SG.hu
A NASA vizet és szerves anyagokat talált az aszteroida-mintában
A tudósok az OSIRIS-REx mintagyűjtő tartalmának kezdeti elemzése során szénre és vízre is találtak bizonyítékot. Lelkendezve beszéltek a kilátásoktól, hogy ez az anyag mit fog elárulni nekünk bolygónk eredetéről, sőt talán még rólunk is.
Hét évnyi űrutazás után szeptember végén landolt egy Utah állambeli sivatagban a Bennu aszteroidáról származó mintákat szállító kis űrszonda. Az aszteroida porának és kőzetének a földi életből származó szennyeződését megakadályozó, gondosan megkoreografált eljárások után a mintákat két hete szállították át a houstoni Johnson Űrközpont egyik tisztaszobájába. Azóta a tudósok megvizsgálták az elsődleges tartályon kívül összegyűjtött anyag egy részét. Az első adatokat egy szerdán megtartott rendezvényen hozták nyilvánosságra. "Remekül sikerült" - mondta Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem tudósa, az OSIRIS-REx küldetés vezető kutatója.
A tudósok még fel sem nyitották a fő konténert, ez a folyamat az elkövetkező hetekben fog megtörténni, amikor megkezdődik az összes anyag katalogizálása. A küldetés elindítása előtt a tudósok azt mondták, hogy a 60 grammnyi anyag visszanyerése már sikernek tekinthető. Bár a teljes tömeg meghatározására irányuló erőfeszítések még folynak, Lauretta szerint az első becslések szerint az aszteroidafogó küldetés körülbelül 250 gramm kavicsot és port gyűjtött össze a Bennu felszínéről. Miután az anyagot katalogizálták, kis mennyiségben kölcsönadják majd 35 ország 230 tudósának, akik az Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification and Security-Regolith Explorer, vagyis az OSIRIS-Rex missziós csapat tagjai.
Miért olyan nagy dolog egy aszteroida felszínéről származó érintetlen minták elemzése? A Bennu egy földközeli pályán keringő, körülbelül fél kilométer átmérőjű aszteroida. Úgy gondolják róla, hogy egy időkapszulája lehet azoknak a kőzet- és vegyi anyagtípusoknak, amelyek akkor léteztek, amikor a bolygók több mint 4 milliárd évvel ezelőtt kialakultak Naprendszerünkben. A Bennu tanulmányozásával a tudósok visszatekintenek abba az őskorba, amikor a Föld kezdett átalakulni egy rendkívül forró, pokoli felszíni környezettel rendelkező világból egy inkább sárgolyóhoz hasonlóvá. Ha ezeket a kavicsokat és sziklákat kifinomult berendezésekkel szurkáljuk itt a Földön, Lauretta és a többi tudós talán választ kaphat arra a kérdésre, hogyan alakultak ki a Földhöz és a Marshoz hasonló földi bolygók, és hogy esetleg aszteroidák telepítették-e a Földre az élet építőköveit.
Az OSIRIS REx mintatároló egységét a legnagyobb óvatosság mellett kezelik
A por egy részének előzetes elemzése alapján Lauretta elmondta, hogy a tudósok megütötték a főnyereményt egy olyan mintával, amely közel 5 tömegszázalékban tartalmaz szenet, és bőséges mennyiségű vizet tartalmaz hidratált agyagásványok formájában. Nagyon valószínű, hogy az ehhez hasonló aszteroidák szállították évmilliárdokkal ezelőtt a Föld óceánjaiban, tavaiban és folyóiban ma található víz túlnyomó többségét. Az aszteroida porából származó nyomok - mind a víz, mind a szerves molekulák - összerakásával a tudósok úgy vélik, jobban megérthetik, hogyan vált a Föld egy lakatlan sárgolyóból a mai, élettel teli világgá. "Ez egy hihetetlen anyag" - mondta Daniel Glavin, a küldetés egyik társkutatója. "Tele van szerves anyagokkal. Ha biológiailag alapvető szerves molekulákat keresünk, akkor a megfelelő aszteroidát választottuk, és a megfelelő mintát hoztuk vissza. Ez egy asztrobiológus álma."
A Föld és a rajta lévő élet eredetének feltárásán túlmenően a küldetés anyaga más kérdésekre is betekintést nyújt majd. A NASA és néhány vállalat az aszteroidákból származó erőforrások kitermelésében érdekelt, hogy az emberiség által a Naprendszer mélyére vezető felfedezésekhez szükséges erőforrásokat gyűjtsön. A Bennu alapos vizsgálata információt fog nyújtani arról, hogy milyen erőforrások vannak az ilyen típusú, szénben gazdag aszteroidában, és hogy mennyire lesz nehéz ezeket begyűjteni és üzemanyagként feldolgozni.
