SG.hu
Utolsó útjára indult az európai Vega rakéta
A Vega rakéta soha nem volt kereskedelmileg sikeres, és most már nem is lesz. A nagyobb Vega-C veszi át a helyét, elsősorban európai kormányzati műholdak indítására.
Az európai Vega rakéta a hét közepén indult útnak Francia Guyanából utolsó útjára, fedélzetén az Európai Unió zászlóshajójának számító Copernicus program fontos környezetvédelmi megfigyelő műholdjával. A 30 méter magas szerkezet csütörtök 01:50-kor (UTC) szállt fel az európai üzemeltetésű űrrepülőtérről, a francia guyanai Kourouból. A hordozórakéta a Dél-Amerika partjainál lévő indítóállásról észak felé vette az irányt, és a Föld felett mintegy 775 kilométeres sarki pályára állt. Egyetlen hasznos terhe a Sentinel-2C volt, egy távérzékelő platform, amely csatlakozik az európai Copernicus környezetvédelmi műholdak flottájához. A több milliárd dolláros Copernicus rendszer a világ legátfogóbb űralapú Föld-megfigyelő hálózata, amelynek műholdjai különböző műszerekkel vannak felszerelve, amelyek a szárazföld felszínét, az óceánokat és a légkört figyelik.
A Sentinel-2C a 2015-ben egy szintén Vega rakétával felbocsátott, élettartama végéhez közeledő Sentinel-2A helyébe lép. A Sentinel-2B nevű, azonos műhold 2017 óta kering Föld körüli pályán, és 2028-ban a Sentinel-2D váltja fel. A Vega rakéta felső fokozata körülbelül egy órával a felbocsátás után állította pályára a Sentinel-2C-t. Ezután a Sentinel-2C rádión közölte állapotát a földi irányítókkal, megerősítve, hogy a műhold egészséges. Az európai Sentinel-2 sorozat űrszondái az amerikai kormány Landsat műholdjaihoz hasonlóan széles látószögű optikai képet nyújtanak a terményekről, erdőkről és városi területekről, hogy évszakról évszakra és évről évre nyomon követhessék a változásokat. Az Európai Bizottság - az Európai Unió végrehajtó szerve - a Copernicus összes adatát ingyenesen bocsátja a felhasználók rendelkezésére világszerte.
A Vega hordozórakétát három szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű hajtja, amelyek egymás után indulnak be, valamint egy folyékony hajtóanyagú felső fokozat, az AVUM (Attitude Vernier Upper Module), amely többször is begyújtja a hajtóművét, hogy a műholdakat kissé eltérő pályára állítsa. A Vega akár 1500 kilogramm hasznos tömeget is képes 700 kilométer magas pályára juttatni. A masinát az olasz Avio űrkutatási vállalat tervezte, és ők felügyelik azt az ipari konzorciumot is, amely a rakéta szilárd hajtóműveit, szerkezeteit és avionikáját gyártja. A Vega program marketingjéért és értékesítéséért a kezdetektől fogva az Arianespace, a francia hordozórakéta-szolgáltató felel.
A Sentinel-2C űrszonda a Vega rakéta teherhéjazatában
A Vega-t a nagyobb Vega-C rakéta váltja fel, amely erősebb gyorsítófokozattal és szélesebb hasznos teherhordó burkolattal rendelkezik. A Vega-C egyik elsődleges célja az lesz, hogy felvigye a jövőbeni Copernicus műholdakat Európa számára. "Úgy gondolom, hogy nagy siker volt” - mondta Giulio Ranzo, az Avio vezérigazgatója. "Ez volt az első hordozórakétánk. Korábban nem volt tapasztalatunk a hordozórakéták területén. Tiszta lappal raktuk össze, így az örökség nagyon-nagyon erős. Sokat tanultunk.”
