Két képernyő, vagy akár egy sem, az új laptopok váratlan dizájnnal csalogatják a vásárlókat. A valóban furcsa hordozható számítógépek korába lépünk, de vajon fel kell-e váltaniuk a hagyományos laptopot?

A laptopok az évtizedek során vékonyabbak, karcsúbbak és erősebbek lettek, de a kialakításuk alapjai többnyire évtizedek óta ugyanazok. Idén azonban megjelent több olyan kivétel, olyan lenyűgöző gép, amelyek megkérdőjeleznek olyan alapelveket, minthogy egy laptopnak csak egy képernyőre van szüksége, vagy hogy kell-e hozzá képernyő egyáltalán? Itt van például a Lenovo Yoga Book 9i, mely úgy néz ki, mint bármelyik másik karcsú, modern laptop, de kinyitása után a hagyományos billentyűzet helyett az alsó felén egy fényes második képernyővel találkozunk. Ezen ugyanúgy lehet gépelni, vagy rárakható a mellékelt Bluetooth-billentyűzet, és ezáltal úgy használható, mint egy hagyományos laptop.


A tíz évvel ezelőtti ASUS Taichi nagyot bukott, főleg a magas ár miatt, kérdezhetnénk akkor, hogy ennek mi értelme? Hogy ezt megtudjuk, fel kell rakni a mellékelt összecsukható állványra, és egyből két normál méretű, 13 collos képernyő lesz a szemünk előtt. Mindkettőt teljes értékűen használhatjuk, mintha két monitor lenne a gépünkre kötve, tehát például az egyikre kirakhatunk egy Word dokumentumot, miközben a másikon a weben böngészünk. Ráadásul kinyitva az oldalára fordíthatjuk, ami könnyebbé teszi a hosszú dokumentumok elolvasását vagy a weboldalakon görgetést, mert a függőlegesen elhelyezett képernyőkön egyszerre több tartalmat láthatunk. A cég így próbálta meg egyesíteni a hordozhatósághoz szükséges kis méretet és tömeget a hatékonyabb munkavégzést elősegítő nagyobb képernyőterülettel.


A kialakításnak persze hátránya is van, mert ugyan a Yoga Book 9i többképernyős verzióban verhetetlen tartalomfogyasztás terén, de hagyományos laptopként egy az alsó képernyő felét elfoglaló, és azon csúszkáló billentyűzetet kell püfölnünk. Ezen a szintén Bluetooth-csatlakozású egér segíthet, de akkor adódik a kérdés, hogy akinek nagyobb képernyő kell, miért nem vesz egyszerűen még egy könnyű, a laptophoz csatlakoztatható második kijelzőt.

Szintén nagyot akart villantani az izraeli Sightful start-up cég kiterjesztett valóság laptopja, a Spacetop. A 8 GB RAM és a 256 GB tárhely a mai laptopok között eléggé standard, míg a 2560×1920 pixeles webkamera és az ujjlenyomat-olvasó már dicséretes funkció. A különlegessége mégis az, hogy nincs rajta képernyő, hanem azt egy szemüveg helyettesíti, amit felvéve egy 100 collos virtuális képernyővel egyenértékű képet látunk a szemünk előtt. Az Apple borzasztó drága VR-szemüvege, a Vision Pro headsetéhez hasonló megoldásnál egyszerre használhatjuk a trackpadot és gépelhetünk a billentyűzeten, miközben a szemeink a levegőben lógó virtuális alkalmazásablakok között cikáznak. A virtuális nézet egy gomb lenyomásával kikapcsolható.


Az eszköz hátránya ugyanaz, mint az előnye: nem véletlen, hogy az Apple síszemüvege annyiba kerül, amennyibe. A Spacetop valójában egy óriási Androidos telefon, amelyre egy az Xreal cég által gyártott kiterjesztett valóság-szemüveg van rákötve. Qualcomm Snapdragon 865 processzora három évvel ezelőtt jelent meg a mobilokban, ami azt jelenti, hogy a gép teljesítménye eléggé korlátos. Többnyire olyan feladatok elvégzésére jó, amelyeket egy webböngészőben lehet elvégezni, tehát játékra vagy ne adj isten videószerkesztésre egyáltalán nem alkalmas. A hirdetett 100 collos virtuális képernyő pedig elég szűk látószöget biztosít perifériás látás nélkül, amire ugyan rengeteg ablak elfér, sokkal több, mint egy hagyományos laptop kijelzőjén, de azokból egyszerre csak a töredéke látható.

A mai számítógépek nem véletlenül néznek ki úgy, ahogy, és egy olyan eszköznek, amely meg akarja változtatni a jelenlegi kialakítást, meg kell értenie és meg kell oldania azokat az okokat, amelyek miatt az kialakult. A Spacetop néhány hónap múlva kapható lesz, de a 2000 dolláros termékért valószínűleg nem fognak kapkodni a vásárlók.