SG.hu

Trump megválasztásával brutális Kína elleni vámok várhatók

A laptopok, okostelefonok és játékkonzolok árai a választások után az egekbe szökhetnek. A legtöbb amerikai talán nem is tudja, hogy a népszerű technológiai termékeket nem sújtották vámok - egyelőre.

A technológiai cégek az amerikai elnökválasztás után rettegnek az újabb vámok fenyegető veszélyétől, amelyek korlátozhatják a Kínából érkező importot. A vámok tulajdonképpen az importra kivetett adók, amelyek célja a külföldi államokkal folytatott kereskedelem megzavarása. Bár Donald Trump korábbi elnök gyakran állította, hogy Kína fizeti a vámokat, valójában ezt az adót az amerikai vállalkozások és állampolgárok fizetik meg minden alkalommal, amikor Kínából akarnak árut vásárolni. A kereskedelmi akadályként alkalmazott vámok gazdasági terhet róhatnak az olyan országokra, mint Kína, de ez a teher valójában csak akkor érezhető, ha a vállalkozások és a fogyasztók elkerülik az áruk behozatalát. Ha a vállalatok nem tudnak költséghatékonyan vagy praktikus okokból beszállítót váltani - ahogy ez a technológiai iparban meghatározó globális gyártási központnak számító Kína esetében is történik -, akkor a csökkenő haszonkulcsok arra késztethetik az amerikai vállalatokat, hogy megemeljék a fogyasztóknak szánt árakat.

A választások után tehát sok technológiai vállalat aggódik amiatt, hogy végül nem lesz más választásuk, mint a vámok miatt növekvő költségeket a tömegpiaci termékek, köztük az okostelefonok, laptopok, táblagépek és játékkonzolok árának emelésével fedezni. Jelenleg több mint 300 milliárd dollár értékű vám terheli a Kínával folytatott kereskedelmet. A vámok célja állítólag a nemzetbiztonsági aggályok kezelése és a tisztességtelen kínai kereskedelmi gyakorlatok elleni védelem, amelyek károsítják az Egyesült Államok szellemi tulajdonát, a technológiaátadást és az innovációt, de szakértők arra figyelmeztetnek, hogy egyes vámok mögött csupán politikai nagyzolás áll.

A legtöbb ilyen expanzív vámot Trump eredetileg egy 2018-ban kezdődő végrehajtási intézkedéssorozat révén vezette be, ezeket azonban Joe Biden elnök kormánya tavaly májusban véglegesítette. Nemcsak a fogyasztói technológiai termékek közel 50 százalékára vonatkoztak, hanem azokra az alkatrészekre is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeket a termékeket az Egyesült Államokban állítsák elő, arra kényszerítve a technológiai vállalatokat, hogy vagy fizessenek azért, hogy továbbra is Kínával üzletelhessenek, vagy találjanak más módot arra, hogy alacsony árak mellett továbbra is fenntartsák ellátási láncukat.

Az Egyesült Államok által bevezetett összes vámtarifa ellenére azonban a legnépszerűbb fogyasztói technológiai termékekre jelenleg nem vonatkoznak vámok, annak ellenére, hogy az ország célja a technológiai lopás megakadályozása. Ez részben azért van így, mert a Consumer Technology Association (CTA) a nagy márkákhoz, például a Microsofthoz, a Nintendóhoz és a Sonyhoz csatlakozva sikeresen ellenezte Trump azon törekvéseit, hogy 2019-ben vámokat vessen ki az emberek kedvenc eszközeire. A nyomásgyakorló kampányuk bevált: a Trump-kormányzat bizonyos kivételeket határozott meg a népszerű technológiákat védő vámok alól, amelyek közül a legjelentősebb az okosórákat (pl. Fitbit és Apple Watch) érintette.