A Vega azonban a tucatnyi évnyi szolgálat alatt sem tudott igazán szerepet kapni a kereskedelmi hordozórakéta-piacon. Évente átlagosan körülbelül két repülést hajtott végre, és elsősorban az Európai Űrügynökség és más európai kormányzati ügynökségek számára telepített műholdakat, amelyek előnyben részesítik az európai rakétákkal indított hasznos terheket. A 2012-es első indítását követő első néhány évben úgy tűnt, hogy a rakéta versenyképes lehet az Európán kívüli kereskedelmi vállalatok és kormányzati megrendelők kis földmegfigyelő műholdjainak indítására irányuló szerződésekért. Egy Vega rakéta 2013-ban Kazahsztán számára indított földmegfigyelő műholdat, majd a későbbi küldetések hasonló műholdakat juttattak pályára Peru, Törökország és Marokkó kormányai számára. E küldetésekhez a kormányok az európai Airbus Defense and Space és Thales Alenia Space gyártókat bízták meg a műholdak megépítésével és az indítási szerződések kezelésével. Az Airbus és a Thales egy másik európai vállalatot, az Arianespace-t választotta a műholdak Vega rakétákkal történő indítására.
Aztán 2019-ben egy Vega az Egyesült Arab Emírségek számára készített katonai felderítő műholddal a fedélzetén indítás közben meghibásodott, és ezzel véget ért a 14 egymást követő sikeres repüléssorozat, ami egy vadonatúj hordozórakéta esetében figyelemre méltó rekord. Egy évvel később egy másik Vega nem ért pályára, és megsemmisített két spanyol és francia műholdat. Alig két évvel a Vega rakéta repülésének megkezdése után az Európai Űrügynökség (ESA) jóváhagyta az utód, a Vega-C rakéta fejlesztését, amely nagyobb hasznos terhek kezelésére alkalmas. "A Vega bizonyos alrendszereit sikerült tökéletesítenünk, amelyeket a Vega-C-ben jelentősen továbbfejlesztettünk” - mondta Ranzo. "Ez volt az, aminek lennie kellett. Ez lett volna az első tapasztalatunk, és 12 év alatt rengeteget tanultunk, és mindazt, amit tanultunk, beletettük a rakéta új változatába.”
A Vega-C először 2022 júliusában indult sikeresen, de öt hónappal később, a második repülés során kudarcot vallott. Azóta nem repült, és a mérnökök áttervezték a Vega-C második fokozatú szilárd rakétahajtóművének fúvókáját, hogy kijavítsák a 2022 decemberében bekövetkezett kudarchoz vezető problémát. A Vega rakéta megbízhatósági problémái egybeestek a kereskedelmi hordozórakéta-piacon tapasztalható növekvő versennyel. A Vega, amely egyszer használatos konstrukció, túlárazott volt ahhoz, hogy versenyképes legyen a SpaceX-szel szemben, amely 2021-ben kezdett el fuvarmegosztásos repüléseket kínálni a Falcon 9 rakétájával. Egy dedikált indítás egy Vega rakétával körülbelül 40 millió dollárba kerül, míg a SpaceX a fuvarmegosztásos küldetéseken a Falcon 9 kapacitását a Vega kilogrammonkénti indítási árának kevesebb, mint negyedéért értékesíti. A Falcon 9 emellett megbízhatóbbnak bizonyult, és nagyobb menetrendi biztonságot nyújt, mint a Vega.
E tényezők miatt a Vega rakétát és az azt követő Vega-C-t szinte kizárólag európai megrendelők, elsősorban az ESA és az Európai Bizottság használják. Ezt Stéphane Israël, az Arianespace vezérigazgatója is elismerte a Vega rakéta utolsó repülése előtti sajtótájékoztatón. "Azért vagyunk itt, hogy garantáljuk az autonóm hozzáférést az űrhöz” - mondta Israël. A Vega-program egyik korai célja volt, hogy házi készítésű hordozórakétát állítsanak elő az európai műholdak számára. Ez az olasz kormánynak az európai hordozórakétákba történő nagyobb beruházásához is vezetett, csatlakozva a korábban Franciaország és Németország által uralt ágazathoz.
Az ESA tagállamai az 1990-es évek vége óta közel 2 milliárd dollárt költöttek a Vega és a Vega-C rakéták fejlesztésére. A pénz közel kétharmada Olaszországból származik, ahol a Vega fővállalkozójának, az Avio-nak a gyára található. Az Avio 2003-ig a Fiat olasz autógyártó tulajdonában volt, és most átveszi az Arianespace-től a Vega program marketingjét és értékesítését. Az Avio az olasz kormány támogatásával kérte az ESA jóváhagyását a Vega rakéta leválasztásához az Arianespace-ről, hogy a hagyományos európai kilövési megállapodásokon kívül építhesse ki kilövési üzletágát. Az ESA-tagállamok az év elején beleegyeztek a javaslatba. Ezzel a döntéssel az Avio úgy pozicionálta magát, hogy függetlenebb szerepet vállaljon az európai hordozórakéta-piacon. Tavaly az olasz kormány beleegyezett, hogy 340 millió eurót biztosít az Avio számára egy új, metánhajtóanyaggal működő első fokozatú hajtómű és egy demonstrátor kifejlesztéséhez egy új, részben újrafelhasználható rakéta számára, amely végül a Vega-C-t váltaná fel.