A NASA természetesen a bolygóvédelemben is érdekelt. A Bennu a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövön kívüli pályán keringő aszteroidák közé tartozik, nagy érdeklődésre tart számot, mivel potenciálisan keresztezheti a Földet. A tudósok szerint 1:2700-hoz az esélye annak, hogy a Bennu most és 2182 szeptembere között becsapódhat a Földbe. Bár a Bennu csak körülbelül egyhuszad akkora, mint az a nagy aszteroida, amely közel 70 millió évvel ezelőtt kiirtotta a dinoszauruszokat, elég nagy ahhoz, hogy több várost elpusztítson vagy hatalmas cunamit okozzon. A Bennu természetének megértése segít a tudósoknak és a mérnököknek kitalálni, hogyan lehet a jövőben a legegyszerűbben megváltoztatni a fenyegető aszteroidák pályáját.
A világot jelenleg elárasztják a rossz hírek, az ukrajnai és izraeli szörnyű konfliktusok uralják a nemzetközi közbeszédet. Az aszteroidaminta begyűjtésének története azonban lelkesítő hír. Megvalósításához a NASA szorosan együttműködött Japán és Kanada űrügynökségeivel, és tucatnyi ország tudósai fognak részt venni a visszahozott anyag tanulmányozásában. Egy ilyen erőfeszítés nem megosztja, hanem egyesíti az emberiséget. "Miért csináljuk ezt?" - tette fel a költői kérdést Bill Nelson, a NASA adminisztrátora. "Mert a NASA-nál megpróbáljuk kideríteni, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, mi a helyünk ebben a végtelenben, amit Univerzumnak nevezünk".
Nem ez az első olyan küldetés, amely aszteroidáról származó mintákat hoz vissza, korábban a japán űrügynökség már kétszer megvalósította. A Hayabusa 1 űrszonda 2010-ben 1500 apró aszteroidaszemcsét juttatott vissza a Földre, egy évtizeddel később pedig a Hayabusa 2 űrszonda még többet, mintegy 5 grammot küldött vissza. Az OSIRIS-Rex anyaga azonban sokszorosan bőségesebb, és a mintába ágyazott nagyobb kőzetekkel valószínűleg több érdemi tudományos adatot fog szolgáltatni. Az OSIRIS-Rex csodája az, hogy még mindig nem tudjuk, mit fogunk találni, de a kutatásnak abban a kínzó pillanatában vagyunk, amikor biztosak lehetünk benne, hogy a következő hónapokban és években elkápráztatnak minket ezek a felfedezések. Az ilyen nagy tudományos küldetések megmutatják, milyen lehet az emberiség a legjobb formájában. Széleskörű nemzetközi együttműködésre van szükség, és sokféle hátterű és szakterületű ember összefogására, hogy olyasmit tegyünk, amire az egyén egyedül nem képes - messze túlmutatva civilizációnk bölcsőjén, hogy valami újat tudjunk meg a kozmoszról, a világunkról és önmagunkról. Ha együtt dolgozunk, nagy dolgokra vagyunk képesek. Ha együtt dolgozunk, fajunk jövője határtalan.
Hét évnyi űrutazás után szeptember végén landolt egy Utah állambeli sivatagban a Bennu aszteroidáról származó mintákat szállító kis űrszonda. Az aszteroida porának és kőzetének a földi életből származó szennyeződését megakadályozó, gondosan megkoreografált eljárások után a mintákat két hete szállították át a houstoni Johnson Űrközpont egyik tisztaszobájába. Azóta a tudósok megvizsgálták az elsődleges tartályon kívül összegyűjtött anyag egy részét. Az első adatokat egy szerdán megtartott rendezvényen hozták nyilvánosságra. "Remekül sikerült" - mondta Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem tudósa, az OSIRIS-REx küldetés vezető kutatója.
A tudósok még fel sem nyitották a fő konténert, ez a folyamat az elkövetkező hetekben fog megtörténni, amikor megkezdődik az összes anyag katalogizálása. A küldetés elindítása előtt a tudósok azt mondták, hogy a 60 grammnyi anyag visszanyerése már sikernek tekinthető. Bár a teljes tömeg meghatározására irányuló erőfeszítések még folynak, Lauretta szerint az első becslések szerint az aszteroidafogó küldetés körülbelül 250 gramm kavicsot és port gyűjtött össze a Bennu felszínéről. Miután az anyagot katalogizálták, kis mennyiségben kölcsönadják majd 35 ország 230 tudósának, akik az Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification and Security-Regolith Explorer, vagyis az OSIRIS-Rex missziós csapat tagjai.
Miért olyan nagy dolog egy aszteroida felszínéről származó érintetlen minták elemzése? A Bennu egy földközeli pályán keringő, körülbelül fél kilométer átmérőjű aszteroida. Úgy gondolják róla, hogy egy időkapszulája lehet azoknak a kőzet- és vegyi anyagtípusoknak, amelyek akkor léteztek, amikor a bolygók több mint 4 milliárd évvel ezelőtt kialakultak Naprendszerünkben. A Bennu tanulmányozásával a tudósok visszatekintenek abba az őskorba, amikor a Föld kezdett átalakulni egy rendkívül forró, pokoli felszíni környezettel rendelkező világból egy inkább sárgolyóhoz hasonlóvá. Ha ezeket a kavicsokat és sziklákat kifinomult berendezésekkel szurkáljuk itt a Földön, Lauretta és a többi tudós talán választ kaphat arra a kérdésre, hogyan alakultak ki a Földhöz és a Marshoz hasonló földi bolygók, és hogy esetleg aszteroidák telepítették-e a Földre az élet építőköveit.
