Mikor kezdi el a mesterséges intelligencia jelentősebb mértékben helyettesíteni az emberi munkaerőt? Ez a kérdés az MI berobbanása után sok találgatás tárgyává vált. De jóval azelőtt, hogy emiatt aggódnunk kellene, az emberi munkaerő hiánya megakadályozhatja, hogy egyáltalán létrejöjjön az MI-ipar.

A világ legnagyobb chipgyártójának és az MI forradalmat működtető chipek gyártójának, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company-nak az eladásai júliusban 45 százalékkal 7,9 milliárd dollárra emelkedtek. A mesterséges intelligencia chipek iránti kereslet továbbra is erős, a nagy teljesítményű számítástechnikai üzletág a TSMC bevételeinek több mint felét tette ki az elmúlt negyedévben. A csillagászati számok ellenére az MI-hez kapcsolódó részvények az elmúlt hónapokban volatilisek voltak, mert a befektetők egyre inkább óvatosabbak a TSMC-hez hasonló vállalatok kockázatai iránt: a tajvani földrengésektől kezdve a kínai-tajvani vitákon át a szélesebb körű geopolitikai feszültségekig.

Kevésbé tárgyalt, de legalább ilyen fontos a mérnökök és technikusok hiányának fenyegető válsága. Eddig az volt az uralkodó nézet, hogy a chipgyártási kapacitás növelése egyszerűen pénz kérdése. A 2020 elején kezdődött globális chiphiányt a kormányok úgy kezelték, hogy milliárdokat adtak a chipgyártóknak, hogy növeljék a kapacitást, lehetőleg a saját udvarukban. A TSMC az Egyesült Államokban, Németországban és Japánban bővítette félvezetőgyárait. A világon az egyik legagresszívabban az Egyesült Államok növelte a kapacitást, ott a chipiparban végrehajtott beruházások öt év alatt várhatóan meghaladják a 250 milliárd dollárt. Kiderült azonban, hogy a készpénz nem elég a chipgyártás felpörgetéséhez.

A probléma az, hogy egy chipgyár létrehozása nem olyan egyszerű, mint egy okostelefonokat összeszerelő gyár felállítása egy másik országban, ahol gyorsan fel lehet venni és be lehet tanítani a helyi munkásokat. A chipgyárak működtetéséhez magasan képzett, mester- és doktori fokozattal rendelkező, természettudományos és mérnöki diplomával rendelkező alkalmazottakra van szükség. Még magának a chipgyártó üzemnek az építéséhez is rengeteg szakképzett munkaerő kell.

A McKinsey elemzése szerint az amerikai chip-ágazat nagy bővítése több mint 160 000 új munkahelyet jelent a mérnöki és műszaki támogatás területén, valamint további munkahelyeket a kapcsolódó építőipari munkakörökben. De évente csak mintegy 1500 új mérnök lép be a chipágazatba, a chiptechnikusok esetében pedig ez a szám még alacsonyabb, évente csak körülbelül 1000 új technikus csatlakozik. A következő öt évben az előrejelzések szerint az ilyen munkavállalók iránti kereslet eléri a 75 000 főt.

Eközben a McKinsey szerint az amerikai chipgyártásban dolgozók száma a 2000-es csúcshoz képest 43 százalékkal csökkent. A jelenlegi ütemben a mérnökök és technikusok hiánya 2029-re elérheti a 146 000 főt. Dél-Koreában, a chipgyártó Samsung Electronics otthonában a chipipar 2022 óta küzd munkaerőhiánnyal, és az iparági becslések szerint 2031-re 56 000 fős munkaerőhiánnyal kell szembenéznie.

A demográfiai tendenciák egy másik problémát jelentenek. Mind Tajvan, mind Dél-Korea - amely országokban a TSMC és a Samsung a legtöbb munkavállalót foglalkoztatja - csökkenő népességgel küzd. A felsőoktatásba beiratkozó diákok száma 2012 óta minden évben csökken. Ez a két ország adja a világ globális szerződéses chipgyártásának több mint 80 százalékát. A munkaerőhiány miatt máris kitolódott a TSMC arizonai üzemének kezdési időpontja, és a hírek szerint az üzem 2200 dolgozójának mintegy felét Tajvanról vitték át.

A kulturális különbségek tovább nehezítik a munkaerő-felvételt. Mivel minden egyes új üzem megépítése közel 30 milliárd dollárba kerül, a gyáraknak a hét minden napján, napi 24 órában megállás nélkül kell működniük, hogy üzletileg indokolják ezt az árcédulát. A TSMC alapítója, Morris Chang rámutatott, hogy ha az USA-ban hajnali 1-kor elromlik egy gép, azt csak másnap reggelre javítják meg, Tajvanon viszont hajnali 2-re kész van. Ezt a tajvani munkakultúrát más országokban kihívás lesz lemásolni, ha egyáltalán lehetséges.

De nem segíthetne a mesterséges intelligencia a chipek gyártásában? A technológia valóban segít az új tervek tervezésében, tesztelésében és ellenőrzésében, és felgyorsítja az új chipek fejlesztését. De a fizikai chipek előállítása ezekből a tervekből azonban már egy teljesen más történet. A gépeket működtető tapasztalt mérnökök szükségességét valószínűleg nem fogja egyhamar megoldani a mesterséges intelligencia. Természetes, hogy a vállalatoknak nehézséget okoz a magas szintű készségeket és képzettséget igénylő munkakörök betöltése, de a chip-ágazatban a munkahelyek és a munkavállalók közötti szakadék veszélyesen szélesedik.