Ranzo szerint az Avio marketingjének átvétele költséghatékonyabbá teszi a Vega-C programot, mivel az Arianespace már nem kap részesedést minden egyes eladásból. "Úgy gondoljuk, hogy az összes tevékenység egy cégben való összpontosítása természetes, mert minden gyártó a saját termékét akarja eladni” - mondta. Israël elmondása szerint az Avio e hónap elején vette át a Vega-program marketing- és értékesítési feladatait. Az Arianespace továbbra is felelős további hat Vega és Vega-C rakéta tényleges indításáért, köztük az e heti Sentinel-2C küldetésért, amely az Arianespace indítási manifesztjén „VV24” jelzéssel szerepel. Israël szerint az Arianespace további 15 Vega-járatra foglalt le megrendelőket. Az Arianespace ezekkel a megrendelőkkel - szinte kizárólag az ESA-val vagy az Európai Bizottsággal - együttműködve adja át a szerződéseket az Avio-nak. Az Arianespace továbbra is felügyeli a júliusban debütált, nehezebb Ariane 6 rakéta marketingjét, értékesítését és üzemeltetését. Az Ariane 6 második repülése decemberre várható.
Izraël közölte, hogy a Vega-C rakéta a tervek szerint november végén tér vissza a repülésre az Európai Bizottság Sentinel-1C műholdjával, egy radaros földfelszíni képalkotó platformmal. A Vega-C mintegy 50 százalékkal nagyobb hasznos tömeget képes pályára állítani, mint a „klasszikus” Vega rakéta. Ranzo, az Avio vezérigazgatója szerint a Vega-C a Vega rakétával megegyező költséggel indul, ami a hasznos teher kilogrammonkénti költségének csökkenését jelenti.
Az utolsó Vega rakéta távozik a francia guyanai Kourouban található kilövőállásról
A hét közepi indítás során sok hozzáértő megfigyelő figyelmesen figyelte a Vega folyékony hajtóanyaggal működő, AVUM-nak nevezett felső fokozatának teljesítményét. A felső fokozat kétszer is beindította az Ukrajnában gyártott RD-869-es kis hajtóművét, hogy a Sentinel-2C műholdat a megfelelő pályára állítsa a telepítéshez.
Tavaly év végén az Avio felfedezte, hogy az utolsó Vega-indításhoz szükséges négy AVUM hajtóanyagtartályból kettő hiányzik. A European Spaceflight által közzétett jelentés szerint a tisztviselők összetörve találták meg őket egy szeméttelepen. Az AVUM-tartályok hidrazin és nitrogén-tetroxid hajtóanyagokat tartalmaznak a felső fokozat hajtóművéhez. A helyzet az Avio-t dilemma elé állította, mivel a vállalatnak nem állt rendelkezésre több olyan tartály, amely illeszkedett volna a Vega felső fokozatához, és a tartályok beszállítója Oroszországban volt, ami Ranzo szerint megnehezítette az újak beszerzését. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy a Vega rakéta több mint egy évtizeddel ezelőtti első indítása előtti földi tesztek során használt tartályokat használják, vagy pedig egy nagyobb tartálykészletet, amelyet a Vega-C rakétán repülő, úgynevezett AVUM+ felső fokozathoz szántak.
Az Avio az utóbbi megoldás mellett döntött, és a vállalat elvégezte a teszteket, hogy a nagyobb tartályok alkalmasak legyenek a Vega végső indítására. A tartálycsere miatt a felső fokozat szerkezetén némi módosítást kellett végrehajtani. "Ez egy általunk jól ismert konfiguráció, amelyet a Vega-C-ben használunk” - mondta Ranzo. „Nem volt igazán nagy kihívás. Megvoltak a tartalék tartályok. Találtunk egy elegáns megoldást, hogy megoldjuk.” A megoldás működött, és a Vega sikeres indítással fejezte be zaklatott pályafutását.