Az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének címzett nyílt levélben a technológiai ipar arra figyelmeztetett, hogy az ország legjobban fogyó technológiájának „megadóztatása” ártana az amerikaiaknak. Egy CTA-tanulmány például kimutatta, hogy a vámok kivetése esetén a játékkonzolok ára azonnal 25 százalékkal ugrana meg. Ez „sok család számára elérhetetlenné tenné egy új konzolt”, és együttesen „840 millió dollárral többe kerülne azoknak a fogyasztóknak, akik megengedhetnék maguknak” - vetítette előre a CTA. A CTA figyelmeztetett, hogy a fogyasztói technológiákra kivetett javasolt 15 százalékos vámok végső soron a fogyasztókat, a munkavállalókat, a kiskereskedőket és a gyártókat károsítanák, miközben „több ezer” munkahelyet kockáztatnának és megfojtanák az innovációt.

"Az eredmény 350 millió dolláros nettó veszteséget jelent az amerikai gazdaság számára minden egyes évben, amikor a vámok érvényben maradnak, és a terhet az amerikai fogyasztók viselik” - állapította meg a CTA tanulmánya. És ez a tanulmány csak a videojáték-ipart fenyegető veszélyt vázolta fel, és nem számolt a játékipari innovációkból profitáló más iparágakban, például az egészségügyben, a kiskereskedelemben és az oktatásban jelentkező tovagyűrűző hatásokkal.

Tekerjünk előre napjainkba, mert a fogyasztói eszközök vámja ismét napirendre került. A kampánykörúton Trump megfogadta, hogy folytatja a Kínával folytatott kereskedelmi háborút, és 60 százalékos vámmal fenyegetett minden onnan származó árut. Ez négyszer magasabb, mint azok a vámok, amelyek Trump legutóbbi hivatali ideje alatt pánikot keltettek a technológiai iparban. "A vámok kárt okoznak az egyéneknek” - mondta Ed Brzytwa, a CTA nemzetközi kereskedelemért felelős alelnöke. "Ezek regresszív adók, amelyek a szerény vagyonnal rendelkező embereknek nagyobb kárt okoznak, mint a gazdagoknak.”

A technológiai cégek évekig megóvták a fogyasztókat a növekvő költségek viselésétől, részben ezért sok ember talán nem is tudta, hogy a választás potenciálisan meghatározhatja, hogy a népszerű fogyasztói technológiák árai mennyivel vagy mennyire fognak emelkedni a következő négy évben. Mary Lovely, a Peterson Institute for International Economics vezető munkatársa nagyjából összeszedte a számokat Trump győzelme esetére. Ő volt a társszerzője egy augusztusi jelentésnek, amelyben úgy becsülte, hogy „egy tipikus amerikai háztartásnak több mint 2600 dollárjába kerülne évente”, ha Trump véghezvinné tervezeteit, amelyek között szerepel egy 20 százalékos általános vám is mindenféle importra.


Májusban Lovely további megállapításokat osztott meg egy meghallgatáson, amelyet egy kongresszusi bizottság tartott, amelynek feladata az amerikai-kínai kapcsolatok figyelemmel kísérése volt. A meghallgatáson megismételte, hogy Trump javasolt vámtarifái és adócsökkentései valószínűleg az alacsony jövedelmű amerikaiakat sújtanák leginkább. Tanúvallomásában Lovely arra figyelmeztetett, hogy a Trump által kivetett és Biden által fenntartott jelenlegi vámok nem eléggé célzottak ahhoz, hogy megfeleljenek a technológiai lopás megakadályozására vonatkozó amerikai célkitűzéseknek. Ha az Egyesült Államok stratégiai jelentőségű akar lenni, akkor inkább a népszerű technológiai termékekre kellene kivetnie vámokat, mint az olyan dolgokra, mint a pólók vagy a fecskendők - hangzik a gondolatmenet.

Ha az USA vámokat vetne ki minden olyan technológiai termékre, amelyet az amerikai piaci dominancia és a nemzetbiztonság szempontjából kulcsfontosságúnak tartanak, a törvényhozóknak szembe kellene nézniük a nyilvánosság haragjával. Ez „kétségtelenül költségekkel jár majd az amerikai fogyasztók és cégek számára”, és ezeket a „terheket el kell ismerni, mint az USA érdekeinek ezekben az ágazatokban való védelmének költségeit” - mondta Lovely a kongresszusnak. "Ha a technológia ellopása a fő panasz Kínával szemben, akkor be kell vállalni a dolgot és el kell mondani az amerikai közvéleménynek: „megadóztatjuk ezeket a dolgokat”” - mondta Lovely, ahelyett, hogy azzal áltatnánk az embereket, hogy a vámok jót tesznek nekik.

