasszáknál, ami miatt legalább nullára kijöttek.
De térjünk vissza a Hófehérkéhez, melyben az a Rachel Zegler kapta a címszerepet, aki eddig a West Side Story-ban és Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladájában szerepelt és Hollywood nagy üdvöskéjeként van/volt számon tartva. Persze a történetben próbálták kicsit testre szabni a változást, így Hófehérke a nevét már nem a bőréről kapta, hanem a születésekor tapasztalt időről: esett a hó! Hatalmas újítás, le a kalappal!
De itt sajnos itt nem ér véget az őrület. Az már alapból nevetséges, hogy a Gal Gadot által megformált királynő féltékeny a szépségére, ami azért több mint nevetséges. Itt lehetett volna esetleg a fiatalságra váltani, de ez persze nem jutott eszébe az íróknak. A királyfi szintén nem létezik, helyette egy Temu-s Robin Hoodot kapunk, aki a gazdagoktól lop és adja oda a szegényeknek. A bandájával pedig természetesen majd segít főhősnőnknek, aki az ellenállás élére áll.
Itt kicsit meg is állnék, hogy a felsorolt színészeket értékeljük. Ez nagyon könnyű amúgy, mivel mindegyik, kivétel nélkül borzalmas. Gal Gadot látványosan szenved a szerepben és egyre jobban felmerül a kérdés, hogy egyébként ő ki szerint jó színésznő? Zegler szintén katasztrófa. A haja alapból röhejes, de a románc közte és a tolvajkirály között szimplán szekunder szégyenérzetet okozott. Semmi kémia, semmi izzás, semmi izgalom.
És akkor térjünk rá a látványvilágra, mely szintén kritikán aluli. Egyik pillanatban az erdő akár a Gonosz halottból is előléphetett volna, míg a másikban már minden csodálatosan színes. Ez nem lenne probléma, hiszen a mesében is a meneküléskor egész más arcát mutatja, mint amikor már a Törpék lakjából nézünk ki. És ha már szóba kerültek szerencsétlen kisemberek, akkor itt érdemes kiemelni, hogy itt mágikus lényekként vannak aposztrofálva és számítógéppel alkották meg őket.
Így elveszett a személyiségük és minden emberi mivoltuk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Kuka miért nem szólal meg a film során. Kitalálja valaki? Nos, elárulom: a társai (azaz a többi hat) zaklatták és így nem mer megszólalni, mert ez akkora törést okozott az életében. De persze a film végén, mint a Jay és Néma Bobban, kapunk tőle egy iszonyatosan kínos monológot.
Számtalan ponton lehetne még belekötni a filmbe, de nem érdemes. A Hófehérke az évezred nagy tévedése, a woke-gondolkodásmód teljes bukása és feltehetően ezt már a Disney producerei is megérzik majd. A film nagy bukásnak tűnik és megérdemelten lesz az. Ilyen szinten tönkre tenni egy klasszikust szinte már bűn. Inkább hagyják akkor békén ezeket a klasszikusokat és próbáljanak valami újat kitalálni. 1,5/10
|
Hófehérke (Snow White) szinkronizált, amerikai-olasz-angol családi film, 109 perc, 2025 Korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető Rendező: Marc Webb Forgatókönyv: Greta Gerwig, Erin Cressida Wilson Operatőr: Mandy Walker Producer: Callum McDougall Rachel Zegler (Hófehérke) Gal Gadot (Gonosz mostoha) Andrew Burnap (Jonathan) Ansu Kabia (Vadász) Emilia Faucher (fiatal Hófehérke) |