Az európai Vega rakéta a hét közepén indult útnak Francia Guyanából utolsó útjára, fedélzetén az Európai Unió zászlóshajójának számító Copernicus program fontos környezetvédelmi megfigyelő műholdjával. A 30 méter magas szerkezet csütörtök 01:50-kor (UTC) szállt fel az európai üzemeltetésű űrrepülőtérről, a francia guyanai Kourouból. A hordozórakéta a Dél-Amerika partjainál lévő indítóállásról észak felé vette az irányt, és a Föld felett mintegy 775 kilométeres sarki pályára állt. Egyetlen hasznos terhe a Sentinel-2C volt, egy távérzékelő platform, amely csatlakozik az európai Copernicus környezetvédelmi műholdak flottájához. A több milliárd dolláros Copernicus rendszer a világ legátfogóbb űralapú Föld-megfigyelő hálózata, amelynek műholdjai különböző műszerekkel vannak felszerelve, amelyek a szárazföld felszínét, az óceánokat és a légkört figyelik.
A Sentinel-2C a 2015-ben egy szintén Vega rakétával felbocsátott, élettartama végéhez közeledő Sentinel-2A helyébe lép. A Sentinel-2B nevű, azonos műhold 2017 óta kering Föld körüli pályán, és 2028-ban a Sentinel-2D váltja fel. A Vega rakéta felső fokozata körülbelül egy órával a felbocsátás után állította pályára a Sentinel-2C-t. Ezután a Sentinel-2C rádión közölte állapotát a földi irányítókkal, megerősítve, hogy a műhold egészséges. Az európai Sentinel-2 sorozat űrszondái az amerikai kormány Landsat műholdjaihoz hasonlóan széles látószögű optikai képet nyújtanak a terményekről, erdőkről és városi területekről, hogy évszakról évszakra és évről évre nyomon követhessék a változásokat. Az Európai Bizottság - az Európai Unió végrehajtó szerve - a Copernicus összes adatát ingyenesen bocsátja a felhasználók rendelkezésére világszerte.
A Vega hordozórakétát három szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű hajtja, amelyek egymás után indulnak be, valamint egy folyékony hajtóanyagú felső fokozat, az AVUM (Attitude Vernier Upper Module), amely többször is begyújtja a hajtóművét, hogy a műholdakat kissé eltérő pályára állítsa. A Vega akár 1500 kilogramm hasznos tömeget is képes 700 kilométer magas pályára juttatni. A masinát az olasz Avio űrkutatási vállalat tervezte, és ők felügyelik azt az ipari konzorciumot is, amely a rakéta szilárd hajtóműveit, szerkezeteit és avionikáját gyártja. A Vega program marketingjéért és értékesítéséért a kezdetektől fogva az Arianespace, a francia hordozórakéta-szolgáltató felel.
A Sentinel-2C űrszonda a Vega rakéta teherhéjazatában
A Vega-t a nagyobb Vega-C rakéta váltja fel, amely erősebb gyorsítófokozattal és szélesebb hasznos teherhordó burkolattal rendelkezik. A Vega-C egyik elsődleges célja az lesz, hogy felvigye a jövőbeni Copernicus műholdakat Európa számára. "Úgy gondolom, hogy nagy siker volt” - mondta Giulio Ranzo, az Avio vezérigazgatója. "Ez volt az első hordozórakétánk. Korábban nem volt tapasztalatunk a hordozórakéták területén. Tiszta lappal raktuk össze, így az örökség nagyon-nagyon erős. Sokat tanultunk.”
A Vega azonban a tucatnyi évnyi szolgálat alatt sem tudott igazán szerepet kapni a kereskedelmi hordozórakéta-piacon. Évente átlagosan körülbelül két repülést hajtott végre, és elsősorban az Európai Űrügynökség és más európai kormányzati ügynökségek számára telepített műholdakat, amelyek előnyben részesítik az európai rakétákkal indított hasznos terheket. A 2012-es első indítását követő első néhány évben úgy tűnt, hogy a rakéta versenyképes lehet az Európán kívüli kereskedelmi vállalatok és kormányzati megrendelők kis földmegfigyelő műholdjainak indítására irányuló szerződésekért. Egy Vega rakéta 2013-ban Kazahsztán számára indított földmegfigyelő műholdat, majd a későbbi küldetések hasonló műholdakat juttattak pályára Peru, Törökország és Marokkó kormányai számára. E küldetésekhez a kormányok az európai Airbus Defense and Space és Thales Alenia Space gyártókat bízták meg a műholdak megépítésével és az indítási szerződések kezelésével. Az Airbus és a Thales egy másik európai vállalatot, az Arianespace-t választotta a műholdak Vega rakétákkal történő indítására.