Éppen ebben a hónapban a CTA megpróbált ellenkezni a várható technológiai iparági károkkal, kiadva egy jelentést, amelyben megállapította, hogy Trump javasolt vámjai „jelentős áremelkedést fognak okozni”, potenciálisan majdnem megduplázva a laptopok árát. A játékkonzolok ára a jelentés becslése szerint 40 százalékkal, az okostelefonoké pedig 26 százalékkal emelkedhet. Mindez számos iparágat azonnal sokkolni fog, potenciálisan erőforrásokat irányítanak majd át a kutatás-fejlesztéstől, mivel a termelést más országokba, például Mexikóba, Vietnamba vagy Indiába terelik, hogy az üzleti költségek emelkedésével alacsonyan tartsák az árakat - mondta Brzytwa.


De ez nem lesz egyszerű. A vámpártiak érve az, hogy az olyan vállalatok, mint az Apple, amelyek Ázsiában és máshol óriásgyárakat használnak eszközeik elkészíttetéséhez kénytelenek lesznek visszavinni ezeket a munkahelyeket az USA-ba, és ott gyárakat létesíteni. Steve Jobs 2011-ben egyértelműen nyilatkozott erről a kérdésről, amikor Obama elnök megkérdezte őt a gyártás USA-ba való visszatéréséről. "Azok a munkahelyek nem jönnek vissza” - mondta neki Jobs , és Tim Cook valószínűleg egyetértene vele. Ha egy amerikai munkásnak kellene fizetni, szemben egy kínai munkással, az elfogadhatatlan mértékben megemelné a készülékek árát - mind a vállalat, mind a fogyasztók számára.

Ott van még az idő kérdése is. Egy gyár építése hosszadalmas folyamat, ahogyan azt a chipgyártó vállalatok is tapasztalják, amikor kihasználják a most rájuk ömlő állami támogatások előnyeit. Évekbe telne, mire a technológiai cégek meg tudnák építeni az Egyesült Államokban azt a fajta gyártást, amelyre szükségük van, és nagyon valószínűtlen, hogy megpróbálják. Ehelyett egyszerűen áthárítják majd a költségeket a fogyasztókra, és más iparágak már jelezték, hogy ugyanígy fognak eljárni.

Jelenleg a technológiai vállalatok - beleértve a kisvállalkozásokat, a startupokat és a technológiai óriásokat - azzal küzdenek, hogy alternatívákat találjanak az ellátási lánchoz, miközben a Kínával való üzletelés költségei folyamatosan nőnek, és minden egyes új kormányzat megváltoztatja a célokat. "Nem hiszem, hogy sokan tisztában vannak vele” - mondta Lovely -, hogy "a számítógépekre és a mobiltelefonokra nincsenek vámok, de ha Trump bevezeti az úgynevezett flat 60-at, , akkor nagyon, nagyon, nagyon erős választ fogunk látni erre az USA-ban. Ez egy jelentős adó, amelyet az Apple, a HP vagy Dell termékek nyereségére vetnének ki" - mondta Lovely.

A CTA szorosan figyelemmel kísérte a kampányokat, és két tanulmányt is készített, amelyek szerint Trump terve „egyértelmű és magas áremelkedést váltana ki többek között az olyan termékek esetében, mint az okostelefonok, a laptopok és a táblagépek, valamint a videojáték-konzolok”. Brzytwa szerint a CTA nem fogja tétlenül nézni a dolgot, és megerősítette, hogy a CTA „továbbra is kifejezetten” fog szólni minden javasolt vámról, kifejezetten „a fogyasztói hatások miatt”. "Ezen a ponton már megfizethetetlen” a Kínával való üzletelés, mondta Brzytwa, utalva arra, hogy Trump javasolt vámjai az import blokkolásáról szólnak, nem pedig az amerikai technológia védelméről.

