SG.hu
Meghalt a Pascal megalkotója és a szoftvertervezés úttörője, Niklaus Wirth
Niklaus Wirth svájci informatikus professzor újév napján halt meg, nagyjából hat héttel a 90. születésnapja előtt. Wirthot méltán ünneplik a Pascal programozási nyelv megalkotójaként, de ez csak egy lépés volt számára egy sor fontos nyelv és kutatási projekt közül. Egy aszteroidát és egy számítógép-tervezési törvényt is elneveztek róla. 1984-ben megkapta a számítástechnika lehető legmagasabb kitüntetését, a Turing-díjat.
Niklaus Emil Wirth a svájci Wintherthurban született 1934-ben. 1959-ben szerzett diplomát az ETH Zürichben, ahová később visszatért, és ahonnan fontos kutatásainak nagy része származik. Élete során többször is országot váltott - 1960-ban a kanadai Université Lavalban szerzett mesterdiplomát, 1963-ban pedig az Egyesült Államokban, a Berkeley-i egyetemen doktorált - a Berkeley Unix, vagy ahogy általában ismerik, a BSD hazájában. A következő négy évben Kaliforniában maradt, a Stanford Egyetem informatika tanszékének adjunktusaként. Ez idő alatt két programozási nyelven dolgozott, az Euler 1965-ben, a PL/360 pedig 1968-ban jelent meg.
Niklaus Wirth az általa fejlesztett Lilith nevű személyi számítógéppel
Részben ennek a munkának az eredményeként hívták meg az ALGOL 60 helyébe lépő ALGOL programozási nyelv következő verzióját tervező munkacsoportba. Sir Tony Hoare brit informatikussal együtt bemutatta az ALGOL-W nevű javaslatot, ezt azonban elutasították Adriaan van Wijngaarden összetettebb javaslata helyett, amely az ALGOL-68 lett. Ennek nyomán Wirth kilépett a bizottságból, átírta azt, hogy valamivel kevésbé legyen kompatibilis az ALGOL-lal, és 1970-ben kiadta Pascal néven. Nagy sikert aratott, a mai napig használják, és azt is hozzá kell tenni, hogy a túlbonyolított ALGOL-68 megbukott.
Nem túlzás azt állítani, hogy az ALGOL-60 minden későbbi programozási nyelvre hatással volt: a Delphi még mindig kapható, a Free Pascal projekt pedig most adta ki a keresztplatformos Lazarus IDE 3.0-s verzióját. Az ALGOL-68 bonyolultsága azonban megnyitotta a lehetőségeket olyan újabb, egyszerűbb nyelvek, mint például a C, a Simula-67 és utódaik, a C++, valamint az ezekben megvalósított más nyelvek és operációs rendszerek légiói előtt. 1976-ban Wirth a következő nyelvét Modula névre keresztelte, de azt 1977-ben gyorsan lecserélték Modula-2-re. Ez kiegészítette a nyelvet a co-rutinoknak nevezett együttműködő folyamatokkal, felhasználva korábbi munkatársa, C A R Hoare modelljét. (Napjainkban ezek az Erlangban, a Go-ban és a Clojure-ban is megtalálhatóak). Az 1980-as és 1990-es években a Modula-2 fontos nyelv volt.
Wirth két egyéves szabadságot töltött Kaliforniában a Xerox PARC-nál, az elsőt 1976-1977-ben, a másodikat 1984-1985-ben. Az ott látottak által inspirálva, Zürichbe visszatérve megalkotta a sokkal ambiciózusabb Oberon rendszert. Az Oberon egy programozási nyelv, egy ablakos fejlesztőkörnyezet, valamint egy teljes operációs rendszer. Az Oberon rendszer bizonyítéka annak, hogy egy szoftver apró mérete ellenére nagyon hatékony lehet. A 2013-as kiadás belső, külső és systools archívumai összesen mintegy 4623 sornyi kódot tartalmaznak 262 kB méretben. Ez a teljes magkörnyezet. Az Oberon kézikönyv tartalmazza a Wirth-törvény néven ismertté vált mondatot, bár szerényen Martin Reisernek tulajdonítva: "Az Oberon rendszerrel szeretnénk megcáfolni Reiser törvényét, amelyet gyakorlatilag az operációs rendszerek minden újabb kiadása megerősített: "A nagy előrelépések ellenére a szoftverek gyorsabban lassulnak, mint a hardverek gyorsulnak." Az Oberon több utódot is inspirált, köztük az Oberon-2-t, az Oberon 07-et és a Component Pascalt.
Wirth sok beszámoló alapján megközelíthető, barátságos és szellemes ember volt. 1999 áprilisában vonult vissza, bár 2013-ban, nem sokkal 80. születésnapja előtt újra megjelent, hogy kiadja a Project Oberon frissített változatát. Munkájában, az általa létrehozott nyelvekben és eszközökben, a kisebb, hatékonyabb szoftverekért való ékesszóló kiállásában - még azokban a projektekben is, amelyekből kilépett - szinte mérhetetlenül nagy hatással volt a számítógépes iparra. A modern szoftveripar nyilvánvalóan nem tanult tőle. Bár ő már nem él, munkássága még sok tanulsággal szolgálhat.
