SG.hu
Kit érdekel a magánélet, a fiatalok azt akarják, hogy nyomon kövessék őket
Minden okostelefon egyben a helymeghatározó adatok paradicsoma, amely készen áll a megosztásra. Ez a kincsesbánya teszi lehetővé, hogy lássuk mikor érkezik meg hozzánk a Bolt taxi vagy hogy tudjuk milyen éttermek vannak a közelben. De persze arra is felhasználható, hogy nyomon kövessék az embert. A helymeghatározás olyan pontos, hogy akár egy személyt is meg tud határozni a tömegben. És ezt a technológiát kényelmesnek, nem hátborzongatónak reklámozzák.
Mi az elfogadható szintje az online megfigyelésnek? Egy régi netező azt gondolná, hogy az ideális az, ha nincs. Az adatvédelmi aktivisták igyekeznek korlátozni a megosztott információkat, és a laptopok beépített webkameráját takarócsúszkával árulják. A hónap elején a Microsoft visszavonta egy új funkcióra vonatkozó terveit, amely öt másodpercenként képernyőképeket készített a felhasználó számítógépéről a mesterséges intelligencia képzése céljából. De az emberek mégis önkéntesen töltenek le helymeghatározó alkalmazásokat. Hogy ezek pontosan mennyire népszerűek, az az életkortól függ. Sokan nem szeretik, ha figyelik őket, de ez leginkább a 40-es vagy afeletti korosztályra igaz, ők inkább nem szeretnének pontként megjelenni valaki más térképén.
Azonban kérdezzen bárki körbe a 20-as éveiben járó barátainál, ők sokkal inkább valószínű, hogy önfeledten követik egymást. Barátok és barátnők, férjek és feleségek záróképernyőjén jelenik meg párjuk tartózkodási helye. Ők valamiért nem találják idegesítőnek a megfigyelés vagy az ilyen módon való követés gondolatát. Azt mondják ettől nagyobb biztonságban érzik magukat. Ez nem azért van, mert nem látják át az online adatvédelem fontosságát, hanem azért, mert reálisan látják a rendelkezésre álló adatvédelmi lehetőségeket.
Tudják, hogy ha van okostelefonunk, és nem akarjuk letiltani az olyan hasznos dolgokat, mint például a Google Térkép vagy a Budapest Go app, akkor a tartózkodási helyünket már most is figyelik. Ha az alkalmazáskészítők, az okostelefon-gyártók és a reklámcégek már most is követik az embert, akkor miért ne oszthatná meg mindenki ezeket az információkat az ismerőseivel? Ráadásul még akkor is megfigyelhetnek mindenkit, ha kikapcsolja a funkciókat. Tavaly a Google beleegyezett, hogy 93 millió dollárt fizessen olyan perek rendezésére, melyben azzal vádolták meg, hogy a felhasználók GPS-beállításainak kikapcsolása után is gyűjtött helymeghatározási adatokat.
A helymegosztás már több mint egy évtizede létezik. Az Apple Find My applikációja még 2010-ben jelent meg, a célja az volt, hogy a felhasználók megtalálják elveszett telefonjukat, majd ez aztán a barátok közötti adatmegosztássá fejlődött. Ugyanebben az évben a Facebook bemutatta a Places (Helyek) funkciót, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy megosszák mozgásukat. Ez volt az olyan helyalapú közösségi hálózati startupok aranykora, mint a Foursquare. De először a Snapchat helymegosztó virtuális Térképének 2017-es megjelenése tüntette fel igazán ártalmatlan mókának a nyomkövetést. A felhasználók mosolygó Bitmojiként csoportosítva láthatják barátaikat, az egész úgy néz ki, mint egy játék. Barátaink tartózkodási helyének ellenőrzése leginkább a The Sims játékhoz hasonlít.
De ismerőseink nyomon követésében is van némi etikett. Az rendben van, ha a szolgáltatást például arra használod, hogy ellenőrizd, hogy egy barátod épségben hazaért-e egy éjszakai szórakozás végén, de arra nem, hogy meglepd az utcán. És nagyon át kell gondolni kivel osztjuk meg az adatokat. A szabályok leginkább csak a családra és a közeli barátokra vonatkoznak, de itt is fennáll a sznobság veszélye: a helymegosztás megszüntetése a fényképekből való kivágás modern változata. Ez egy kicsit olyan, mint a mobiltelefonok körüli szabályok: elméletileg bárkit fel lehet hívni a nap bármely szakában, de hétvégén vagy késő este mégsem zaklatjuk egymást. Persze a mai tinédzserek már egyáltalán nem is használják telefonálásra a telefonjukat.
A helymeghatározás mint biztonsági intézkedés, különösen az idős szülők és gyermekek esetében csábító. A kockázat az, hogy ez olyan mértékben normalizálja a személyes adatok megosztását, amit nehéz lesz visszafordítani. Ha valaki már kényelmesen megosztja a tartózkodási helyét a családjával és a barátaival, akkor egy nap talán a munkáltatójával is szívesen megosztja majd - vagy akár a kormányzati szervekkel is. A mozgásadatok nyomon követése a viselkedésmódosítás eszköze is lehet: egy gyerek viselkedését már az is megváltoztathatja, ha egyszerűen tudja, hogy követik. És kevesen vagyunk immunisak erre a nyomásra. Az internetet néha panoptikumként írják le, ahol az online cégek minden oldalról figyelik tevékenységeinket, de egymás nyomon követésével még nagyobb hatalmat adunk ennek a modellnek.
