Ötvös Tibor
Minőségi adaptáció lett a The Last of Us
Nehéz lesz megszokni, hogy lehet minőségi adaptációkat készíteni játékokból, de szerencsére az utóbbi években elindult egy pozitív tendencia. Ennek koronája jelenleg a The Last of Us az HBO Max-en.
Uwe Boll, Perzsia hercege, Need for Speed, WarCraft - csak pár elnevezés, ami kialakította a játékosokban azt a rossz érzést, ami mindenkit reflexből elfog, ha Hollywood hozzá akar nyúlni egy kultikus játékhoz. Azonban az utóbbi egy évben azért kaptunk egy Uncharted-et, ami azért kellemes szórakozást nyújtott, de a jobbak közé sorolható a Tomb Raider vagy a Vaják első évada is és persze nem lehet elmenni az év legjobbja, az Arcane mellett sem. Így amikor kiderült, hogy a The Last of Us nem filmként, hanem sorozatként tárul majd a szemünk elé, ráadásul a Csernobil alkotójától, az év egyik legjobban várt eseményévé lépett elő a januári premier. Az pedig csak hab a tortán, hogy az HBO az első epizódot a sajtó számára egy moziban mutatta be, ami jelentősen hozzáadott a látványhoz és az élményhez.
Mielőtt még rátérünk magára a sorozatra, érdemes kicsit átismételni, mi is az a The Last of Us. Nos, a PlayStation egyik zászlóshajója, a Naughty Dog 2013-as (és a felújított kiadás kapcsán 2022-es) sikercíme, melynek második része is szépen szerepelt, a harmadik pedig már egy multis akció lesz, a mai kor trendjének megfelelően. A játék történetét Neil Druckmann írta (az első részét teljes egészében), aki szintén bekerült a sorozat stábjába, hogy minél autentikusabb legyen az élmény és így előzetesen azt kell mondjuk, hogy talán az eddig legjobb filmes/sorozatos játékadaptáció született meg.
2003-ban járunk, amikor is egy gombafertőzés szinte pillanatok alatt totális katasztrófát okozott a Földön. Aki elkapja csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: terjeszteni a járványt. Főhősünk Joel, aki testvére Tommy és lánya, Sarah oldalán menekül az életéért, de egy tragédia során gyermeke életét veszti. 20 évvel később egy diktatórikus rezsim próbálja kontroll alatt tartani a mindennapokat, ami annyit jelent, hogy ha valaki a fertőzés legenyhébb jelét mutatja, kivégzik.
Joel Bostonban csempészként tartja fenn magát, de mindenkitől megtartja a két lépés távolságot, miközben testvérét keresi. Az élet azonban összehozza egy Tűzbogarak nevű forradalmár csoporttal, akik egy furcsa feladattal bízzák meg: kísérje el Ellie nevű 14 éves lányt egy Tűzbogár-telepre. Bár nem fűlik hozzá a foga, de elvállalja és ezzel élete legnagyobb kalandja indul el.
Emlékszem, hogy a sorozat bejelentésekor eléggé megosztotta a tábort a szereposztás, mivel Pedro Pascal azért nem egy kiköpött Joel (Gerard Butler és Hugh Jackman neve merült fel a rajongók részéről) és Bella Ramsey kapcsán sem Ellie jut eszünkbe. Szerencsére azonban mindketten kifogástalan színészek és megértették a karaktereiket. Megvan közöttük az összhang, kis túlzással életük alakítását hozzák a sorozatban.
Nem csupán a főszereplők külsejében történtek kisebb változtatások a szériában a játékhoz képest, hanem a gomba fertőzési módszerében is. Ez egyébként érthető is, hiszen ha az "eredeti" spórás módszert vették volna elő, akkor mindenki maszkban mászkálna a teljes játékidő során, de ez feltehetően sok rajongónak "csípni fogja" majd a szemét. Főleg, hogy a játékban ezek a spórafelhőben mászkálós részek igazi klausztrofób élményt jelentettek, ezeket itt pedig mellőznünk kell.
Szintén megosztja majd a rajongókat az egyik emblematikus mellékszereplő története, mely egy egész fejezetet kapott a sorozatban, de nagyon jó lett. További változás, hogy mivel itt jóval kevesebb akció kapott szerepet, így a készítők kénytelenek voltak valami mást beemelni, ami kitölti a kilenc részt. Szerencsére ezt nem mindenféle töltelék-epizódokkal oldották meg, hanem nagyon jó kis flashbackekkel.
Az írókat dicséri, hogy nem vesznek el a járvány előtti időkben, nem a karaktereket építik, hanem inkább a világot. A karakterek fejlődése a "jelenben" történik, ráadásul beemelik a Left Behind DLC-t is, ami külön epizódot kap. A készítők nem akarták a végletekig elhúzni a történetet, így elég feszes tempót diktál a széria, ami egyrészt jó, hiszen folyamatosan halad a sztori, ugyanakkor bizonyos részeken nagyon gyorsan szaladunk át. Talán az egyetlen negatívum, hogy a látott négy részben voltak olyan történések, melyeket kicsit bővebben is kifejthettek volna az alkotók.