Niklaus Emil Wirth a svájci Wintherthurban született 1934-ben. 1959-ben szerzett diplomát az ETH Zürichben, ahová később visszatért, és ahonnan fontos kutatásainak nagy része származik. Élete során többször is országot váltott - 1960-ban a kanadai Université Lavalban szerzett mesterdiplomát, 1963-ban pedig az Egyesült Államokban, a Berkeley-i egyetemen doktorált - a Berkeley Unix, vagy ahogy általában ismerik, a BSD hazájában. A következő négy évben Kaliforniában maradt, a Stanford Egyetem informatika tanszékének adjunktusaként. Ez idő alatt két programozási nyelven dolgozott, az Euler 1965-ben, a PL/360 pedig 1968-ban jelent meg.
Niklaus Wirth az általa fejlesztett Lilith nevű személyi számítógéppel
Részben ennek a munkának az eredményeként hívták meg az ALGOL 60 helyébe lépő ALGOL programozási nyelv következő verzióját tervező munkacsoportba. Sir Tony Hoare brit informatikussal együtt bemutatta az ALGOL-W nevű javaslatot, ezt azonban elutasították Adriaan van Wijngaarden összetettebb javaslata helyett, amely az ALGOL-68 lett. Ennek nyomán Wirth kilépett a bizottságból, átírta azt, hogy valamivel kevésbé legyen kompatibilis az ALGOL-lal, és 1970-ben kiadta Pascal néven. Nagy sikert aratott, a mai napig használják, és azt is hozzá kell tenni, hogy a túlbonyolított ALGOL-68 megbukott.
Nem túlzás azt állítani, hogy az ALGOL-60 minden későbbi programozási nyelvre hatással volt: a Delphi még mindig kapható, a Free Pascal projekt pedig most adta ki a keresztplatformos Lazarus IDE 3.0-s verzióját. Az ALGOL-68 bonyolultsága azonban megnyitotta a lehetőségeket olyan újabb, egyszerűbb nyelvek, mint például a C, a Simula-67 és utódaik, a C++, valamint az ezekben megvalósított más nyelvek és operációs rendszerek légiói előtt. 1976-ban Wirth a következő nyelvét Modula névre keresztelte, de azt 1977-ben gyorsan lecserélték Modula-2-re. Ez kiegészítette a nyelvet a co-rutinoknak nevezett együttműködő folyamatokkal, felhasználva korábbi munkatársa, C A R Hoare modelljét. (Napjainkban ezek az Erlangban, a Go-ban és a Clojure-ban is megtalálhatóak). Az 1980-as és 1990-es években a Modula-2 fontos nyelv volt.
Wirth két egyéves szabadságot töltött Kaliforniában a Xerox PARC-nál, az elsőt 1976-1977-ben, a másodikat 1984-1985-ben. Az ott látottak által inspirálva, Zürichbe visszatérve megalkotta a sokkal ambiciózusabb Oberon rendszert. Az Oberon egy programozási nyelv, egy ablakos fejlesztőkörnyezet, valamint egy teljes operációs rendszer. Az Oberon rendszer bizonyítéka annak, hogy egy szoftver apró mérete ellenére nagyon hatékony lehet. A 2013-as kiadás belső, külső és systools archívumai összesen mintegy 4623 sornyi kódot tartalmaznak 262 kB méretben. Ez a teljes magkörnyezet. Az Oberon kézikönyv tartalmazza a Wirth-törvény néven ismertté vált mondatot, bár szerényen Martin Reisernek tulajdonítva: "Az Oberon rendszerrel szeretnénk megcáfolni Reiser törvényét, amelyet gyakorlatilag az operációs rendszerek minden újabb kiadása megerősített: "A nagy előrelépések ellenére a szoftverek gyorsabban lassulnak, mint a hardverek gyorsulnak." Az Oberon több utódot is inspirált, köztük az Oberon-2-t, az Oberon 07-et és a Component Pascalt.
Wirth sok beszámoló alapján megközelíthető, barátságos és szellemes ember volt. 1999 áprilisában vonult vissza, bár 2013-ban, nem sokkal 80. születésnapja előtt újra megjelent, hogy kiadja a Project Oberon frissített változatát. Munkájában, az általa létrehozott nyelvekben és eszközökben, a kisebb, hatékonyabb szoftverekért való ékesszóló kiállásában - még azokban a projektekben is, amelyekből kilépett - szinte mérhetetlenül nagy hatással volt a számítógépes iparra. A modern szoftveripar nyilvánvalóan nem tanult tőle. Bár ő már nem él, munkássága még sok tanulsággal szolgálhat.