A Harvard Egyetem 50 joghallgatója ellentmondott a cégek által hangoztatott állításnak. Kutatók szerint a szolgáltatóknak jobban kellene összpontosítaniuk a kényelemre, a hozzáférhetőségre és a megfizethetőségre.

Mára köztudottá vált, hogy a "kalóz" kifejezés nem alkalmazható az olyan bűncselekményekre, mint a fájlmegosztás és a szerzői jogok megsértése, mivel nem fizikai rablásról van szó. Természetesen az iparág semmit sem tesz ennek a tévhitnek az eloszlatása érdekében, még akkor sem, ha az olyan kampányok, mint "a kalózmásolók bűnözők" mára már nagyrészt megszűntek.

A neves amerikai Harvard Egyetemen végzett tanulmány most arra a következtetésre jutott, hogy a joghallgatók nagyrészt nem tartják etikátlannak vagy akár illegálisnak a kalózkodást - sőt, egyesek még támogatják is. A tanulmány szerzői, Dariusz Jemielniak és Malgorzata Ciesielska egy évet töltöttek interjúk készítésével az egyetemen. A cél az volt, hogy megtudják, hogyan vélekednek ezek a tanulók a jelenlegi szerzői jogi törvényekről és a digitális kalózkodás megengedhetőségéről. Ezen túlmenően arra is kíváncsiak voltak, hogy a jog iránt érdeklődők hogyan ítélik meg a szerzői jog jövőjét. Az eredmény egyértelmű: a harvardi fiatalok több mint toleránsan viszonyulnak a kalózkodáshoz.

A kutatás során napi szinten részt vettek a hallgatók társadalmi életében, az intézményben és aktív online Facebook-csoportokban egyaránt kérdezősködtek. Informális, de strukturált interjúkat készítettek. Az ilyen típusú kutatási megközelítést nem könnyű grafikonon vagy táblázatban összefoglalni. Lehetővé teszi azonban a kutatók számára, hogy mélyebb kérdéseket tegyenek fel, hogy feltárják a finomabb árnyalatokat és hiedelmeket.

A két szerző rámutatott, hogy a magas szakmai etikai normákkal és a jogkövető magatartással kapcsolatos elvárásokkal rendelkező, a joggal átlagon felüli mértékben tisztában lévő és az átlagon felüli társadalmi-gazdasági státuszú hallgatók nem teszik egyenlővé a digitális kalózkodást a fizikai lopással, és általában nagyon toleránsak, sőt, támogatják azt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez csak a felhasználókra vonatkozik, a kalózoldalak üzemeltetőire nem. Tehát nagy különbség van a magán- és a kereskedelmi kalózkodás között. A megkérdezett 50 ügyvéd közül mindössze hárman voltak azon a véleményen, hogy a digitális tartalmak letöltése és streamelése "teljesen illegális és elfogadhatatlan".

Az interjúk során olyan gondolatok hangzottak el, miszerint "soha nem tennének semmi illegálisat máshol”, "erkölcsileg elfogadható", "nem hiszek az internet földrajzi korlátozásaiban". Fontos szempont volt a digitális tartalom elérhetősége: ha nincs mód a legális fogyasztásra, sokan a kalózkodást legitim lehetőségnek tartják, még saját maguk számára is. Különbségek vannak azonban abban, hogy milyen kalózkodásról van szó: a szoftverek letöltése, különösen kereskedelmi céllal, a többség szerint elfogadhatatlan. Hasonló a helyzet a könyvek esetében is, egy kivétellel: a tudományos és oktatási tartalmaknál a legtöbben úgy vélték, hogy a tudáshoz való hozzáférésnek szabadnak és akadálytalannak kell lennie.

Az általános következtetés az, hogy a legtöbb harvardi joghallgató nem tekinti a kalózkodást olyan dolognak, ami definíció szerint problémás. A kutatás szerint a kalózkodás megítélésében alapvető társadalmi, kulturális és mentális változás történt. A kutatók szerint ezért eljött egy paradigmaváltás ideje. A szigorúbb törvények valószínűleg nem járnak sikerrel, ezért a tartalomkészítőknek és -kiadóknak meg kell találniuk a módját, hogy átalakítsák vállalkozásukat. A tartalmak elzárása helyett ésszerűbb lenne annak biztosítása, hogy a nagyközönség tisztességes áron és könnyen hozzáférhessen azokhoz. "Azok az iparágak nyerik meg az új, hatékony, de széles körben elfogadott és fenntartható üzleti modellek kialakításáért folyó versenyt, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a társadalom igényeihez és felfogásához” - teszik hozzá.