Berta Sándor
Esélyeket és kockázatokat is rejt az állatokkal való kommunikáció
Hamarosan képesek leszünk beszélni az állatokkal a mesterséges intelligencián keresztül, de ennek nemcsak pozitív hozadékai lesznek.
A mesterséges intelligencia fokozatosan lebontja az emberek és az állatok közötti kommunikációs korlátot. Néhány faj esetében ez már most is megtörténik. Egy nagyszabású projekt célja, hogy öt éven belül megfejtse az ámbráscetek nyelvét. A következő lépés a kommunikáció lesz. Számos ilyen jellegű projekt zajlik világszerte. Augusztusban vált ismertté, hogy a kaliforniai székhelyű Earth Species Project - ESP nonprofit szervezet, amelyet 2017-ben alapítottak olyan szilícium-völgyi befektetők segítségével, mint a Linkedin társalapítója, Reid Hoffman, első lépésként az állatok kommunikációjának gépi tanulással történő dekódolását tervezi. A rendszert a legkülönbözőbb állatokra készítik fel. Egy csapat olyan robotot programozott, amely a méhtáncot utánozza, de a technológia az elefántok alacsony frekvenciájú nyelvét is képes dekódolni. Hasonló előrelépés történt az ámbráscetek kommunikációjával kapcsolatban is.
A kutatás az állatok, sőt a növények által kiadott hangok rögzítésével kezdődik. Ezután lényegében gépi tanulást használva adathegyeken keresztül elemzik a mintákat, és viselkedésekkel társítják ezeket, hogy megkíséreljék meghatározni, hogy a hangok átadnak-e bonyolult információkat. Tehát a kutatók lényegében jelszótárakat állítanak össze, majd megpróbálják megérteni, mit jelentenek ezek a jelek az adott fajokon belül. Kiderült például, hogy az elefántok másképp figyelmeztetik egymást a méhekre és az emberekre, és különbséget tesznek fenyegető és nem fenyegető ember között. A mézelő méheknek több száz hangjuk van, és most már tudjuk, hogy nyelvük vibrációs és pozicionális, valamint akusztikus.
Karen Bakker, a Brit Kolumbiai Egyetem szakértője kritikusan szemléli ezeket a fejleményeket. A professzor attól tart, hogy az emberiség manipulálhatja a vadon élő fajokat. Bakker a tanulmányaiban többek között a Robobee programra hivatkozott. A Berlini Szabadegyetem egyik szakcsoportja által megalkotott robot a méhtáncot utánozta és a rovarokat egy bizonyos repülési viselkedésre akarta rávenni. A projekt 2008 és 2011 között létezett. Bakker hangsúlyozta, hogy a robotnak sikerült utasításokat adnia a méheknek. A csapat azt tervezte, hogy több gépet ültetnek be a kaptárakba, hogy a kolóniák az embert a sajátjuknak fogadják el.
Egy másik projekt az elefántokkal foglalkozik. A hangos trombitálás mellett ezek az állatok olyan mély hangokkal kommunikálnak, amelyek kívül esnek az emberek által hallható tartományon. Egy bioakusztikus, Katie Payne fedezte fel ezeket az infrahangokat, melyek megmagyarázzák az elefántok azon képességét, hogy nagy távolságból is tudják hol van a többi elefánt. A mesterséges intelligencia segítségével a hangok azonosíthatók és dekódolhatók. De valójában nem az az érdekes, hogy mit értünk meg ezekből a nyelvekről, vagy hogyan hangzik ez nekünk, hanem hogy megpróbáljuk megérteni mit mondanak például a denevérek egymásnak vagy más fajoknak. Biocentrikusabb megközelítésnél merülnek fel a legizgalmasabb és legérdekesebb meglátások.
A mesterséges intelligencia, a robotika és a tengerbiológia ötvözése a célja a tavaly októberben elindított Cetacean Translation Initiative (CETI) projektnek, amely az ámbráscetekkel való beszélgetést akarja lehetővé tenni. A világ minden tájáról érkező tudósok az ámbráscetek nyelvét szeretnék megfejteni. Az MIT, a DeepMind, a Microsoft, a Google Research és különböző egyetemek több mint húsz szakértője dolgozik egy olyan algoritmussal, amelyet eredetileg természetes nyelvre fejlesztettek ki és az ámbráscetek nyelvének körülbelül négymilliárd különböző kattogó hangjára akarnak betanítani. Öt év elteltével minden hangot egy adott kontextushoz kell rendelni. A következő lépés egy interaktív chatbot kifejlesztése a vadon élő állatokkal való kommunikációhoz.