Aztán 2019-ben egy Vega az Egyesült Arab Emírségek számára készített katonai felderítő műholddal a fedélzetén indítás közben meghibásodott, és ezzel véget ért a 14 egymást követő sikeres repüléssorozat, ami egy vadonatúj hordozórakéta esetében figyelemre méltó rekord. Egy évvel később egy másik Vega nem ért pályára, és megsemmisített két spanyol és francia műholdat. Alig két évvel a Vega rakéta repülésének megkezdése után az Európai Űrügynökség (ESA) jóváhagyta az utód, a Vega-C rakéta fejlesztését, amely nagyobb hasznos terhek kezelésére alkalmas. "A Vega bizonyos alrendszereit sikerült tökéletesítenünk, amelyeket a Vega-C-ben jelentősen továbbfejlesztettünk” - mondta Ranzo. "Ez volt az, aminek lennie kellett. Ez lett volna az első tapasztalatunk, és 12 év alatt rengeteget tanultunk, és mindazt, amit tanultunk, beletettük a rakéta új változatába.”
A Vega-C először 2022 júliusában indult sikeresen, de öt hónappal később, a második repülés során kudarcot vallott. Azóta nem repült, és a mérnökök áttervezték a Vega-C második fokozatú szilárd rakétahajtóművének fúvókáját, hogy kijavítsák a 2022 decemberében bekövetkezett kudarchoz vezető problémát. A Vega rakéta megbízhatósági problémái egybeestek a kereskedelmi hordozórakéta-piacon tapasztalható növekvő versennyel. A Vega, amely egyszer használatos konstrukció, túlárazott volt ahhoz, hogy versenyképes legyen a SpaceX-szel szemben, amely 2021-ben kezdett el fuvarmegosztásos repüléseket kínálni a Falcon 9 rakétájával. Egy dedikált indítás egy Vega rakétával körülbelül 40 millió dollárba kerül, míg a SpaceX a fuvarmegosztásos küldetéseken a Falcon 9 kapacitását a Vega kilogrammonkénti indítási árának kevesebb, mint negyedéért értékesíti. A Falcon 9 emellett megbízhatóbbnak bizonyult, és nagyobb menetrendi biztonságot nyújt, mint a Vega.
E tényezők miatt a Vega rakétát és az azt követő Vega-C-t szinte kizárólag európai megrendelők, elsősorban az ESA és az Európai Bizottság használják. Ezt Stéphane Israël, az Arianespace vezérigazgatója is elismerte a Vega rakéta utolsó repülése előtti sajtótájékoztatón. "Azért vagyunk itt, hogy garantáljuk az autonóm hozzáférést az űrhöz” - mondta Israël. A Vega-program egyik korai célja volt, hogy házi készítésű hordozórakétát állítsanak elő az európai műholdak számára. Ez az olasz kormánynak az európai hordozórakétákba történő nagyobb beruházásához is vezetett, csatlakozva a korábban Franciaország és Németország által uralt ágazathoz.
Az ESA tagállamai az 1990-es évek vége óta közel 2 milliárd dollárt költöttek a Vega és a Vega-C rakéták fejlesztésére. A pénz közel kétharmada Olaszországból származik, ahol a Vega fővállalkozójának, az Avio-nak a gyára található. Az Avio 2003-ig a Fiat olasz autógyártó tulajdonában volt, és most átveszi az Arianespace-től a Vega program marketingjét és értékesítését. Az Avio az olasz kormány támogatásával kérte az ESA jóváhagyását a Vega rakéta leválasztásához az Arianespace-ről, hogy a hagyományos európai kilövési megállapodásokon kívül építhesse ki kilövési üzletágát. Az ESA-tagállamok az év elején beleegyeztek a javaslatba. Ezzel a döntéssel az Avio úgy pozicionálta magát, hogy függetlenebb szerepet vállaljon az európai hordozórakéta-piacon. Tavaly az olasz kormány beleegyezett, hogy 340 millió eurót biztosít az Avio számára egy új, metánhajtóanyaggal működő első fokozatú hajtómű és egy demonstrátor kifejlesztéséhez egy új, részben újrafelhasználható rakéta számára, amely végül a Vega-C-t váltaná fel.