Ez persze csak szőrszálhasogatás, hiszen a The Last of Us még így is bőven az egyik, ha nem a legjobban sikerült adaptáció. A környezet fantasztikusan van megoldva, a természet által visszahódított világ nagyon jól fest és a Kattogók is nagyon jól néznek ki - igaz, elég keveset látunk belőlük. A PlayStation Productions fantasztikus debütálást mutatott be és ha hasonlóan autentikus és szívvel-lélekkel készített adaptációkat kap a jelenleg kidolgozás alatt álló God of War vagy a Horizon sorozat, akkor nem lehet okunk panaszra. 9,5/10
Uwe Boll, Perzsia hercege, Need for Speed, WarCraft - csak pár elnevezés, ami kialakította a játékosokban azt a rossz érzést, ami mindenkit reflexből elfog, ha Hollywood hozzá akar nyúlni egy kultikus játékhoz. Azonban az utóbbi egy évben azért kaptunk egy Uncharted-et, ami azért kellemes szórakozást nyújtott, de a jobbak közé sorolható a Tomb Raider vagy a Vaják első évada is és persze nem lehet elmenni az év legjobbja, az Arcane mellett sem. Így amikor kiderült, hogy a The Last of Us nem filmként, hanem sorozatként tárul majd a szemünk elé, ráadásul a Csernobil alkotójától, az év egyik legjobban várt eseményévé lépett elő a januári premier. Az pedig csak hab a tortán, hogy az HBO az első epizódot a sajtó számára egy moziban mutatta be, ami jelentősen hozzáadott a látványhoz és az élményhez.
Mielőtt még rátérünk magára a sorozatra, érdemes kicsit átismételni, mi is az a The Last of Us. Nos, a PlayStation egyik zászlóshajója, a Naughty Dog 2013-as (és a felújított kiadás kapcsán 2022-es) sikercíme, melynek második része is szépen szerepelt, a harmadik pedig már egy multis akció lesz, a mai kor trendjének megfelelően. A játék történetét Neil Druckmann írta (az első részét teljes egészében), aki szintén bekerült a sorozat stábjába, hogy minél autentikusabb legyen az élmény és így előzetesen azt kell mondjuk, hogy talán az eddig legjobb filmes/sorozatos játékadaptáció született meg.
2003-ban járunk, amikor is egy gombafertőzés szinte pillanatok alatt totális katasztrófát okozott a Földön. Aki elkapja csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: terjeszteni a járványt. Főhősünk Joel, aki testvére Tommy és lánya, Sarah oldalán menekül az életéért, de egy tragédia során gyermeke életét veszti. 20 évvel később egy diktatórikus rezsim próbálja kontroll alatt tartani a mindennapokat, ami annyit jelent, hogy ha valaki a fertőzés legenyhébb jelét mutatja, kivégzik.
Joel Bostonban csempészként tartja fenn magát, de mindenkitől megtartja a két lépés távolságot, miközben testvérét keresi. Az élet azonban összehozza egy Tűzbogarak nevű forradalmár csoporttal, akik egy furcsa feladattal bízzák meg: kísérje el Ellie nevű 14 éves lányt egy Tűzbogár-telepre. Bár nem fűlik hozzá a foga, de elvállalja és ezzel élete legnagyobb kalandja indul el.
Emlékszem, hogy a sorozat bejelentésekor eléggé megosztotta a tábort a szereposztás, mivel Pedro Pascal azért nem egy kiköpött Joel (Gerard Butler és Hugh Jackman neve merült fel a rajongók részéről) és Bella Ramsey kapcsán sem Ellie jut eszünkbe. Szerencsére azonban mindketten kifogástalan színészek és megértették a karaktereiket. Megvan közöttük az összhang, kis túlzással életük alakítását hozzák a sorozatban.
Nem csupán a főszereplők külsejében történtek kisebb változtatások a szériában a játékhoz képest, hanem a gomba fertőzési módszerében is. Ez egyébként érthető is, hiszen ha az "eredeti" spórás módszert vették volna elő, akkor mindenki maszkban mászkálna a teljes játékidő során, de ez feltehetően sok rajongónak "csípni fogja" majd a szemét. Főleg, hogy a játékban ezek a spórafelhőben mászkálós részek igazi klausztrofób élményt jelentettek, ezeket itt pedig mellőznünk kell.
Szintén megosztja majd a rajongókat az egyik emblematikus mellékszereplő története, mely egy egész fejezetet kapott a sorozatban, de nagyon jó lett. További változás, hogy mivel itt jóval kevesebb akció kapott szerepet, így a készítők kénytelenek voltak valami mást beemelni, ami kitölti a kilenc részt. Szerencsére ezt nem mindenféle töltelék-epizódokkal oldották meg, hanem nagyon jó kis flashbackekkel.
Az írókat dicséri, hogy nem vesznek el a járvány előtti időkben, nem a karaktereket építik, hanem inkább a világot. A karakterek fejlődése a "jelenben" történik, ráadásul beemelik a Left Behind DLC-t is, ami külön epizódot kap. A készítők nem akarták a végletekig elhúzni a történetet, így elég feszes tempót diktál a széria, ami egyrészt jó, hiszen folyamatosan halad a sztori, ugyanakkor bizonyos részeken nagyon gyorsan szaladunk át. Talán az egyetlen negatívum, hogy a látott négy részben voltak olyan történések, melyeket kicsit bővebben is kifejthettek volna az alkotók.
Ez persze csak szőrszálhasogatás, hiszen a The Last of Us még így is bőven az egyik, ha nem a legjobban sikerült adaptáció. A környezet fantasztikusan van megoldva, a természet által visszahódított világ nagyon jól fest és a Kattogók is nagyon jól néznek ki - igaz, elég keveset látunk belőlük. A PlayStation Productions fantasztikus debütálást mutatott be és ha hasonlóan autentikus és szívvel-lélekkel készített adaptációkat kap a jelenleg kidolgozás alatt álló God of War vagy a Horizon sorozat, akkor nem lehet okunk panaszra. 9,5/10