Bakker The Sounds of Life címmel könyvet írt a témában. A szakember arra a következtetésre jutott, hogy az emberiség válaszúthoz érkezett ezen a területen: vagy mélyebb rokonsági érzést teremt az állatokkal a kommunikáció lehetőségével vagy a technológiát arra használja fel, hogy még több faj felett gyakoroljon dominanciát. Bakker szerint először a manipulációs kísérletek kezdődnek el és az megteremti az állatok kizsákmányolásának a lehetőségét. Az állatok katonai felhasználásának már eleve nagy hagyománya van, így ez egy olyan út, amely szerinte sok vészharangot kongat.
A kutató ugyanakkor megemlítette a bioakusztika, egyfajta zeneterápia lehetőségeit a környezet számára: "Kiderült, hogy egyes fajok, például a halak és a korallok, az egészséges zátonyok hangjaihoz hasonló hangokra reagálnak. Ez segíthet a károsodott ökoszisztémák regenerálásában" - mutatott rá Bakker. A korallzátonyok nem csak saját hangokat adnak ki, hanem vonzzák a babakorallokat is, akik úgy tűnik, hallják őket annak ellenére, hogy nincs fülük. Bakker szerint egy egészséges korallzátony olyan, mint egy víz alatti szimfónia: csobogás, sziszegések és kattanások. A korall-lárvák pedig képesek hallani egy egészséges zátony hangját. Ezek a lények mikroszkopikus méretűek, nincs karjuk vagy lábuk, nincs hallásuk, és nincs központi idegrendszerük. De valahogy meghallják az egészséges zátony hangját, és el tudnak úszni felé.
"A kommunikáció ezen formáinak elismerése kényelmetlen módon szembesít minket az érzékelésről és az intelligenciáról kapcsolatos eddigi elképzeléseinkkel. Az ezzel foglalkozó tudósok sokáig nagyon kemény ellenállásba ütköztek: megvonták a támogatásukat, konferenciákon kinevették őket, gyakran elbocsátották őket. De a tapasztalati bizonyítékok miatt kitartottak. A tudományban és a közbeszédben megmaradt az emberi kivételesség tudata, azt akarjuk hinni, hogy az emberek valamiben egyedülállóak. Például az emberek egyedülállóak a szerszámkészítésben. Most már tudjuk, hogy ez nem így van. Az emberek egyedi nyelvi tehetségek lennének? Nos, talán ez sem így van. Ahogy finomítjuk a nem emberi nyelv megértését, sokkal átfogóbb definíciónk lesz a nyelvről, mint az élet fáján átívelő kontinuumról." - nyilatkozta Karen Bakker.
A mesterséges intelligencia fokozatosan lebontja az emberek és az állatok közötti kommunikációs korlátot. Néhány faj esetében ez már most is megtörténik. Egy nagyszabású projekt célja, hogy öt éven belül megfejtse az ámbráscetek nyelvét. A következő lépés a kommunikáció lesz. Számos ilyen jellegű projekt zajlik világszerte. Augusztusban vált ismertté, hogy a kaliforniai székhelyű Earth Species Project - ESP nonprofit szervezet, amelyet 2017-ben alapítottak olyan szilícium-völgyi befektetők segítségével, mint a Linkedin társalapítója, Reid Hoffman, első lépésként az állatok kommunikációjának gépi tanulással történő dekódolását tervezi. A rendszert a legkülönbözőbb állatokra készítik fel. Egy csapat olyan robotot programozott, amely a méhtáncot utánozza, de a technológia az elefántok alacsony frekvenciájú nyelvét is képes dekódolni. Hasonló előrelépés történt az ámbráscetek kommunikációjával kapcsolatban is.
A kutatás az állatok, sőt a növények által kiadott hangok rögzítésével kezdődik. Ezután lényegében gépi tanulást használva adathegyeken keresztül elemzik a mintákat, és viselkedésekkel társítják ezeket, hogy megkíséreljék meghatározni, hogy a hangok átadnak-e bonyolult információkat. Tehát a kutatók lényegében jelszótárakat állítanak össze, majd megpróbálják megérteni, mit jelentenek ezek a jelek az adott fajokon belül. Kiderült például, hogy az elefántok másképp figyelmeztetik egymást a méhekre és az emberekre, és különbséget tesznek fenyegető és nem fenyegető ember között. A mézelő méheknek több száz hangjuk van, és most már tudjuk, hogy nyelvük vibrációs és pozicionális, valamint akusztikus.
Karen Bakker, a Brit Kolumbiai Egyetem szakértője kritikusan szemléli ezeket a fejleményeket. A professzor attól tart, hogy az emberiség manipulálhatja a vadon élő fajokat. Bakker a tanulmányaiban többek között a Robobee programra hivatkozott. A Berlini Szabadegyetem egyik szakcsoportja által megalkotott robot a méhtáncot utánozta és a rovarokat egy bizonyos repülési viselkedésre akarta rávenni. A projekt 2008 és 2011 között létezett. Bakker hangsúlyozta, hogy a robotnak sikerült utasításokat adnia a méheknek. A csapat azt tervezte, hogy több gépet ültetnek be a kaptárakba, hogy a kolóniák az embert a sajátjuknak fogadják el.