Mi az elfogadható szintje az online megfigyelésnek? Egy régi netező azt gondolná, hogy az ideális az, ha nincs. Az adatvédelmi aktivisták igyekeznek korlátozni a megosztott információkat, és a laptopok beépített webkameráját takarócsúszkával árulják. A hónap elején a Microsoft visszavonta egy új funkcióra vonatkozó terveit, amely öt másodpercenként képernyőképeket készített a felhasználó számítógépéről a mesterséges intelligencia képzése céljából. De az emberek mégis önkéntesen töltenek le helymeghatározó alkalmazásokat. Hogy ezek pontosan mennyire népszerűek, az az életkortól függ. Sokan nem szeretik, ha figyelik őket, de ez leginkább a 40-es vagy afeletti korosztályra igaz, ők inkább nem szeretnének pontként megjelenni valaki más térképén.
Azonban kérdezzen bárki körbe a 20-as éveiben járó barátainál, ők sokkal inkább valószínű, hogy önfeledten követik egymást. Barátok és barátnők, férjek és feleségek záróképernyőjén jelenik meg párjuk tartózkodási helye. Ők valamiért nem találják idegesítőnek a megfigyelés vagy az ilyen módon való követés gondolatát. Azt mondják ettől nagyobb biztonságban érzik magukat. Ez nem azért van, mert nem látják át az online adatvédelem fontosságát, hanem azért, mert reálisan látják a rendelkezésre álló adatvédelmi lehetőségeket.
Tudják, hogy ha van okostelefonunk, és nem akarjuk letiltani az olyan hasznos dolgokat, mint például a Google Térkép vagy a Budapest Go app, akkor a tartózkodási helyünket már most is figyelik. Ha az alkalmazáskészítők, az okostelefon-gyártók és a reklámcégek már most is követik az embert, akkor miért ne oszthatná meg mindenki ezeket az információkat az ismerőseivel? Ráadásul még akkor is megfigyelhetnek mindenkit, ha kikapcsolja a funkciókat. Tavaly a Google beleegyezett, hogy 93 millió dollárt fizessen olyan perek rendezésére, melyben azzal vádolták meg, hogy a felhasználók GPS-beállításainak kikapcsolása után is gyűjtött helymeghatározási adatokat.
A helymegosztás már több mint egy évtizede létezik. Az Apple Find My applikációja még 2010-ben jelent meg, a célja az volt, hogy a felhasználók megtalálják elveszett telefonjukat, majd ez aztán a barátok közötti adatmegosztássá fejlődött. Ugyanebben az évben a Facebook bemutatta a Places (Helyek) funkciót, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy megosszák mozgásukat. Ez volt az olyan helyalapú közösségi hálózati startupok aranykora, mint a Foursquare. De először a Snapchat helymegosztó virtuális Térképének 2017-es megjelenése tüntette fel igazán ártalmatlan mókának a nyomkövetést. A felhasználók mosolygó Bitmojiként csoportosítva láthatják barátaikat, az egész úgy néz ki, mint egy játék. Barátaink tartózkodási helyének ellenőrzése leginkább a The Sims játékhoz hasonlít.
De ismerőseink nyomon követésében is van némi etikett. Az rendben van, ha a szolgáltatást például arra használod, hogy ellenőrizd, hogy egy barátod épségben hazaért-e egy éjszakai szórakozás végén, de arra nem, hogy meglepd az utcán. És nagyon át kell gondolni kivel osztjuk meg az adatokat. A szabályok leginkább csak a családra és a közeli barátokra vonatkoznak, de itt is fennáll a sznobság veszélye: a helymegosztás megszüntetése a fényképekből való kivágás modern változata. Ez egy kicsit olyan, mint a mobiltelefonok körüli szabályok: elméletileg bárkit fel lehet hívni a nap bármely szakában, de hétvégén vagy késő este mégsem zaklatjuk egymást. Persze a mai tinédzserek már egyáltalán nem is használják telefonálásra a telefonjukat.
A helymeghatározás mint biztonsági intézkedés, különösen az idős szülők és gyermekek esetében csábító. A kockázat az, hogy ez olyan mértékben normalizálja a személyes adatok megosztását, amit nehéz lesz visszafordítani. Ha valaki már kényelmesen megosztja a tartózkodási helyét a családjával és a barátaival, akkor egy nap talán a munkáltatójával is szívesen megosztja majd - vagy akár a kormányzati szervekkel is. A mozgásadatok nyomon követése a viselkedésmódosítás eszköze is lehet: egy gyerek viselkedését már az is megváltoztathatja, ha egyszerűen tudja, hogy követik. És kevesen vagyunk immunisak erre a nyomásra. Az internetet néha panoptikumként írják le, ahol az online cégek minden oldalról figyelik tevékenységeinket, de egymás nyomon követésével még nagyobb hatalmat adunk ennek a modellnek.