Berta Sándor
A szemmozgások elemzésével lehet sikeresebb a képernyő előtti munkavégzés
A Drezdai Műszaki Egyetem új tanulmánya alapján a feladatok feldolgozása során végzett szemmozgások információt szolgáltatnak arról, hogy az adott személy éppen mivel foglalkozik és milyen célokat követ a feladat során. Ezek a megállapítások szerepet játszhatnak a jövőben a képernyő előtti munka megszervezésében.
Az emberek folyamatosan mozgatják a szemüket, hogy információkat szerezzenek a környezetükből. A szemmozgások mérése lehetővé teszi, hogy következtetéseket lehessen levonni az információ feldolgozásának a módjáról. Számos tudományos tanulmány bizonyítja, hogy az új vizuális információk egy bizonyos mozgásmintát eredményeznek.
A szakemberek különösen a vizuális feldolgozás két típusa között tesznek különbséget. Az úgynevezett környezeti üzemmódban a szem gyorsan mozog nagy távolságokra, hogy kezdetben durva benyomásokat szerezzen a potenciálisan érdekes célpontokról. Ezt a mintát a felhasználók általános térbeli tájékozódásra használják. Amikor ez a folyamat befejeződik, bizonyos információkat a céltól és az érdeklődés szintjétől függően hosszabb ideig tekintenek meg és mélyebben dolgoznak fel. Ez az úgynevezett fókusz üzemmód. Eddig a tekintetminták e változásait főként a környezet változásával, azaz külső ingerekkel kapcsolatban találták hangsúlyosnak.
Sebastian Pannasch és csapata, a Drezdai Műszaki Egyetem mérnöki pszichológia tanszékének legújabb tanulmányában most azt vizsgálta, hogy az ilyen mintázatok milyen mértékben alakulnak ki belső változások következtében. Ehhez a tesztalanyokat arra kérték, hogy a számítógép képernyőjén oldjanak meg egy feladatot, amelyben egy Rubik-kockát kellett összerakniuk egy modell szerint úgy, hogy minden oldala pontosan megfeleljen a leírásnak. A külső inger, azaz a képernyő beállítása és a feladat ugyanaz maradt. A mért szemmozgások kiértékelése azt mutatta, hogy az átirányítás környezeti módja mindig akkor következett be, amikor a kirakós különböző részfeladatai során információt veszünk fel, például amikor egy kirakós darabot kiválasztottunk, vagy amikor ellenőriztük, hogy megfelel-e a specifikációnak.
Sebastian Pannasch professzor, a tanulmány vezetője ígéretesnek nevezte az eredményeket, amelyek azt mutatták, hogy a szem nem csupán a lélek közmondásos tükre, hanem ténylegesen és mérhetően információt szolgáltat arról, hogy egy adott személy mivel van éppen elfoglalva és milyen célokat követ egy feladaton belül. A szemmozgások a feladatfeldolgozás során a figyelem állapotát jelezhetik. A további tanulmányaikban ezért azt fogják vizsgálni, hogy ezek az új eredmények felhasználhatók-e a képernyő előtt végzett munka megszervezésében.
Az emberek folyamatosan mozgatják a szemüket, hogy információkat szerezzenek a környezetükből. A szemmozgások mérése lehetővé teszi, hogy következtetéseket lehessen levonni az információ feldolgozásának a módjáról. Számos tudományos tanulmány bizonyítja, hogy az új vizuális információk egy bizonyos mozgásmintát eredményeznek.
A szakemberek különösen a vizuális feldolgozás két típusa között tesznek különbséget. Az úgynevezett környezeti üzemmódban a szem gyorsan mozog nagy távolságokra, hogy kezdetben durva benyomásokat szerezzen a potenciálisan érdekes célpontokról. Ezt a mintát a felhasználók általános térbeli tájékozódásra használják. Amikor ez a folyamat befejeződik, bizonyos információkat a céltól és az érdeklődés szintjétől függően hosszabb ideig tekintenek meg és mélyebben dolgoznak fel. Ez az úgynevezett fókusz üzemmód. Eddig a tekintetminták e változásait főként a környezet változásával, azaz külső ingerekkel kapcsolatban találták hangsúlyosnak.
Sebastian Pannasch és csapata, a Drezdai Műszaki Egyetem mérnöki pszichológia tanszékének legújabb tanulmányában most azt vizsgálta, hogy az ilyen mintázatok milyen mértékben alakulnak ki belső változások következtében. Ehhez a tesztalanyokat arra kérték, hogy a számítógép képernyőjén oldjanak meg egy feladatot, amelyben egy Rubik-kockát kellett összerakniuk egy modell szerint úgy, hogy minden oldala pontosan megfeleljen a leírásnak. A külső inger, azaz a képernyő beállítása és a feladat ugyanaz maradt. A mért szemmozgások kiértékelése azt mutatta, hogy az átirányítás környezeti módja mindig akkor következett be, amikor a kirakós különböző részfeladatai során információt veszünk fel, például amikor egy kirakós darabot kiválasztottunk, vagy amikor ellenőriztük, hogy megfelel-e a specifikációnak.
Sebastian Pannasch professzor, a tanulmány vezetője ígéretesnek nevezte az eredményeket, amelyek azt mutatták, hogy a szem nem csupán a lélek közmondásos tükre, hanem ténylegesen és mérhetően információt szolgáltat arról, hogy egy adott személy mivel van éppen elfoglalva és milyen célokat követ egy feladaton belül. A szemmozgások a feladatfeldolgozás során a figyelem állapotát jelezhetik. A további tanulmányaikban ezért azt fogják vizsgálni, hogy ezek az új eredmények felhasználhatók-e a képernyő előtt végzett munka megszervezésében.