Nem világos, hogy milyen gyorsan emelkednének az árak, ha Trump vagy Harris kiterjesztené a vámokat. Lovely szerint "igazából a gyártókon múlik, hogy milyen gyorsan hárítják át a tarifát”. Beszélt Kínában alvállalkozókat használó gyártókkal, akik „azt mondják, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy gyorsan át tudják helyezni az üzletüket máshová. Ezek a gyártók nehéz döntés előtt állnának. Azonnal emelhetnék az árakat, és nagyon egyértelmű jelzést küldenének a vásárlóiknak, hogy ez a vámok miatt van - véli Lovely. Vagy alacsonyan tarthatják az árakat, miközben visszavághatják az üzletet, ami akadályozhatja az amerikai innovációt, ahogy arra a CTA többször is figyelmeztetett. "Én egyszerűen azt mondanám: "ezt a fickót választottátok, én áthárítom” - mondta Lovely. "De néhányan talán úgy döntenének, hogy ez nem a legjobb dolog”.

"Különösen a kisvállalatok vonakodhatnak az áremeléstől, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsenek fogyasztókat" - vetette fel Lovely. "A kereslet nem végtelenül rugalmas” - mondta Lovely. "Az emberek azt mondják majd, hogy egy kicsit tovább használom a mobiltelefonomat, nem cserélem le háromévente.”

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #24
    Hát szerintem nem csak én mondom ezt laikusként.
    Cikk a közvéleménykutatási mellélövésekről, csalásokról(!?)
  • Dodo55 #23
    Na ez akkor viszont most Európának egy jó esély, hogy a kínaiak megint hajlandóak lesznek minket jó áron és értelmes választékkal, elfogadható szállítási időkkel kiszolgálni. Remélhetőleg nem b****uk el, mert rá is vagyunk rendesen szorulva mindenféle importárura, amiket magunknak képtelenek vagyunk versenyképes áron előállítani, ellenben a hétköznapjaink zavartalan működéséhez hatványozottan nőtt ezekre az igényünk az elmúlt évtizedben.
  • barret #22
    Ahol pénzről van szó,ott nem lehet hibázni,mert fájni fog...Ott nincs beleszólása a médiának.
    Utoljára szerkesztette: barret, 2024.11.08. 19:54:17
  • dyra #21
    51,3% Trump, 47,2% Kamala. Hibahatár széle. A Fogadó irodák viszont egyértelmüen Trumpot mondták. Jól mértek. Ez Fej - Fej mellett volt.
  • nlght #20
    Ez a Jonathan Pie nevű ürge jól kioszt mindenkit 5 perc alatt és elmondja, hogy min csúszott el ez a választás a demokratáknak. Szerintem elég jól látja.