Az OSIRIS REx mintatároló egységét a legnagyobb óvatosság mellett kezelik
A por egy részének előzetes elemzése alapján Lauretta elmondta, hogy a tudósok megütötték a főnyereményt egy olyan mintával, amely közel 5 tömegszázalékban tartalmaz szenet, és bőséges mennyiségű vizet tartalmaz hidratált agyagásványok formájában. Nagyon valószínű, hogy az ehhez hasonló aszteroidák szállították évmilliárdokkal ezelőtt a Föld óceánjaiban, tavaiban és folyóiban ma található víz túlnyomó többségét. Az aszteroida porából származó nyomok - mind a víz, mind a szerves molekulák - összerakásával a tudósok úgy vélik, jobban megérthetik, hogyan vált a Föld egy lakatlan sárgolyóból a mai, élettel teli világgá. "Ez egy hihetetlen anyag" - mondta Daniel Glavin, a küldetés egyik társkutatója. "Tele van szerves anyagokkal. Ha biológiailag alapvető szerves molekulákat keresünk, akkor a megfelelő aszteroidát választottuk, és a megfelelő mintát hoztuk vissza. Ez egy asztrobiológus álma."
A Föld és a rajta lévő élet eredetének feltárásán túlmenően a küldetés anyaga más kérdésekre is betekintést nyújt majd. A NASA és néhány vállalat az aszteroidákból származó erőforrások kitermelésében érdekelt, hogy az emberiség által a Naprendszer mélyére vezető felfedezésekhez szükséges erőforrásokat gyűjtsön. A Bennu alapos vizsgálata információt fog nyújtani arról, hogy milyen erőforrások vannak az ilyen típusú, szénben gazdag aszteroidában, és hogy mennyire lesz nehéz ezeket begyűjteni és üzemanyagként feldolgozni.
A NASA természetesen a bolygóvédelemben is érdekelt. A Bennu a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövön kívüli pályán keringő aszteroidák közé tartozik, nagy érdeklődésre tart számot, mivel potenciálisan keresztezheti a Földet. A tudósok szerint 1:2700-hoz az esélye annak, hogy a Bennu most és 2182 szeptembere között becsapódhat a Földbe. Bár a Bennu csak körülbelül egyhuszad akkora, mint az a nagy aszteroida, amely közel 70 millió évvel ezelőtt kiirtotta a dinoszauruszokat, elég nagy ahhoz, hogy több várost elpusztítson vagy hatalmas cunamit okozzon. A Bennu természetének megértése segít a tudósoknak és a mérnököknek kitalálni, hogyan lehet a jövőben a legegyszerűbben megváltoztatni a fenyegető aszteroidák pályáját.
A világot jelenleg elárasztják a rossz hírek, az ukrajnai és izraeli szörnyű konfliktusok uralják a nemzetközi közbeszédet. Az aszteroidaminta begyűjtésének története azonban lelkesítő hír. Megvalósításához a NASA szorosan együttműködött Japán és Kanada űrügynökségeivel, és tucatnyi ország tudósai fognak részt venni a visszahozott anyag tanulmányozásában. Egy ilyen erőfeszítés nem megosztja, hanem egyesíti az emberiséget. "Miért csináljuk ezt?" - tette fel a költői kérdést Bill Nelson, a NASA adminisztrátora. "Mert a NASA-nál megpróbáljuk kideríteni, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, mi a helyünk ebben a végtelenben, amit Univerzumnak nevezünk".
Nem ez az első olyan küldetés, amely aszteroidáról származó mintákat hoz vissza, korábban a japán űrügynökség már kétszer megvalósította. A Hayabusa 1 űrszonda 2010-ben 1500 apró aszteroidaszemcsét juttatott vissza a Földre, egy évtizeddel később pedig a Hayabusa 2 űrszonda még többet, mintegy 5 grammot küldött vissza. Az OSIRIS-Rex anyaga azonban sokszorosan bőségesebb, és a mintába ágyazott nagyobb kőzetekkel valószínűleg több érdemi tudományos adatot fog szolgáltatni. Az OSIRIS-Rex csodája az, hogy még mindig nem tudjuk, mit fogunk találni, de a kutatásnak abban a kínzó pillanatában vagyunk, amikor biztosak lehetünk benne, hogy a következő hónapokban és években elkápráztatnak minket ezek a felfedezések. Az ilyen nagy tudományos küldetések megmutatják, milyen lehet az emberiség a legjobb formájában. Széleskörű nemzetközi együttműködésre van szükség, és sokféle hátterű és szakterületű ember összefogására, hogy olyasmit tegyünk, amire az egyén egyedül nem képes - messze túlmutatva civilizációnk bölcsőjén, hogy valami újat tudjunk meg a kozmoszról, a világunkról és önmagunkról. Ha együtt dolgozunk, nagy dolgokra vagyunk képesek. Ha együtt dolgozunk, fajunk jövője határtalan.