Ranzo szerint az Avio marketingjének átvétele költséghatékonyabbá teszi a Vega-C programot, mivel az Arianespace már nem kap részesedést minden egyes eladásból. "Úgy gondoljuk, hogy az összes tevékenység egy cégben való összpontosítása természetes, mert minden gyártó a saját termékét akarja eladni” - mondta. Israël elmondása szerint az Avio e hónap elején vette át a Vega-program marketing- és értékesítési feladatait. Az Arianespace továbbra is felelős további hat Vega és Vega-C rakéta tényleges indításáért, köztük az e heti Sentinel-2C küldetésért, amely az Arianespace indítási manifesztjén „VV24” jelzéssel szerepel. Israël szerint az Arianespace további 15 Vega-járatra foglalt le megrendelőket. Az Arianespace ezekkel a megrendelőkkel - szinte kizárólag az ESA-val vagy az Európai Bizottsággal - együttműködve adja át a szerződéseket az Avio-nak. Az Arianespace továbbra is felügyeli a júliusban debütált, nehezebb Ariane 6 rakéta marketingjét, értékesítését és üzemeltetését. Az Ariane 6 második repülése decemberre várható.
Izraël közölte, hogy a Vega-C rakéta a tervek szerint november végén tér vissza a repülésre az Európai Bizottság Sentinel-1C műholdjával, egy radaros földfelszíni képalkotó platformmal. A Vega-C mintegy 50 százalékkal nagyobb hasznos tömeget képes pályára állítani, mint a „klasszikus” Vega rakéta. Ranzo, az Avio vezérigazgatója szerint a Vega-C a Vega rakétával megegyező költséggel indul, ami a hasznos teher kilogrammonkénti költségének csökkenését jelenti.
Az utolsó Vega rakéta távozik a francia guyanai Kourouban található kilövőállásról
A hét közepi indítás során sok hozzáértő megfigyelő figyelmesen figyelte a Vega folyékony hajtóanyaggal működő, AVUM-nak nevezett felső fokozatának teljesítményét. A felső fokozat kétszer is beindította az Ukrajnában gyártott RD-869-es kis hajtóművét, hogy a Sentinel-2C műholdat a megfelelő pályára állítsa a telepítéshez.
Tavaly év végén az Avio felfedezte, hogy az utolsó Vega-indításhoz szükséges négy AVUM hajtóanyagtartályból kettő hiányzik. A European Spaceflight által közzétett jelentés szerint a tisztviselők összetörve találták meg őket egy szeméttelepen. Az AVUM-tartályok hidrazin és nitrogén-tetroxid hajtóanyagokat tartalmaznak a felső fokozat hajtóművéhez. A helyzet az Avio-t dilemma elé állította, mivel a vállalatnak nem állt rendelkezésre több olyan tartály, amely illeszkedett volna a Vega felső fokozatához, és a tartályok beszállítója Oroszországban volt, ami Ranzo szerint megnehezítette az újak beszerzését. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy a Vega rakéta több mint egy évtizeddel ezelőtti első indítása előtti földi tesztek során használt tartályokat használják, vagy pedig egy nagyobb tartálykészletet, amelyet a Vega-C rakétán repülő, úgynevezett AVUM+ felső fokozathoz szántak.
Az Avio az utóbbi megoldás mellett döntött, és a vállalat elvégezte a teszteket, hogy a nagyobb tartályok alkalmasak legyenek a Vega végső indítására. A tartálycsere miatt a felső fokozat szerkezetén némi módosítást kellett végrehajtani. "Ez egy általunk jól ismert konfiguráció, amelyet a Vega-C-ben használunk” - mondta Ranzo. „Nem volt igazán nagy kihívás. Megvoltak a tartalék tartályok. Találtunk egy elegáns megoldást, hogy megoldjuk.” A megoldás működött, és a Vega sikeres indítással fejezte be zaklatott pályafutását.