Egy másik projekt az elefántokkal foglalkozik. A hangos trombitálás mellett ezek az állatok olyan mély hangokkal kommunikálnak, amelyek kívül esnek az emberek által hallható tartományon. Egy bioakusztikus, Katie Payne fedezte fel ezeket az infrahangokat, melyek megmagyarázzák az elefántok azon képességét, hogy nagy távolságból is tudják hol van a többi elefánt. A mesterséges intelligencia segítségével a hangok azonosíthatók és dekódolhatók. De valójában nem az az érdekes, hogy mit értünk meg ezekből a nyelvekről, vagy hogyan hangzik ez nekünk, hanem hogy megpróbáljuk megérteni mit mondanak például a denevérek egymásnak vagy más fajoknak. Biocentrikusabb megközelítésnél merülnek fel a legizgalmasabb és legérdekesebb meglátások.
A mesterséges intelligencia, a robotika és a tengerbiológia ötvözése a célja a tavaly októberben elindított Cetacean Translation Initiative (CETI) projektnek, amely az ámbráscetekkel való beszélgetést akarja lehetővé tenni. A világ minden tájáról érkező tudósok az ámbráscetek nyelvét szeretnék megfejteni. Az MIT, a DeepMind, a Microsoft, a Google Research és különböző egyetemek több mint húsz szakértője dolgozik egy olyan algoritmussal, amelyet eredetileg természetes nyelvre fejlesztettek ki és az ámbráscetek nyelvének körülbelül négymilliárd különböző kattogó hangjára akarnak betanítani. Öt év elteltével minden hangot egy adott kontextushoz kell rendelni. A következő lépés egy interaktív chatbot kifejlesztése a vadon élő állatokkal való kommunikációhoz.
Bakker The Sounds of Life címmel könyvet írt a témában. A szakember arra a következtetésre jutott, hogy az emberiség válaszúthoz érkezett ezen a területen: vagy mélyebb rokonsági érzést teremt az állatokkal a kommunikáció lehetőségével vagy a technológiát arra használja fel, hogy még több faj felett gyakoroljon dominanciát. Bakker szerint először a manipulációs kísérletek kezdődnek el és az megteremti az állatok kizsákmányolásának a lehetőségét. Az állatok katonai felhasználásának már eleve nagy hagyománya van, így ez egy olyan út, amely szerinte sok vészharangot kongat.
A kutató ugyanakkor megemlítette a bioakusztika, egyfajta zeneterápia lehetőségeit a környezet számára: "Kiderült, hogy egyes fajok, például a halak és a korallok, az egészséges zátonyok hangjaihoz hasonló hangokra reagálnak. Ez segíthet a károsodott ökoszisztémák regenerálásában" - mutatott rá Bakker. A korallzátonyok nem csak saját hangokat adnak ki, hanem vonzzák a babakorallokat is, akik úgy tűnik, hallják őket annak ellenére, hogy nincs fülük. Bakker szerint egy egészséges korallzátony olyan, mint egy víz alatti szimfónia: csobogás, sziszegések és kattanások. A korall-lárvák pedig képesek hallani egy egészséges zátony hangját. Ezek a lények mikroszkopikus méretűek, nincs karjuk vagy lábuk, nincs hallásuk, és nincs központi idegrendszerük. De valahogy meghallják az egészséges zátony hangját, és el tudnak úszni felé.
"A kommunikáció ezen formáinak elismerése kényelmetlen módon szembesít minket az érzékelésről és az intelligenciáról kapcsolatos eddigi elképzeléseinkkel. Az ezzel foglalkozó tudósok sokáig nagyon kemény ellenállásba ütköztek: megvonták a támogatásukat, konferenciákon kinevették őket, gyakran elbocsátották őket. De a tapasztalati bizonyítékok miatt kitartottak. A tudományban és a közbeszédben megmaradt az emberi kivételesség tudata, azt akarjuk hinni, hogy az emberek valamiben egyedülállóak. Például az emberek egyedülállóak a szerszámkészítésben. Most már tudjuk, hogy ez nem így van. Az emberek egyedi nyelvi tehetségek lennének? Nos, talán ez sem így van. Ahogy finomítjuk a nem emberi nyelv megértését, sokkal átfogóbb definíciónk lesz a nyelvről, mint az élet fáján átívelő kontinuumról." - nyilatkozta Karen Bakker.