    Jonathan Pie monológ (9gag link)
  • militavia #19
    3% eltérés volt a popular vote között. Az bizony a hibahatár széle. Csak az elektori rendszer miatt ilyen szélsőséges az eredmény. Ezért mondta azt szinte mindenki, hogy "tudja fene". Emiatt értelmetlen inkább ott ez az egész, de ettől szakma alles zusammen nincs válságban. Csak a mért eredmény használhatatlan. Szezon és fazon.
  • NEXUS6 #18
    Azért ez a választás rávilágított arra, hogy általában egy demokratikus, de különösen az amerikai elnökválasztás mi NEM
    1. Előszöris a választás nem az IGAZSÁG, valami fajta moralitás manifesztálásának az eszköze. A jelöltek, enyhén fogalmazva sem makulátlanok, azokat az elveket, értékeket, programokat, amiket képviselnek, személyes hiányosságaikból fakadóan is, elégcsak alacsony hatékonysággal tudják lefedni, a végrehajtásról nem is beszélve.Nem azért veszit, vagy nyer valamelyik jelölt, mert igaza van/nincs igaza, a választóik meg tévednek/át lettek verve. Nem, a választók soha nem tévednek, mert nem erről szól a dolog!
    2. A választások során azt lehet mondani, hogy valamiért a XXI. szd második évtizedében a közvélemény kutatás egyszerűen NEM működik. Ez a szakma, kimondhatóan válságba került. Lásd a választás előtti utolsó kutatások hibahatárion belüli kiegyenlített eredményt hoztak, esetleg minimális Harris előnnyel. Ehhez képest a VALÓSÁG általános kb. 4-5% (hibahatár 2X) Trump előny lett. Hogy van ez?
    3. Visszautalva az elsőre. A választó továbbá NEM közgazdász, történész, morálfilozófus, demográfiai szakember, nemzetközi politikai szakember stb. Valójában a szakmai kérdések nem úgy érdeklik, hogy adott jelölt adekvát, szakszerű választ ad-e, hanem hogy az Ő identitásához, az Ő általa választott jelölt identitása passzol-e, miközben ezekről az őt érdeklő kérdeskre kifejti az álláspontját. Hasonó a hasonlóhoz elv érvényesül. És amerikában is ma már két oldalra redukálódott ez az identitási kérdés. Van egyrészt egy népies/vidéki/történelmi társadalom (ma republikánusok képviselik őket), meg van az urbánus/modernista/nagyvárosi életmódra épülő közösség (ma a demokraták képviselik őket).
    Nem az a kérdés hogy hányan vannak ezekhez a csoportokhoz tartozó szavazók, hanem hogy ebből a csoportból hányat sikerül szavazásra motiválni. Nincsenek ingadozó választók olyan értelemben, hogy még nem döntötte el, bizonytalan, hogy ebben a kűzdelemben melyik oldalhoz csatlakozik. Nem, már egyértelműen döntött, hogy ő, az életmódjából, identitásából fakadóan, vidéki, vagy városi, csak azt nem döntötte még el, hogy adott őt képviselő jelöltet érdemesnek tartja-e arra, hogy rá szavazzon.
  • Kryon #17
    Ott rontották el, hogy racionálisan viselkedő szereplőket feltételeznek, miközben az emberek irracionálisak (a vélt valóságuk alapján cselekszenek, nem a tényleges szerint). Tehát ez is az emberi alaptermészeten csúszik el, mint a kommunizmus.
  • NEXUS6 #16
    Hát igen, a történelem ismétli önmagát. Mióta Adam Smith lefektette és morálitással vastagon átitatta a liberális gazdaságpolitika alapjait, azóta úgy tűnt, hogy a közgazdaságtan mindíg újra is újra megújul, fejlődik, jöttek az új paradigmák, pl. valami szinguláris virtuális soha meg nem álló, a bűnös anyaghoz már nem kapcsolódó globális gazdaságról. Aztán a valóság megint bekopogtatott az ajtón.

    És kiderült, hogy valójában 350 éve ugyan az a játék folyik. A birodalmak, minekután területeket, országokat, régiókat csatolnak a gazdasági övezetükbe, megpróbálják a belső gazdasági határokat felszámolni, elkezdenek nyilván vastagon morális alapon, egy liberális gazdaságpolitikát folytatni.
    Csakhát ezzel szemben a feltörekvők mindíg ki tudnak játszani egy merkantilista/protekcionista féle adut, megtámogatva egy központosított vezetéssel a hatékonyság érdekében és ez érdekes módon pár évtized alatt mégiscsak utoléri az elvileg sokkal hatékonyabb liberális gazdaságot. Aztán a liberális gazdaságok is elkezdik a protekcionizmust, gyak az évszázadok óta ismert merkantilizmust újraéleszteni.
    Hogy van ez?
    Az egyszerű ember meg néz, mert akkor több száz évnyi közgazdaságtan valójában mégiscsak a BS kategórába tartozó filozófálgatás Marx-Engelssel az élen?
  • Kryon #15
    Ha kell kinyomtatják... Az USA világhatalmi státuszának legfőbb támasza a dollár kvázi világpénz jellege. A második a hadsereg. Szóval ez a játék még messze nem dőlt el. Főleg, hogy Kína is elég nagy bajban van. A növekedés lelassult, az egy gyerek politikával pedig valószínűleg a történelem leggyorsabb demográfiai (és ebből eredően gazdasági) összeomlását alapozták meg. Szóval nekik már lényegében annyi, csak még nem tudják... Indiából még lehet valami, de ők még évtizedekre vannak tőle, hogy az USA-val versenyezzenek. Ezért hacsak nem csinálnak valami végzetes hülyeséget az usákok, akkor még nagyon sokáig ők lesznek a világ vezetői.